I. évad 4. rész

Ekkor kinyitottam a szemem, és a szobámban találtam magam. A földön feküdtem az ágyam mellett. A naplóm mellettem hevert, amibe az volt írva, hogy Az első nap a nyárból. Szóval akkor mindezt csak álmodtam volna? Bella nem halt meg és anyám se adta el a házat? Nem kell egész nyáron Geogia-ba rohadnom? Nem kell utána Londonba mennem Bella nélkül? Gondolatmenetemet kopogás zavarta meg.
 - Lola, jól vagy? Kicsim! Nyisd ki az ajtót, beszélni szeretnék veled! – mondta anya.
 - Jó, jövök már, csak ne kiabálj! – kiabáltam én. Az ajtómhoz léptem, majd kinyitottam, de ki is léptem rajta, hogy anyám még véletlen se lássa meg a rumlit. – Mit akarsz?
 - A helyzet az, hogy Londonba költözünk. Te, Mike és én. – mondta.
 - Hogy mi? Én? Londonba? Te megvesztél? Bella nélkül sehova sem megyek! – mondtam neki hisztérikusan. Szóval akkor mégis csak Londonba megyünk.
 - Kicsim! Bella akármikor eljöhet hozzánk! És nyugodj meg, nyár végén ő is jön. – mosolygott. Szóval Bella is jön majd Londonba. Egy fokkal jobb.
 - Mikor megyünk? – kérdeztem félve. Igen, féltem a választól.
 - Még a héten. Összepakolunk, és megyünk. Megfelel? – kérdezte még mindig mosolyogva.
 - Oké! – meglepte anyámat a válaszom. Még engem is. A héten utazunk. Királyság! Már annyira várom! ( remélem érzitek az iróniát ). A szobámba mentem, elővettem a bőröndjeimet és pakolni kezdtem. Folyamatosan az álmom járt a fejemben. Miért ellenkeztem annyira, hogy nem akarok menni Londonba? Imádom Londont, elegem van már a zsúfolt, büdös New Yorkból. Ne értsétek félre, imádom New Yorkot, csak itt felnőni nem könnyű.

Hamarosan megteltek a bőröndjeim. Gondolkoztam. Igen, olyat is szoktam! Szóval, viccet félretéve. Nem voltam igazságos anyámmal szemben. Mindent megbocsátott nekem. Bármit tettem, nem ítélt el. Elég sok rosszba benne voltam, de ő mindig kiállt mellettem. Ahogy Mike mellett is. Igazságtalan vagyok ránézve. Borzasztó vagyok! De ha Londonba költözünk.. Új ország, új város, új élet, új Lola! Ajtómat kinyitottam, és amint kiléptem be is zártam. Ne kérdezzétek, hogy miért. Ez egy szokás. Az én szobám tiltott terület. Ez az új házba is élni fog!
 Lecaplattam a lépcsőn a konyhába és anyához szóltam.
 - Összepakoltam a ruháimat. Kell valamit segítenem? – kérdeztem tőle nyugodtan. Nyugodtságom még engem is meglepett. Hát, jó!
 - Igen. Megkérhetlek, hogy a nappaliból a cuccokat pakold bele azokba – mutatott a nappaliban lévő asztalra és melléje – a dobozokba? – kedves volt. Nem is látszott rajta, hogy az előbb még üvöltöztem vele. Mindig megviselte a dolog, de most valahogy boldog volt. Ne értsétek félre, eddig is az volt, de most valahogy ragyogott.
 - Anyu, minden oké? – kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.
 - Persze. Majd este vacsinál mondanom kell valamit. – mosolygott, mire én eléggé meglepetten kaptam rá a tekintetem.
 - Van okom félni? – kérdeztem tőle bizonytalanul.
 - Nincs! Bár, lehet, hogy nem fogsz neki örülni, de a helyzeten nem lehet változtatni. – mosolygott változatlanul.
 - Anya! Kérlek, mondd el! – kértem.
 - Lola! Veled mi lett? Két órája még kiabáltál velem, most meg azt akarod, hogy elmondjam? – kérdezte csodálkozva.
 - Anya! Tudom, hogy az utóbbi időben eléggé… hogy is mondjam?
 - Bunkó, önző, és elviselhetetlen voltál? – kérdezte.
 - Ez költői kérdés volt! – néztem rá olyan, ’ugyeezmostnemkomoly’- fejjel, majd leültünk a kanapéra.
 - Jó, oké! Bocsi! – emelte fel a kezeit védekezésképpen.
 - Na, szóval az utóbbi időben, tudom, hogy bunkó, önző és elviselhetetlen voltam, de mivel Londonba költözünk, ami egy másik kontinensen van, sőt, új ország, új város, új ház, így szeretnék változtatni a kapcsolatunkon. Sajnálom, hogy annyi bajt hoztam a fejedre, de te mégis kiálltál mellettem és segítettél. Sajnálok mindent! – öleltem meg és éreztem, hogy a vállamnál a felsőm elázik. – Anya! Ugye nem sírsz?
 - Nem! Csak.. de! – mosolyodott el és felállt. – És oké! Na, de futás pakolni, holnap este indulunk!
 - Jó, de akkor ma este elmondod, amit akarsz? – kérdeztem, mire bólintott. Felmentem a szobámba, de most nem zártam be az ajtómat. Valamiért már nem akartam eltitkolni anyám elől a szobámban uralkodó atomrobbanást.

_________________________________________________________________________________

Hát itt is az új! :) Olvassátok és komizzatok, pipáljatok! :) Ha minden jól megy, akkor holnap még hozok egy részt! :)

I hope you like it ;)