I. évad 31. rész

Sziasztok!

Itt az új, remélem örültök!:))

Megint hosszabb lett, de ez sosem baj!

Köszönöm  a több mint 14270 oldalmegtekintést, a 4 komit és a 14 pipát!! :)) IMÁDLAK MÉG MINDIG TITEKET <33

Nos, remélem örültök a végén történt eseményeknek! :))

Nem húzom az időt!!

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

Vajon mennyi idő kell, hogy elfelejtsük az illatát annak, akit szerettünk?
És mikor múlik el belőlünk a szerelem?

Pár óra múlva már az udvaron elhelyezett táncparketten élveztem a meghívott vendégekkel való táncot. Eljött pár 'nagykutya' is, természetesen Ian hívta meg őket. Mivel Ian híre elég nagy az Államokban, ezért nem hiányozhattak az újságírók és a riporterek sem. Szerencsére nem voltak tolakodók, türelmesek voltak. Mondjuk szerintem én sem rondítottam volna bele egy milliomos (vagy milliárdos?) esküvőjébe.

Na és a tánc. Természetesen mindenkivel fordultam párat, ahogy illik. Az öcsémmel is táncoltam, akinek a szeméből sugárzott az öröm és a szomorúság. Örült, hogy férjhez mentem és boldog vagyok, de szomorkodott, mert el kellett költöznöm. Ismertem az öcsém, ezért szorosan megöleltem, majd adtam a fejére egy puszit. Ismét lekértek, ismét egy dúsgazdag fickó. Már csak 7 ember lekérését vártam. Yaser és anya az elsők között volt, szóval nem az ő lekérésüket vártam. Mivel apáé az utolsó előtti tánc, Ian-é pedig az utolsó, ezért 5 férfira szűkült a kör. Louis, Harry, Niall, Liam és Zayn még nem kértek le senkitől. Szememmel őket kerestem, de nem találtam. Elmentek volna? Se puszi, se pá?

 - Uram, a menyasszonynak még van hátra pár tánca. - szólt egy rekedtes hang a hátam mögül. Nem néztem rá, tudtam, hogy ki az. A fickó megköszönte a táncot, majd távozott. Harry kezét a derekamra csúsztatta, kezemet a sajátjába fektette, majd megforgatott. - Gyönyörű vagy. - hajolt a fülemhez, mire én felnevettem.
 - Lehet, hogy kívül gyönyörű vagyok, de belül összetörtem. Azt hittem, hogy nem jöttök el! - motyogtam az orrom alatt.
 - Már akkor itt voltunk, amikor Niall-ék jöttek. Csak bementünk egy szállodába, hogy neked meglepetést okozzunk. - mosolygott rám kisfiús, aranyos mosolyával.
 - Nagyon szeretlek titeket, ugye tudjátok? - néztem rá könnyektől csillogó szemekkel.
 - Mi is nagyon szeretünk. Mindannyian. - adott egy puszit az arcomra.

- Harry, ideje átadnod az ifjú feleséget nekünk is. - mosolygott rám Niall. Harry megköszönte a táncot, majd eltűnt a tömegben. - Hiányoztál! - ölelt meg.
 - Ti is. Nagyon! Meddig maradtok? - kérdeztem remegő hangon. Nem akarom, hogy itt hagyjanak.
 - Holnap délben megy a gépünk. És ma este sem tudunk végig maradni, mert Hannah ott van a szállodában és vár minket. - hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni. Szóval akkor mégis itt van. Hogy is hihettem azt, hogy nem hozza el a ragyogó és napsütéses, mindig meleg LA-be?! Reméltem, hogy tisztázni tudjuk a dolgokat, de tévedtem. - Lola! - szólított meg táncpartnerem.
 - Bocsi, csak... Tényleg itt van? - nyögtem ki. Niall fájdalmasan bólintott.
 - Nem csípjük. Mindig Zayn-en lóg, hogy új ruha kell neki. - sóhajtott fel.

- Lola, szabad? - nyújtotta kezét illedelmesen Liam. Niall úgyszintén, mint Hazza, megköszönte a táncot, majd távozott. - Milyen a házas élet? - tért mindjárt a lényegre a banda legnormálisabb tagja. Habár a bandában senki sem normális, de lényegtelen.
 - Nem sokat tapasztaltam még belőle, de fogjuk rá, hogy jó. Van egy rohadt gazdag férjem, aki bármikor bármit megvesz nekem. - itt meglepődött. - Amit természetesen nem használok ki. - mosolyogtam rá, mire ő bólintott. Nyugtázta, hogy nem változtam meg Ian miatt.
 - Veletek mi újság? Új barátnő a láthatáron? - kíváncsiskodtam én is kicsit. Ha neki szabad, nekem is.
 - Talán van. - arca hirtelen pírba borult. Nem jellemző Liam-re, hogy csak úgy elpirul.
 - Liam! Te szerelmes vagy. - örültem meg. - Ugye az vagy?
 - Megeshet. Olyan aranyos a lány. Barna szemek, barna haj, csinos, gyönyörű, elbűvölő, merész, de mégis szerény...
 - Szóval szerelmes lettél. - vigyorogtam rá. Szerényen bólintott.

 - Elrabolhatom a menyasszonyt? - törte meg a köztünk beálló kissé sem kínos csöndet a legédesebb Mickey-egér hang. Ugyanúgy mint a többiek, Liam is megköszönte a táncot, majd magunkra hagyott. - Ugye tudod, hogy szó szerint értettem az elrablásod? - mosolygott rám sunyin Louis.
 - Ne, ne merészeld! - néztem rá könyörgő tekintettel. Vigyen el innen! Könyörgöm!
 - Ó, dehogynem! - egyik kezét a térdhajlatom alá tette - ami nem éppen volt kitapintható a hatalmas ruhám miatt-, másik kezével pedig a hátamat támasztotta meg, majd kirohant velem az udvarból. Harry fekete Range Rover-ébe ültetett be, bekötött, majd bepattant a sofőrülésre és elhajtott a helyszínről.

 - Ugye tudod, hogy ez az angoloknál nem szokás? - kérdeztem tőle útközben. Elég jól ismertem már Los Angelest, és tudtam, hogy a tengerpart felé autókázunk.
 - A magyaroknál szokás. A nagyapám ötlete volt. - mosolyodott el.
 - Rám még vár 3 tánc. Zayn-nel, apámmal és a férjemmel. Mikor megyünk vissza? - sóhajtottam nagyot.
 - Majd ha Ian megtalál. - nézett rám fél szemmel, szemét alig levéve az útról.

Pár perc múlva megálltunk, majd Lou segített kiszállni a kocsiból. Életem legfontosabb kérdését tette fel. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak.
 - Boldog vagy? - fürkészte arcom kék szemeivel. Fogalmam sem volt, mit válaszoljak. Most, ebben a pillanatban igen, boldog vagyok, mert tudom, a fiúk itt vannak. De van a másik oldala, hogyha elmennek, egyedül maradok, és nem leszek boldog. Nélkülük egy senki vagyok, egy élettelen, unalmas lány, aki nem találja a helyét.
 - Most, ebben a pillanatban igen. A tudat, hogy itt vagytok, boldoggá tesz. De elmentek, és én.. - hajtottam le a fejem.
 - Ha megérzéseim nem csalnak, most még boldogabb leszel. - sejtelmesen elmosolyodott, majd egy kendőt kötött a szemem elé. - Bízz bennem! - suttogta, majd felemelte a ruhám szoknyarészét.
 - Lou, mit csinálsz? - nevettem fel kínosan.
 - Emeld a lábad! Le kell vennem a cipőd. Ne aggódj, vigyázunk rád! - teljesítettem a kérését. Cipőimet levette lábaimról, majd a derekamat átkarolva vezetett a homokra.

Hallottam, hogy nyitódik egy ajtó, majd becsukódik. Maga felé fordított Louis, majd levette a szemem elől a kendőt.
 - Ha kimentem, csak akkor fordulj meg! Nemsokára visszajövök érted. - nyomott egy puszit az arcomra, majd kilépett a házból. Fogalmam sem volt, hogy miért hozott ide. Hirtelen ismerős illat kúszott az orromba. Megpördültem tengelyem körül, és hirtelen szembe találtam magam a világ legszebb szempárjával. Mogyoróbarna szemei kíváncsian fürkészték arcomat.
 - Zayn. - suttogtam. Itt van! Velem! Mérhetetlenül boldog voltam. Ott állt előttem Ő, maga a boldogság. Öltönyben, belőtt séróval, káprázatos illattal.
 - Sétálunk? - kérdezte rekedtes hangján, melyet annyira szeretek. Mosolyogva bólintottam. Mellém lépett, az ajtót kitárta előttem. Egyik karját felém nyújtotta, én pedig mosollyal az arcomon karoltam belé.
 - Milyen feleségnek lenni? - törte meg a köztünk beálló, kissé sem kínos csendet.
 - Tudod, most valahogy nem tudok azzal foglalkozni, hogy Mrs. McCartney vagyok. - nevettem fel szomorúan. Mármint ha lehet szomorúan felnevetni.
 - Tudod, én sajnálom, ami köztünk történt aznap este. Fogalmam sincs, miért tettem, talán a féltékenység vezérelt, vagy a tudat, hogy nem lehetsz az enyém. - sóhajtott keservesen.
 - Ez nyálas lesz, meg minden, de tudnod kell. - nyeltem nagyot. - Mindig a tiéd leszek.
 - Igen, nyálas volt. De ez nem változtat semmin. Nekem barátnőm van, neked meg férjed, aki hamarosan megtalál. Szóval! Mivel én megyek vissza a szállodába a barátnőmhöz, - hangsúlyozta ki a barátnőm szót. - így szabad egy táncra? - nyújtotta kezét. Kezem az övébe csúsztattam, mire ő szorosan magához vont.

Csak a tenger morajlását, Zayn zavaros szívverését és az én szívem rakoncátlan dübörgését hallottam. A jobbra-balra lépegetés nem nevezhető táncnak, de most éreztem igazán, hogy táncolok. Táncolt a szívem, a lelkem és a testem is. Boldog voltam, egészen addig, amíg meg nem hallottam Ian kiáltását. Véget ért a varázslat.

p.s.: Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok minden Kedves olvasómnak és családjának! <33