I.évad 1. rész

Minden akkor kezdődött, amikor leérettségiztem…

„Az első nap a nyárból.” – írtam a naplómba. Igen, naplót írok már 7 éve. Azon a napom kezdtem el írni, amikor anyáék elváltak. –„Itthon kuksoltam egész nap, és lassan el kéne kezdenem készülődni a ma esti utolsó bulira itt. Mármint az osztállyal. Még senki se ment el nyaralni. Elvileg…” – itt befejeztem a naplóírást, mert anya szólalt meg az ajtóm előtt.
 - Lola, lassan 8 óra, és nemsoká szerintem Bella is ideér. Jobb, ha készülődsz. – mondta anyám.
 - Jó, majd én tudom, hogy mikor készülök! – jelentettem ki.
 - Lola! Viselkedj rendesen, Mike rólad vesz példát. – mondta még mindig higgadtan.
 - Akkor elég rossz példát mutatok neki, nem gondolod? Inkább hagyj békén! – léptem oda az ajtóhoz és rávágtam egyet.
 - Ne ütögesd az ajtót, Lola! Elég lesz belőled mára! Menj öltözni! – emelte feljebb a hangját ő is.
 - Hagyj élni! – ordítottam neki a fürdőszobámból. Erre már nem hallottam, hogy válaszolt volna, ezért gyorsan megfürödtem, és hajat is mostam. Egy törölközőbe léptem a szobámba és kiválasztottam egy fekete, tépett farmershortot, amibe beletűrtem egy fehér topot. A top felé felvettem egy fekete kardigánt. A fürdőszobában sminkeltem, amikor kopogást hallottam.
 - Mit akarsz? – kérdeztem.
 - Talán bejönni hozzád! – kiáltotta vissza Bella. Erre a kijelentésre elmosolyodtam, majd a szobaajtómhoz léptem, és kinyitottam.
 - Szia, Lola! – mondta mosolyogva.
 - Hali Bell! – mosolyogtam rá, ami inkább csak egy vicsorgásnak felelt meg.
 - Hé, csajszi! Mi a baj? – kérdezte.
 - Az, hogy valami olyan érzésem van, hogy ez lesz az utolsó együtt töltött bulink. És itt nem csak a nyárra értem. – mondtam, miközben a szememet húztam ki szemceruzával.
 - Jaj, Lola! Ilyenre csak ne is gondolj! Én nem hagylak el! – mosolygott, majd megölelt.
 - De Bell! Akkor sem érted! Ez az este más lesz! Érzem! – mondtam neki, majd felkaptam a táskám, és elindultam az ajtóm felé. Bella szorosan mögöttem jött, és amint kiért a szobámból, bezártam magunk mögött az ajtót. – Hé, mehetünk? – néztem rá, mire heves bólogatásba kezdett.

Anya nem is kérdezte, hogy hova megyek. Tudta, hogy majd csak holnap, vagy jobb esetbe holnapután lát. Utál részegen látni, én meg nem akarok hazamenni, hogy hallgassam az órákig tartó monológját a tinipiálásról. Valahogy nem érdekel. Bellával gyalog elindultunk a buli helyszínére. Egy elég jó kis pub-ban volt a buli. Amint beértünk, megcsapott minket a cigi- és a piaszag. Hozzászoktam, de akkor is rossz volt itt lenni. Rossz előérzetem volt. A pulthoz mentünk Bellel, és kértünk valami jó erőset. Fogalmam sincs, hogy mi volt, mert Bella kérte.
 - Az utolsó bulinkra! – emelte a poharát a magasba a barátnőm.
 - Az utolsó bulinkra! – ismételtem meg, majd koccintottunk. – Hé! Josh mikor ér ide? – érdeklődtem a barátunk felől.
 - Mikor mentem hozzád, akkor beszéltem vele telefonon. Azt mondta, hogy kicsit később jön, mint mi, de itt lesz. – vigyorgott, mint a tejbetök. Egy bólintással jeleztem, hogy megértettem, majd én kértem valami löttyöt. Egész jó íze volt, de többet nem kérek ilyet.

*Hajnal 4 körül*

Úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk Belláékhoz. Én alig ittam, ami nem rám vall. A szülei tök normálisak… fogjuk rá. Már majdnem hazaértünk, amikor elénk ugrott egy fazon. Fogalmam sincs, hogy hogyan, de Bells kiszabadult a karjaimból és behúzott neki egyet. Ittas állapotomban ezen nevettem volna, de most nem így volt. Próbáltam őket szétszedni, de nem ment. A fickó lelökte magáról Bellát egyenesen az útra. Bella nem tétovázott, felállt, életében talán utoljára…

Hát Sziasztok! Ez a 2. blogom első része! A másik blogomat sem hagyom abba, természetesen arra is hamarosan felkerül az új rész:)

Írjatok kommentet, iratkozzatok fel, pipáljatok, ha tetszik :)

I hope you like it :)