I. évad 28. rész

Sziasztok!

Először is: Köszönöm a 11531 megtekintést! :)) A 8 tetszik-et és a 3 komit, végül a 19 rendszerest! :)) <33 IMÁDLAK TITEKET, nem tudom elégszer elmondani! :))

Másodszor: A szavazás! Nos, hát arra gondoltam, hogy elkezdem írni. Egy pár részt előre megírok, de csak május elején kerülhet fel a prológus és az első rész, mert addig rengeteget kell tanulnom! De LESZ HARRY-S BLOG!! :))

Harmadszor: Itt az új! Komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel rendszeresnek! Eléggé hosszú lett :))

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

Jó volt hozzábújni, érezni illatát..
Érezni, hogy szeret, és bármit megtenne értem.
De tovább kell lépnünk..
Utam hosszú még, az élet rám vár

A reggeli nap sugarai ébresztettek fel csodás álmaimból. Zayn karjai szorosan fonódtak körém, nem engedtek mozdulni. Mivel nem akartam felkelteni békésen alvó szerelmemet, ezért a gondolataimba menekültem. Mi lesz velem 5 nap múlva? Hol leszek? Hol lesznek a srácaim? A barátaim? Hova a csodába fog menni Bella? Vajon meg tudom szeretni azt az embert, akihez hozzá kell mennem? Ki lesz az az ember, aki elvesz? És a legfontosabb kérdés mégpedig az, hogy hol leszünk mi Zayn-nel? Rengeteg kérdés, de a válaszokat sehol sem találom. Fogalmam sincs, hogy merre keressem őket.

Egyáltalán nem ilyennek képzeltem el az esküvőm előtti pár hetet. Valami olyasmi volt a vizuális képem, hogy rettentően izgulok, Bella, El és anyu végig mellettem lesznek. Apu kísér az oltárhoz, ahol olyan ember áll, akit minden hibájával együtt szeretek és vele akarom leélni az életem. Louis húgai a koszorúslányaim, Bells a nyoszolyólányom... És ez nem fog megtörténni. Egy ismeretlenhez kell hozzámennem. És ha Zayn talál valaki mást helyettem? Ki fog nekik segíteni dalszövegeket írni? Igen, sokat segítettem nekik. Könnyebb úgy írni, ha egy lány is ott van, aki felülbírálja a sorokat és megérti a lényegüket. Volt olyan alkalom is, amikor a régi naplóbejegyzéseimből vettem ki sorokat, és írtam bele a dalaikba. Nem szerződtem le hozzájuk dalszövegírónak, félreértés ne essék, csak segítek nekik, és próbálok a háttérbe szorulni, ami kimondottan nehéz. Ugye kitudódott, hogy Zayn-nel együtt vagyunk, amit a rajongók egy része nem fogadott túl jól. Igazából megfenyegettek, hogyha még egyszer hozzáérek a férjükhöz(?), megölnek(?). Nos, igen. Túléltem. De volt a rajongóknak egy másik része is, akik kitörő örömmel fogadták, hogy kedvencük végre megtalálta a boldogságot.

Gondolataimból édes csókok zápora rántott vissza a valóságba. Enyhén borostás arca simult az én puha bőrömhöz, majd lágy puszit nyomott a helyére, ahol megszúrt.
 - Jó reggelt, szépségem! - köszöntött kedvesen, majd maga felé fordítva ellepett rengeteg 'jó reggelt' csókot kaptam.
 - Neked is. - bújtam szorosan hozzá. Jó volt érezni, hogy ő velem van még most is. Igazából fogalmam sincs, hogy anyuék mikor érnek haza a rokonoktól, de már ideje lenne. Beszélni akarok vele erről a dologról.
 - Min gondolkoztál annyira? - kérdezte hirtelen. Nem, igazából csak engem ért hirtelen és váratlanul a kérdés.
 - A jövőnkről. - mondtam egy fájdalmas sóhaj kíséretében.
 - Fáj kimondani, de nekünk nincs jövőnk. Legalábbis az elkövetkezendő pár évre nézve. Te összeházasodsz egy... fogalmam sincs, hogy mivel, én pedig próbálom átvészelni a nélküled töltött éveket. Aztán elváltok, visszajössz hozzám, és minden oké lesz. - vázolta fel a képzeletében megszületett álomképet.
 - Csak az a legnagyobb baj a te kis agyszüleményedben, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ha én férjhez megyek, akkor neked tovább kell lépned. Ki tudja? Lehet nem is válhatok el tőle, mert egy pszichopata, elvetemült állat lesz...
 - Azonnal felhívsz, ha bánt. Megértetted? - vágott közbe. Kérdésének hangneme nem volt fájdalmas, hisz tudtam, csak a félelem vezérli. Félt, hogy valami bajom eshet, és ő nem ér oda időben.
 - Igen. - bólintottam.
 - Imádom az ilyen reggeleket. - sóhajtott fel keserűen. - Mindig is emlékezni fogok rájuk.
 - Sosem fogom elfelejteni. - szemeimet csípték a könnyek. Miért ilyen nehéz ez? - Akármennyire is szeretjük, el kellene kezdeni a napot. - bólintott egyet, majd kikelt az ágyból. Magára kapta alsóját, majd kiment a szobából, gondolom fürdeni. Nem vitt magával tiszta alsót, ezért odalépve fiókjához, kivettem egy feketét, majd felöltözve vittem utána. Az ajtó szokás szerint nem volt bezárva, így bementem hozzá.
 - Hoztam be neked tiszta alsót, mert megint elfelejtetted! - szólaltam meg pár perc csend után.
 - Ki fogja nekem minden reggel behozni, amikor elfelejtem? - tette fel a költői kérdést, de azért válaszoltam rá.
 - Anyámra ne számíts, szerintem Bellára se, szóval hozzá kéne szoknod, hogy nem felejtkezel el a dolgaidról. - nevettem fel halkan.
 - Ugye van rajtad ruha? - kérdezte, amikor elzárta a vizet.
 - Azt hiszem, sosem zavart, ha nincs rajtam. - válaszoltam némi értetlenkedéssel a hangomban.
 - Csak nem akarlak itt leteperni, szóval... - hagyta függőben a mondatát.
 - Jó, vettem! Kimegyek. - szerinted! Kinyitottam az ajtót, majd pár másodperc múlva becsuktam. Hülye lettem volna kimenni. Zayn kilépett a kabinból, majd egy törölközőt a dereka köré csavarva állt meg a tükör előtt. Haját kezdte igazgatni, de egy tincs sehogy sem akart a többi mellé állni. Felkuncogtam, amit meghallott. Ijedten kapta rám a tekintetét.
 - Nem hiszem el, hogy megint bedőltem... - nevetett fel. Éppen válaszolni akartam, amikor csengettek. Kimentem a fürdőből, de hallottam Zayn kiabálását. - Vegyél fel magadra valamit! - beléptem a szobájába, majd egy pólót magamra kapva robogtam az ajtó felé. Kinyitottam és a srácok szinte rám vetették magukat.
 - Én is örülök nektek, de megfulladok! - nyöszörögtem erős ölelésük alatt.
 - Ma este bulizunk! - jelentette ki ünnepélyesen Harry. Szuper!
 - Még egy buli, Harry? - kérdeztem, és jelentőségteljesen pillantottam rá.
 - Nemár, tök jó lesz! - nyafogott.
 - Ja, a legutóbb is ezt mondtad... - emlékeztette Liam a legutolsó bulinkra, ami nem úgy ült el, ahogy terveztük. A lényeg az, hogy Harry berúgott, mint az albán szamár, szóval úgy kellet hazarángatni.


Reggel trappolásra keltem fel, majd öklendezésre. Felkeltem az ágyból, majd magam mellé pillantottam. Zayn kinyúlva horkolt, szóval ő rendbe lesz. Mivel este a Direction-házba mentünk a buli után, ami kimondottan jóra sikerült, így bementem a srácokhoz. Liam már nem volt a szobájában, lentről pedig kávéillat szállt fel, szóval ő már a konyhában szorgoskodik. Következő célpont: Niall. Szobájába érve hatalmas kupi tárult a szemem elé, eléggé sokkolt. Nem gond, túl leszek rajta! A szőke srác keresztbe feküdt az ágyán, egyik keze lelógott. Vele lehet, hogy lesz egy kis gond, de nem vészes. Új cél: a legjobb barátom és El. Igazából nem izgultam, mert El rendbe szedi, meg Lou nem is ivott sokat, de azért csak benéztem. El mosolygott rám az ágyról, majd intett, hogy minden oké lesz. Bólintottam, majd kimentem. Következő: Hazza. Be se mentem a szobájába, egyenesen a WC felé mentem. Az ajtó bezárva, kénytelen voltam kopogni.
 - Harry! Engedj be! - dübögtem az ajtón. Semmi. - Harry, így nem tudok segíteni! Engedj már be! - szóltam rá kicsit erélyesebben. A zár kattant, az ajtó kinyílt. Harry a WC fölött görnyedt, és adta ki magából a tegnapi... mindent. Göndör fürtjeit amennyire tudtam, elfogtam az arcából, és a hátát simogattam.
 - Menj ki, mielőtt te is rosszul leszel! - nyögte ki gyorsan két inger közt.
 - Láttam ennél rosszabbat is, ne aggódj miattam! Csak nyugi! - simogattam hátát. Pár perc múlva már úgy tűnt, mindent kiadott a szervezetéből, ezért egy adag WC-papírt adtam oda neki. Megtörölte a száját, majd a mosdókagylóhoz ment. Kiöblítette a száját, majd hálásan fordult felém.
 - Köszönöm. - nyögte alig hallhatóan.
 - Nincs mit. Gyere le! - intettem neki, majd szép lassan letámolyogtunk a lépcsőn.

Akkor elmesélném az utolsó, látszólag nyugodt napjaimat.
Január 7.
A srácok másnaposak. Niall egész végig azt hajtogatta, hogy neki a hasa jobb lesz az én finom szendvicseimtől. A fenéket! Csak lusta volt csinálni magának. Nekem meg akkora jó szívem van, hogy mindig csináltam neki. Estére mindenki jobban lett, ezért filmeztünk kicsit, majd elvonultunk a szobáinkba.

Január 8.
Anyuék hazajöttek, így mindent megbeszéltünk. Anyu tudott róla, és azért nem mondta el, mert így szólt a megállapodás. Oké, most már kezdek beletörődni a sorsomba. A srácok támogatnak, végig velem vannak. Bella és El pedig tervezgetik, hogy milyen legyen az esküvői ruhám, a hajam, a sminkem. Oké, ha ők ettől boldogabbak lesznek..Bella természetesen a kórházban, El pedig itthon.

Január 9.
El elrángatott vásárolni, szóval lejártam a lábam. Zayn este kicsit kibukott, hogy elveszít, de megnyugtattam, hogy fogunk beszélni és nem kell aggódnia, mindig vele leszek. Egymás karjaiban aludtunk el, feltehetőleg a házasságom végéig, utoljára. Ugyanis ettől a naptól fogva anyu sehova se engedett, takarítanom kellett, a srácoknak meg próbájuk volt egész nap. Korán elmentek, későn értek haza. Alig találkoztunk.

Január 10.
A szobámban ültem és merengtem az élet nagy dolgairól. Zayn születésnapjáig 2 napom van, de az ajándéka még nincs meg. Fogalmam sincs, hogy mit kéne vennem neki. Annyit gondolkoztam, hogy a fejem is fájt már estére. Bells-t hazaengedték tegnap este, ma áthozta Niall, megnéztem a legjobb barátnőmmel egy-két filmet, majd beszélgettünk. Mindenről. A srácokról, az eljegyzésemről, a leendő férjemről, nosztalgiáztunk kicsit. Szóval eltelt az este.

Január 11.
Egyre jobban félek a találkozástól. Kiderült, hogy Ian elvisz ebédelni, majd egész délután együtt leszünk, hogy megismerhessük egymást. Várom is, meg nem is. Várom, mert lehet, hogy tök jó lesz, de viszont ott van Zayn... Akit szeretek.. De ő feltehetőleg túllépett, mert egy szőke csajjal pózolt a mai napilap címlapján. A média se tudja, hogy mi van velünk, a szakításunkat még nem jelentettük be. 2 napja nem találkoztunk, de ő máris tovább lép. Igaz, hogy én kértem tőle, de akkor is!

Január 12.
Zayn szülinapja és Ian...

Reggel izgatottan keltem, és valami rettentő nagy félelem fogott el. Féltem az új életemtől. Tudtam, hogy a mai nap döntő lesz. Ha megkedvelem Ian-t, még jól is elsülhet a dolog. De ha nem...
Zayn nem jelentkezett, csak Louis jött át még tegnap este egy kicsit beszélgetni. Megkérdeztem a szőke csajról, hogy ki az, de nem tudta. És láttam rajta, hogy tényleg nem tudja. Fogalma sincs, hogy mi van Zayn-nel, de állítása szerint teljesen kifordult önmagából. Egy teljesen más srác áll előttük minden nap.
Izgatottan választottam ki a ruhámat - természetesen Bella segítségével -, majd tűkön ülve vártam, hogy megszólaljon a csengő.
Fogalmam sincs, mennyi ideje ülhettem a kanapénkon, de egyszer csak megszólalt a csengő, én pedig remegő lábakkal nyitottam ajtót. Meglepődtem. De még mennyire. Eléggé helyes fiú állt előttem, aranyos mosollyal. Eszembe jutott Zayn. Mással volt, nekem is lépnek kell. Nyitnom kell Ian felé, mert boldog akarok lenni. Mellette lehetek.
 - Öhm, szia! Lola, ugye? - kérdezte mosolyogva. Ez a mosoly mindent elárult. Ő sem akarja ezt, de bejövök neki. Kényszerházasság, de még jól is elsülhet a dolog. Mosolyogva bólintottam, majd beinvitáltam.

Ian McCartney

P.S.: a végéért ne öljetek meg! SZERDÁN ÚJ! <33