I. évad 6. rész

- Kicsim, segíts nekik! Mutasd meg Zayn-nek a szobáját! – utasított anya. Zsír!
 - Oké! – mondtam anyámnak. – Gyere! – intettem egyet, Zayn vette az adást, majd elindult utánam a cuccával.
 - Lola! Itt még van egy táska, ami reményeim szerint Zayn-é. – visszafordultam a lépcsőről, majd felkaptam a táskát és felviharoztam az utolsó szobába.
 - Tessék! Itt a szobád. Melletted az enyém, majd Mike-é, és anyuéké. A szobáddal szemben egy fürdő, és Mike szobájával szemben is egy. Konyha lent, a nappali mellett, udvaron hintaágy és grilles cuccok. – hadartam gyorsan el, majd kifelé vettem az irányt, de ő a csuklómat elkapta és visszarántott.
 - Szeretném, ha megismernéd a barátaimat. Tudod, egy bandában vagyok velük. – mondta biztatóan(?), mire én értetlenül néztem rá. – Szóval te nem ismersz?
 - Már honnan a francból kéne ismerjelek? Most láttalak elsőnek! – rivalltam rá. Persze tudtam, hogy ki ő, mert Bella róluk áradozott nekem naphosszat. Kicsit húztam az agyát.
 - Oké, akkor ülj le az ágyamra, és várj! – utasított, amit én természetesen nem teljesítettem. Amint elhagyta a szobáját, én is kifelé vettem az irányt. Még egyszer visszanéztem, mert megérzéseim szerint nem leszünk jóba mostanság. Amint hátra fordítottam a fejem, beleütköztem valakibe.
 - Tudtam, hogy el fogsz menni. Na, ülj oda vissza szépen kiscsillag, és nézd meg, amit mutatok! – szinte parancsot adott ki.
 - Na idefigyelj sztárocska! Nekem te ne parancsolgass, és ne is utasítgass! Utálom a felfuvalkodott köcsög pasikat, és te is közéjük tartozol! – kiabálni akartam, de inkább nem tettem. Kizárólag anyám miatt. Nem akartam bajt, ezért csak normál hangnemben, de elég erőteljesen mondtam neki a magamét. – Én leszarom a hülye barátaidat, és téged is! Csinálj azt, amit akarsz, csak hozzám ne szólj! Ja, és a szobám tiltott terület, világos? – néztem rá szúrós tekintettel, hogy még csak meg se forduljon a fejében ahhoz hasonló, hogy a szobámat megközelítse.
 - Figyelj rám! Most mondom el először és utoljára! Rám bármit mondhatsz, de a barátaimat hagyd ki ebből, értve vagyok? – szorította a csuklómat. Még mindig…
 - Húha! A híres Zayn Malik megvédi a barátait! Tapsoljuk meg! – mire még jobban megszorította a csuklómat. – Eressz! – sziszegtem a fogaim közt.
 - Mint mondtam, szállj le a barátaimról. Te mit szólnál, ha én bántanám a te barátaidat, drágaság? – ez a mondata fejbevágott. Próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire fáj, de szerintem észrevette. – Valami rosszat mondtam?
 - Igen, vagyis, nem! Hagyjuk, csak eressz el! – rántottam ki a csuklómat erős szorításából. – Vadállat! – nyögtem neki oda, és elhagytam a szobáját. Szóval, ha Zayn ilyen, akkor Yaser milyen lehet? Jézusom, bele se merek gondolni… A szobámba csak annyira mentem be, hogy kivegyem a zárból a kulcsot és felkapjam a táskámat. Gyorsan végignéztem magamon, egy kicsit beletúrtam a hajamba. Ekkor valaki megszólalt az ajtóból.
 - Szexi vagy. Ma este apám és anyád elmennek itthonról, Mike meg hamar elalszik. Gyere át 11kor hozzám. – nézett olyan ’mindenNőtMeghódítok’-nézéssel. És amikor azt mondta, hogy menjek át hozzá, eldurrant az agyam. Odaléptem hozzá, megfogtam a pólóját, berántottam a szobámba, és bevágtam mögötte az ajtót, majd neki estem.
 - Jól figyelj! Én nem egy ribanc vagyok, akit bárki megfektethet. Attól, hogy ilyes stílusú ruhákban járok – mutattam végig a rövid farmershortomon, a fekete topomon és a fekete pulcsimon –, még nem vagyok egy kiszolgáltatott senki. Engem nem lehet könnyen megkapni tökfej! Gondolkozz el ezen egy kicsit! – emeltem fel a hangom majd az ajtómat kinyitottam, jelezve, hogy hagyja el a szobámat. Nem reagált rá semmit, ami feldühített.
 - Húzzál már ki a szobámból! – ripakodtam rá. Hát, mi se leszünk jóba.
 - Még van egy kis dolgom! – mondta sejtelmesen, majd egyszerűen becsapta az ajtót, és bezárta. A kulcsot még véletlen se hagyta a zárba, hanem a farzsebébe dobta és leült az ágyra. Király! – Nos, ha ki akarsz menni, vedd el a kulcsot! – mondta kacéran. Sose voltam egy félős csaj, és ez minden szempontból igaz volt rám. Így hát a legegyszerűbb módot választottam. Táskámat ledobtam és odaszaladtam hozzá.
 - Állj fel az ágyamról! Most! – kiabáltam vele, ismét.
 - Kizárt dolog! Mással kell próbálkoznod. – jelentette ki határozottan.

Említettem már, hogy van egy erkélyem? Nem? Akkor most mondom. Van egy erkélyem. A táskámat gyorsan a vállamra véve az erkélyajtó felé indultam, mire Zayn eléggé meglepődött. Szerintem leesett neki, hogy ki akarok mászni. Amint kiértem az erkélyre, akkor jutott eszembe, hogy tériszonyom van. Szóval még lemászni se tudok. De észrevettem, hogy Zayn szobájának is van egy erkélye, szóval közös erkélyünk van. Még jobb! A korlátnál álltam, amikor meleg kezek fonódtak a derekam köré. Hát ez is csak Zayn lehet. Fejét a vállamra tette, és állával támaszkodott rajta. A szél egy kicsit felélénkült, mire megborzongtam. Nincs valami jó idő itt Londonba. A szél felém fújta bódító, férfias illatát, melyet mélyen magamba szippantottam. Kezdett esteledni, így láttuk a naplementét. Fél óra elteltével még mindig mögöttem állt, és ölelt.

Ezidő alatt egy szót sem szóltunk, csak hallgattuk egymás szuszogását.
 - Na mi az? Elvettem az eszed, és nem is akarsz már elmenni itthonról? – kérdezte rekedtes hangján.
 - Pontosan! – bolondítottam egy kicsit. Igen, elfeledtette velem, hogy el akartam menni itthonról, de rögtön beugrott, hogy, hogy vehetném el tőle a kulcsot. Szembe fordultam vele, kezeimet hasáról a hátára, majd a fenekére vezettem. Elég jó segge van, meg kell mondjam. Kezeit derekamra vezette, és egyre közelebb hajolt. Észre se vette,de én egyik kezemmel a farzsebébe kutakodtam, és meg is találtam a kulcsom. Még mielőtt összeértek volna ajkaink, a kulcsot kikaptam a zsebéből, karjaiból kibújtam, és befelé vettem az irányt. Gyorsan kinyitottam az ajtóm, de nem zártam be, azért még se hagyhatom ott kint. De kit érdekel? Majd bemegy a saját erkélyajtaján. Gyorsan bezártam az ajtóm és lefelé vettem az irányt.
 - Hova mész? – kérdezte anyám.
 - Sétálni, de előtte még ki az udvarra. – válaszoltam neki, majd gyorsan a tolóajtón keresztül az udvarra szaladtam, ahonnan pompás rálátásom nyílt az erkélyre. Zayn még mindig ott állt, szinte sokkolt állapotba.
 - Na mi van? Csak nem azt hitted, hogy ennyitől elgyengülök. – kiáltottam fel neki.
 - Ez nem volt szép. – mondta maga elé, de én hallottam.
 - Tudom. Nem is a jótetteimről vagyok híres! – kiáltottam neki oda, majd még hozzátettem. – Ha nem akarsz megfagyni, jobban teszed, ha bemész a szobádba!  - majd intettem egyet, és elmentem otthonról.

Csak sétáltam, fogalmam sincs, hogy merre kóvályogtam el, de most nem ez volt a legnagyobb bajom. Hanem az, hogy Zayn túlságosan is helyes, és rettentő jó illata van. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna, ha elveszítem a fejem. Nem sok kellett volna hozzá, de még időben visszatértem a valóságba. Útközben elmentem egy kocsma mellett, ahonnan csak úgy áradt a piaszag. Nem voltam soha nagy bulizós. Elmentem én a bulikba, ittam is, de sose rúgtam be. Mindig tudtam, hogy hol a határ. Na jó, ez nem igaz. Mindig sokat ittam. Volt, hogy anyám 2 napig nem látott, mert annyira berúgtam, hogy nem tudtam, merre vagyok arccal. Most valahogy nem volt kedvem bemenni, pedig tudtam volna inni. Tovább sétáltam, a nagy csendet a telefonom veszett csörgése zavarta meg.
 - Szia! Merre vagy? – kérdezte Yaser(?).
 - Nem tudom. A háztól jobbra indultam el, és nemrég elmentem egy kocsma mellett is. – vázoltam a helyzetet. Tök kedves, hogy felhívott és megkérdezi, hogy merre járok. Gyorsan sarkon fordultam, mert szerintem elég késő lehet. – Yaser, hány óra?
 - 11 lesz, úgyhogy szerintem siess haza, anyád már aggódik. Szerencsére be tudtam tuszkolni a fürdőszobába, hogy lenyugodjon. Aztán, nem tudom, hogy mi lesz belőle. – kuncogott fel a végén, ami engem is egy halk nevetésre késztetett. Épp a kocsma előtt haladtam el, amikor valaki megragadta a csuklóm, és a földre rántott. – Lola! Minden oké? – kérdezte Yaser, szerintem érezte, hogy nincs minden rendben.
 - Nem! A kocsmánál vagyok, gyere gyo… - nem tudtam befejezni, mert az a nemtudom-ki, kitépte a kezemből a telefont, és rátaposott, majd az útra dobta, így átment rajta egy kamion. Hát, volt telefon, nincs telefon.
 - Nyugi, cica! Csak egy kicsit fog fájni! – hajolt hozzám közel, és a szaga… Bűzlött a sok piától.
 - Eressz el! – kiabáltam neki, de mintha meg se hallotta volna.
 - Mondom, nyugodj meg, gyors leszek! – suttogta a fülembe, mire elkapott a hányinger. A pulcsimat letépte rólam, és a nyakamat kezdte csókolgatni. Normális esetben, ettől jóleső borzongás futna végig rajtam. De nem, ez kimondottan nem jóleső volt. Valami borzalmas. Egy idegen férfi, aki halál részeg, itt csókolgat, és valószínű mást is csinál, ha Yaser nem ér ide időben. Megijedtem. Már a topomat húzta felfelé, és minél jobban ellenkeztem, annál jobban harapta a nyakam és a vállam. A kezemmel erősen szorítottam lefelé a topom, de ő erősebb volt nálam. Nem tudtam mást tenni, kiabáltam, hátha Yaser hamarabb megtalál.
 - Segítség! Kérem! Yaser, segíts! – ordibáltam, ahogy tudtam. Ekkor egy autó lefékezett mellettünk, amelyből Yaser és Zayn(!) pattant ki. Yaser lerántotta rólam a férfit, mire Zayn a táskámat és engem felkapva a kocsi hátsó ülésére pakolt, majd becsapta az ajtót, és ott hagyott, egyedül. Ismét védtelen voltam. Az ablakon keresztül láttam, hogy Yaser nem bír a férfival, ezért a fia a segítségére siet. Zayn tökre pontosan eltalálja a férfit, mire az összecsuklik. A kocsi felé szaladnak, majd Yaser beül a volán mögé, Zayn pedig meglepő módon mellém csücsül be. Yaser indít, majd a gázba tapos, és már száguldunk is hazafelé.
 - Jól vagy? – kérdi a negyvenes éveiben járó apuka.
 - Nem. – hangom megremegett, majd kitört belőlem a sírás. Eddig voltam erős, de most elgyengültem. Zayn kikapcsolta a biztonsági övét, és félve mellém húzódott, majd átölelt. Értetlen fejjel néztem rá, mire ő a fülemhez hajolt, és belesuttogott, mély, rekedtes hangján.
 - Csak most ne veszekedjünk. Holnap reggel felőlem folytathatjuk, csak most ne. – megint ránéztem, és barna szemei rabul ejtettek. Csak bambán néztem barna szemeibe, melyek rendületlenül állták tekintetem, és egyre jobban csillogtak.
 - Oké. – ennyit tudtam kinyögni.  Mellkasára döntöttem a fejem, és csak sírtam. Mire hazaértünk, fehér pólóján egy nagy fekete volt éktelenkedett. Hát, a sminkemnek annyi. Ő a jobboldalt kiszállt, majd átjött a baloldalra, és kiemelt a kocsiból. Mire felértünk, Yaser már engedte a kádba a forró vizet, amit egy halk ’köszönöm’-mel intéztem el. Zayn bevitt a fürdőszobába, és felültetett a mosdó melletti pultra, ahol még semmi sem volt. Rám nézett, majd egy elég érdekes kérdést tett fel.
 - Segítsek levetkőzni? Nem kell rosszra gondolni, ma este nem. – kérdése után rögtön magyarázkodni kellett. Nem voltam szégyenlős típus, de előtte nem mertem meztelenül mutatkozni.
 - Csak a felsőmet, a nadrágomat meg a bakancsomat vedd le rólam. – motyogtam neki halkan.

_______________________________________________________________________________

Sziasztok! Itt az új! :) Köszönöm a 4 pipát, és a lassan 200 oldalmegtekintést! :) KÖSZÖNÖM! <3

Holnap este hozom az újat ;)

Jó olvasást, pipálni és komizni ér!

I hope you like it ;)