II. évad 6. rész

Sziasztok! Itt a rész, bocsánat a kimaradásért!

Millió ölelés!

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Amikor minden tökéletes, jön valami, ami mindent elront.
De még ott a remény, hogy rendbe jöhet a dolog. - Lola Hamilton

 Kintről hallottam a dudaszót, így a táskámat a vállamra kapva léptem ki az ajtón, egyenesen Danielle kocsija felé haladva. Az autóba ülve kapcsoltam be az övemet, majd idegesen fújtam ki a levegőt.

 - Hol van El? - kérdeztem. Danielle gázt adott, útközben pedig elmondta, hogy Eleanor-nak nemsokára Párizsba kell repülnie, fényképezés miatt. - És Louis?
 - El tudnak köszönni, és két hét múlva találkoznak, hiszen a fiúk pár napon belül turnézni indulnak. - mosolygott rám, én pedig nem tudtam, minek örül ennyire. A jobb oldalamon magasodó épület felé biccentett fejével, testem megremegett.
 - Bejössz velem, ugye? - némán bólintott, a kocsira rátéve a központi zárat indult el az épület bejárata felé.
 - Gyere már! - ragadta meg a karom, én pedig bukdácsolva követtem. 

 A harmadikra felérve foglaltunk helyet a váróban. A recepciós nő feltelefonált a rendelőbe, hogy Danielle Peazer és Lola Hamilton várja a doktornőt. Alig tíz perc múlva szólítottak be. Dani egy biztató mosoly kíséretében engedte el kezem, én pedig bementem az ajtón. Mrs. Peterson kérdezett pár dolgot, majd megkért, hogy feküdjek fel az ágyra. Mellém gurult a székével, pólómat felhúztam, a hideg zselés anyagot pedig hasamra kente. Kezébe vette a kis szerkezetet és hasamra helyezte. Hamarosan a képernyőn megjelent képet vizslatta, ő biztosan látott valamit, én nem sok mindent, csak fekete foltokat.
 - Ms. Hamilton, Ön bizony áldott állapotban van. - mosolygott rám, a szívem azonnal sebesen kezdett verni, melegség öntött el.
 - Hol járok? - kérdeztem. A kis készüléket visszatette hasamra, majd a képernyőn kezdett mutogatni.
 - A baba körülbelül 39-40 napos lehet, ha pontosan adta meg ciklusa utáni első együttlétük időpontját. - mosolygott még mindig.
 - Körülbelül mikor fog látszani a hasamon, hogy .. - be sem kellett fejeznem, a dokinő tudta, mit szeretnék kérdezni.
 - Még talán két-három hét. - nyújtott felém egy törölközőt, amivel letöröltem a hasamon lévő zselét. Legközelebb egy hónap múlva jövök, akkor már többet tud mondani.

 Amint kiléptem az ajtón Danielle lépett elém. Kérdő tekintetét látva elmosolyodtam, ő pedig rögtön felfogta.
 - Ez az! - sikkantott fel, majd kezemnél fogva megragadott és kihúzott az épületből. - Gyerünk a próbára!
 - Menjünk! - sóhajtottam fel megadóan, de a bajszom alatt elmosolyodtam. Fél óra kocsikázás után megérkeztünk az O2 arénához, ahol a fiúk első koncertje lesz pár nap múlva.
 - Mikor akarod elmondani neki? - fordult felém a folyosón sétálva.
 - Ma este, azt hiszem. - hangom halkan csendült fel, mégis visszhangot vert a falak közt.
 - Nem azt hiszed, pontosan tudod. Ez nagy alkalom, és mi tényleg támogatunk mindenben. - ölelt magához, lépteink pedig egyre közelebb vittek az ajtóhoz. - Azt hiszem, beszélhetek El nevében is. Nem számít, ki mit mond, ez hármótok dolga.
 - Mi hármónk dolga? - szólalt meg mögöttünk egy ismerős hang, mindketten megpördültünk tengelyünk körül. Zayn ijedt és értetlen arcával találtuk szembe magunkat.
 - Azt hiszem, megyek. - szólalt meg Dani, de Zayn egyetlen mondattal maradásra bírta a lányt.
 - Miről van szó? - dőlt neki az ajtófélfának, én pedig teljesen megsemmisülten álltam előtte. Nem így terveztem ezt az egészet. Nem így kellene megtudnia. - Lola, mondd már! - emelte fel a hangját, de nem tudtam megszólalni. Féltem a reakciójától, féltem, mi lesz, hogyha ő még erre nincs felkészülve. Jó, mert igaz, beszélgettünk róla, de nem mostanra terveztük. Legalábbis ő nem. - Dani, miről van szó?
 - Én nem szeretnék belefolyni, de semmi rossz, ne aggódj! - már így is nyakig benne volt, mindegy.
 - Szólalj már meg! - fordult ismételten felém. Sírva fakadtam, ő pedig nem tudta, mihez kezdjen velem. Ott áll előtte a síró menyasszonya, Danielle azt mondta, nincs mitől félnie, de akkor mégis, miért sírok? Valami ilyesmi játszódhatott le a fejében, amikor végre kinyögtem.
 - Terhes vagyok. - Zayn felordított, majd felkapott, megpörgetett, szorosan magához ölelt, végül megcsókolt.
 - Istenem! - nézett rám könnyes szemekkel. Boldogság csillogott bennük. A fiúk valószínűleg meghallották az ordítást, így futva közeledtek felénk.
 - Mi történt? - néztek végig rajtunk. Zayn sír, én is sírok, az előbb ordított valaki.
 - Apa leszek. - borult Harry nyakába Zayn, a többiek pedig meglepetten néztek rám. Bólintottam egyet, Niall és Louis egyszerre indultak meg felém, majd szorosan átölelve gratuláltak. Liam valamivel visszafogottabb volt, már ami a hozzám való érkezést illeti. Nagyot 'háhá'-zva kapott fel és motyogott valami gratulálok-félét. Harry is jól megszorongatott, majd amikor Paul is megérkezett, hirtelen csend támadt.
 - Mi az öröm tárgya? - állt meg kis csapatunk előtt.
 - A banda egyik tagja apuka lesz. - újságolta Harry a hírt, mire Liam lepisszegte.
 - Liam? - nézett rá az említettre, aki megrázta a fejét. Tekintete Louis-ra siklott, aki szintén nemleges válasszal szolgált. Niall kizárva, hiszen barátnője sincs, Harry-nek pedig van annyi esze, hogy akárkivel bújik ágyba, tesz óvintézkedéseket az esetleges baba miatt.
 - Zayn? - nézett hol rá, hol rám a férfi. - Gratulálok! - ölelt meg mindkettőnket, majd hirtelen vetett véget a nagy örömnek, amikor ismét megszólalt.
 - Két nap múlva kezdődik a turnétok, srácok! Ha jól számolok, és minden oké lesz, akkor a baba februárban érkezik. Alig fogtok találkozni. - Zayn-re kaptam tekintetem, aki lazán mellém sétált, átölelt, és csak annyit mondott.
  - Megoldjuk.

 A próba után mindenki hazament, Liam viszont a barátnője házába ment, hogy az utolsó pár éjszakát együtt tölthessék. Eleanor még a délelőtt folyamán elment Párizsba, így Louis és Harry leültek filmezni a kanapéra. Niall elment Belláért, így előreláthatólag csak késő este érkeznek meg, valami randiszerűségre mentek, vagy mi. Laptopom fedelét felhajtva fogadtam el a videohívást, amit anyuék kezdeményeztek.
 - Sziasztok! - integettem a kamerába szomorú arccal, kissé túljátszva a szerepem, miszerint összevesztünk Zayn-nel és most elment.
 - Mi ez a fancsali kép, kicsim? - kérdezte anya, én pedig elmondtam, hogy összevesztünk Zayn-nel. Nagy csend állt be, amikor is Zayn huppant mellém, hogy kezdhetjük.
 - Már beszélek velük. - motyogtam, miközben próbáltam visszatartani a nevetésem.
 - Mi a szent habakukkot csináltok, gyerekek? - kérdezte Yaser.
 - Csak egy gyerek, igaz? - mosolygott rám Zayn, én pedig gyors puszit nyomtam arcára.
 - Jól hallottam? - kérdezte a kamera előtt elhaladva anya.
 - Anyu, Yaser, nagyszülők lesztek! - jelentettem be hivatalosan. Anyu hirtelen termett a kamera előtt, szemeit törölgette, melyekből megállíthatatlanul folytak a könnyek.
 - Istenem, kicsikéim, gratulálok! - zokogta anya, mire én is elsírtam magam. Zayn és az apja némán, csupán szemkontaktussal kommunikáltak egymással, majd Zayn nagyot bólintott. Hát akkor ezt is megbeszélték. - És? Tudtok már valami többet?
 - Igazából csak annyit, hogy gyerekünk lesz. - vontam vállat. - Pici még, a dokinő sem tudott biztosat mondani. Egy hónap múlva megyek megint, remélem addigra hazajöttök a nászútról. Tényleg, milyen Mallorca?
 - Csodás, a part, a minden tökéletes. - anyu alig talált szavakat, Yaser pedig a háta mögött figurázta ki. Amikor anya észrevette a kamerában, vállon csapta.
 - Mint két tini. Mint két neveletlen tini. - suttogta a fülembe Zayn.
 - Nem neveletlenek. Csupán szerelmesek. - vontam vállat. Zayn rögtön tiltakozott, hogy mi ez a hirtelen jött romantikus énem. - Hagyjál már! Tök normális vagyok!
 - Gyerekek! Lolának most hangulatingadozásai lesznek, hiszen terhes. Kívánni fog dolgokat, add meg neki, Zayn! - csillapított le minket Yaser.
 - Honnan tudsz ennyit rólunk? - fordult hozzá anya, majd hirtelen a fejéhez kapott. - Semmi. - vonta vissza előző kérdését. Igen, Yaser ezt négyszer élte túl, akkor gondolom egyszer-kétszer Zayn is túléli.

 Váltottunk még pár szót, majd bontottuk a vonalat. Telefonomért nyúltam és tárcsáztam apu számát.
 - Itt Kinga, mondd! - szólt bele egy idegen hang, ráadásul nem is az én nyelvemen.
 - Öhm, Joseph Hamiltont keresem, a lánya vagyok. - szólaltam meg a saját nyelvemen, hátha érti.
 - Ó, hát ez meglepő, hiszen Joe-nak nincs gyereke. - váltott át angolra, én pedig hevesen csattantam fel.
 - Mi az, hogy nincs? Van egy fia és egy lánya is! Maga szerint miért jött Londonba? - kérdeztem a nőtől.
 - Drágaságom. - szólalt meg nyájas hangon. - Joe munkaügyben van Londonban és csak hogy tudd, én is vele vagyok.
 - Akkor maga szerint az a kisfiú kicsoda? - tettem csípőre a kezem, Zayn pedig értetlenül nézett rám.
 - Az unokaöccse. - adta a választ.
 - Rendben. Kérem, mondja meg neki, hogy Lola kereste. - el sem köszöntem, majd kinyomtam. Amint letettem az asztalra, megcsörrent.
 - Mi van? - szóltam bele kelletlenül.
 - Lola, kicsim, ne haragudj! - kérlelt apám, de engem nem érdekelt.
 - Ha a lányod vagyok, azonnal eljössz a srácokhoz. Ha már nem tartasz a családodnak, tegyük le és felejts el! - a telefon búgó hangot adott ki, én pedig megsemmisültem. Erőtlenül rogytam össze a padlón, a fiúk mind odasiettek. Nagy nehezen kinyögtem, hogy apám nőjével beszéltem, aki előtt letagadott minket. Megtagadta a saját vérét! Könnyeim megállíthatatlanul folytak, mai napi boldogságomnak ez vetett véget. A saját apám letagadott és még rám is nyomta a telefont.

 Csengettek, így Louis szaladt ajtót nyitni. Pár pillanat múlva elkiáltotta magát.
 - Lola, téged keresnek! - hirtelen megörültem, hátha apu jött ide, de csalódnom kellett. Az ajtóban egy 14 éves fiú állt, kisírt szemekkel, koszosan, remegve.
 - Mike. - suttogtam magam elé.

II. évad 5. rész

Sziasztok!

Itt a következő rész, remélem tetszik!:)) Köszönöm a komikat, a pipákat, és a több mint 60.000 megtekintést!

Remélem, jól telik a nyaratok! Vigyázzatok magatokra! :))

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

A nap végére egy hatalmas kérdés
merült fel bennem. Szerettem volna,
ha tényleg igaz a dolog. - Lola Hamilton

 A csengő hangos zöreje rángatott vissza a valóságba meseszerű álmomból. Lehámoztam magamról Zayn karját, aki természetesen mélyen aludt, néha-néha fel is horkantott. Felkaptam egy melegítőnadrágot, ami a szék karfájára volt terítve, majd lesiettem a lépcsőn. Akkor még nem ismert vendégünk türelmetlen volt, így még egyszer megnyomta a csengőt.
 - Jövök már! - morogtam, majd kinyitottam az ajtót. Megdöbbentem, hiszen Bella állt velem szemben. - Hát te hogy kerülsz ide? - elálltam az ajtóból, szabad utat engedve neki.
 - Niall-hez jöttem. - dobta le magát a kanapéra, én pedig egy pokrócot magam köré tekerve huppantam le a fotelbe.
 - Niall nincs itt, hazamentek a lagzi után. - tudott arról, hogy anyám és Yas összeházasodnak, de nem hívta meg őket anya. Bólintott egyet, hogy tudja, hogy nincs itt.
 - Éjszakára itt maradhatnék? Holnap beszélni akarok Niall-el kettőnkről. - fejemet lehajtottam, amit Bella észre is vett. - Csinált valamit? Barátnője van? - én pedig nem tehettem mást, elmondtam neki, hogy Niall bedrogozott, hogy ivott, hogy kiborult, amikor elhagyta. - Victoria Secret's modell leszek. - szemöldököm felszaladt, szám széles mosolyra húzódott.
 - Hogyhogy? - ültem át mellé.
 - Niall biztatott még akkor, amikor együtt voltunk. Készítettünk portfóliót, elküldtem a VS-nek, és pár napja hívtak telefonon, hogy holnap várnak egy megbeszélésre. - mosolyodott el büszkén. Én is nagyon büszke voltam rá, hihetetlenül.
 - Gratulálok! - öleltem meg, majd megszorítottam a kezét. Tekintete kezemre vándorolt, ahol megpillantotta ujjamon pihenő eljegyzési gyűrűmet.
 - Ez nem az a gyűrű, amit még régen adott neked. - állapította meg, én pedig elmosolyodtam. Szívem melegséggel telt meg, ő is meg fogja tudni végre.
 - Eljegyzési. - vártam reakcióját. Kérdőn emelte rám nagy szemeit, én pedig bólintottam. Felsikított, majd szája elé kapta a kezét. Sikítása csak akkor maradt abba, amikor az emelet felől morgás hallatszott. Zayn jött le egy szál alsóban, álmosan köszöntötte Bellát, majd felállított a kanapéról. Levette rólam a pokrócot, magára terítette, leült, engem pedig az ölébe húzott. Barátnőm mosolyogva figyelte minden mozdulatát vőlegényemnek, aki a fülemhez hajolva kérdezte meg, hogy miért sikított fel Bella. Megfogtam kezét, ujjait a jegygyűrűre simítottam. Amikor megértette, mi az oka a sikításnak, lágy puszit nyomott nyakamra.
 - Bella marad éjszakára. Holnap pedig beszél Niall-el. - kiszálltam öléből, majd a vendégszobába mentem, hogy tiszta ágyneműt tegyek ki Bellának. Lépteket hallottam magam mögül, majd ajtócsapódást, később hüppögést. Megfordultam tengelyem körül, és Bellát pillantottam meg, háttal nekem.
 - Minden oké? - léptem közelebb hozzá, ő pedig megrázta a fejét.
 - Félek. - motyogta. - Félek Niall reakciójától, hogy mi lesz, ha meglát. Lehet kialakulóban van neki valami, és én belezavarok. Félek, hogy elbukok, mint modell. Félek, hogy a fiúk mit szólnak majd hozzám.
 - Ismernek és örülni fognak neked. De most pihenj le, reggel nagy napod lesz. - mosolyogtam rá, majd szorosan megöleltem.
 - Köszönöm, Lol! - mormogta a fülembe, én pedig egy puszit nyomva az arcára mentem a szobánkba.

 Zayn már visszafeküdt, én pedig egy gyors pillantást vetettem a telefonomra. Az óra 3:48-at mutatott, én pedig nyöszörögve fordultam Zayn felé.
 - Minden oké, kicsim? - suttogta fülembe, én pedig a lehető legközelebb bújtam hozzá.
 - Most már az.

 Reggel a szobába beáradó kávéillat ébresztett. Anélkül, hogy megfordultam volna tapogattam meg az ágyat magam mögött. Zayn helyett egy cetlit találtam, amin Zayn kusza betűi voltak.

 Próbára kellett mennem, délután pedig elmegyünk a házhoz. xx Zayn

 Hirtelen émelyegni kezdtem, majd a következő pillanatban már a wc fölé görnyedve adtam ki magamból a tegnapi ételt. Megmostam az arcom, majd lecaplattam a lépcsőn, és a konyha felé vettem az irányt. A nappaliban lévő órára pillantottam, ami fél kilencet mutatott. A konyhába érve üdvözöltem barátnőmet, aki már csinosan fel volt öltözve. Megkért, hogy menjek el vele a fiúk próbájára, hogy Niall-t magával tudja hívni a megbeszélésre. Összeszedtem magam, egy halvány sminket felkenve, mosollyal az arcomon indultam az autóhoz, ahol már Bella várt. Fél óra múlva érkeztünk meg az arénához, ahol a fiúk próbáltak a közelgő turnéra. El és Dani is ott volt, akik nagy örömmel fogadták barátnőmet köreinkben. Amikor Niall megpillantotta Bellát, amint a színpad felé sétálunk, elakadt a dalban, meg sem szólalt. Csak nézte barátnőmet, szemei csillogtak. A többiek mind kérdőn pillantásokat lövelltek felém, mindegyikőjük azt kérdezte a szemével, hogy mit keres itt Bella. Niall leugrott a színpadról, és felénk közeledett. Megszorítottam barátnőm kezét, majd leültem Danielle-ék mellé. A próba abbamaradt, amit egyik fiú sem bánt. Zayn guggolt le elém, és gyors csókot váltottunk.

 A próba után, aminek kicsivel ebéd után lett vége, elmentünk enni. Niall már nem jött velünk, mivel a próbáról is elkéredzkedett, hogy Bellával tarthasson. A házhoz érve elállt a lélegzetem. Az előkertet díszítő bokrok, tuják és sövénysor már önmagában csodálatos volt. Pár munkás még a ház utómunkálatain dolgozott, ami alatt értem a portörlést, tárgyak helyretolását, ablakok megcsukását és takarítását.
 - Kész van? - kaptam tekintetem Zayn-re, aki büszkén elmosolyodott. - Hiszen semmit sem adtam bele.
 - Te az élet minden költségeinél többet adtál nekem. - szemöldököm összeráncoltam, ő pedig a fülemhez hajolt, és belesuttogott. - Magadat.
 Pírba borult arcomat nyakába fúrtam, ő pedig jót kuncogott rajtam.
 - Holnap már költözhetünk is. - szólalt meg az egyik szobában. A falak barackvirágszínre voltak mázolva, a szobában elszórtan gitárok, mikrofonok, egy dobfelszerelés, és egy nagy zongora.
 - Költözzünk! Két hét sok mindenre elég. Egy házavató minimum. - zsongtam be teljesen, ő pedig nevetve ölelt magához. Kisétáltunk a házból, miután mindent alaposan megnéztünk.

 - Kicsim, már betettem! - kiáltott Zayn a nappaliból, épp akkor, amikor a srácok léptek a házba. A konyhában csináltam a popcornt, majd amikor kiléptem, hangosan felnevettem.
 - Nem akarom látni! - Louis szeme elé tartott kézzel tapogatózott a házban. Niall és Bella nem voltak itt, gondolom más programjuk van.
 - Kinyithatod, nem csinálunk semmit. - huppantam le Zayn mellé, a fiúk pedig körénk gyűltek. - Van itthon fagyi?
 - Van, milyen kell? - állt fel Zayn, majd pár pillanat múlva már hozta is a csokifagyim.
 - Nincs inkább puncs? - kérdeztem, ő pedig értetlen fejjel, de kiment a konyhába és hozott fagyit. Pár óra múlva még mindig fimet néztünk, amikor Zayn füléhez hajolva súgtam neki újabb kívánságom. - Kínait szeretnék enni.
 - Lol, beszélhetnénk? - válaszomat meg sem várva húzott fel El a kanapéról, és tolt a fürdőszoba felé, Dani pedig utánunk lépkedett. - Mi a fene bajod van?
 - Mire gondolsz? - ültem le a kád szélére, ők pedig karba tett kézzel álltak meg előttem.
 - Csukifagyi, puncsfagyi, amit jelzem, nem is szeretsz, majd kínai? - gesztikulált Dani, majd hirtelen megvilágosodott. - Mikor voltatok együtt utoljára?
 - Milyen kérdés ez? Nem tudom, talán 3-4 napja. Miért? - még mindig nem értettem, miért ennyire fontos ez.
 - Mikor kellett volna, hogy megjöjjön? - kérdezte most Eleanor, én pedig teljesen sokkolódtam.
 - Másfél hete. Ugye nem? Reggel is rosszul voltam! - világosodtam meg.
 - A legjobb lesz, ha holnap elmegyünk egy dokihoz. Holnap itt leszünk érted tízre, legyél készen, és most nyugodj meg! - ölelt magához Dani, majd egy puszit nyomva az arcomra mentek ki.

 Ha minden igaz, terhes vagyok. Zayn-től. Kétes érzések kavarogtak bennem. Huszonkét éves vagyok, vőlegényem van, csodás barátaim, családom és talán egy gyerekem. Én tényleg akarok gyereket, és ha most kell jönnie, most fog. Mosollyal az arcomon huppantam le Zayn mellé, és szorosan hozzá bújtam. Tekintetem Eleanor-ra és Danielle-re tévedt, akik szintén mosolyogtak. Lehet, hogy anyuka leszek, és lehet, hogy Zayn apuka. Holnap minden biztossá fog válni.

II. évad 4. rész

Sziasztok!

Sajnálom a kimaradást, itt a rész!:)) 

Jó olvasást! <33

xoxo, Dodi

Házasodjunk össze. És gyereket is akarok. És Veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni.
Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám.
És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani,
aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen.

*2,5 hónappal később*

 - Gyönyörű vagy. - hallottam meg Zayn hangját a hátam mögül. Halványkék ruhámban megpördültem tengelyem körül. Csillogó szemei mosolyt csaltak arcomra. - Lassan menni kellene. - ölelte át derekam, majd gyors csókot nyomott számra.
 - Persze, csak előbb még megnézem anyut, oké? - kacsintott egyet, én pedig kiviharoztam az ajtón. Elsuhantam Harry mellett, aki füttyentett egyet, Zayn pedig kiszólt a szobából.
 - Styles, elég jó a fülem! - felnevettem, majd az ajtó elé érve kettőt kopogtam, és benyitottam. Édesanyám mellett a legjobb barátnője állt fülig érő mosollyal. Tekintetem anyámra vándorolt, akinek testét egy egyszerű, de annál gyönyörűbb tört-fehér esküvői ruha fedte. Elmosolyodtam, majd közelebb léptem a két nőhöz.
 - Csodálatos vagy, anya! - mértem végig tetőtől talpig.
 - Köszönöm, kincsem. - ölelt magához, de Kristen közbevágott.
 - Hé! A sminked meg a hajad már kész van, nem akarom újracsinálni!
 - Hölgyeim, indulás! - szólalt meg az ajtó előtt Yaser. Odarohantam, és kidugtam a fejem.
 - Indulás van neked az oltárhoz, majd ott látod anyut! Sicc! - hessegettem el anyu leendő férjét, akivel 2 hónapja jegyezték el egymást. A Zayn-től kapott gyűrű az ujjamon rengeteg port kavart. Igen, ezt még a kapcsolatunk elején kaptam tőle, semmi komolyabb jelentősége nincs, mint például, hogy eljegyzett volna. Felröppent a minap egy olyan hír, hogy Zayn és én csak azért vagyunk együtt, mert a szüleink összejöttek. Kacsa volt természetesen, és az ilyen hírektől frászt kapok. Honnan jut eszébe az embereknek ilyet kitalálni? Gondolatomból Niall hangja zökkentett ki, aki várta, hogy csatlakozzunk a násznép többi tagjához, ugyanis Zayn vezette anyát az oltárhoz, hiszen a Papi már nem él. Nem voltunk sokan, kimondottan csak a szűk családi kör, pár rokon, a legközelebbi barátok, apu, Zayn anyja és testvérei és a srácok. Mike és köztem volt egy üres hely, ami Zayn számára volt fenntartva.

 Pár perc múlva felcsendült az ismerős dallam a kertünkben, mindenki felállt és a menyasszonyt nézte. Édesanyám sugárzott a boldogságtól, szemeimbe könnyek szöktek. Abból a pár emberből, akit mindennél jobban szeretek kettő éppen most kötelezi el magát. Apu anyura mosolygott, ő pedig viszonozta. Rossz volt így látni őket, de boldogabbak egymás nélkül. Amikor Zayn a kertben felállított oltár elé vezette anyámat, Yaser csak annyit mondott, hogy "köszönöm, fiam". Ebben a két szóban mindent megköszönt neki. Sötétbarna hajú lovagom mellém ült, ujjainkat összekulcsolta.

 - Szabad egy táncra? - léptem oda Yaser-hez a szertartás végén, hogy táncolhassak vele. A nő, akit még életemben sosem láttam, mosolyogva távozott, én pedig anyu férjéhez léptem. - Milyen ismét házasnak lenni?
 - Borzasztó jó. - ölelt magához. - Zayn merre császkál?
 - A nejeddel táncol. - mutattam a tömegbe, ahol Zayn forgatta anyámat, akinek hangos kacaj szaladt ki száján. - Gratulálok, Yas.
 - Köszönöm, kicsim. - kapcsolatunk nagyon szorossá vált az utóbbi pár hónapban, úgy éreztem, évek óta ismerem a férfit. Tudtam, hogy mellette anyám boldog lehet és ő mindent meg fog ennek érdekében tenni.
 - Elrabolnám a hölgyet, ha szabad. - lépett hozzánk Zayn és anyu. Mosolyogva cseréltünk párt, majd amikor át akartam ölelni Zayn-t, ő a színpad felé kezdett húzni. Lekapott egy mikrofont a nekik felállított állványok egyikéről, és felém fordult.
 - Öhm, szép estét, mindenki! - köszöntötte a vendégeket. - Tósztot szeretnék mondani! - lekapott egy poharat az ott elhaladó pincér tálcájáról, majd folytatta. - Anyám és apám útjai pár éve elváltak. Anyu boldog, ahogy apu is, csak most már nem egymás oldalán. Mindketten megtalálták a számukra megfelelő embert, aminek én örülök a legjobban. Kívánom, hogy az ifjú pár élete legyen teljes, és éljenek boldogan! Gratulálok! - magasba emelte a poharát, majd mindenki koccintott, és kortyolt egyet az italból. - Szeretném megragadni az alkalmat, amire már régóta várok. - barna szemeit rám vezette, csibészes mosollyal jutalmazott meg, én pedig teljesen sokkolódtam. - Lola munkát kapott egy divatcégnél Franciaországban. - tapsvihar tört ki, én pedig elpirultam. Két hete kaptam egy levelet, amiben értesítettek, hogy van fantáziám, és szeretnék, ha a párizsi divatcégek egyikénél dolgoznék. Elfogadtam az ajánlatot, csak sajnos oda kell költöznöm egy időre, amit nem szeretnék. - Párizsba kellene költözzön, de elintéztem, hogy ne kelljen. Az itteni telephelyen fog dolgozni, így velem maradhat. - a srácok éljeneztek, Zayn pedig elnevette magát. - Gyertek! - szólt a bandatársainak, akik a színpad felé igyekeztek. - Egy dalt fogunk előadni, a címe, Little Things.

 A dal végi szólónál, ami a Harry-é volt, lelépett a színpadról, és megállt előttem. Mindenki abbahagyta az éneklést, csak Zayn mély hangja hallatszott, amint nekem énekli a dalt. Louis mellé lépett egy mikrofonnal és Zayn szája elé tartotta.
 - Régóta ezt a pillanatot várom. Lola Hamilton. - nézett rám barna szemeivel, én pedig fürkésző tekintettel illettem. - Amikor otthagytál az erkélyen, már akkor tudtam, hogy van köztünk valami. Nem voltam biztos benne, hogy az a dolog a szerelem, de tudtam, hogy valami nagyon erős. Nem tudom, mi fogott meg benned. Talán a hangod, az illatod, a nevetésed, vagy talán, csak az egész lényed. Pillangók vannak a gyomromban, ha velem vagy, a szívem mindenhogy ver, csak normális tempóban nem. Amikor a szemedbe nézek, egy olyan embert látok, akivel élni akarok, és mindig újra, s újra megtörténik. Szerelmes leszek. - a násznép kifejezte érzéseit egy hangos 'óhh'-ban, én pedig megnémultam. Életem legszebb szerelmi vallomását kaptam, nem is akárkitől. - Itt a megfelelő alkalom, hogy kimondjam. Van millió lány, akivel le tudnám élni az életem, de én veled akarom. Nélküled nem lennék az, aki. Drága Lola! Ígérem, hogy mindig szeretni foglak és tisztelni, bármi történjék. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - zakója zsebéből előhúzott egy sötétkék dobozt, letérdelt elém, és kinyitotta. Egy egyszerű, csillogó gyűrű volt benne, de sajnos nem találtam a szavakat. Zayn izgalomtól csillogó szemeibe néztem, majd hirtelen heves bólogatásban törtem ki. Zayn az ujjamra húzta a gyűrűt, majd felállt, és szorosan magához ölelt.
 - Igen, hozzád megyek! - zokogtam vőlegényem fülébe, Louis pedig felsikított, bele a mikrofonba.
 - Igent mondott! - mindenki nagy éljenzésben tört ki, és odajöttek gratulálni. Apa lépett hozzám, szemei könnyben úsztak.
 - Te tudtál erről? - kérdeztem tőle, még mindig a könnyeimmel küszködve.
 - Persze, hogy tudtam. Zayn hetek óta erre készül. - nyomott puszit az arcomra, majd végigsimított rajta, és távozott.

 Anya és Yaser éjfél után távoztak a buliból, indultak a nászútjukra, ami egy hetet takar Mallorca-n. A násznép is kezdett hazaszállingózni, csak a srácok és a barátnőik maradtak. Mike mostanában nagyon sok időt tölt apuval, amit senki sem bán. Évekig két szeszélyes nővel élt egy fedél alatt, kijár neki a "szabadság".
 Hajnali fél ötre minden elcsendesedett, a nappali kanapéján ültünk Zayn-el, én a gyűrűmet csodáltam, és folyamatosan kérdezgettem, hogy ez igaz-e, ő pedig folyamatosan válaszolt, hogy igen, igaz.
 - Meddig játsszuk még ezt? - nyögött fel, amikor már vagy tizenötödjére kérdeztem meg.
 - Még pár napig. - mosolyogtam rá, ő pedig nyomott egy barackot a fejemre. - Kettő, mondom kettő másodperced van elszaladni, vagy nagyon kikapsz! - nem mozdult, én pedig rávetettem magam. Csikizni kezdtem, de nem hagyta magát. Fogalmam sincs, hogy hogyan, de azon a keskeny kanapén is fordított a helyzetünkön, így ő volt felül. Ráült a csípőmre, és csak nézte a szemeimet. Meg sem moccant, csak nézett engem, hol az arcom, hol a vállam, a nyakam, az ajkaim, a kócos hajam.
 - Van rajtam valami? - kérdeztem.
 - Én. A vőlegényed. A leendő férjed, aki boldoggá fog tenni. - hajolt egyre közelebb, én pedig kinyújtottam a karom, és közelebb húztam magamhoz.
 - A menyasszonyod, a leendő feleséged már most mérhetetlenül boldog. - húztam magamhoz egy csókra, és azt kívántam, bár sosem lenne vége a pillanatnak. Zayn sem akarta, ezért egymás után, többször is megcsókolt.
 - Szóval, ha fiú lesz, akkor Andy, Alex vagy Nashat legyen a neve. - mondta hirtelen, én pedig teljesen meglepődtem.
 - Zayn, nem vagyok terhes. - emlékeztettem a dolog lényegére.
 - Ha lány, akkor Katherine, Amira vagy Alisha legyen. - folytatta figyelmen kívül hagyva, előbbi mondatom.
 - Ha fiú lesz, akkor Mark, Josh vagy Justin lesz. - kezdtem el én is. - Ha lány, akkor Stella, Emily vagy Isabell lesz.
 - Ezek milyen nevek? - ráncolta a szemöldökét.
 - Mert a tieid milyenek? - kérdeztem vissza.
 - Shhh! - kászálódott le rólam, majd a kezemet megfogta és felhúzott a szobánkba. Ledöntött az ágyra, majd lehúzta a ruhám cipzárját, és kihámozott belőle. Levette a fehérneműimet, majd a fürdőszobába vitt, egyenesen a zuhany alá. Útközben lerugdosta magáról a nadrágját, míg én kirángattam izmos felsőtestéről az inget. Alsóját a kabinba lépve rántottam le róla, amikor megnyitotta a csapot. A hideg víz ránk zúdult, én pedig felsikítottam. Halkan kuncogott, majd a nyakamat lepte el csókjaival. Beállítottam a víz hőfokát a megfelelőre, megemlítem, elég nehezen, amikor Zayn ismét átállította hidegre. Felmordultam, majd a nyakába haraptam. Hátát végigkarmoltam, ujjait a combomba mélyesztette és a hideg falnak tolt. Felkaptam a tusfürdőmet és a hajára nyomtam egy adaggal. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, majd a saját tusfürdőjével kezdett locsolni, miután letett. A hideg víz zubogott a testünkre, de egyáltalán nem zavart minket. Fél óra hideg-és meleg zuhany  után megtörölköztünk, felvettük a pizsamának használt ruhadarabokat - nekem póló-bugyi, neki pedig egy alsónadrág -, majd az ágyba estünk. Mögém feküdt és a nyakamba szuszogott.
 - Szeretlek, leendő Mrs. Malik. - hagyott csókot nyakamon.
 - Én is, Mr. Malik. - kuncogtam fel, majd kezemet a hasamon nyugvó kezére helyeztem. Így aludtunk el, én és ő, mi ketten.

II. évad 3. rész

Sziasztok!

Bocsi a sok késésért, de itt vagyok! :))

ITT AZ ÚJ BLOGOM LINKJE, HISZEN ENNEK HAMAROSAN VÉGE!

Nem tudom, mennyire bánjátok, hiányozni fog-e a történet, nem tudom!

Köszönök mindent!

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Őt akarom, mindenestül, örökre!
Mellette biztonságban vagyok, mellette boldog vagyok.
Szeretem, és soha nem adnám senkinek! - Lola Hamilton

 A ház ajtajában álltunk az ingatlanügynökkel együtt, én pedig Zayn kezét szorongattam. Az ingatlanos matatott a kulccsal egy ideig, majd kitárta előttünk az ajtót.
 - Zayn, amit nekem adtál kulcsot a kórházban... - hagytam függőben a mondatot, ő pedig magához ölelt.
 - Az a kulcs a bradfordi házunké. Akkor mész oda, amikor csak akarsz, anyu is megmondta. - nyomott puszit a hajamba, majd követtük a harmincas évei végén járó férfit. Megmutatta a konyhát, a nappalit, a kertet, a garázst, majd az emeletre mentünk. A fent lévő négy szobából egyet el tudnék képzelni zeneszobának, pár gitárral, mikrofonnal és természetesen egy zongorával. Egy másik lenne a hálószobánk, a maradék kettőt pedig vendégszobának alakítanánk ki. A fürdőszobákban sarokkád vagy zuhanykabin, masszázzsal és tükörfal. Imádnám! A hálószobánk bézs színű lenne, hatalmas franciaággyal a közepén.
 - Miről álmodozol? - hajolt hozzám Zayn, és csak ekkor vettem észre, hogy egyedül maradtunk a házban.
 - Hová lett az ingatlanos? - fordultam körbe a szobában, ami ha minden igaz, a hálószobánk lesz.
 - Telefonálnia kellett. És most te jössz! - ölelte át a derekam, és közelebb hajolt hozzám.
 - Bézs színű lesz, hatalmas franciaággyal. - ismét magam elé képzeltem a szobát.
 - Ennyire tetszik? - bólintottam egy nagyot, ő pedig felkuncogott. - Hiszen ez még csak az első!
 - Beleszerettem. Lehetne egy zeneszoba is gitárokkal meg mikrofo... - folytattam.
 - Nos, hogy tetszik? - lépett be a helységbe Mr. Smith.
 - Megvesszük. - jelentette ki magabiztosan Zayn, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon néztem rá.
 - Tényleg? - örültem meg. Bólintott egyet, majd nyomott a szám sarkába egy apró csókot. Viselkednünk kellett Mr. Smith jelenlétében. Megbeszéltük, hogy holnap, még a próba előtt bemegyünk az irodába és elintézzük a papírokat. A kocsiban ülve a ház terveiről kezdtünk beszélgetni. A falak színeiről, berendezési tárgyakról, elrendezésről.
 - A hálószobába nem szeretnél semmit, csak egy ágyat, egy kisebb szekrényt, és egy-egy éjjeliszekrényt? - kérdezett vissza, próbálta raktározni azt a sok információt, amit hirtelen rázúdítottam. Bólintottam, majd tovább csacsogtam neki a gardróbtervekről, a fürdőszobáról, a konyháról. - Amerikai-konyha, ahonnan egyből nyílik az étkező? - mosolyogva bólintottam, majd kiszálltunk az autóból, hiszen hazaértünk.

 - Hogy sikerült? - érdeklődött Harry a kanapén terpeszkedve, amikor beértünk. Kabátom az akasztóra tettem, cipőmet ledobtam, majd mellé ültem.
 - Megvesszük. - sétált el a kanapé mögött Zayn, majd a hajamat összeborzolva tűnt el a konyhaajtó mögött.  Valami gagyi sorozatot néztünk Harry-vel, amikor hatalmas büfögés hallatszott a konyha felől.
 - Niall, ne gusztustalankodj! - kiáltott Harry szemét le sem véve a képernyőről.
 - Ez nem Niall volt! - röhögött Zayn, Harry pedig rám kapta zöld szemeit. Vállat vontam, hiszen igen, férfiből van, és az én férfim. - Bocsi, srácok! - kért elnézést, Niall pedig csapkodni kezdte a pultot.
 - Gyere, együnk! - húztam fel a kanapéról, majd a két randalírozó fiúhoz mentünk. - Többiek? - céloztam Liam-re és Lou-ra. Kiderült, hogy ők már a próbán vannak, hiszen ott találkoztak a lányokkal. Paul hívott, hogy lassan indulniuk kéne a fiúknak, és mehetek én is velük. Összeszedtem a fiúkat, míg ők öltöztek, én elpakoltam a koszos tányérokat és evőeszközöket. A kocsikulcsot felkapva mentem a kocsihoz, ahová pár perc múlva ők is követtek.
 - Miért te vezetsz? - hisztizett Niall, mire Zayn megjutalmazta egy nyakassal.
 - Hagyd, ő fog vezetni! - tessékelte be a hátsóülésre Niall-t és Harry-t, ő maga pedig helyet foglalt mellettem.

Fél órán belül odaértünk, de amint bementünk, Paul el is küldött kajáért a fiúknak. Szívesen mentem, nem éreztem megerőltetőnek. A legközelebbi gyorsétterem egy McDonald’s volt, ezért beálltam a parkolóba, a kocsit bezárva indultam el a bejárat felé. Egy újságos mellett elhaladva akadt meg valamin a szemem.

Lekaptam egyet, de amikor fizetni akartam, a lány meghökkenve nézett rám.

 - Te vagy Lola, igaz? - vonta fel szemöldökét, én pedig amilyen kedvesen csak tudtam, válaszoltam.
 - Igen, én vagyok. Miért? - mosolyogtam rá, amilyen kedvesen csak tőlem telt.
 - Szállj le Zayn-ről, értve vagyok? Ő a miénk, nem a tiéd! - kiabált velem, a járókelők pedig furcsán méregettek. - Nem illesz hozzá, és ne a pénze miatt akarj vele lenni! Csúnya vagy és undorító!
 - Figyelj! - szólaltam meg, amikor abbahagyta a kiabálást. - Nem tudom ki vagy, nem ismerlek, ahogy te sem engem. Szeretem Zayn-t, és nem érdekelnek az ilyen megnyilvánulások. Csak egy újságot szerettem volna venni, de te nekem támadtál. - lenyomtam a pultra valamennyi összeget, majd ismét a lányra mosolyogtam. - Köszönöm! - lebegtettem meg a magazint, majd sietős léptekkel álltam odébb. A gyorskajáldában kértem annyi hamburgert és italt, ami egy hadseregnek is elég lett volna, hiszen gondoltam a bandára is, nem csak a srácokra. Szatyrokkal a kezemben ültem be a kocsiba, de a szélvédőn kinézve pillantottam meg egy barna hajú lányt, így kiszálltam az autóból, majd a lány felé igyekeztem.
 - Danielle? - léptem a lány mellé, aki mosollyal az arcán fordult felém, majd szorosan magához vont. Váltottunk pár szót, majd együtt mentünk vissza a próbára.
 - Nem tudtam hamarabb menni, így jöttem ide enni, és hívtalak volna, hogy gyere értem. - nevetése betöltötte az autót, nekem is mosoly kúszott arcomra. - Mi a baj? - a hátsó ülésen hánykolódó újságra mutattam, ami elolvasva szalad fel a szemöldöke. - Velem is ez volt. Támadtak, mert sokat lógtam az egyik táncos sráccal, aki végül is a barátnőm barátja, és neki kerestünk ajándékot. - rázta hitetlenül a fejét.
 - Egy rajongó is megszólított, és azt mondta, hogy nem illek Zayn-hez, és szálljak le róla. Meg hogy csak a pénze miatt vagyok vele, és.. undorító vagyok. - hangom elcsuklott, homályosan láttam a könnyektől. Beálltam a parkolóba, de egyikőnk sem moccant.
 - Ne törődj vele, nem igaz! Csodás, nagyszerű lány vagy, szép, csinos, és Zayn szeret! - kikapcsolta a biztonsági övet, és felém fordult. - Én mindig arra gondolok, ha azt kapom, hogy a pénze miatt vagyok Liam-mel, hogy nem a pénze miatt lesznek pillangók a gyomromban, nem a pénzével csókolózom és nem a pénzével szeretkezem. - mosolygott rám, majd elpirult, pedig teljesen természetes dolgokról beszélt.

 - Minden oké? - pattant le a színpadról Zayn lihegve, majd gyors csókot nyomva ült le mellém a székre. Kezébe nyomtam az újságot, és belőle is ugyanazt a reakciót váltotta ki, mint Dani-ből. Szemöldökét összeráncolta, majd a fiúkra nézett. Értetlen arcok meredtek rá, ő pedig meglóbálta az újságot, majd rám mutatott. Mindegyik fiú lejött a színpadról, majd végigfutottak a cikken.
 - Lola, te is tudod, hogy ez nem igaz! - guggolt le elém Niall. Bólogattam, de nem tudtam megszólalni. Danielle közbeszólt.
 - Az újságos lány megfenyegette. - nézett végig a társaságon, Zayn pedig idegesen pattant fel. - Azt mondta, hogy csak a pénzed miatt szeret. - intézte szavait Zayn-hez, aki egyre dühösebb lett. - Undorítónak nevezte, és csúnyának. 

A fiúk mindannyian váltig állították, hogy ez nem így van, és máskor ne titkoljam el, hanem szóljak, hogy intézkedni tudjanak.
 - Nem kell, srácok, jól vagyok! - bizonygattam, pedig egyáltalán nem voltam jól. A próbának késő délután lett vége, de holnap szabadok a fiúk, így otthon leszünk egész nap, és pihenünk. Az ajtón kiérve a riporterek tettek a fiúk fejére, kiváltképp rám és Zayn-re voltak kíváncsiak. Rengeteg kérdés záporozott felénk, szinte az összes arra vonatkozott, hogy mi van köztünk, és hogy Niall bezavart-e a képbe(?). Miért zavart volna be?
 - Minden rendben köztünk, nincs harmadik fél a kapcsolatunkban. Szeretjük egymást, boldogok vagyunk együtt. Viszlát! - mondta el gyorsan Zayn, majd beültetett a kocsiba, ő pedig beszállt mellém a sofőrülésre.