I. évad 14. rész

zene*

Reggel rettentő jó érzés volt arra kelni, hogy a napsugarak kis híján kiégetik a retinám. Zayn édesen szuszogott mellettem, és közben mosolygott. Boldog voltam. Az, akit szeretek és ő viszont szeret, itt alszik mellettem. Tökéletes ajkai most is csókra álltak, de nem volt szívem felébreszteni. Gyors eszmefuttatásomat egy telefoncsörgés zavarta meg, ami nem az enyém volt. A fürdőszoba felőle jött a hang, így kizárásos alapom Zayn telefonja volt az. Kikászálódtam mellőle, majd a fürdőszobába sprinteltem-már amennyire lehet reggelente sprintelni-és megnéztem, hogy ki hívja. Harry volt az, de nem akartam felvenni, lehet, hogy személyes dolog.
 - Vedd már fel! – kiabált reggeli rekedtes hangján Zayn a szobából. Hát, ő mondta. Felvettem.
 - Megfektetted? – szólt bele köszönés nélkül. Kérdése nem lepett meg, Harry-t ilyennek ismertem meg az egyszeri találkozásunk alkalmával.
 - Neked is szép reggelt, Harry! – válaszom nem adott választ kérdésére.
 - Öhm! Szia Lola! – nyöködte.
 - Nem, nem fektetett meg. Tudod, vannak emberek, akikbe szorult némi figyelmesség és tisztelet, de beléd nem sok. Tudod, ha bemész valahova, vagy telefonálsz, az az első, hogy köszönsz. A másik, hogy tisztelettudóan végzed ezt. De neked ma reggel nem ment. – oktattam ki mosollyal az arcomon, amit ő nem láthatott.
 - Bocs, hogyha felkeltettelek! – mondta halkan.
 - Már mindegy! Amúgy is fent voltam. – mondtam, és közben a lépcsőn mentem le, hogy valami kaja után nézzek. Hát nem sok minden volt itthon.
 - Zayn még alszik? Szóval akkor mégis történt valami? – kíváncsiskodott.
 - Harry! – szóltam rá kicsit erősebben a kelleténél. – Bocsi, de tényleg nem volt semmi! De ma átmegyünk, oké?
 - Gyertek! – ott volt a sunyiság a hangjában.
 - Oké, majd megyünk. Puszi! – köszöntem el, és meg sem várva válaszát, letettem.
 - Harry kíváncsiskodott? – kérdezte Zayn, miközben puszikkal lepte el nyakam. Kellemes bizsergés futott végig rajtam, vérem száguldozott ereimben, mire teljesen elpirultam.
 - Hát az több volt mint kíváncsiskodás. De ma át kell menjünk hozzájuk. – közöltem vele az érdekfeszítő információt. – Harry miért kérdezte, hogy lefeküdtünk-e?
 - Hát… Igazából fogalmam sincs. Csak gondolom előjött a perverz énje, és kombinálni kezdett.
 - Mármint? – értetlenkedtem.
 - Most te mire gondolsz, ha azt mondom neked, hogy egy csaj és egy srác egy tök üres, szülőktől mentes házban él pár napja? És se a csaj, se a pasi nem csúnya. – mosolyodott el a végére.
 - Szóval helyesnek tartod magad… - állapítottam meg.
 - Te mondat, hogy kibaszott helyes meg ilyesmik vagyok. – védekezett rögtön.
 - Zayn! – nevettem fel. – Gyere, készülődjünk!

Megfürödtünk – külön-külön –, felöltöztünk. Kajálni nem kajáltunk, majd beugrunk valahova venni reggelit. Zayn felkapta a kocsikulcsokat, és ment az autóért. Én addig bezártam a házat, mire végeztem, Zayn is előállt. Gyorsan bepattantam a baloldalra, és a Direction-ház felé vettük az irányt. A kicsit több mint fél órás úton zenét hallgattunk és énekeltünk.
 - Tudnod kell róla, hogy borzasztó hangod van! – világosított fel a felől, amiről eddig is tudtam.
 - Te pedig borzalmasan undok vagy reggelente! – mondtam, és kipattantam a kocsiból, majd a pékségbe szaladtam. Vettem croissant-ot, meg forró csokit. Fizettem, majd rohantam is a kocsihoz. Míg odaértünk, addig megettük. Jobban mondva én etettem Zayn-t. Érdekes volt, de mindegy is. Hamarosan megérkeztünk, majd Zayn-t magam mögött hagyva rohantam a ház felé. Már majdnem odaértem, amikor elkapta a csuklóm.
 - Akarod, hogy tudjanak róla a fiúk? – kérdezte, mélyen a szemembe nézve. Elvesztem barna íriszeiben. Veszettül csillogtak. Tudtam, hogy nekem nincs ilyen szép szemem, és Ő nem tud ennyire elveszni a tekintetemben, mint én az övében. – Lola! – lengette kezét előttem.
 - Mi? Jaj, bocsi, csak… elbambultam. – nyögtem ki.
 - A szemeimbe néztél, szóval tényleg szép szemem van. – mélázott el. – De mindegy! Szóval…?
 - Hát, felőlem oké. Csak ne ilyen izé legyen a szöveged, hogy „Hát srácok, összejöttünk”. Kicsit gáz lenne. – mondtam neki.
 - Rendben, megoldom. – kacsintott rám, ami nem sok jót sejtetett. Lenyomta a kilincset, majd beléptünk a hatalmas házba. Niall és Louis Wii-ztek, Liam a konyhában sertepertélt, Harry pedig törölközővel a derekán csattogott le a lépcsőn.
 - Sziasztok! – köszöntünk egyszerre Zaynnel, mire mindannyian ránk kapták a fejüket.
 - Lola! – rohant oda hozzám Niall és Lou, szinte feldöntöttek.
 - Hali srácok! – nevettem.
 - Lola? – nézett ki Liam a konyhából. – Szia! – kiáltott fel, majd odajött, és megölelt.
 - Szia! – köszöntöttem. – Harry! Reggel már megbeszéltük!
 - Bocsánat hölgyem! – hajolt le, és kezet csókolt. – Jó reggelt kívánok!
 - Nem azt mondtam, hogy túlozz! De neked is jó reggelt, Harry! – majd megöleltem.

Egész nap csak filmeztünk, kajáltunk, ittunk, filmeztünk, kajáltunk, Wii-ztünk, kajáltunk. Szóval ennyi volt a mai nap. Estefelé Zaynnel hazamentünk, aminek a fiúk nem örültek. Habár Lou este elmegy El-hez, akit még sajnos nem ismerek, de majd biztos bemutatnak minket egymásnak. Nos, barátnő. Amikor Zayn elmondta, hogy együtt vagyunk, Lou felsikított, felkapott, és elkezdett szaladgálni velem a házba. Mikor kiujjongta magát, mindenki gratulált. Azért jó, hogy így elfogadtak. Amikor hazaértünk, Zayn a fürdő felé ment, gondolom fürdeni.
 - Nem jössz? – kérdezte csillogó szemekkel.
 - Most nem lehet. Sajnálom! – mondtam neki. Hát van ilyen is, nem tehetek róla.
 - Majd teszek róla, hogy több hónapig minden nap együtt fürödjünk! – mosolyodott el sunyin.
 - Zayn! – kiáltottam rá nevetve. – Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?
 - Nem! Dehogy! – mentegetőzött. Na, ja!
 - Indíts fürdeni! – utasítottam, mire jókisfiú módjára belépett a fürdőszobába. Én is felkaptam a pizsamámat a szobából, és a másik fürdőbe masíroztam. 10 perc alatt végeztem mindennel, majd mentem a szobámba. Zayn-nel valahogy mindig tudtuk, hogy hol fogunk aludni, pedig össze sem beszéltünk. Ölébe húzott, majd csak a nyakamba szuszogott. Éreztem, hogy mindjárt elalszunk mindketten.
 - Zayn! – suttogtam. – Aludjunk!
 - Hm? Mi? Oké. – szuszogta még mindig a nyakamba, de nem igazán foghatta fel. Amikor lefeküdtünk egymás mellé, megszólalt.
 - Félek!
 - Mitől? – kérdeztem automatikusan vissza.
 - Attól, hogy egyszer csak itt hagysz, hogy reggel nem leszel mellettem. Nem bírnám elviselni. – sóhajtotta.
 - Nem foglak itt hagyni. Mindig veled leszek, mert szeretlek! – súgtam neki.
 - Szeretlek! – majd adott egy puszit a hajamba. – De attól is félek, hogy nem tudok veled lenni, és hogy megbántalak. Hogy egyszer elveszítem a fejem, és olyat mondok, amit nem kéne. Nőt semmilyen esetben nem ütnék meg. De félek, hogy egyszer olyat mondok, amit nem kéne.
 - Zayn! Nincs szükséged rá, hogy ilyeneket mondjak, de most mondok. – mosolyodtam el értelmes mondatomon. – De te sosem veszíted el önmagad. Mert én nem engedem. Mindig emlékeztetni foglak arra, hogy ki is vagy. Mindent megteszek, hogy amikor pihentek, tényleg tudj és tudjatok pihenni, rendben? Bármit megteszek annak érdekében, hogy boldog legyél. Kérj bármit megteszem. De egyet nem. – mondtam neki halkan.
 - Mégpedig?
 - Nem hagylak el, soha! Mert fontos vagy nekem. – bújtam még jobban hozzá, így testünk szinte eggyé vált.
 - Köszönöm, szeretlek! És mindig veled leszek. – majd megcsókolt.
 - Szeretlek! – mondtam én is, miután elváltunk egymástól. Éppen elaludtam volna, amikor Sms-t kaptam. Anya írt. Megijedtem. Gyorsan megnyitottam, és nem az állt benne, amire számítottam.

Sziasztok! Bocsi, hogy csúsztam, csak sokat kellett tanulnom. Töri, matek, kémia, földrajz, német. Szóval volt mit tanulnom. Jól láthatjátok, mostantól feldolgozásokat fogok kitenni zenének. Néha lesznek eredeti dalok is, és nem csak a srácoktól. Remélem tetszik ;) És most! KÖSZÖNÖM A TÖBB, MINT 1400 LÁTOGATÓT!! IMÁDLAK TITEKET! Köszönöm a komikat, melyeket minden részhez kapok, főképp Blogerina Stylesné-től. Köszönöm :) <3 Péntek este érkezik az új :*

Pipáljatok, komizzatok!

I hope you like it ;)

BOCSI EZÉRT A FEHÉRÉRT, ENGEM IS IDEGESÍT, DE NEM TUDOM ELTÜNTETNI! BOCSI!