I. évad 22. rész

Zayn egy szál törölközőben állt az öltöző közepén, háttal nekem. Haja még vizes volt, ahogy a háta is. Csak álltam az ajtóban, teljesen megsemmisülve. 2 hete nem is láttam így. Itt állt előttem a világ legtökéletesebb fiúja, és én meg sem tudok szólalni. Ott tevékenykedett az asztalnál, melyen sminkcuccok és mindenféle hajzselé meg hajlakk volt. Az ajtót halkan becsuktam, és egy hirtelen ötleten kapva, lecsuktam a villanyt. Elővettem a telefonom, hogy azzal világítsak. Magam elé emeltem, de úgy, hogy a fénye Zayn felé irányuljon. Az arcomat nem láthatta, de ennek ellenére szélesen elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám, kezemből kivette a telefont, és letette az asztalra. Visszafordult felém, egyik kezét derekamra csúsztatta és vont közelebb magához, másik kezét pedig arcomra simította. Megcsókolt. Ajkai lágyan kényeztették enyémeket, de ennek sajnos hamar vége szakadt.
 - Honnan tudtad, hogy én vagyok? – kérdeztem.
 - A háttérképed mindent elárult. – kuncogott fel. Basszus! A háttérképem én és Zayn vagyunk. – Örülök, hogy itt vagy! – mondta kis csend után. Odalépett az egyik lámpához, ami a tükör felett volt, és felkapcsolta.
 - Köszönöm, hogy eljöhettem. – fogtam meg a kezét, és húztam magamhoz. Arcomat nyakába fúrtam, és mélyen beszívtam illatát. Szívem ennek hatására 100x gyorsabban kezdett verni, a vér az ereimben csak úgy száguldott, pillangóim felébredtek. Lábaim megremegtek, így még erősebben kapaszkodtam belé. Kellemes bizsergés futott át rajtam, amikor hajamba puszilt.
 - Még mindig imádom a reakcióidat. – hallottam a hangján, hogy mosolyog. Fejemet felemeltem, és szemébe néztem. Örömtől és boldogságtól csillogtak barna íriszei. Teljesen megbabonáztak szemei, elvesztem bennük. Kezével végigsimított arcomon, majd megpuszilta a homlokom.
 - Nem akarsz felöltözni? – kérdeztem.
 - Miért kéne? Csak nem zavar? – kérdezett vissza.
 - Engem nem zavar, csak… – néztem rá mosolyogva.
 - Szóval… - sunyin elvigyorodott. – Kértem nekünk külön szobát a szállodában. – motyogta ajkaimra.
 - Zayn! –szóltam rá. – Ilyeneket ne csinálj! Menj, készülődj! – toltam el magamtól. Adott egy gyors puszit a számra, majd bement a fürdőszobába. Felvettem a telefonomat az asztalról, és indultam az ajtó felé.
 - Te hová készülsz? – kérdezte Zayn.
 - A többiekhez. Tényleg, a srácok hol vannak? – érdeklődtem a banda hiányzó 4/5-e felől.
 - Ahova apuékat terelte Paul. – mosolygott. – Direkt mondtam nekik, hogy menjenek ki.
 - Megyünk hozzájuk? – kérdeztem.
 - Igen. – bólintott, majd ujjait enyémekre kulcsolta, és átmentünk a másik öltözőbe. Zayn benyitott és előre engedett. A 4 srác szó szerint lerohantak.
 - Szia! – sikított a fülembe Lou.
 - Szia! – öleltem meg szorosan. – Szia Niall! – léptem oda hozzá, amikor elengedtem Lou-t.
 - Szia, törpe! – adott egy puszit arcomra.
 - Nem vagyok törpe, jó? – tettettem felháborodást.
 - Ne játszd az eszed Lola! – jött oda nevetve az előbbi hülyeségem miatt Liam. Magához vont, és a fülembe suttogott. – Reméltem, hogy kibékültök, és reménykedem abba is, hogy mindig hinni fogsz neki!
 - Ühüm. – suttogtam én is.
 - Elég lesz, amúgy is! Társaságba nem illik sugdolózni! – korholt meg minket Harry (?). – Szia, te drága! Hiányoztál!
 - Te is nekem! – ölelt meg, majd egy puszi kíséretében elvált tőlem.
 - Lola! – sikított Dakota. – Hiányoztál! – szorosan megölelt.
 - Te is! – szorítottam magamhoz.
 - Nos, ha végeztetek, Lola! Szeretnénk bemutatni a családunkat! – kiáltott fel Lou, majd bemutatta a húgait, anyukáját és nevelőapját. Niall következett, akinek csak az anyukája tudott eljönni, mert a bátya és az apja egy helyen dolgoznak, valahol Írországban, és nem tudtak eljönni. Harry bemutatta anyukáját és nővérét. Mindkét nő gyönyörű, ahogy Lou anyja is. Komolyan, elszégyelltem magam ennyi csodálatos nő közt. Liam is bemutatta egyik nővérét, Nicole-t, és anyját, Karen-t is. Ekkor megláttam egy sötétbarna hajú nőt Zayn oldalán.
 - Lola, kijönnél velünk egy kicsit? – kérdezte Zayn, anyját ölelve.
 - Persze. – szóval be akar mutatni az anyjának. Jesszusom! A térdeim, mint a kocsonya, úgy remegnek, szívem keményen lüktet. Félek! Tetszeni fogok neki? Elfogad Zayn párjának? Zayn testvérei mit fognak szólni, ha meglátnak? Tényleg, ők hol vannak? Ekkor megálltunk egy kis beugró-részben, ahol viszonylag csend volt.
 - Anyu, szeretném hivatalosan is bemutatni a barátnőmet, Lola-t. Lola, ő itt anyu! – mosolyodott el. Kezemet a sötétbarna hajú, kedves arcú nő felé nyújtottam, mire ő megrázta.
 - Patricia vagyok. – mosolygott kedvesen.
 - Jó estét, Lola vagyok. – viszonoztam kedvességét.

A bemutatkozás után felmentünk a VIP-részlegbe, ahol aztán minden tökéletes volt. A koncert fergeteges volt, tomboltunk. A srácok másfél óráig énekeltek és ökörködtek, majd leszaladtak a színpadról. Mi is lementünk hozzájuk. Öltöztek, de mi Bellával és Dakotával ott ültünk bent. Senkit se zavart a fiúk kis híján meztelen teste. A fiúk ismételten átmentek családtagjaikhoz Bellával és Dakotával karöltve. Zayn hozzám fordult és barna, csillogó íriszeivel szemembe nézett.
 - A meglepetésed egyik része az, hogy velem maradhatsz! – mosolygott rám, mire én sikítva ráugrottam. Jó kondiba van szerencsére, így nem burkoltunk el.
 - Komolyan? – kérdeztem.
 - Teljesen komolyan. – tartott a fenekemnél erősen.
 - Mi a második meglepetés? – kíváncsiskodtam.
 - Azt majd csak 2,5 hét múlva tudod meg, kicsim! – lett le a földre. Egyik kezét derekamra simította, másikkal pedig a tarkómnál fogva húzott magához. Szemeimbe nézett, majd le az ajkaimra. Ismételtem fel a szemembe nézett, majd várta az engedélyt. Felpipiskedtem, mire ő mosolyogva helyezte ajkait enyémekre. Lágyan, gyengéden, finoman, szenvedélyesen csókolt.

Amikor elváltunk egymástól, mentünk a többiekhez. Bella még ugyan nem tudta, hogy ő is marad velünk, de én már előre örültem. Visszamentünk a szállodába, ahol Zaynnel felmentünk a közös lakosztályunkba. Amikor beértünk a hálószobába, rögtön az ajtónak lökött. Elfordította a kulcsot a zárban, ami kattanással jelezte, hogy bezárult. Gyengéden csókolt, tele vággyal és szenvedéllyel. Gyomromban a pillangók ismét felébredtek, térdeim megremegtek, agyam kikapcsolt. Csak Ő és én. Senki más. Levette rólam a felsőmet, és csodálattal nézett rám.
 - Olyan gyönyörű vagy. – suttogta nyakamba. Megborzongtam, mire ő elmosolyodott. Éreztem, hogy nagyon vágyik rám, és akar. Most. Kibújtattam pólójából, mire ő egyet gondolva finoman az ágyra lökött. Nyakamat csókolgatta, miközben a nadrágomat gombolta ki. Kezeimmel hátát karmoltam és simogattam. Zayn ott simogatott, ahol ért. Ajkaink mohón falták egymást, és én egyre jobban kezdtem elveszíteni a fejem. Kicsatoltam az övét, és lábammal rugdostam le farmernadrágját.
 - De türelmetlen valaki. – motyogta ajkaimra. Combomnál ekkor megéreztem Zayn kemény erekcióját.
 - Mondod ezt te. – haraptam bele alsó ajkába, mire ő gyakorlott mozdulattal kicsatolta melltartómat. A többi pedig már történelem.

____________________________________________________________

Sziasztok! Bocsi, hogy késtem, csak elment a netem, meg úgy néz ki, hogy a gépemnek annyi! Szóval fogalmam sincs, hogy mi lesz, de amíg nem romlik el, addig hozom és írom a részeket!

Köszönöm az 5705 megtekintést, a 12 pipát és a 4 megjegyzést! IMÁDLAK TITEKET <3 MINDENKINÉL JOBBAK VAGYTOK!

Komizzatok, pipáljatok! <3

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

I. évad 21. rész

A fiúk ismét arattak! Felléptek a Brit Awards-on,
és még díjat is vittek haza!
http://www.youtube.com/watch?v=hUun40CyMz0

Amikor hazaértem Josh Mike-kal ökörködött. Pontosabban éppen lelökte az öcsémet a lépcsőről, aki amikor felállt, nevetve hozzádobott egy marék homokot. Hát ez többé-kevésbé sikeres művelet volt. De inkább kevésbé… Aput láttam meg a parton tevékenykedve. Közelebb mentem hozzá, és akkor láttam, hogy mit csinál. Vacsorához készültünk a parton. Vagyis ő készült, mert a többiek – mi – nemigen foglalkoztunk a dologgal.
 - Melykőjük volt a meglepetés? – kérdeztem váratlanul. Engem is meglepett a kérdésem, nemhogy őt.
 - Egyiket sem ismerem nagyon, igazából egyáltalán nem ismerem őket. De egyikőjük felhívott, hogy szeretne bocsánatot kérni azért, amit tett. – mosolygott rám.
 - Szóval akkor Josh volt. – bólintottam.
 - Igen, ő volt. De mit tett?
 - Elhanyagolt engem és Bellát. Most jött bepótolni a dolgokat. De akkor Zayn honnan tudta, hogy itt vagyok?
 - Gondolom anyád mondta el neki. – adta a számomra is egyértelmű választ.
 - Apa! – néztem rá jelentőségteljesen.
 - Igen?
 - Ez költői kérdés volt.
 - Ja, bocs! – nevetett fel. – Srácok! Lehet jönni! – kiáltott egyet. – Gyere! – fogta meg a kezem, de hirtelen elengedte.
 - Mi az? – kérdeztem.
 - Mi ez a gyűrű, Lola? – méregetett.
 - Zayntől kaptam. És még mielőtt kombinálnál, megmondom, hogy nem kérte meg a kezem. Ez csak amolyan mindig emlékezz rám gyűrű. – mosolyogtam, majd lehajtottam a fejem, mert elpirultam.
 - Te elpirultál? – emelte fel a fejem államnál fogva. Bólintottam. – Szóval, szereted őt? – kérdezte, de én csak néztem rá. – Nagyon szereted? – hevesen bólogattam. – Akkor itt csak egy dolgot lehet tenni! – mondta. Értetlenkedve fordultam Josh felé, aki addigra már odaért öcsémmel az oldalán.
 - Mit? – kérdeztem zavartan.
 - Menj vissza hozzá! Lesz még alkalmad eljönni hozzám. – csak néztem rá. Apa el akar küldeni?
 - Azt akarod, hogy elmenjek? – kérdeztem könnyes szemmel.
 - Lola, apád nem így gondo… - szólalt meg Josh, de elhallgattattam egy kézfelemeléssel.
 - Dehogy akarom! Csak most neki rád van szüksége. Távol van a családjától és jelenleg az egyetlen biztos pont az életében Te vagy. – bökte meg homlokom az ujjával. – Majd eljöttök ősszel, rendben? – kérdezte mosolyogva.
 - De apu! Ő éppen turnézik, fel sem engednének a buszra. Ha azt akarná, hogy mellette legyek, már régen elhívott volna! – válaszoltam, de nem éppen a feltett kérdésére.
 - Lola, ez a tiéd! – mondta Josh és átnyújtott egy borítékot.
 - Ez mi? – kérdeztem.
 - Ő hagyta itt neked! Nyisd ki! – mosolygott rám azzal az ’énmindentudok’ fejjel.

Remegő kézzel nyitottam ki, majd kihúztam belőle két koncertjegyet és egy levelet. Mosolyogva hajtottam szét a lapot, majd olvasni kezdtem.

Drága Lola!
A koncert 2 nap múlva lesz Manchesterben. Bella még ma éjszaka érkezik hozzád, és holnap jöttök is haza. A koncert után találkozunk, ahol meglepetésben lesz részed!

Csók, Zayn

Könnyezve és végtelen boldogsággal néztem Joshra.
 - Te tudtad! – jelentettem ki.
 - Persze, hogy tudtam. Amikor bementem egy kisboltba ő is ott volt. Megkérdezte, hogy én vagyok-e Josh. Beszélgettünk, majd mondtam, hogy én megyek hozzád, mert meglepetés vagyok. Erre ő azt mondta, hogy majd jön. Fogalmam sem volt arról, mikor fog betoppanni. Szóval én tudtam róla. – mosolygott.
 - És miért nem szóltál? Mocskos állat vagy! – nevettem, majd ráugrottam.
 - Hagyj már békén te barom! – kiabált alólam, mivel elestünk. – Együnk, aztán induljunk Belláért!
 - De akkor sem mondtad el! Köcsög vagy! – ütöttem, ahol értem.
 - Akkor az milyen meglepetés lenne? – nevetett, közben pedig próbált szabadulni.
 - Az mindegy! – nevettem. – Na együnk! – leszálltam róla, majd ténylegesen nekiláttunk a vacsinknak.

Egy óra múlva már pakoltunk be a házba. Elmosogattam, miközben a fiúk még kimentek egy kicsit a tengerhez. Egyszer csak egy csuromvizes apát láttam közeledni. Felnevettem.
 - Veled mi a szar történt?
 - Josh és az öcséd. Az történt! – próbált dühös fejet vágni, ami nemigen sikerült. Nevetésemre ő is elnevette magát.
 - Lola, lassan induljunk! – kiabált fekete hajú barátom. Bólintottam, majd bementem a szobába a táskámért, amibe beletettem az irataimat és némi pénzt. Telefonomat zsebre tettem, majd mentem is a kocsihoz, ahol már Josh várt. Apa és Mike az ajtóból néztek, mire odakiáltottam nekik.
 - Ne várjatok meg, késő van! Mike, te meg aludj! – mosolyogtam rá és szálltam be az autóba.
 - Lola! – szólt apu, mire visszanéztem. – Vigyázzatok!
 - Fogunk! Puszi! – intettek, én pedig beszálltam, bekötöttem magam és indítottam.

Fél óra múlva már a reptéren kerestem parkolóhelyet. Nemsokára megtaláltam a megfelelőt, majd a váró felé vettük az irányt. Barátnőm gépe egy fél óra múlva landol.

Végre eltelt az a végtelen hosszúnak tűnő fél óra, és a kijelzőn már ott virított a LANDOLT felirat. Mosoly kúszott arcomra. Végre láthatom! Lassan lekezdtek szállingózni az emberek, és én csak egy fejet kerestem, amit hamarosan meg is találtam. Bella is meglátott, majd bőröndjét maga után vonszolva rohant át a várón és ugrott a nyakamba.
 - Szia! – kiáltott a fülembe.
 - El sem hiszem, hogy látlak! – könnyeztem be.
 - Te sírsz? – nézett rám furán. – Mi történt Londonban?
 - Otthon elmesélem. – mosolyogtam rá, majd hazafelé vettük az irányt.

Itt ülünk a gépen, pár perc múlva landolunk Londonba. Onnan elvileg anyu és Yaser visz minket a manchasteri koncertre. Ők is ott lesznek ezek szerint.

Pár perc múlva landoltunk, és mentünk megkeresni a bőröndjeinket. Egy 15 perc múlva már csak egy fotocellás ajtó választott el anyámtól és Yasertől.
 - Ott vannak! – biccentettem a fejemmel a megfelelő irányba, jelezve Bellának, hogy arra menjünk.
 - Sziasztok! – köszöntött anyu mindkettőnket. Megpuszilgatott és megölelgetett minket.
 - Yaser, ő itt a barátnőm, Bella. Bella, Yaser, anyu élettársa. – mutattam be őket egymásnak. Kezet ráztak, majd mentünk is a kocsihoz. Ma este már koncert, és szinte megbolondulok.
 - Anya, nem lehetne, hogy ha megfürödtünk és elkészültünk, már induljunk is? – néztem rá szépen. Sose voltam ilyen anyuval, de jó érzéssel töltött el, hogy újra „élek”.
 - Hát ha nagyon akarod…
 - De nem miattam, csak Bella szeretné már látni őket. – védekeztem, pedig jól tudtam, hogy tudják, hogy Zayn miatt akarok sietni.
 - Igen, persze. – bólogatott Yaser egy sejtelmes mosoly kíséretében.
 - Most mi van? Hagyjatok már! – hajtottam le a fejem, mert elpirultam.
 - Menjetek készülni! – utasított anya, én pedig mint aki fejét vesztette, bőrönddel a kezembe rohantam a szobámba. Kinyitottam, kivettem belőle egy fekete nadrágot, egy felsőt, amit Zayn annyira szeret, a szekrényemből pedig egy tornacipőt. Szaladtam a fürdőszobába, és útközben kiabáltam Bellának.
 - 3. ajtó jobbra, válaszd ki a ruhád, majd balra az első ajtó egy fürdő lesz! Készülj! – kiabáltam, mire harsány nevetést hallottam és egy fontos mondatot.
 - Megőrül a fiamért! – nevetett Yaser. Mosolyogva megráztam a fejem, és a Zayn szobájával lévő fürdőbe mentem be. Megcsapott az illata, igaz, elég haloványan, de még éreztem. Gyorsan levettem… levettem? Ledobáltam a ruháimat magamról, és a zuhany alá álltam. Gyors hajmosás és fürdés után lefrissülve léptem ki a kabinból és éreztem, hogy egyre közelebb van az újbóli találkozásunk pillanata. Hajamat megszárítottam, feltettem egy enyhe sminket – mostanában egyre kevesebb sminket teszek fel -, felvettem a ruháimat, majd letrappoltam a lépcsőn.
 - Mehetünk! – kiáltottam. Anya törölközővel a fején, köntösbe nézett ki a konyhából, miközben kávét kortyolgatott. – Te még nem vagy kész? – pár oktávval feljebb szaladt a hangom.
 - Lola, 20 perc alatt készültél el. Yaser még most fürdik, Bella pedig a szobánkban sminkel. Nyugodj meg! – mosolygott.
 - Már hogy nyugodnék meg, amikor most találkozom hosszú idő után újra a barátommal? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
 - 3 nap nem sok idő. – rázta a fejét.
 - De igenis sok! – vitatkoztam. Rám hagyta, tudta, hogy semmire se megy most velem. Yaser jelent meg teljes harci díszben, mosollyal az arcán. – Végre egy normális!
 - Én mentem! – intett anyu, majd felment hajat szárítani és öltözni.

20 perc múlva anyu és Bella is levánszorogtak a lépcsőről. Felsóhajtottam, majd lekaptam a kocsi kulcsot a tartóról és indultam ki. Yaser kikapta a kezemből a kulcsokat, mire én értetlenül néztem rá.
 - Ha te vezetsz, fele annyi idő alatt érünk oda! Senki sem akar szívrohamot kapni a vezetési stílusod miatt. – nevetett, mire én csak egy grimaszt vágtam. Beültünk Bellával hátra, és indultunk.

Pár óra múlva odaértünk a koncert helyszínére, én pedig izgatottan szálltam ki a kocsiból. Egy magas, kigyúrt pasas jött oda hozzánk és mosolyogva megszólított.
 - Lola, szia! Paul vagyok! Gyere velem, Zayn már vár. Ja, és a többiek is! – intett, mi pedig követtük. Paul a hátsó ajtókhoz vezetett minket, majd a többieket leültette egy szobába, ahol a többiek családtagjai is ott voltak. Engem pedig egy másik ajtóhoz vezetett, melyen ONE DIRECTION felirat díszelgett.
 - Csak ő van bent. Menj! – biccentett, mire elmosolyodtam, és megköszöntem neki. Sunyi mosollyal az arcán ment ahhoz az ajtóhoz, ahol a többiek tartózkodtak, majd bement. Szembe fordultam az ajtóval, és nagy levegőt véve benyitottam.

Ekkor olyat láttam, amitől elállt a lélegzetem. Jobb lett volna, ha inkább kint maradok…

_____________________________________________________________________

Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom, de el voltam havazva a héten! Nagyon sajnálom, még a héten jön egy rész! ÉS! KÖSZÖNÖM A DÍJAT!!! :)) KÖSZÖNÖM A 4994 LÁTOGATÓT, A 2 KOMIT ÉS A 8 PIPÁT! <3 imádlak titeket <3 köszönöm nagyon, legjobbak vagytok! :)

Olvassátok, pipáljatok, komizzatok, írjatok chaten! JÓ OLVASÁST!

I hope you like it ;)

I. évad 20. rész

(ajánlott zene)

Szeretném újraélni százszor,
tartson örökké a láng...

A barna szemű, szinte fekete hajú srác csak leült a partra. Nem szólt egy szót sem. Meg akartam kérdezni, hogy mégis mit keres itt, de nem tettem. Ha akar valamit, majd megszólal magától is. Nem én tartozom magyarázattal neki. Végül több perc némaság után, végre megszólalt.
 - Sajnálom.
 - Hát én is. – sóhajtottam nagyot.
 - Totálisan hülye és balfasz voltam. Nem lett volna szabad ezt tennem veletek. Miattam jöttél ide? – kérdezte, és rám emelte nagy barna szemeit.
 - Nem, egyáltalán nem miattad. Csak tudod, minden összejött. A barátom megcsalt, anyám talált magának egy pasit, aki természetesen a pasim apja. Mike megbetegedett a nyaraláson, ahová apuval ment. Bella meg majd jön ide pár hét múlva és együtt megyünk vissza Londonba.
 - Sajnálom. Ezt is. – erre egy szomorkás mosoly kúszott arcomra.
 - Josh! Mégis, miért jöttél ide? – tettem fel a számomra nagyon fontos kérdést.
 - Miattad. Elhanyagoltalak, ahogy Bellát is. Vele megbeszéltem, hogy minden a nagyim betegsége miatt volt. Nagyon sajnálom, Lol! Nem is tudod, mennyire. – motyogta.
 - Hé! Semmi baj. Mi volt a baja?
 - Szívrohamot kapott. – könnyes lett a szeme. A legrosszabbat feltételeztem.
 - De.. ugye nem? – ráztam a fejem.
 - Nem. – mondta ki azt az egy szót, ami teljesen megnyugtatott. A nagyija nagyon kedves néni, sokat lógunk nála még évekkel ezelőtt. – De neked ki a barátod, és miért csalt meg?
 - Zayn Malik. És most már fogalmam sincs, hogy a barátom-e. Még nem tudtuk megbeszélni, mivel éppen turnén van. – folytattam volna, de közbevágott.
 - Mit képzel? Rögtön rohannék és megmagyaráznám, hogy miért tettem. Miért is tette? – húzta fel egyik szemöldökét és kíváncsi tekintettel fürkészett. Fekete haja felzselézve, barna szemei csillognak, tökéletesen fehér és szabályos fogsora kivillan, ezzel megmutatva ragyogó mosolyát. Valamiért annyira… máshogy néz ki. Rohadt pasissá tette a mellkasán lévő tetoválás, ami akkor mutatkozott meg, amikor levette pólóját. Tökéletes felsőteste volt, és eléggé jól nézett ki. Most döbbentem rá, hogy mindig is mellettem volt. Végig. Olyasmi volt, mint Zayn, de azért mégsem. Ő még sosem bántott meg és mindig figyelt rám. – Hahó! Figyelsz te rám, Lol?
 - Ja, persze. Csak elkalandoztam. És fogalmam sincs, hogy miért tette. Biztos nem voltam neki elég jó. – erre kikerekedett a szeme.
 - Azután, hogy megdöntött, mással bújt össze? Ez több mint gáz! – rázta a fejét.
 - Tudom, de az baj, ha még ezek után is ugyanúgy szeretem? – húzott maga mellé, és fejemet vállára döntve néztük a tengert.
 - Nem. Ez azt jelenti, hogy feltétel nélkül szereted, és bízol benne. A lelked mélyén tudod, hogy nem csalt meg. Legalábbis reméled. És ezzel nincs baj. – hallottam a hangján, hogy mosolyog, ami engem is mosolygásra késztetett.
 - Lehetséges. – sóhajtottam. – Köszönöm, hogy itt vagy. Hiányoztál! – mondtam neki, és a lehető legközelebb bújtam hozzá. Illata Zayn-ére hasonlított. Férfias volt. Veszett jó illata volt.
 - Szeretlek. – mondta.
 - Én is szeretlek. – mondtam neki, amikor a hátunk mögül dühös szavak hangzottak el.
 - Ja, nem Niallel csalsz, hanem ezzel a senkivel? – hangja ismerős volt, túlságosan ismerős. Felálltam, megfordultam, és megpillantottam Őt. Tökéletesen nézett ki, és szexi volt, mint mindig.
 - Zayn! – léptem felé egyet, mire ő hátrált. Léptem még egyet, mire ő is. – Miért játszol velem? Idejössz, amikor otthon enyeleghetnél a szőke cicababáddal! – emeltem fel a hangom. – Miért hitetted el velem, hogy szeretsz? Miután megfektettél, mással bújtál ágyba! Te vagy a nagy Zayn Malik, a nőfaló. Ez nem Harry posztja? Csak nem elloptad tőle? A csajnak legalább volt barátja? – üvöltöttem. Kiadtam magamból mindent, ami eddig bennem volt, és nyomta a lelkem. Zayn egy szót sem szólt, ami kifejezetten irritált. – Mi van? A nőfaló nem mer megszólalni? Elvitte a szőke cica a nyelved? Hm?! – üvöltésemhez most már sírás is társult. – Látod ezt? – mutattam könnyeimre. – Miattad sírok! Mert ennek ellenére is végtelenül szeretlek!
 - Szeretlek! – suttogta, amit tisztán hallottam.
 - Ja, valószínű azért feküdtél le mással! Mondd, nem undorító ez egy kicsit? – tettem csípőre a kezem, miután letöröltem könnyeimet.
 - Én nem csináltam semmilyen mocskos ocsmányságot, csak hogy tudd. Hűséges voltam eddig minden barátnőmhöz, ahogy hozzád is. Nem csaltalak meg, és nem is foglak. Képtelen lennék rá. – teljesen nyugodt volt a hangja. Semmi harag nem volt benne. Megnyugtató volt hallani mély, rekedtes hangját. – A csaj keresztbe akart tenni nekünk. Ő is jelentkezett az X-Faktorba, csak nem került be az élőkbe. Amikor legjobban ment minden, akkor rontott bele. Emlékszel a srác tarkóján lévő tetoválásra? – kérdezte. Meg sem tudtam mukkanni, sokkolt, amit mondott. Kérdésére csak bólintottam. Lekapta pólóját és megfordult. – A fickó tarkóján nem madár van, mint az enyémen. – mindent megértettem. És a nyakán tényleg nem az a tetoválás volt, mint a képen.
 - Mekkora egy dög vagyok! – motyogtam magamnak. Josh rögtön odalépett és megölelt.
 - Nem vagy dög, én is ezt tettem volna a helyedbe. Nincs semmi baj. – suttogta a fülembe. – Menj oda hozzá, mert mindjárt megöl a nézésével. – nevetett fel halkan. Eltoltam magamtól, adtam neki egy puszit, majd együtt indultunk el Zayn irányába. Én megálltam előtte, Josh pedig továbbment, egyenesen a házba.

Zaynre emeltem a tekintetem. Üveges volt a tekintete. Semmit sem tudtam kiolvasni belőle. - Ha szerelmes vagy, meg kell bíznod bennem... Másképp nem megy. – szólalt meg pár perc csend után.

 - Bízom benned. Szörnyen bánt, hogy ilyesmit gondoltam rólad. Egy dög vagyok! – sírtam. És most nem a düh, és a fájdalom miatt, hanem amiatt, hogy mekkora idióta voltam, és nem hagytam, hogy végigmondja.
 - Nem vagy az. – rázta a fejét, majd odalépett hozzám. – Mit kell tennem ahhoz, hogy el hidd azt, hogy mindennél jobban szeretlek, és szükségem van rád?
 - Csókolj meg!

Kezét derekamra simította, és közelebb húzott magához. Másik kezét tarkómra csúsztatta, majd közelebb hajolt. Már csak ez az érintés azt eredményezte, hogy a pillangóim felébredtek, jóleső bizsergés futott végig gerincemen, gyomrom liftezett. És ez csak egy érintés! Nyakamat lepte el finom csókjaival, majd végigcsókolt járomcsontomon és arcomon. Derekamon pihenő keze fenekemre csúszott és állapodott meg. Szám sarkába nyomott egy puszit, majd ajkait enyémekre helyezte. Még nem csókolt meg, csak ott pihentette ajkait. Nem bírtam tovább, megcsókoltam. Nyelvével bejutást kért, és kapott is. Ujjaimat hajába vezettem, és belemarkoltam.
 Levegőhiány miatt váltunk el egymástól. Szemei boldogságtól és örömtől csillogtak.
 - Gyere! – fogta meg a kezem és behúzott a házba. Apu, Mike és Josh a konyhában ültek és nevettek.
 - Hello! – köszönt Zayn apámnak és az öcsémnek. – Nekem a következő géppel mennem kell vissza, ami 1 óra múlva indul. – sóhajtott.
 - Kiviszem Zayn-t a reptérre, vacsira itthon vagyok! – mondtam apunak, majd adtam neki egy puszit. Felkaptam a kocsi kulcsot, majd kitoltam barátomat az ajtón, aki csak futtában tudott köszönni. – Josh, te pedig el ne merj menni! – kiáltottam vissza az ajtóból.
 - Nem is tudnék! – nevetett fel.

Beültünk az autóba, indítottam, és a reptérre hajtottam. Fél óra múlva ott is voltunk, szóval még volt pár percünk a becsekkolásig. Nem szálltunk ki az autóból a rajongók miatt. Csak meredtem magam elé. Nem akarom, hogy elmenjen. Azt akarom, hogy velem maradjon. Tudom, hogy ez az élete, de most már én is az élete része lettem.
 - Hidd el, én sem akarlak itt hagyni. Rettentő rossz itt hagynom téged. – mondta lehajtott fejjel.
 - Tudom, nekem pedig rettentő nehéz elengednem téged. – könnyek szöktek a szemembe.
 - Nehogy sírj már, te mamlasz! – lökött meg, mire felnevettem. Azért jó, hogy maradt valami baráti dolog is a kapcsolatunkba.
 - Csak izzadok, na! – löktem meg én is.
 - Lassan mennem kell. – mondta fájdalommal teli hangon. – De előbb ezt még odaadom. – mondta, és felém nyújtott egy dobozt. – Apám adta még anyámnak, valamikor a megismerkedésük elején. Amikor anyu ideadta nekem, akkor azt mondta, hogy csak olyan lánynak adjam, aki megérdemli. – mosolyodott el halványan.
 - Zayn, mi ez? – kérdeztem, mert a dobozt még most sem nyitottam fel.
 - Hogy akkor is veled legyek, ha nem vagyok jelen. Így mindig melletted leszek. – simított végig arcomon, ami egy mosolyt csalt ki belőlem. – Nyisd ki, nem harap.

Felnyitottam a dobozkát, és elállt a lélegzetem. Egy gyűrű pihent benne. Egy ezüst gyűrű volt, melynek belső részébe az volt belegravírozva, hogy From Malik to my Beautiful. Kezei közé fogta jobb kezem, és gyűrűs ujjamra felhúzta a gyűrűt.

 - A gravírozás még akkor nem volt benne, azt én csináltattam. – mosolygott büszkén. – Mi a baj? Miért sírsz? Nem tetszik? – kérdezte, amikor meglátta a sós cseppeket az arcomon. Megráztam a fejem, hogy nem, nem azért sírok, mert nem tetszik. – Akkor mi a baj?
 - Gyönyörű. – suttogtam.
 - Igen, az vagy! – fürkészte arcomat.
 - Nem, én nem magamra értettem. – ráztam a fejem. – Hanem a gyűrűre. Ennél csak egyetlenegy gyönyörűbb dolgot kaptam az életben.
 - És mi az? – kíváncsiskodott.
 - Téged! – mosolyogtam rá. Hüvelykujjával letörölte könnyeimet az arcomról, majd finoman megcsókolt. Tudtam, hogy ez amolyan búcsúcsók. Nem találkozunk egy darabig. – Mire hazaérsz a turnéról, én is otthon leszek. – mondtam, miután elhúzódtunk egymástól.
 - Vigyázz magadra! – adott a számra egy gyors puszit, majd még egyszer végigsimított arcomon, és kiszállt a kocsiból. Nem bírtam ki, kipattantam és utána rohantam.
 - Szeretlek! – kiabáltam. Visszafutott hozzám, felkapott, megölelt és a fülembe suttogott.
 - Szeretlek!
 - Én jobban! – mondtam neki incselkedve.
 - De én örökké! – szívem 1000x gyorsabban vert a kelleténél, térdeim megrogytak, szemeimbe könnyek szöktek.
 - Mindennél jobban szeretlek! – szorosan magamhoz öleltem. Derekamnál fogva húzott egyre közelebb magához, és szerintem egy hajszál se fért volna el közöttünk.
 - Mennem kell! Vigyázz magadra! – szorított meg, majd elengedett.
 - Vigyázz a fiúkra, és magadra is! – engedtem el kezét, majd letöröltem könnyeimet. Ránéztem jobb kezemre, melyen a gyűrű pihent. Mindig velem lesz! Beszálltam a kocsiba, és hazafelé vettem az irányt.

Josh, Lola és Bella régi barátja.
18 éves, van egy öccse.
Josh nagyon kedves, aranyos, vicces, jó fej.
Kitart a barátai mellett.
Nincs barátnője, amit Loláék sem értenek,
mert Josh kimondottan helyes.

_____________________________________________________

Sziasztok! Először is: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! <3

Köszönöm a 12 feliratkozót, a több, mint 3870 látogatót, a 10 pipát, és a 3 komit! <3 RETTENTŐEN BOLDOG VAGYOK! <3

Másodszor: Itt az új! :)

Harmadszor: Komizzatok, pipáljatok, chaten is írhattok, nem harapok!:) KÖSZÖNÖMKÖSZÖNÖMKÖSZÖNÖM! <3

Jó olvasást!:)

I hope you like it ;)

I. évad 19. rész

Vannak emberek, akik nem azért sírnak, mert gyengék.
Hanem mert túl sokáig maradtak erősek.

Nem az fájt jobban, hogy megcsalt, hanem az, hogy elhitette velem, hogy szeret. Fáj, hogy átvert. Fáj, hogy becsapott. Fáj, hogy azt hazudta, hogy szeret. Fáj, hogy csak meg akart fektetni. Sikerült neki, majd megcsalt. Bíztam benne, és szerettem. Az tény és való, hogy a szeretetem iránta egy cseppet sem inogott meg, csak a bánat felemésztett. Egy újabb trófea voltam számára. Ha megcsalt, akkor mondja a szemembe, meg azt is, ha nem szeret. De még a telefont sem képes felvenni. Pedig én (!) hívtam, és nem Ő. Könnyek gyűltek a szemembe, és épp kitörni készültek, amikor az öcsém lépett oda.
 - Lola, minden oké? – kérdezte aggódó tekintettel fürkészve.
 - Ja, persze! – töröltem le könnyeimet, mert egy pár könnycsepp kicsordult. – Gyere, menjünk!

Fizettünk, majd hazaindultunk. Mike egész úton beszélt hozzám, láthatóan jobban volt. Fogalmam sincs, hogy miről beszélt (volna) velem. Az agyam bármilyen információt képtelen volt befogadni. Taszította a dolgokat. Csak egy dolgot lett volna képes befogadni, melyek Zayn szavai lettek volna. Arra eszméltem fel, hogy a ház lépcsőjén baktatunk fel, az öcsém pedig még mindig beszél hozzám. Szerintem nem vette észre, hogy teljesen máshol járok gondolatban, annyira belemerült a csacsogásba. Amint beértünk, ledobtam a szatyrot az asztalra, és levágtam magam a székre.
 - Mikor megyünk le a partra? – kérdezte izgatottan az öcsém.
 - Menj le, mi is megyünk nemsoká! – mondtam neki.
 - Igen? – kérdezte apu.
 - Igen. – válaszoltam, ő pedig bólintott. Mike épp csak megfogta a kilincset, mikor utána kiabáltam.
 - Ne menj bele a vízbe, amíg nem megyünk! Ez parancs! – mosolyogva bólintott, és kiviharzott.

Csak ültem a széken és meredtem magam elé. Gondolatban otthon jártam, Londonban. A házunkban. A közös pillanatokat idéztem fel. Amikor legelőször megláttam, amikor megmutattam neki a házat, amikor bezárt mindkettőnket a szobájába, amikor megmentett a férfitól, amikor elsőnek aludtunk együtt, mert féltem, amikor bemutatott a srácoknak, amikor elsőnek vitt randizni, amikor a dombon megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője, amikor megcsókolt, mindig kellemes borzongás futott végig rajtam. És a legcsodásabb az együtt töltött éjszaka volt. Figyelmes volt, és a szemében végtelen odaadást, önzetlenséget és szeretetet láttam. Ezek szerint rosszul. Ahogy csókjaira gondoltam, ajkaim égni kezdtek. Gerincem belebizsergett. Hiányzott. Csak ültem, és vártam, hogy belépjen az ajtón, és mindent megmagyarázzon. De ez nem fog bekövetkezni. Apa ült le velem szembe, és végigsimított összekulcsolt kezeimen.
 - Mi a baj? – kérdezte.
 - Semmi. – nem néztem a szemébe. Féltem, hogy meglátja benne a fájdalmat. És rájön, hogy hazudok.
 - Az, hogy sírsz, nem semmi. – mondta. Sírok? Arcomhoz nyúltam, és éreztem, hogy nedves. Tényleg sírok. Egy pasi miatt. Mekkora egy lúzer vagyok.
 - Csak.. Nem hiszem el! – fakadtam ki. Zokogni kezdtem. – Volt egy barátom. Aki mihelyst kijöttem ide, megcsalt. Fel tudod te ezt fogni? Megcsalt! – hüppögésemtől alig lehetett érteni, hogy mit akarok mondani.
 - De honnan tudod? – értetlenkedett. – Zayn képes lenne rá?
 - Ezek szerint. – megcsörrent a telefonom. – Jesszus! – kiáltottam fel és kikaptam a zsebemből. A kijelzőn Niall neve villogott. Gyorsan felvettem.
 - De jó, hogy hívsz! – sikítottam bele.
 - Nyugi, még szeretnék hallani az elkövetkezendő – hatásszünet – jó sok évben.
 - Bocsi! De annyira jó hallani a hangod! Mi újság veletek? Merre vagytok? – kérdezősködtem.
 - Éppen Leeds-ben vagyunk. Most lett vége a koncertnek, a srácok elmentek bulizni, én meg rosszul vagyok, szóval itthon maradtam. – sóhajtott nagyot.
 - Zayn is ment? – kérdeztem vékonyka hangon. Fojtogatott a sírás.
 - Lola! Minden oké? – kérdezte.
 - Már hogy lenne minden oké, amikor megcsalt? Niall, miért nem hívtál hamarabb? Egy csődtömeg lett belőlem! – ismét sírtam.
 - Hogy mit csinált? – háborodott fel.
 - Jól hallottad! Megcsalt. Ma láttam, egy itteni lap hozta le a sztorit. Címlap sztori lett belőle! – emeltem ki a ’címlap sztori lett belőle’ mondatom. Egy angol csaj mondta, hogy Zaynnel volt egy ágyban, alig, hogy elkezdődött a turné. Niall! Kérlek, legyél velem őszinte! Tudsz erről valamit?
 - Lola, figyelj! – sóhajtott nagyot. Ez nem sok jót sejtet. – Fogalmam sincs. – sikítani tudtam volna.
 - Semmit? Niall ne szórakozz! – rivalltam rá, mire a telefon másik oldalán halálos csönd lett. – Niall! Bocsi, nem úgy gondoltam! Ne haragudj, csak ki vagyok bukva, hogy megcsalt.
 - Nem baj. – mondta félve. – Ne haragudj, de tényleg nem tudok semmit. Akármilyen infó a birtokomba kerül, azonnal írok! Rendben?
 - Tökéletes! Imádlak! – könnyebbültem meg. Igaz, még lehetséges, hogy megcsalt, de Niall mellettem van. – Tényleg bulizni mentek?
 - Jaj, nem olyan buli! Csak Paul elvitte őket valami hülye játszótérre, ahol egy helyi banda zenélget. És nekik ez a buli! – nevetett fel.
  - Vannak Leeds-ben szép, csinos lányok? – érdeklődtem.
 - Hát, akadnak. De nálad egy sem szebb, kicsi! – mondta olyan megnyugtató hangon, hogy még majdnem megnyugodtam.
 - Niall! Bolond vagy! – mosolyodtam el. – Köszönöm, hogy segítesz! De most lerakom, írj, ha van valami! Vigyázzatok magatokra, szeretlek! – igen, tényleg szeretem, mint legjobb fiúbarátot.
  - Szívesen, én is szeretlek, Lola! – kuncogott fel, de hirtelen elhallgatott. – Mennyit hallottál? – kérdezte valakitől.
 - Eleget ahhoz, hogy tudjam, megcsal a barátnőm! – kiabált Zayn. ZAYN!
 - Szerintem te csalod őt! Nem gondolod, hogy figyelned kéne a farkadra? – emelte fel a hangját Niall is. Megvédett a pasimmal szemben.
 - Elég srácok! Halljátok! Elég! – kiabáltam. Hirtelen csend lett.
 - Te még mindig itt vagy? – kérdezte óvatosan Niall.
 - Igen, nem nyomtam ki. Szeretnék Zaynnel beszélni! – mondtam elfojtott hangon.
 - Szia! – köszönt, és próbált normális hangnemet megütni. Többé-kevésbé összejött, de inkább kevésbé.
 - Szia! – viszonoztam köszönését, de több nem jött ki a torkomon.
 - Legyél őszinte! – szólalt meg fél perc csend után. – Mi van köztetek Niallel?
 - Barátságon, több száz km-en kívül semmi. – próbáltam normális választ adni. – De miért te faggatózol, amikor pont te csaltál meg?! – szaladt ki belőlem, pedig normálisan akartam megkérdezni. – Mégis hogy a faszba képzelted, hogy elhiteted velem, hogy szeretsz, megfektetsz, és amikor elhúzok, de rögtön ágyba bújsz mással? Szerinted nem derül ki? – kiabáltam.
 - De én nem… - nem hagytam, hogy végigmondja. Közbevágtam.
 - De te igen! Megcsaltál egy szőke plázacicával. Nem azért, mert el vagyok szállva, de szerintem kicsit lejjebb adtál a kelleténél. Mondd, normális vagy?! – kiabáltam még mindig. – Mit fognak gondolni rólad az emberek, a rajongóid, a szüleid? És én mit gondoljak rólad?
 - Lola, én szeretlek! – nyögte ki egy levegővételemkor.
 - Itt most nem a szeretetről van szó! Hanem arról, hogy átvertél! De ez nem telefontéma! Szia! – köszöntem el, és meg sem vártam, hogy elköszönjön, kinyomtam. Sírva rogytam a padlóra. Apa odajött, felsegített, letörölte könnyeimet.
 - Sajnálom! – mondta, és magához ölelt.
 - Nem kell! Ha ennyit értem neki, akkor mindegy. Csak jöttem volna rá azelőtt, még mielőtt.. – nem fejeztem be, azért ez csak nem tartozott apára.
 - Gyere, menjünk le a partra egy kicsit, szellőztesd ki a fejed! – biccentett fejével a tenger irányába. Letöröltem a még elő-előbuggyanó könnycseppeket, és gyér mosollyal léptem ki a hátsó ajtón. Mike a parton lévő madarakat kergette, amikor felbukott, és hatalmas nevetésbe tört ki. Mi is kinevettük apuval, majd odamentünk hozzá, hogy felsegítsük.

Pár órával később már csak én ültem a parton, és néztem a naplementét. Végiggondoltam minden. Ültem a homokban… csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig… Arra gondoltam milyen volt az illata, hogyan fogta meg a derekam, amikor puszit adott, hogy bökött meg amikor viccelődtünk… csak magunkat láttam. Együtt! Lehetőségem ugyan nem lett volna odabújni hozzá, de meg akartam csókolni, megkérni, hogy szeressen. Könyörögni! Akartam ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassam, halljam a hangját, érezzem az illatát, és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kell. Mert szeretem… hiányzik! Minden porcikám kívánta még ennek ellenére is. Rettentően dühös voltam, hogy így semmibe vett, de az érzéseim nem inogtak meg. Stabil lábakon álltak még most is. Eléggé késő lehetett, mert már csak a tenger morajlása törte meg a csendet. Bementem, megfürödtem, felvettem a pizsim, és bementem a szobámba. A hátamon feküdtem, és a plafont bámultam. A sírástól fájtak a szemeim, kimerült voltam. Bellát is fel kellene hívnom! Nem gond, holnap elintézem.

Reggel, vagyis délután keltem fel. Kimentem a konyhába, ahol találtam egy cetlit az asztalon. Apu írt.

„Lola!
  Bementünk a városba, most vannak az ilyen kirakodós dolgok. Ne gyere el otthonról, meglepetésed fog érkezni!

Puszi Mike és Apu”

Remek! Itthon kell maradnom, sőt még kapok egy meglepetést is! Tudja jól, hogy utálom a meglepetéseket! Jól esik, hogy törődnek velem, de miért kell titkolni? Már mindegy!

Megreggeliztem, majd felöltöztem. Egy farmershortot vettem fel egy színes ujjatlannal és a bakancsommal. Napszemüveget az orromra csúsztattam, és épp indultam volna a ház mögé a partra, amikor kopogtak. Végignéztem magamon, majd az ajtó felé mentem. Ha már meglepetés, legalább Bella legyen! De tévedtem. Lentről fölfelé mértem végig a vendégemet, igazán jól öltözött volt. Olyan személy állt az ajtóban, akire még véletlen se számítottam. Arcáról nem tudtam mit leolvasni. Belépett a házba, ledobta cuccait az ajtó mellé, majd karon ragadott és kihúzott a tengerhez.

_________________________________________________________________

Sziasztok! Beteg vagyok, szóval hoztam az újat! :)

KÖSZÖNÖM A TÖBB, MINT 3550 MEGTEKINTÉST(!), A 11 FELIRATKOZÓT, ÉS A 4 KOMIT! NAGYON IMÁDLAK TITEKET! <3

Jó, lenyugodtam!:) Szóval! Kicsit hosszabb lett, mint terveztem, de sose baj! :)

Komizzatok, pipáljatok! :)

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

I. évad 18. rész

Amikor azt hiszed, minden a legnagyobb rendben,
akkor történik valami, ami mindent felbolygat.

*Pár nap múlva*

Nos, itt vagyok a reptéren. Apámhoz és Mike-hoz jöttem. Az öcsém állapota javult, de még most sem az igazi. Bella pár hét múlva jön Geogia-ba hozzánk, és majd együtt megyünk vissza Londonba. Leemeltem a bőröndöm a szalagról, majd kifelé vettem az irányt. A fotocellás ajtón kilépve kerestem apámat. Megláttam az egyik ajtó előtt, és szinte rohantam hozzá. Nyakába ugrottam, és szorosan megöleltem.
 - Jó, hogy itt vagy! – mondta, majd megfogta a bőröndöm és kimentünk a kocsihoz. Beemelte a csomagtartóba a cuccom, majd bevágódott mellém a sofőrülésre. Indított, gázt adott, és 15 perc múlva már nála voltunk.
 - A tengerparton laksz? – néztem a tengerparton fekvő házra.
 - Lola! Georgia-ba szinte mindenki a tengerparton lakik. – nevetett fel. – Gyere! Mike azt hiszi, boltba mentem. Tényleg, oda is el kéne mennem! – kapott észbe.
 - Nem gond! Majd Mike-kal elmegyek sétálni és akkor beugrok egy boltba. – mosolyogtam, mire ő hálás pillantással nézett rám.
 - Köszönöm. Gyere, megmutatom a szobáját! – fogta meg a kezem és behúzott a házba. Kis takaros ház volt. Az elején volt egy tornác, ami szúnyoghálóval volt körbekerítve. Az ajtón belépve egy nappaliféleségbe érkeztem. Onnan nyílt a konyha, 3 szoba, egy fürdőszoba, és a konyhából nyíló hátsó ajtón lehetett kimenni a tengerhez. A ház amúgy kopott kék színű volt, fehér ablakokkal. Megállt Mike szobája előtt és bekopogott.
 - Töki! – szólította meg. – Valaki keres!
 - Ki? – kérdezte az öcsém szemét le se véve a meséről.
 - Gyere ki és meglátod! – mosolygott titokzatosan. Mike komótosan felkelt az ágyból, majd megállt apu előtt.
 - Kiengedsz? Mert így nem látom, hogy ki keres. – játszotta túl az agyát. Majdnem elnevettem magam! Apu arrébb állt, majd Mike végignézett rajtam. Lábtól felfelé haladt, és amint egyre jobban ismerőssé váltam számára, fokozatosan mosolyodott el. – Lol! – kiáltott fel és a nyakamba ugrott.
 - Szia, tökmag! Hogy érzed magad? – kérdeztem tőle.
 - Már jobban. – mosolygott rám.
 - Te, öcsi! Mi lenne, ha elmennénk sétálni és bevásárolnánk? Úgyis itt leszek egy ideig. – dobtam fel a labdát.
 - Csúcs! – csillant fel a szeme, és szaladt a cipőjéért.
 - Tessék! – nyújtott át apa valamennyi pénzt. – Remélem, elég lesz!
 - Apa! Nem egy évre vásárolok be ruhákat, cipőt, meg kajákat! – mosolyodtam el, amikor megnéztem, mennyi pénzt is adott ide.
 - Megyünk már Lola? – kérdezte Mike az ajtóból.
 - Rohanok! – kiáltottam oda neki, majd nyomtam apu arcára egy puszit, és mentem az öcsémhez. – Gyere! Tudod, merre kell menni?
 - Jaj! Persze! Apuval csomószor jöttünk már ki! Gyere! – fogta meg a kezem, és húzott maga után.

15 perc séta után aztán megérkeztünk egy kisbolthoz.
 - Menj, nézz magadnak valamit, addig én bevásárolok! – mondtam Mike-nak, mire ő az újságokhoz rohant. Pár perc alatt összeszedtem, ami kellhet, amikor Mike odaszólt.
 - Lol! Gyere egy kicsit, mert nem tudok dönteni!
 - Nos, mik közül kell választani? – kérdeztem csípőre tett kézzel.
 - Ez és ez. – mutatott két szinte tök ugyanolyat.
 - Szerintem ez jobb! – böktem a jobboldalira. Bólintott és beletette a kosárba. Gyorsan végigfutott a szemem, de egy újságon megakadt a tekintetem. Kivettem a tartóból és a címlapot elolvastam. Könnyek gyűltek a szemembe, torkom elszorult, levegőért kapkodtam. Ez lehetetlen.

Zayn nem tehet ilyet! Azt mondta, hogy szeret, és … ez lehetetlen!

A zsebemhez nyúltam, és kikaptam belőle a telefont. Tárcsáztam Zayn-t.

Egy csörgés… kettő… három… … sokadik csörgés, és nem veszi! Kinyomta! Hihetetlen!

_________________________________________________________________________________
Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen rövid, de most kaptam kémiából egy elég rossz jegyet, és nagyon tepernem kell! A héten még lesz rész, ígérem!:) Pipáljatok, komizzatok!
JA! ÉS  KÖSZÖNÖM A TÖBB, MINT 3200(!!!!!!!) látogatót, a sok komit és pipát <3 IMÁDLAK TITEKET! <3
Jó olvasást!
I hope you like it ;)

I. évad 17. rész

Most elköszönni kell, csendesen....

Zayn csak ült az ágyán, és engem nézett, ahogy pakolom be a szerintem fontosnak gondolt ruháit. Egy jó óra múlva már a bőröndön ültem, hogy összehúzzam a cipzárt, ami nemigen akart sikerülni. Zayn nevetve lépett oda, majd rátérdelt, és egy gyors mozdulattal összehúzta.
 - Ne nevess! Ilyen súllyal nekem is könnyű lenne összehúzni a zárat. – szóltam be neki.
 - Szóval azt akarod mondani, hogy fogynom kéne? – visított fel.
 - Hát… - húztam az agyát. Olyan kihívás elfogadva- fejjel nézett rám. Amint felfogtam, hogy mire készül, kirontottam a szobájából. Sikítva rohantam le a nappaliba, majd be a konyhába, ahol anya főzött. Kissé megilletődve nézett minket, de ő is elmosolyodott. Yasert pillantottam meg a konyhaablakból, amint éppen kint ül, és újságot olvas. Feltéptem az ajtót, és nekilódultam. Amint kiértem, bekapcsolt az öntözőrendszer. Igen, hát miért is ne délben kell bekapcsolni. De, várjunk már! Hát mindig este kapcsol be. Zayn! Hátranéztem, és megláttam, amint a főkapcsolónál áll, és diadalittasan mosolyog. Ekkor a látóterembe került a csurom vizes Yaser. Próbáltam visszatartani nevetésemet, de nem sikerült. Hangosan felkacagtam, mire Yaser is elnevette magát. Egymásra néztünk, majd Zayn felé vettük az irányt. Annyira elfoglalta, hogy örüljön a fejének, hogy észre sem vette, amikor elé értünk. Az apja lefogta, én pedig tökéletesen felzselézett hajának estem neki. Szépen összekócoltam, majd eljátszottam az őrült rajongót. Elkezdtem sikoltozni, hogy ’ Úristen, Zayn Malik a kertemben van!’, mire Yaser hangosan felnevetett, és így Zayn kiszabadult szorításából. Barátom nekem rontott. Szó szerint. Rám ugrott, mire én összecsuklottam súlya alatt, így kiterültünk a vizes fűben. Ahhoz képest, hogy reggel még esett az eső, olyan szépen sütött a nap, hogy csak na!

Csak szívtuk magunkba a D-vitamint, amikor anya kiáltását hallottuk meg.
 - Gyerekek! Ebéd! – Yaser felpattant, és szó szerint megrontott a konyhába. Zaynre néztem, hogy szóljak, nekünk is menni kéne, amikor felém fordult, felkapott, majd a még mindig bekapcsolt locsoló alá futott velem, letett, és tekintetét az enyémbe fúrta.
 - Tudom, hogy nem eső, de mindig is ki akartam próbálni. – suttogta ajkaimba, majd lassan magához húzott, és lágyan megcsókolt. Átkaroltam nyakát, ő pedig a derekamnál fogva húzott a lehető legközelebb magához. Ismét csurom vizesek lettünk, de most valahogy nem érdekelt. Csak Ő és én. Csókunkat anyám szakította félbe.
 - Gyerekek, ha nem jöttök, kihűl a kaja! – kiabálta, de amikor meglátta, hogy mit csináltunk, visszafordult az ajtóból és bement.
 - Jobb, ha megyünk. – mondta Zayn, mire én bólintottam és mentünk ebédelni.

Megkajáltunk, ami valami fenséges volt. Imádtam! Mivel Zayn ma este megy, ezért bementünk Zayn szobájába és filmeztünk. Valami gagyi vígjáték volt, de mi élveztük, mert együtt unatkoztunk. Aztán olyan 5 óra felé Zayn elment fürdeni, én meg kicsit összepakoltam a rumlis szobát. A múlt éjszaka történtek miatt kicsit megviselődött állapotban volt. Összeraktam egy kupacba a szennyes ruhákat, a tisztákat pedig visszahajtottam a szekrényébe. Kinéztem az erkélyajtón, és a kivilágított London tárult a szemem elé… ismét. Az eső esett, éppúgy, mint reggel. Ott álltam és az ajtó túloldalán lévő várost csodáltam meg persze versenyeztettem az esőcseppeket. Bellát már több napja nem hívtam, ahogy apát se Mike hogyléte felől. Nem vagyok jó ember, utálom magam. Elveszi az eszem Zayn és mindenkiről megfeledkezek. Egyszer csak valaki megállt mellettem, aki Zayn volt. Rá emeltem a tekintetem és láttam, hogy egy könnycsepp hagyta el gyönyörű szemeit. Felpipiskedtem és lecsókoltam könnyét. Nem szóltam, csak vártam, hogy ő kezdjen bele.
 - Apa sose volt ilyen boldog anyám mellett. – nyögte ki. Nem tudom, hogy ez nekünk most jó, vagy sem!? Most sem szóltam, tudtam, hogy folytatni fogja. Hamarosan… - De anyád mellett önmaga. Örülök, hogy talált magának egy ilyen tökéletes nőt. Legalábbis számára tökéletes. – mosolyodott el.
 - Anyám is annyira önfeledt, és kelekótya, mint egy őrült tinédzser. – nevettem fel halkan. – Anyámon is látszik, hogy szereti Yas-t. Boldog mellette. – mosolyogtam.
 - Számomra a tökéletes lány barna szemű, barna hajú, szép, intelligens, őrült, vad, kedves, és szerethető. Mint te. – nézett rám. Könnyen gyűltek a szemembe, majd távoztak is onnan. A szerelmem számára tökéletes vagyok. Biztos vagyok benne, hogy tényleg szeret.
 - Számomra a tökéletes fiú… - mondtam el-elcsukló hangon – éjfekete hajú, barna szemű, tökéletes arcvonásokkal rendelkező, szerető, tehetséges, csodálatos, kedves, gyengéd, pont, mint az, aki előttem áll. – Zayn szorosan magához vont, és csak ölelt. Nem csókolt meg, nem súgott semmit a fülembe. Csak ölelt. Biztonságot adó karjaiban tört rám a sírás. Teljesen eláztattam pólóját, amit most vett fel, eredetileg tisztán.
 - Indulnom kell. – motyogta halkan.
 - Vigyázz magadra, és a srácokra is. – szorítottam még jobban magamhoz.
 - Gyere! – fogta meg a kezem és az ágyához húzott. – Ezt odaadom neked, hogy mindig veled legyek. – nyújtotta át Nirvana-s pulcsiját és egyik dzsekijét. – A kedvenc illatoddal fújtam be. – mosolygott.
 - Köszönöm. – adtam szájára egy gyors puszit, majd Zayn felvett egy tiszta pólót. Egyik kezébe felvette a bőröndjét, másikkal pedig az én kezemet fogta meg. Így mentünk le a nappaliba, ahol a fiúk sorakoztak.
 - Hali srácok! – köszönt Zayn, majd mindegyikőjükkel kezet fogott.
 - Sziasztok! – öleltem meg mindenkit.
 - Zayn, indulni kell. – sóhajtott gondterhelten Liam, majd odalépett hozzám. – Vigyázz magadra, csajszi. – megölelt, majd ellépett tőlem.
 - Ügyesen, és nem bepasizni. – mosolygott Harry, majd megölelt és megpuszilt.
 - Mire hazajövünk, csinálj valami finomat. – vont közel magához Niall. Bólintottam, hogy így lesz.
 - Aztán vigyázz magadra és az öcsédre, bár őt nem ismerem, de biztos jó fej. – puszilgatott össze-vissza Lou, mire felnevettem. – Gyerünk, engedjük őket elbúcsúzni. – majd mindannyian kivonultak Zayn bőröndjével együtt.
 - Vigyázz magadra, és mindenkire, oké? – ölelt meg a barátom, aki már csak pár percig lesz mellettem, majd elmegy.
 - Oké, vigyázni fogok! De te is, épségben akarlak titeket viszontlátni. – mosolyodtam el.
 - Szeretlek! – csókolt meg lágyan.
 - Szeretlek! – mondtam, miután elváltunk. Adott még egy puszit a homlokomra, majd anyuéktól elbúcsúzva sok hétre távozott.

_________________________________________________________________________________

Sziasztok! JESSZUS! TÖBB, MINT 2500 LÁTOGATÓ ÉS 8 FELIRATKOZÓ! AZ ELŐZŐ RÉSZHEZ 6 TETSZIK ÉS 4 KOMI!! IMÁDLAK TITEKET! köszönömköszönömköszönöm! <3

Itt az új! Kicsit rövid, de sokat kell tanulnom és csak ennyi sikerül! Tettem ki chatet, így nem kell komizni a rész alá, hanem lehet oda is írni! 

I hope you like it ;) <3

I. évad 16. rész

Akartam, minden porcikáját. Itt és most!

Hevesen, de szenvedélyesen csókolt. Minden megszűnt létezni akkor, abban a pillanatban. Mohón falta az ajkaimat, majd levegőhiány miatt elszakadt tőlem. Amikor kinyitottam a szemem, rögtön beleütköztem a tekintetébe. Minden kiolvasható volt belőle, amit akkor érzett. Legfőképp a végtelen odaadás és megtörhetetlen szerelem irántam. Tudtam, hogy akar engem, mindenestől, ahogy én is Őt. Minden porcikámat akarta. Újra megcsókolt. De most már gyengéden, mintha egy porcelánbaba lennék, aki összetörik. Finoman, óvatosan csókolt, úgy, mint még soha. Kezével végigsimított oldalamon, majd a combomra tért át. Egyre csak mögém haladt nagy tenyere, egészen a fenekemig. Tudtam, hogy mire vár. 

Megharaptam alsó ajkát, mire Ő felnyögött, és belemarkolt a fenekembe. Felnyögtem. Ujjaimat éjfekete hajába futtattam, majd belemarkoltam, ami ismét nyögésre kényszerítette. Másik kezét is a fenekemre vezette, majd egy kicsit megemelt, én pedig felugrottam derekára. Erősen tartott, nehogy leessek. Csókunkat egy pillanatra sem szakította meg. Egyik kezemmel még mindig hajában turkáltam, másikkal pedig nyakát öleltem át. Lassan megfordult, majd az ágyához vitt, és eldöntött rajta. Halk puffanással érkeztünk az ágyra, miközben finoman és idegtépően simogatta minden egyes négyzetcentiméteremet. Ismét hajába vezettem az ujjaimat és húztam még jobban közelebb magamhoz, már ha ez lehetséges volt. Éreztem testének melegét, egyre gyorsabban hullámzó mellkasát, heves szívdobogását. Fordítottam helyzetünkön, így én voltam felül. Felült velem, majd könnyűszerrel lerántotta rólam a pólóm. Próbáltam magam eltakarni, de megfogta a kezem, elvette előlem, majd egy halk, de annál többet mondó, már szóból álló mondatot súgott.
 - Olyan gyönyörű vagy!
Valahogy elhittem neki, és innentől bármi történt volna, ha atomrobbanás, ha világvége, minket akkor sem lehetett volna megállítani. Minden érintéséből áradt a figyelem, a törődés, a szeretet. Halkan szavakat suttogott nekem, melyek bebizonyították, hogy szeret, ahogy én is őt.

+18! Csak saját felelősségre!

Ott és akkor semmi más nem létezett, csak Mi!

Ismét maga alá gyűrt. Már csak alsónemű volt rajtunk, amikor Zayn ezt megelégelte, és szó szerint letépte rólam a bugyim. Elszakadt ajkaimtól, majd a nyakamat kezdte csókolgatni, és egyre lejjebb haladt. A melleim között, a hasamon át, egész a csípőmig minden porcikámat ellepte édes csókjaival. Egyre lejjebb, és lejjebb haladt. Két ujját feldugta, mire én felnyögtem. Ujjazni kezdett, én pedig vonaglottam. Pár perc múlva ujjai köré éppen, hogy nem tudtam élvezni, mert kihúzta belőlem az ujjait, mire én egy nem tetsző pillantást vettettem rá. Fordítottam helyzetünkön. Apró puszikat leheltem a füle mögötti érzékeny pontra, majd egy kicsit megszívtam a nyakát, aminek helye holnap látható lesz. Mellkasára és hasára csókokat adtam, majd megálltam alsójának szélénél, és egy könnyed mozdulattal lerántottam róla. Erekciója a hasát verte. Felnéztem Zaynre, aki kérlelő pillantásokkal jutalmazott. Bekaptam a végét, és egy kicsit megszívtam, mire kéjes nyögést hallatott. Csípőjét megemelte, így teljes hossza a számba csúszott. Pár perc elteltével éreztem, hogy közeleg a csúcshoz, ezért abbahagytam munkámat. Amikor felnéztem rá, tekintete szinte fekete volt. 

Felhúzott magához, majd az éjjeliszekrényéhez lépett, és elővett egy kis tasakot. Felhúztam neki, majd magamra húztam. Szenvedélyes csókban forrtunk össze, majd bejáratomhoz pozicionálta magát, és belém csúszott. Hatalmas volt neki, vagy csak régen voltam fiúval. Először lassan, majd egyre gyorsabban tolni kezdett. Nyögéseinktől volt hangos a szoba, de nem érdekelt, hogy anya meg Yaser meghallhatják. Közeledtem a csúcshoz, aminek hangot is adtam.
 - Zayn, én… mindjárt…
 - Kicsim… én… is… - amikor kimondta, pénisze köré élveztem, majd 1-2 másodperc elteltével Ő is a csúcsra jutott. Sikoltásomat egy csókkal fojtotta belém. Lökött még pár levezetőt, majd kicsúszott belőlem. A használt gumit kidobta, majd mellém feküdt.
 - Köszönöm, hogy velem vagy. – suttogta zihálva.
 - Én köszönöm, hogy egy ilyen csodálatos fiút kaptam. – mosolyogtam rá. Csodálatos estét töltöttünk együtt, szerintem. – Zayn?
 - Hm? – „kérdezett” vissza.
 - Mit csináltam rosszul? – kérdeztem. Valamiért úgy éreztem, hogy meg kell kérdezzem. A következő alkalmakkor jó akarok lenni.
 - Mindent tökéletesen csináltál. Egy csoda vagy. – motyogta ajkaimba. – És nem fájt, amit csináltam?
 - Minden jó volt úgy, ahogy csináltad. – motyogtam.
 - Szeretlek.
 - Szeretlek. – mondtam én is, majd megcsókoltam. Erőnk sem volt folytatni csókunkat, most nem. Hátat fordítottam neki, mire ő szorosan átölelt hátulról, és a nyakamba szuszogva aludt el.

Reggel az eső kopogására keltem. Köszönjük London! Nem úgy keltem fel, ahogy elaludtunk. Valahogyan Zayn hasára keveredett a fejem, és az összes takaró az én oldalamon volt, szóval Zayn Ádám-kosztümben aludt. Az kéne, hogy anyuék meglássák. Kimásztam a meleg ágyból, majd Zaynre terítettem a takarót. Felkaptam a bugyim és a pólóm magamra, majd az erkélyen keresztül átmentem a szobámba. Összeszedtem a tiszta ruháimat, és a fürdőszobába mentem. Amikor belenéztem a tükörbe, egy vidám, mosolygós, boldog, szerelmes lány nézett szembe velem, és ez tetszett. Éreztem, hogy most kimondottan boldog vagyok. Levetkőztem, majd beálltam a kabinba, és folyattam magamra a meleg vizet. Egyszer csak egy kar fonódott a derekam köré.
 - Engem nem kell megvárni? – kérdezte rekedtes hangján Zayn.
 - Nem volt szívem felkelteni téged.
 - Igen, persze. De én ma este indulok. – szomorodott el eddig felettébb boldog hangja.
 - Segítek összepakolni. – mondtam neki, majd megpuszilt. Gyorsan megfürödtünk, majd felöltöztünk, és lementünk a konyhába, ahol anya mosolyogva várt minket.
 - Jó reggelt! – köszöntöttem.
 - Jobbat! – mondta.
 - Mi történt? – kérdezte Zayn.
 - Apád egész éjjel horkolt, így Mike szobájába kellett aludnom. Tudod, nem nagyon férek el egy feleakkora ágyon, mint én vagyok. Borzasztóan aludtam. – sóhajtott nagyot. – De ti hogy aludtatok?
 - Nézőpont kérdése. Hozzád hasonlítva fergeteges éjjelünk volt, de apámhoz viszont pocsék. Szerintem ő aludt a legjobban múlt éjjel. – mosolygott Zayn, mire megszorítottam a kezét, hogy nem kéne ilyen félreérthető megjegyzéseket tennie.
 - Szóval fergeteges estétek volt? – húzgálta anyám a szemöldökét.
 - Mondhatni. – hajtottam le a fejem, mert éreztem, hogy arcomat elönti a pír.
 - És, jó volt? – kérdezte. Baszd meg! Nem hiszem el!
 - Anyu! – szóltam rá.
 - De ezt meg kell dumálni! – kiáltott utánunk, mert én ekkor már Zayn-t a lépcsőn rángattam felfelé.
 - Nem kell! – kiáltottam vissza.
 - Dehogynem! Védekeztek? – kérdezte. Hát ez hihetetlen. A szexuális életemről akar beszélni anyám.
 - Anyukád… hogy is mondjam? – mondta Zayn.
 - Idióta? Nyomulós? Igen. Anyámnak vannak ilyen kirohanásai, de majd idővel lenyugszik. – mosolyogtam rá.
 - Most ezt valami megnyugtatásfélének szántad? – kérdezte.
 - Eredetileg annak indult. – nevettem fel kínosan.
 - El kell szomorítsalak, nem jött be. – nevetett fel, de hirtelen elkomorult.
 - Tudom, nem akarsz pakolni. Muszáj lesz! – adtam egy puszit a szája sarkába, majd előhalásztam a bőröndöket, és elkezdtem pakolni.

_________________________________________________________________________________

Sziasztok! Itt az új! KÖSZÖNÖM A TÖBB, MINT 1900 LÁTOGATÓT ÉS A 2 KOMIT, NA MEG A 7 PIPÁT! <3  IMÁDLAK TITEKET! Remélem tetszik a rész Blogerina Stylesné :*

Komizzatok és pipáljatok!

I hope you like it ;)

I. évad 15. rész

BOLDOG 19. SZÜLINAPOT HARRY! <3

ajánlott zene

Anyu az Sms-ben azt írta, hogy Mike megbetegedett, ezért apa hazaviszi magához Georgia-ba, mert ott ismer az nagyon jó orvost, aki rendbe hozza Mike egészségi állapotát. Nagyon jó! És akkor így aludjak nyugodtan. Nagy nehezen elnyomott az álom.

*Másfél hét múlva*

Anyuék ma jönnek haza 2 hét has süttetés után. Folyamatosan írta az Sms-t, hogy az öcsémnek még mindig nem javult az állapota, mintha én egyszer sem beszéltem volna apuval. Sőt! Naponta 2x is felhívtam, hogy Mike hogy érzi magát. A válasz mindig ugyanaz volt. Ugyanúgy. Az sem segített, hogy Zayn-ék 2 nap múlva indulnak egy angliai-turnéra, megy 1 hónapig fog tartani.
 Amikor reggelt felkeltem, Zayn nem volt mellettem. Nem ijedtem meg, mostanában szokásává vált, hogy elmegy reggelit venni, mire felkelek. Ránéztem az órára, ami fél 11-et mutatott. Ekkor Zayn lépett be az ajtón egy tálcát szorongatva.
 - Jó reggelt kicsim! – adott egy csókot, miután az éjjeliszekrényre tette a finomságokkal teli tálcát.
 - Na! Most miért teszed olyan messzire tőlem? – nyafogtam.
 - Többet nem is hozok neked, ha ezt csinálod! – nevetett fel, mire magamhoz húztam egy csókra.
 - Imádlak! – motyogta csókunkba, majd elhúzódott, és odaadta nekem a reggelit. Megragadtam a nadrágjának szélét, és magamhoz húztam az ágyra. Együtt reggeliztünk, mint mindig. Már lassan délhez közeledett az idő, mi még mindig az ágyban lustálkodtunk.
 - Zayn, anyuék mikor érnek haza? – kérdeztem mellkasán fekve, miközben valami hülye sorozatot néztünk.
 - 1kor száll le a gép.
 - Tudsz róla, hogy nemsoká dél? – akadtam ki. – Zayn! Te kimész anyuékért a reptérre, én meg addig főzök valamit! – igen, sikerült bevásárolni és felölteni a hűtőt. Gratulálok magunknak!
 - Oké! – mondta, majd adott egy puszit a homlokomra, és leemelte felem a mellkasáról.
 - Naa! – nyafogtam.
 - Öltözz! Főzz asszony! – hangosan felnevetett.
 -  Asszony? Komolyan Zayn, biztos vagy benne? – húztam fel egyik szemöldököm.
 - Hááát! – vakargatta a tarkóját, miközben próbálta elfojtani feltörő nevetését.
 - Fuss! – kiáltottam rá nevetve. Ő nekilódult, és leszaladt a lépcsőn. A nappalin keresztül, a konyhán át, ki az udvarra, majd vissza, fel az emeletre. Szóval az egész házat végigrohangáltuk délben. Amikor berohantam a szobámba, ahova Zayn elméletileg futott, nem láttam. Az erkélyajtóhoz indultam, majd valaki elkapta a karom, és az ágyra rántott. Természetesen a barátom tette ezt velem, amitől úgy megijedtem, hogy azt hittem, szívrohamot kapok. Felsikítottam, mire Zayn felnevetett.
 - Ne nevess, inkább készülődj! – dorgáltam meg, majd megcsókoltam. Amikor elhúzódtam tőle, hogy megyek öltözni, mohón kapott ajkaim után. Pár perces csókcsatánknak én vetettem véget.
 - Zayn. – kapkodtam levegő után. – Menj! – adott még a számra egy gyors puszit, majd átrohant a szobájába. Felkaptam egy farmert, és egy bő pólót ’úgyse-megyek-sehova’-alapon. Lementem a konyhába és elővettem a spagettihez a hozzávalókat. Éppen, hogy kitettem a pultra a tésztát, Zayn loholt lefelé a lépcsőn.
 - 10 perc! Rekordot döntöttél drágám! – mondtam neki, mire odalépett és megölelt.
 - Nemsoká jövünk! Aztán finom legyen! – kiáltotta már az ajtóból. Hát, oké! Nem szoktam elrontani.

Fél órával később már terítettem. Fél 2 után nem sokkal nevetéseket hallottam. Kirontottam az ajtón, és anyához szaladtam. Szorosan magamhoz öleltem, míg Yaser és Zayn mosolyogva néztek minket.
 - De jó, hogy itthon vagytok! Már Zayn az agyamra ment! – sóhajtottam fel, és elfojtottam egy mosolyt.
 - Hé! – kiáltott fel Zayn. Mindhárman felnevettünk, Zayn pedig bedurcizott. Bementünk a házba, ahol anyuék rögtön megérezték a spagetti illatát.
 - Spagetti Lola módra? – kérdezte anya mosolyogva.
 - Csak nektek! – viszonoztam mosolyát. Zayn mellém lépett és megfogta a kezem. Anyu és Yaser értetlen tekintettel jutalmaztak minket.
 - Apu! – szólalt meg Zayn. – Hát, szóval. Ne akadjatok ki, de Lolával együtt vagyunk. – pirult el, mire én elmosolyodtam. Ismertem anyámat, neki az számított, hogy boldog legyek. Nem vagyunk rokonok, ezért felőle oké. Persze ne legyen drogos, alkoholista, és arrogáns. Úgyhogy anya elintézve, Yasert meg nem nagyon ismerem még, de remélem, neki sincs ellenére. Anya elmosolyodott, majd Zayn apjára nézett. Összemosolyogtak, majd anyám megszólalt.
 - Add a pénzem Yas! – kikerekedett szemekkel néztük, ahogy Yaser átnyújtja anyámnak a bukott összeget.
 - Ti fogadtatok, hogy összejövünk-e vagy sem? – kérdeztem, mert Zayn még mindig sokkolt állapotban volt.
 - Igen, és én nyertem! Haha! – ugrált anyám, mint egy őrült tini. Felnevettem.
 - Szóval akkor nem bánjátok? – kérdezte Zayn.
 - Egyáltalán nem. Örülünk neki! – öleltek meg minket, majd leültünk vacsorázni. Hamar betermeltük a kaját, majd a nappaliban a kanapén és a fotelekben elnyúlva hallgattuk anyuék élménybeszámolóját. Elmondták, hogy mennyi mindent láttak, és mennyire csodálatos a naplemente. Örültem, hogy anya boldog Yaser mellett. Úgy eltelt az idő, hogy az óra már este 8 órát mutatott. Anyuék felmentek arra hivatkozva, hogy hosszú volt az út és pihenni szeretnének. Mi méh tv-ztünk egy kicsit, majd olyan 10 óra körül felbaktattunk a lépcsőn. Az ajtó mellett elhaladva hallottunk Yaser horkolását, és azt, hogy anya szólítgatja, hogy maradjon már csendben. Halkan felnevettünk, majd Zayn szobájába mentünk. Gyorsan elmentem fürdeni meg hajat mosni, egy bő fél óra végeztem. Mikor beértem a szobába, már Zayn ott ült az ágyon, és amikor felnézett rám, megpillantottam vágytól sötét tekintetét. Ajtót becsuktam és nekidőltem. Lassan felállt, és hozzám sétált. Bezárta az ajtót, majd kezével megtámasztotta magát az ajtón. Mélyen a szemembe nézett, majd hevesen megcsókolt. Kezével a derekamat ölelte át, és húzott magához a lehető legközelebb.

_________________________________________________________________________________

Sziasztok! Itt az új! :) Komizzatok, pipáljatok!

I hope you like it ;) :*