HÍREK

Sziasztok! :))
Nos, utolsó teljes napomat töltöm itthon, ugyanis holnap költözök be a kollégiumba. Hetente egy rész lesz, maximum kettő. Általában péntek éjjel, szombat este hozom majd őket.
A feliratkozókat mindig figyelem, ahogy a megtekintések és a kommentjeitek számát is. Mindent köszönök, csodálatosak vagytok! :))

Sajnos, vagy nem sajnos, de a legújabb blogom nagy valószínűséggel bezárja kapuit. Valószínűnek tartom, hogy senki sem olvasná, feleslegesen pedig nem szeretnék írni. (Ha valaki nincs vele tisztában, az I'm your princess-ről beszélek.)

Ennek a blognak hamarosan vége, nagyon szerettem és a szívemhez nőtt. De ezt inkább majd az Írói utószó című bejegyzésben kifejtem.
Tehát a lényeg: Hetente egy rész, ami hétvégén fog érkezni.
Köszönöm a támogatást, millió puszi nektek.
Kitartás a suli idejére, csak pozitívan kell hozzáállni.
Lots of love
xoxo Dodi

II. évad 10. rész

Sziasztok, drágák!:) 

El sem hiszem, hogy itt tartunk. Még lesz 6 rész az epilógussal együtt, és... hihetetlenül fog hiányozni a blog és a történet, na meg persze ti:) De ne érzelgősködjünk, hiszen új résszel érkeztem, aminek remélem, örülni fogtok!:))

Jó olvasást!:)

xoxo, Dodi

Segíteni akartam egy haldokló emberen. Minden elmúlt perc közelebb vitte
Őt a halálhoz. Én pedig nem akartam ezt. Minden erőmmel azon voltam,
hogy visszavonjam végítéletét. - Lola Hamilton

 A hetek teltek, én gömbölyödtem, nőttem, ahogy a kislányunk is odabent. Minden rendben ment, már a nyolcadik hónapom felénél jártam, Zayn pedig még mindig turnén volt. Valahol Spanyolországban jártak, és bár minden este beszéltünk, veszettül hiányzott. Harminchárom hetes voltam, a mozgás nehezebbé vált, kevesebb dolgot tudtam önmagamtól megtenni. Szerencsémre anya, Danielle és Eleanor mindenben a rendelkezésemre álltak, hol együttes erővel, hol pedig felváltva segédkeztek. Eljöttek velem az orvoshoz, a postán feladták Zayn-nek az ultrahangos képeket, jöttek velem bevásárolni a kicsinek, és természetesen berendezkedni az új házba. Igen, pár hete költöztem be, volt babaváró buli is, amit a lányok szerveztek. Bella leginkább a munkájának élt, nagyon ritkán találkoztunk. Pár napja meglátogatott minket a Malik család, akik kitörő örömmel fogadták, hogy ilyen szépen növögetünk, és hogy egészséges a baba. Kislányunk kapott rugdalózót, apró cipőcskét, játékokat és persze egyénileg tervezett cumisüveget Wali jóvoltából, amiről Zayn mosolygós arca köszönt vissza.

 A nappali falára kerültek ki képek a fiúkról, családról és rólunk, kettőnkről is. A lányok elmondása szerint mindent nagyszerűen berendeztettem a lakberendezőkkel, így szívesen múlatták az időt szerény kis hajlékunkban. Mike is benézett néha, de ő már visszaköltözött anyuékhoz. Nos, igen, amikor kiderült az egész kalamajka, anyu és apu csúnyán összevesztek, így azóta nem is beszélnek egymással. Yaser munkából hazafelé jövet szokott benézni hozzánk, és bármit megkívánok, azonnal megkapom. Valakivel elküldi nekem, vagy éppen ő maga hozza át. Egyik nap is így történt, éppen kértem valamit Yaser-től, és pár perc múlva csengettek. Ilyen hamar nem érhetett ide, így némi kíváncsisággal nyitottam ajtót. Apám állt előttem teljes életnagyságban, én pedig amint megláttam, rácsuktam az ajtót.
 - Lola, beszéljük meg. - az ajtó megszűrte hangját, így halkabb volt erős hangja. Kopogott párat, és próbálta kinyitni az ajtót, de mivel én bezártam, nem tudott bejönni.
 - Nincs miről beszélni. - csattantam fel. - Mike miattad van úgy maga alatt, anyu jogosan nem beszél veled, ha pedig engem is felidegesítesz, még idő előtt megszülhetek. Ha megkérhetlek rá, most menj el. - ütöttem rá egyet az ajtóra. Hm, régi emlékek. Anyuval is mindig így csináltam, de annak már vége. Most apám van soron?
 - Sajnálom, kicsim. Szeretlek. - léptei halkultak, én pedig a nappali felé vettem az irányt. Lefeküdtem a kanapéra és próbáltam megnyugodni.
 - Hé! - kuncogtam fel, amikor kislányom rúgott egyet. - Nekem annyira nem jó, hidd el. - simítottam végig pocakomon, majd pár percre lehunytam a szemem. A csengő zajos rikoltozására és ajtón való dörömbölésre ébredtem. A nap már lemenőben volt, így többet aludhattam pár percnél.
 - Lola, nyisd már ki! - ütötte a fát Eleanor, Danielle pedig az ablakon kopogott. Ekkor futott be Yaser is, én pedig a saját, lassú tempómban csoszogtam az ajtó felé, majd kinyitottam azt. - Miért van telefonod, ha nem veszed fel? Miért nem válaszoltál a millió sms-re?
 - Bocsánat, de aludtam. - túrtam bele barna hajamba, majd ismét lefeküdtem a kanapéra. Yaser idegesen rontott be a házba, majd arcizmai elgyengültek, amikor megláttak.
 - Neked mire van a telefonod, kisasszony? - hajolt le hozzám, majd nyomott a fejem búbjára egy apró csókot. - Anyád mindjárt ideér. - húzta el a száját, hiszen mindketten tudtuk, mi lesz ebből. Egy alapos fejmosás. Nos, pár perc múlva meg is kaptam. A lányok a kanapé végében ültek, Yaser a fotelben, anyu pedig fel-le járkált és magyarázott.
 - Jó, megértettem, anyu. Bocsánat. - apró puszit nyomtam arcára, majd nehezen bár, de felültem. - Lassan karácsony. El kéne mennem bevásárolni. Egyedül. - hangsúlyt helyeztem arra, hogy kizárólag egyedül akarok menni, hiszen nem akarom, hogy bárki is meglássa, mit veszek neki az ünnepekre.
 - Az úgy megfelel, ha Yaser elvisz kocsival, odakint megvár, és hazahoz? - guggolt le elém anyu, majd megsimította pocakom és apró puszit nyomott rá.
 - Rúgni fog. - kezét rásimította kerekded hasamra, én pedig dúdolni kezdtem egy dallamot. Csemetém megmozdult, rúgott egyet, anyu pedig felsikított örömében.
 - Istenem. - szemei könnybe lábadtak, én pedig megszorítottam a kezét.
Egy drogéria közepén álltam Louis-nak és Eleanor-nak kerestem a kedvenc parfümjét, amikor egy tizenhét éves lány jött oda hozzám.
 - Lola, nem szeretnélek zavarni, de kérhetek egy képet és egy aláírást? - simított végig karomon, én pedig mosollyal az arcomon vettem el tőle a telefonját.
 - Így? - mutattam a hasamra, ő pedig szélesen elmosolyodott és bólintott egyet. Magamhoz öleltem a lányt, majd elkészítettem a fotót. - Hogy hívnak?
 - Jessica vagyok. - nyújtotta át a papírt és a tollat, én pedig pár kedves szót írtam rá, majd visszaadtam neki. - Köszönöm szépen. Mondhatok valamit? - állt hozzám közelebb, én pedig biztos voltam abban, hogy személyes dolgot akar megosztani velem.
 - Csak tessék. - igazítottam meg a sálam, a lány pedig lehajtotta a fejét.
 - Maradj Zayn-nel, oké? Csodálatosak vagytok együtt, és ez a pici a bizonyíték arra, hogy szeretitek egymást. Használj ki minden percét az életnek, mert rövid. És hidd el, tényleg veszettül rövid. Élj helyettem is. - hangja elcsuklott, majd hátat fordított nekem, és távozni akart. Karja után kaptam, és magam felé fordítottam.
 - Jessica, mi a baj? Úgy beszélsz, mint aki túl van élete nagy részén. - kerestem a tekintetét, de fejét elfordította.
 - Beteg vagyok. Kezelésre lenne szükségem, de a szüleimnek nincs pénze ilyesmire. - rázta a fejét, én pedig azonnal kértem tőle egy elérhetőséget. Legyen az telefonszám, lakcím, bármi. Megkaptam a lány lakásának címét, így lassacskán útjára engedtem azzal a végszóval, hogy minden rendbe fog jönni. Jessica keserédesen elmosolyodott, majd eltűnt a tömegben. Nem érdekelt a telefonszámla, nem érdekelt semmi, egyedül az, hogy segíteni akarok a lánynak. Tárcsáztam Zayn-t, aki pár csörgés után fel is vette.
 - Mi a baj, édes? - rekedtes hangja bekúszott hallójáratomba, én pedig megkönnyebbülten mosolyodtam el.
 - Egy illatszerben egy lány képet kért tőlem az imént és beteg. Segítségre van szüksége. - parfüm nélkül léptem ki az üzletből, fülemen a telefonom, kezemben a táskám.
 - Rendben. Gyűjtünk neki pénzt. Megvan a címe? - kérdezte, majd hallottam, amint elmondja röviden a fiúknak, mi a helyzet.
 - Persze. De apád a kocsiban vár, vásárlókörúton vagyok. Egy óra múlva hazaérek és felhívlak, rendben? - mentem be a következő boltba, ahol azonnal kiszúrtam a keresett parfümöket.
 - Rendben. Mondd meg nekik, hogy szeretem őket. Csók, szívem. - a telefont elemeltem fülemtől, majd a két parfümöt becsomagoltattam és eltettem a táskámba. Három szatyorral a kezemben léptem ki a főbejáraton, és a rám várakozó autó felé vettem az irányt.
 - Zayn szeret titeket. - ültem be az anyósülésre Yaser mellé, aki értetlen tekintettel meredt rám. Elmagyaráztam neki a bent történteket, ő pedig egy mosollyal nyugtázta ötletemet. Hazaérve gyorsan elrejtettem az ajándékokat, majd videochat-en beszélgettünk Zayn-nel.
 - Szóval Jessica a neve, rákos, és a szüleinek nincs pénze a kezelésre? - összegezte a hallottakat, én pedig bólintottam egyet. - Rendben. Paul intézkedik is, holnapután megyünk haza és adunk egy jótékonysági koncertet a rákos gyerekeknek, amire Te meghívod a lányt. Egy egyszerű koncertnek állítsd be, és az összegyűjtött pénzből tudunk segíteni neki.
 - Köszönöm. - hangom elhalt, sírtam. Örömömben sírtam, hiszen egy ilyen csodálatos srácokat tudhatok magam mellett, akik a rajongókért mindent megtesznek. Holnapután láthatom Őt. Azt a férfit, akiért mindenemet odaadnám. Hatalmas szívük van ezeknek a fiúknak, és nem számítana, ha semmit sem kapnának a rajongóktól ők akkor is énekelnének, zenélnének, mert ez az életük. Ők a zenének élnek, és ezáltal a rajongóknak.
 - Szeretlek titeket. - a háttérből hatalmas nevetés tört fel, minden bizonnyal Louis vagy Niall lőtt el egy poént, ami tetszett a társaságnak. Hihetetlen srácok, akik éppen az álmukat élik. Zayn álmába én is és a kislányunk is beletartozik, aminek én örülök a legjobban. Csodás apa lesz, már most az. Végre kijelenthetem, hogy őszintén, tisztán és végérvényesen is boldog vagyok.

P.S.: Boldog születésnapot a világ egyik legcsodálatosabb fiújának, aki ma töltötte huszadik születésnapját. 

Mi láttunk, amikor 14 éves voltál.
Nem adtad fel.
Láttunk, amikor 17 éves voltál.
Nem adtad fel.
Most 20 éves vagy és az álmod valóra vált.

CSODÁLATOSAN BOLDOG 20. SZÜLETÉSNAPOT EGYETLEN LIAM JAMES PAYNE!

II. évad 9. rész

Sziasztok!:)) Itt az új, remélem elnyerte a tetszéseteket! 

Mint láthatjátok a bejegyzés alján, levettem a 'nem tetszik' pontot, hiszen kaptam egy párat, de aki arra kattintott, sosem írta le, mi nem tetszik neki. Remélem, nem okoz gondot.

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

P.S.: Még hat rész lesz, +/- 1 és az Epilógus. :))

Csak azok a kapcsolatok lesznek erősek, 

mélyek és szeretetteljesek, 

ahol mindkét fél a másikat teszi első helyre.

 Nem kellett volna lehunyom a szemem, hiszen semmi időm nem volt felkészülni a találkozásra. Egy hónap után újra látni a szerelmemet, aki a gyermekem apja, mindennél jobb érzés volt. A karjaiban lenni, érezi illatát és közelségét, hozzábújni, érezni a felém áradó végtelen és feltétlen szerelmet.
 - Kincseim! - szorított magához, majd a hasamhoz hajolt és apró csókot nyomott rá.
 - Meglátnak. - húztam fel karjánál fogva, de Őt ez mit sem érdekelte, ismételten leguggolt és simogatni kezdte.
 - Itt van apuci, itt vagyok. - beszélt mosolyogva a még bent megbújó kislányunkhoz. A vakuk kattogtak, Zayn pedig egyre jobban mosolygott. Amikor úgy gondolta, a firkászoknak elég lesz a sok kép, felállt, ujjait enyémekre kulcsolta, és lazán kisétáltunk a reptérről. Természetesen Danielle elé kijött Liam is, de a többiek nem tudtak kijönni, éppen a koncert előkészületeiben segédkeztek, hiszen pár óra múlva a Madison Square Gardenben adtak koncertet. Louis, Eleanor - mára már ő is ideért, elmondása szerint ki nem hagyna egy Garden-es koncertet -, Niall, Harry és Paul is mosolyogva üdvözölt minket, amikor a színpad mellé értünk.
 - Gratulálok, kislány. - nyomott két puszit az arcomra Paul, ezek szerint hallotta a hírt. A fiúk elmentek elvégezni a szokásos koncert előtti teendőiket, addig mi Danielle-el az eddigi koncertképeket nézegettük. Volt egy pár kép, ami a buszon készült, tehát némelyiken nincs Harry-n alsó, de szerencsére csak a formás hátsófele látszik. Niall eszik, Zayn és Liam fogat most, Louis Harry-vel videojátékozik, és még ehhez hasonlók. Arcomon megéreztem a puha ajkakat, amik Zayn-hez tartoztak.
 - Ma este végre hozzád bújhatok. - mormogta a fülembe, engem pedig szavai hallatán kirázott a hideg. Pár perc múlva a fiúk is feltűntek, mindenki megbolondult. Hallani lehetett a színpad előtt tomboló rajongók sikítását, a stábtagok ész nélkül rohangáltak, én pedig jól mulattam rajtuk. - Nem olyan vicces ez, hidd el.
 - Nekem igen. - vontam vállat, majd egy utolsó csókot nyomtam ajkaira, így engedve fel Őt a színpadra. A koncert végén Zayn visszament a színpadra, a fiúk pedig megálltak mellettem.
 - Öhm, tudnátok rám egy kicsit figyelni, fontos dolgot szeretnék mondani! - vakargatta a tarkóját, a rajongók pedig hatalmasat sikítottak, de Zayn leintette őket. - Pár hete eljegyeztem a barátnőmet, és nemrégen kiderült, hogy babát vár. Lola, gyere fel, kérlek! - fordult felém, én pedig teljesen lesokkolódtam. Harry noszogatni kezdett, én pedig lassacskán felcsoszogtam a színpadra. Amikor megpillantott a tömeg, éljenzés vette kezdetét és hatalmas tapsvihar fogadott. Megálltam Zayn mellett, ő pedig magához húzott és puszit nyomott a fejemre.
 - Köszönj nekik. - súgta a fülembe, majd átnyújtotta a mikrofont. Remegett a kezem, alig találtam meg a hangom.
 - Sziasztok, lányok. Hogy tetszett a koncert? - válaszul ismét hatalmas sikítást kaptam, amin elnevettem magam. - Zayn pár hete megkérte a kezem, amire egyáltalán nem számítottam. Boldog voltam, de amikor kiderült, hogy babát várok.. Még boldogabb lettem. Lehet, hogy csöpögős lesz, és nem érdekli a mondandóm mindannyiótokat, de szeretnék mondani valamit. Lányok, ha van egy fiú, aki mindent megtenne értetek, bókol nektek, érezteti veletek, hogy szeret, soha ne engedjétek el! Ha akadályokba ütköztök, ne adjátok fel, küzdjétek le! Zayn és én rengeteg mindenen mentünk keresztül, de most minden rendben van és boldogok vagyunk együtt. Becsüljétek meg az ilyen fiúkat, mert nagyon kevés ilyen van már. Azt kívánom, hogy annyi szeretetet kapjatok az életben, mint én Zayn-től. - mondandóm végén Zayn-re mosolyogtam, aki nagyokat nyelve fojtotta vissza könnyeit.
 - Ennek örömére énekeljünk el egy dalt, benne vagy? - fogta meg a kezem, én pedig azonnal heves tiltakozásba kezdtem, de a rajongók kántálni kezdték a nevem, én pedig nem mondhattam nemet. - Nem saját szerzemény, bizonyára mindenki ismeri a Camp Rock című filmet. Nos, ebből választottam egy dalt számunkra, remélem, tetszik majd. - fejezte be, majd felcsendültek a számomra is ismerős dallamok. A dalt énekeltem, úgy, mint még soha. Mielőtt találkoztunk volna Zayn-nel, hallottam már őket a rádióban, de nem kimondottan tetszett a zenéjük. Akkoriban még más volt az ízlésem, fiúk terén is. Életem legjobb döntése volt, hogy anyuval jöttem Londonba, nem tudtam volna megbocsátani magamnak, ha ilyen fiút szalasztok el. Az utolsó dallamok is elhaltak, Zayn pedig megfeledkezve magáról húzott közelebb egy csókra. Vagy kettőre. A rajongók kinyilvánították véleményüket, ami sikításban, tapsviharban és hatalmas 'óóó'-gatásokban ki is merült. Szégyenlősen fúrtam fejemet Zayn vállába, ő pedig még egyszer megköszönte az estét és a támogatást is.
 - Te megőrültél? - fakadtam ki az öltözőjében ülve. - Nem bírok énekelni.
 - Nem volt olyan rossz, hidd el. - nyomott puszit az arcomra, majd eltűnt egy ajtó mögött. Pár másodperc múlva egy apró dobozzal a kezében tűnt fel ismét.
 - Mi ez? - vettel el tőle a masnival átkötött dobozt.
 - Nyisd ki. - biccentett fejével a csomag felé. A halványlila selyemszalagot eloldoztam, a dobozka tetejét pedig leemeltem. Egy apró, babarózsaszín, fodros ruha tárult a szemem elé, a derekánál egy szalaggal. Szám elé kaptam a kezem, majd megöleltem Zayn-t.
 - Köszönjük. - nyomtam csókot ajkára.
 - Srácok, jöttök az afterre? - lépett be kopogás után Harry.
 - Megtanultál kopogni? - húztam az agyát, Zayn pedig felkuncogott mögöttem.
 - Mióta terhes vagy, egyre durvábban csipkelődsz. - ráncolta szemöldökét, én pedig elé léptem és nyomtam egy puszit az arcára.
 - Nem megyünk. - válaszolt az eredeti kérdésre Zayn.
 - Persze, menjetek csak haza huncutkodni. - csibészkedett, én pedig vállon csaptam és rászóltam, hogy viselkedjen. Kezét felemelve tolatott ki a szobából, és amint becsukta az ajtót, Zayn kezeit a derekamra simította. Itt álltam előtte nyolc hetes terhesen, ő pedig már most annyira vigyáz rám, mint még soha senki. Két hónapja meg sem fordult a fejemben, hogy New York-ban leszek a vőlegényemmel, akitől most babát várok. Vállamon lógó táskámat elvette tőlem, majd a saját vállára akasztotta, a bőrkabátját pedig rátette. Megfogta a kezem, és így mentünk ki az épületből; Zayn női táskával a vállán, én pedig egy csodálatos férfival az oldalamon. Beültetett az autójába, és egy órán belül már a szálloda mélygarázsában vártuk a liftet, mivel Zayn nem engedett még a földszintig sem lépcsőzni.
 - Azért mozognom kell, nem tunyulhatok el, másképp elhízok és hét hónap múlva begurulok a kórházba. - nevettem fel, bár ő ezt egy cseppet sem tartotta poénosnak. A lakosztályukba felérve segítette le rólam az apró kabátomat, amit már a hasam kinyomott, így nem simult rá a testemre.
A szobájában néztünk valami borzasztó rossz, romantikus filmet, egyikünket sem kötötte le igazán. Sokkal jobban lefoglalt minket az, hogy együtt vagyunk. Fejét a combomon pihentette és a kislányunkhoz beszélt.
 - Te, Lola? - nézett rám pocakom mögül.
 - Hm?
 - Múlt hónapban csináltunk rólad képet? - emelte fel a fejét és felült az ágyon. Bizonytalanul bólintottam, majd hirtelen rávágtam.
 - Persze, még mielőtt eljöttetek volna. Miért kérded? - csúsztam feljebb, ő pedig kezébe vette a fényképezőgépét, ami a fésülködőasztalon pihent.
 - Állj oda. - mutatott a falra, én pedig teljesítettem a kérését. Felsőmet felhúztam épp úgy, mint egy hónapja. Az exponálógomb megnyomása után már lépett is hozzám, hogy megmutassa a képet. Mosolyt csalt az arcomra a kép, melyen aprócska csemeténk volt látható.
 Fürdés után - persze külön, Zayn túlságosan is vigyáz rám - az ágyon feküdtünk, fejét ismételten combomon pihentette.
 - Jaj, te kis manó. - szólalt meg hirtelen.
 - Sosem hívtál még így. - hunytam be a szemem, de ki is pattant.
 - Nem is neked mondtam, bocsi. - nevetett fel, majd megpuszilta lassacskán növekedő hasam.
 - Zayn... Én érezni akarlak.. - suttogtam, ő pedig azonnal felült. Rázni kezdte a fejét, és szinte már hallottam a következő kérdését, ezért inkább válaszoltam rá. - Szabad, nyugodj meg. - hajoltam hozzá egy csókért, amit viszonzott is. Csípőmre akart ülni, de amikor lendítette a lábát, meggondolta magát. - Maradj. - suttogtam fülébe, ő pedig ráült a combomra. - Nem fáj, nem nyomsz, majd szólok, oké?
 - Vigyázni fogok rátok. - csókolt nyakamba, én pedig egy pillanatra sem kételkedtem benne. Vigyázott ránk, figyelmes volt, jobban, mint máskor, jobban, mint általában szokott.

II. évad 8. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom a kimaradást, de most itt vagyok és hoztam a részt!:)

Az I'm your princess-t egy kicsit felfüggesztem. Minden figyelmem erre és a Next to you-ra fordítom.

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

A pocakom még éppen nem nőtt,
de egy gyermeket hordtam a szívem alatt.
Az én gyermekemet, akinek Zayn Malik az apja.
Aki a világ legjobb apukája lesz. - Lola Hamilton

 A reptéren álltunk, a fiúk most készültek becsekkolni, hiszen a turnéjuk kivételesen Amerikában kezdődik. Két hónapot fognak ott eltölteni, három nap pihenővel, amikor hazajönnek. Természetesen az amerikai turné utolsó koncertjén ott leszünk, és ha lehetséges, többre is elmegyünk. Nem volt tömeg, az éjszaka közepén mentek, több okból kifolyólag. Az időeltolódás miatt, a rajongók miatt, és a későig elhúzódó próba miatt.
 - Vigyázz magatokra, rendben? - simított végig még igencsak lapos hasamon Zayn. Könnyekkel küszködve bólintottam neki, ő pedig szorosan magához ölelt. - Jaj, te! - érzelmes, hosszú csókot váltottunk, de Harry és a bemondó közbeszólt.
 - Engedd el a csajod, és húzzunk, hogy mihamarabb hazajöhessünk. - fogta meg Zayn vállát, aki egy nemtetsző pillantást vetett rá.
 - Nem a csajom, hanem a menyasszonyom, oké? És a gyerekem anyja, szóval vegyél vissza! - paskolta meg játékosan a zöld szemű szívtipró arcát, aki egyik karomnál fogva húzott magához.
 - Vigyázz magadra, picur. - simított végig hatalmas tenyerével hajamon, majd gyors puszit nyomott az arcomra. Danielle védelmezőn állt mellettem, tudta, hogy milyen érzés, amikor a szerelmed elmegy. Bella fotózásra utazott Amerikába, így ők Niall-el találkoznak odakint. Mindenkitől elköszöntünk, a fiúk már a kapuk felé közeledtek, amikor Zayn sarkon fordult és visszasietett hozzám.
 - Mire egy hónap múlva hazaérek, költözz be a házba. Itt a kártyám, vásárolj, amire csak szükségetek van, rendben? - fogta kezei közé arcom, én pedig csak néztem rá, teljesen sokkolódva. Én vele akartam beköltözni, nem egyedül dönteni mindenről. - Nem kérés volt.
 - Rendben. - mosolyodtam el, pár pillanat múlva megéreztem ajkaimon az övét. Lágyan kényeztették az enyémeket, a torkomban gombóc nőtt, nem akartam elengedni. Próbáltuk kihasználni a rendelkezésünkre álló időt, de tudnivaló, hogy az sosem elég.
 - Haver, gyere! - csendült fel Louis türelmetlen hangja, ami mindkettőnket visszarántott a valóvilágba.
 - Szeretlek. - suttogta fülembe, én pedig azonnal sírva fakadtam. Eddig tudtam tartani magam, de most már nem.
 - Én is szeretlek. - zokogtam, ő pedig egy utolsó puszit nyomva az arcomra fordított hátat és tűnt el az emberforgatagban. Néztem utána, bár már nem láttam, tudtam, ő is visszanézett. Hamarosan mindhárman autóba szálltunk és hazaindultunk aludni, bár még hajnali négykor tévét néztünk, valami romantikus filmet. Mike már aludt, nem volt rá nagy hatással, hogy a srácok elutaztak.
 Az óra delet ütött, amikor felébredtem. A kanapén aludtam el, ami igencsak kényelmetlen, egyáltalán nem alvásra van kitalálva. A konyhából motozás hallatszott, így arra következtettem, hogy Dani fitogtatja főzőtudományát. Mike az egyik fotelből nézte a kedvenc sorozatát Zayn pólójában.
 - Ma elmegyünk venni neked valami ruhát, oké? - mosolyogtam rá, ő pedig bólintott egyet. A konyhába mentem, hogy megnézzem, miben mesterkedik a barátnőm, amikor megcsapott a sült csirke illata.
 - Hm, mennyei illatok. - ültem le az egyik székre.
 - Nemsokára kész! Mike, gyere enni! - kiáltott ki öcsémnek, aki pár másodperc múlva megjelent az ajtóban és helyet foglalt a hozzám legközelebb eső széken. Ebéd után összeszedtem magam és elmentünk vásárolni. A házunkba is vettem, illetve rendeltem néhány dolgot, és Mike-nak is bevásároltunk.
 - Holnap jönnek a kiszállítók a házhoz, eljönnél velem? - kérdeztem Mike-tól a nappaliban henyélve.
 - Csak akkor, ha utána eljössz velem moziba. - alkudozott.
 - Mit nézünk? - húztam fel egyik szemöldököm.
 - Még nem tudom.

 *3 héttel később*

 Ismételten Mrs. Peterson ágyán feküdtem a zselével és az ultrahangos készülékkel a hasamon. Danielle a kezemet fogta és mosolyogva nézte a kis képernyőt. A doktornő mozgatta a készüléket és a monitort pásztázta.
 - Minden rendben a kicsivel, és talán a nemét is meg tudom mondani, ami bár még nem száz százalékig biztos, de eléggé valószínű. - kíváncsian emeltem rá a tekintetem, ő pedig halványan elmosolyodott. - Kislány lesz, ha minden igaz. Két hét múlva már biztosabb lesz.
 - Gratulálok, Lola. - nyomott a homlokomra egy puszit Dani, én pedig ismételten kaptam egy törölközőt, amivel letörölhettem a zselét.
 Este Zayn-nel Skype-oltam, így volt alkalmam elmondani neki a hírt.
 - Ma voltam dokinál. - tekintetét rám kapta - természetesen kamerán keresztül.
 - És? - kérdezte, majd fészkelődni kezdett.
 - Ha minden igaz, kislányod lesz. - mosolyogtam a kamerába, Zayn pedig felordított örömében. A háttérből hallottam Niall kiáltását, amint Zayn ordításának oka felől érdeklődik.
 - Kislányom lesz! - ordította az egész háznak, mire a fiúk mind a kamera elé tömörültek. Annyira jó volt látni, hogy ennyire összetartanak és ennyire magukénak érzik a másik örömét.
 - Gratulálunk! Láthatjuk a pocakod? - kíváncsiskodott Harry.
 - Nem sok látszik, de azért... - feltérdeltem az ágyamon, a felsőmet pedig felhúztam. A fiúk mind mosolyogva nézték, Zayn szemében pajkosság és mérhetetlen boldogság csillogott. Ha van a boldogság mérésére valami, ő biztos kiütötte.
 - De nagyok vagytok. - mondta elismerően Liam, én pedig felkuncogtam. - Mikor jöttök?
 - Holnap éjjel, jön Mike is. - mosolyogtam rájuk. Bólintottak, miszerint felfogták és elkönyvelték magukban.
 - Kicsim, mennünk kell próbára. Hamarosan találkozunk. Írj, ha felszálltatok! Szeretlek. - dobott egy csókot.
 - Én is szeretlek. Sziasztok! - integettem a kamerába, majd kinyomtam a hívást.
Másnap reggel az ágyamon egy rózsaszín, apró rugdalózó pihent egy levéllel.

 Sajnálom, kicsim! Remélem kislányod lesz, és jó lesz rá. Szeretettel, Apu

 Szemeimbe könnyek szöktek a sorok láttán. Gondolt ránk, és ráadásul még bele is trafált, kislányunk lesz. Megnéztem az apró ruhadarabot, és boldogan mosolyodtam el. Danielle lépett a szobába, és engem megpillantva mosolyodott el.
 - Látom felébredtél. - ült mellém, és kivette a kezemből a ruhát a cetlivel együtt. - Azért aranyos, hogy gondolt rátok. - egyszerűen vállat vontam, ő pedig győzködni próbált. - Lola, apád szeret titeket. Nem tudja úgy kimutatni, mint Yaser vagy Anne, de szeret. A szülők is örültek tegnap, hogy kislány lesz.
 - Miért nincs itt? - kérdeztem, barátnőm pedig értetlen pillantást vetett rám. - Apám. Mindig akkor szívódik fel, amikor szükségem lenne rá.
 - Mindig veled lesz, te is tudod. Senki sem veheti át a helyét. - simított végig vállamon, de én megráztam a fejem.
 - Az a gond, hogy sajnos, vagy nem sajnos, de Yaser-t kezdem jobban apámnak érezni, mint őt. - töröltem le könnyeimet. Gondterhelten túrt göndör tincsei közé, majd nagyot sóhajtott.
 - Mike elment a parkba, gyere, együnk. - bírt mozgásra, én pedig lomhán követtem.
A nap szerencsére gyorsan eltelt, pakolgattunk a házban, kicsit takarítottunk is, majd este tíz óra körül elindultunk a reptérre. Becsekkoltunk, majd fel is szállhattunk a gépre, én pedig egyre jobban vártam a találkozást Zayn-nel. Anyutól még felszállás előtt kaptam egy sms-t, miszerint vigyázzunk magunkra, és üdvözli a fiúkat. Mióta együtt élünk Yaser-rel és Zayn-nel, minden megváltozott körülöttünk. Én is, anya is, Mike is. Boldogabbak vagyunk, én pedig jobban ragaszkodom anyához. Nagyon szeretem, és nagyon bánt, amit műveltem vele az évek során. Ő nem ezt érdemli, hiszen ő a legjobb édesanya a világon.
 A repülő lassan felszállt, én pedig megszorítottam Danielle kezét.
 - Pár óra múlva New York-ba érünk, addig pihenj! - mosolygott rám, én pedig lehunytam a szemem. Talán nem kellett volna.

KÖZÉRDEKŰ

Drága olvasóim!

Tudom, hogy a részek alig érkeznek, de nincs időm írni. Augusztus 5.-10-ig táborban voltam, pénteken hazaértem, beestem az ágyba. Szombaton hagyományőrző lakodalom volt, amin részt vettem, vasárnap falunap. Most kedd van, holnap hajnalban, azaz ma éjjel indulok Párizsba nyaralni. Egy hétig leszek távol, biztos, hogy nem tudok részt hozni. Huszadikán érek haza, és utána belevetem magam a nyár utolsó pillanatainak kiélvezésébe, na meg persze hozok egy pár részt nektek.
Remélem megértitek, hogy tényleg nem tudok hozni részt! Nem akarok selejtet kiadni a "kezeim közül".

További szép nyarat, élvezzétek ki ezt a pár hetet!
Millió ölelés!
xoxo, Dodi

p.s.: Mindent köszönök, nem hittem volna, hogy idáig eljut a blog! A világ legjobb olvasói vagytok! <3

II. évad 7. rész

Sziasztok, drágák :))

Itt az új rész, remélem tetszik :))

Utolsó hónap a nyárból, élvezzétek ki, én is hasonlóan teszek! :*

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Ismerem egy ideje, mégis vannak alkalmak, amikor meglep. - Lola Hamilton

 Ha valaki azt mondja nekem még régebben, hogy az öcsém sírva, remegve és koszosan fog a Direction-ház ajtajában állni, kinevetem. De most nem volt ennyire mulatságos a helyzet, hiszen az öcsém tényleg ott állt sírva, remegve és koszosan. Nem törődve a mellkasomban lévő nyomó érzéssel öcsémhez rohantam. Karomat még ki sem tudtam tárni, hogy megöleljem, mivel egy szó nélkül, zokogva borult mellkasomra. Louis volt a legközelebb hozzánk, így segítségével eltámogattuk Mike-ot a kanapéig, ahol a többiek értetlen pillantásokkal bombáztak.
 - Jól vagy? - kérdezte aggódva Zayn, de a kisfiú csak megrázta a fejét. Szorosan öleltem magamhoz hogy érezze, van mellette valaki. - Mire van szükséged? - folytatta vőlegényem, mire Mike halk, meggyötört hangja csendült fel.
 - Egy családra. - a szívem szakadt meg, hogy ilyet hallottam mindig is szeretett öcsém szájából. Lassan fél órája ültünk ott, senki sem szólt, a fiúk is néma csendbe burkolóztak, csupán a víz zubogása hallatszott, amikor valamelyikőjük lemosta magáról a mai nap szennyét.
 - Mike, mi történt? - próbáltam beszédre bírni, de a fiú némán hallgatott. Nem szólt semmit, mellkasomra hajtotta fejét, nem moccant. Nem sokkal később hasa megkordult jelezve, régen evett, talán délelőtt utoljára. Niall - aki időközben Bellával tért haza - azonnal intézkedett, felpattant a fotelből és a konyhába ment azzal a szándékkal, hogy készít valami vacsorát az éhes has tulajdonosának. Barátnőm némán figyelte kettősünket, hiszen hozzá is közel állt Mike. Harry és Louis éppen fürödni voltak - természetesen külön fürdőszobában -, Niall enni csinált, így négyen ültünk a nappaliban, amikor Mike végre megszólalt.
 - Apa új barátnője, Kinga miatt van minden. Nem is törődik velem, mióta megjelent ez a nő, általában csak este jutok eszébe, amikor benéz a szobámba, hogy élek-e még. Egész nap vásárolni viszi, kozmetikushoz, fodrászhoz, mikor hová. - sóhajtott nagyot, majd könnyes szemmel pillantva rám folytatta. - Amikor hívtad, éppen lent volt, vacsorát hozatott fel Kingának, én pedig XBOX-oztam. A személyzeti lépcsőn rángatott le, és a hátsó kijáraton lökött ki az ajtón, hogy ő márpedig ma este apuval lesz, és én nem rondíthatom el. Azért vagyok piszkos. Aztán a fejemhez vágta, hogy anyu nem is akart engem, csak besikerültem és hogy semmire sem fogom vinni, ha mindig csak játszok. Rád is csúnya dolgokat mondott, majd megrúgott a cipőjével. - felhúzta pólóját, ami alól elővillant a már most lilás folt, amit minden bizonnyal a kemény orr-rész okozott.

 Miután megette a Niall által készített kosztot, Zayn adott Mike-nak tiszta ruhát, majd betereltük egy vendégszobába.
 - Ha bármi baj van, két ajtóval odébb vagyunk. - nyomtam puszit a fejére, majd Zayn-t magam előtt tolva csuktam be a szobaajtót.
 - Tényleg nem akarta Anne az öcsédet? - kérdezte, miközben lekapcsolta a lámpát és mellém feküdt.
 - Végül is ez nem így kerek. Mike véletlen volt, nem az, hogy nem akarták, mert akartak még gyereket, csak nem akkor. Anya nem akart egy ártatlan embriót megölni, így megtartották, és jobban szerették már akkor, mint engem valaha fognak. - bújtam hozzá, majd folytattam. - Nagyon szeretem őt, mindenkinél és bárkinél jobban.
 - Nálam is? - szomorodott el, én pedig bólintottam.
 - Az irántad és iránta érzett szeretet nem ugyanaz. Téged szerelemből, minden odaadással szeretlek, őt pedig mint öcsémet, szeretett testvéremet. - nyomtam puszit szája sarkába, ő pedig végigsimított oldalamon, keze megállapodott hasamon.
 - Mi újság, kicsike? - beszélt a még aprócska bébihez. Felkuncogtam.
 - Senkit sem szerettek annyira, mint én szeretlek téged. - súgtam Zayn fülébe, ő pedig huncutul és szerelmesen elmosolyodott.
 - Kivéve egyet. - csillogó, barna szemei most melegséget, biztonságot, szerelmet, odaadást és határtalan, mérhetetlen boldogságot sugalltak. Ajkai óvatosan, finoman érintették enyémet, én pedig hitetlenül elvettem magam.
 - Nem vagy porcelánból, csak azért, mert terhes vagyok. Nem török össze. - mit sem törődve előbbi megnyilvánulásommal csókolt tovább ugyanolyan finoman, óvatosan, de birtoklón. Idilli pillanatunknak a telefonom csörgése vetett véget, a kijelzőn apu neve villogott. Zayn bólintott, miszerint vegyem fel.
 - Szia. - szóltam bele közönyös hangon, de amint meghallottam kétségbeesett hangját, egy pillanatra meginogtam.
 - Jaj, de jó, hogy felvetted! - sóhajtott megkönnyebbülten. - Hol van az öcséd?
 - Jobb kezekben, mintha nálad lenne! - utaltam az undok nőre, aki jelenleg a barátnője. Mérhetetlenül haragudtam rá ezért, épphogy kibékültünk és ő rögtön elbaltázza.
 - Érte megyek. - jelentette be, én pedig heves tiltakozásba kezdtem.
 - Jobb neki itt. Majd hazamegy, ha akar. - beszéltem öcsém nevében, és szerintem jogosan.
 - Eredetileg miért hívtál? - váltott témát. Nem akartam vele ilyen módon közölni, de így sikerült, valamiért így kellett történnie.
 - Gyereket várok. - boldogan kacagott fel, miközben azt hajtogatta, hogy mennyire boldog és hogy nagypapa lesz.
 - Gratulálok, kicsim! - nyögte ki, majd gyorsan elköszönt és letette. Zayn értetlenül meredt rám, én pedig semmi biztatóval nem tudtam szolgálni.
 - Örült, hogy nagypapa lesz, de ennyi. - vontam vállat, majd hátat fordítottam a fiúnak, az álom pedig lassacskán elnyomott.

  Valamikor az éjszaka közepén felébredtem, de Zayn nem volt mellettem. Legsötétebb álmom vajon valósággá vált? Elment? De amikor meghallottam öcsém boldog, felszabadult nevetését a nappali felől sejtettem, hogy felébresztette Zayn-t, aki boldogan ment vele. A lépcsőn lesétálva ültem le arra a fokra, ahonnan még takarásban voltam, de én leláttam a kanapéra. Mosolyogva figyeltem kettősüket, de legfőképp a gyerekem apját. Megnevettetett egy összetört fiút, beszélgetett vele az éjszaka közepén, átölelte, viccet mesélt a tizennégy éves srácnak, majd hallottam, amint fiús témát érintenek; a lányokat. Mike elmondta, hogy van egy kiszemeltje, de nem akar rámászni, sőt, szerelmes sem akar lenni ilyen fiatalon. Túlléptek a témán, majd tovább bolondoztak. Zayn kétségkívül jó apa lesz, aki óvni, védeni fogja lányát, vagy éppen fiát.