I. évad 8. rész

A szerelmet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el egymástól.

Reggel arra kelek, hogy valaki lágyan puszilgatja az arcom.
 - Jó reggelt! – mosolyog rám.
 - Neked is! – viszonozom mosolyát, mire rájövök, hogy mit is tettem este. Gyorsan felpattanok, és az erkélyre szaladok. Sírásban török ki.
 - Mi a baj? Lola, hé! – ölelt meg.
 - Zayn, tudsz róla, hogy mi mit csináltunk az éjszaka? – zokogtam.
 - Életem legjobb csókjait kaptam. És reménykedem benne, hogy a legjobbakat adtam. – mosolyodott el sunyin.
 - Nem. Vagyis igen, életem legjobb csókjait kaptam. De mi ezen túl testvérek leszünk Zayn! Nem tehetünk ilyet! – nem néztem a szemébe, csak meredten néztem a távolba.
 - De nem vagyunk testvérek. Sose fogok rád a húgomként tekinteni. Te mindig is csak egy vonzó nő leszel számomra. – amikor azt mondta, hogy csak egy vonzó nő leszek számára, kiborult a bili.
 - Mit képzelsz magadról? Azért, mert egy világhírű énekes vagy, akinek millió meg egy eladott lemeze van, kibaszott helyes, és aranyos, kedves, és maga a tökéletesség, még ugyanúgy egy senki vagy. Egy kisvárosi fiú vagy, aki megvalósította az álmát. Elmentél a tehetségkutatóba, összeraktak 4 sráccal, akik igencsak tehetségesek, felevickéltetek a csúcsra, és minden nőt megkaphattok! Engem nem fogtok! Se te, sem más! Ha csak egy vonzó nő vagyok számodra, mond a szemembe, hogy csak meg akartál fektetni! – kiabáltam vele.
 - Tényleg kibaszott helyes, és aranyos, kedves és maga a tökéletesség vagyok? – kérdezte, mintha nem tudná.
 - Válaszolnál a kérdésemre?
 - Ha válaszolsz az enyémre. – vágott vissza.
 - Ha kimondod, hogy csak meg akartál fektetni, akkor én is kimondom, hogy igen vagy nem. Nos? – húztam fel az egyik szemöldököm. Kicsit fáztam, mert nincs jó idő reggelente. Főleg nem Londonban.
 - Én csak… - nem hagytam, hogy végigmondja.
 - Szóval igen. És most elmondom, amit gondolok. Szállj vissza a földre sztárocska, mert egyszer pofára fogsz esni. Tudod, magasról lehet nagyot.
 - Mondok neked valamit, oké? – kérdezte.
 - Gyűjtöd a kihullod lábszőröd?
 - Dehogy, mi? Fúj! Nem! – rökönyödött meg.
 - Akkor? – kérdeztem.
 - Nagyon csinos, szép, aranyos lány vagy. – rögtön közbevágtam.
 - 2 perce még vonzó nő voltam. – akadékoskodtam, megnehezítve a dolgát.
 - Befognád? – bólintottam, majd folytatta. – Szóval! Nagyon csinos, szép, aranyos lány vagy. Mások szemébe. Az én szemembe egy vonzó, csinos, erős jellemű, gyönyörű, elbűvölő nő vagy, és mindig is az leszel. Lehet, hogy nem lesz jó az a fogadás. – gondolkozott el.
 - De még mennyire, hogy jó lesz. – kacsintottam rá.
 - Na, akkor elmondod, hogy kibaszott helyes, és aranyos, kedves és maga a tökéletesség vagyok vagy sem? – kérdezte kaján vigyorral az arcán.
 - Igen. – adtam rövid, de lényegretörő választ.
 - Melyikre? Arra, hogy elmondod, vagy arra hogy kiba… - nem hagytam, hogy még egyszer végigmondja.
 - Mindkettőre. De most menjünk reggelizni! – mondtam neki, mire magához rántott és gyengéden megcsókolt.
 - Fúj! Mi a szart csináltok? – kiabált az öcsém(?).
 - Mike! Húzzál be! – kiáltottam neki az udvarra.
 - Hé, ne beszélj így vele! – suttogta Zayn. – A megállapodásba az nem volt benne, hogy nem vihetlek sehova. Szóval, ma este eljössz velem randira? – suttogta a fülembe.
 - Hát, legyen. De semmi puccos kajálda. – mondtam neki, majd megsimítottam az arcát, és beszaladtam a szobájába. Onnan felkaptam az egyik ingét, majd a szobámba rohantam. Magamra vettem a köntösöm és száguldottam le a lépcsőn. Valamiért jó kedvem volt, de nem tudom, mi az oka.
 - Jó reggelt! – kiáltottam, mire anya majdnem elvágta az ujját.
 - Neked is! De ilyet többet ne! – mosolygott, majd megölelt. – Mitől vagy így feldobva Lola?
 - Nem tudom! Csak így keltem. – mosolyogtam rá, majd megint megölelt.
 - Hol voltál az éjszaka? – kérdezte kíváncsian.
 - A házba. – végülis nem hazudtam. A házban voltam, csak nem a saját szobámban.
 - És nem a saját szobádba aludtál. Mike-nál se láttalak. De reggel bekukkantott Yaser Zayn-hez és egy barna hajú lányt karolt át, és aludt vele. Nem tudod, hogy ki volt az? – kérdezte sejtelmes hangon.
 - Ha tudod, akkor minek kérded? – pirultam el.
 - A te szádból akarom hallani. Örülök, hogy jóba vagytok.
 - Igen, Zaynnel aludtam, mert féltem az este történtek után.
 - Megértelek kicsim. Ideadnád a sót és a borsot? – kérdezi, mire átnyújtom neki.

___________________________________________________________________________________________

Kicsit rövid lett, bocsi! :( De pénteken hosszabb részt hozok, ígérem ! Komizzatok, pipáljatok! 
Jó olvasást, I hope you like it ;) <3