*prológus

A jelenben torlódik össze a múlt minden hiánya, hogy buzgón áttüremkedjen a jövőbe.

Éreztél már olyat, hogy egy világ dőlt össze benned? És hogy az a világ, a Te világod? Amikor az osztályban te vagy a különc, és a fekete bárány?

Más vagyok, mint a többiek, de sose zavart. Barátaim nincsenek, mert „nem illek bele a világukba, a folytonos szókimondásommal”. Régebben voltak barátaim, de már ők is elhagytak.

Pár szót a családomról…

Anyámék elváltak, amikor 11 éves voltam. Szerették egymást, de nem volt elég egy házassághoz.
Van egy öcsém, Mike. 8 évvel fiatalabb nálam. Ő még kicsit volt, nem sok mindent észlelt ebből az égsz cécóból. Apu nagyon sokáig egy városban élt velünk, ami történetesen New York volt. Később elköltözött egy nyugisabb, csendesebb helyre.

Apámat Joseph-nek hívják. 45 éves, örök agglegény. Mióta anyával elváltak – aminek több mint 9 éve -, nem keresett mást magának. Georgia-ba költözött.

Anyám neve Anne, 40 éves, de annál fiatalosabb, csodálatos nő.

De megharagudtam rájuk. Miért vállaltak be két gyereket, amikor kibékíthetetlen ellentétek? Sose volt igazi házasságuk. Mike is csak besikeredett, de anya nem akarta elvetetni. Haragudtam rájuk ezért.

És most jön az a kérdés, hogy én ki is vagyok? Magam sem tudom. Imádok zongorázni, apával mindig játszottunk. Minden nap. De annak már több éve. Talán, ha elmesélem a történetem, számomra és számotokra is kiderül, hogy ki vagyok…