I. évad 24. rész

Miután lefertőtlenítettem a sebét, mosollyal az arcomon hagytam el a fürdőszobát. Vagyis hagytam volna, ha Zayn nem állít meg egy mondattal.
 - Menjünk haza, hozzám! - mosolyogva és kíváncsi tekintettel fürkészett. Hogy én oda? Hozzájuk? Bradfordba? Oké, hogy ismerem az anyját, de a tesóit nem. És... Jesszusom, de félek!
 - Most? - kérdeztem.
 - Hát igen. De muszáj lesz még visszamenni Londonba a cuccokért, és csak utána mehetünk. Estére ott is vagyunk. - mondta, miközben a nemrég vágott haját igazgatta. Úgy csinálta, mintha nem állna neki jól. Pedig így reggel ez volt a legszebb látvány, ami elém tárult. Még a manchasteri panoráma se fogott meg annyira, mint Zayn kinézete. Ez már szerintem beteges. Szinte lehetetlen pár hét alatt ennyire megszeretni valakit. Vagy mégse? - Hahó! Lol! Itt vagy? - nevetett.
 - Ja, persze. Csak... semmi. Oké, menjünk. És meddig maradunk? - kérdeztem.
 - Ma nagyon kérdezősködős kedvedben vagy. - mosolygott. - Amúgy csak ma este ott alszunk és délután indulunk haza. Szeretnélek bemutatni egy srácnak!
 - Ezt most úgy mondod, mintha a barátnőm lennél, és össze akarnál hozni az egyik haveroddal. - nevettem fel. - Legalábbis nekem tökre így jött le az egész.
 - Senkinek sem adnálak oda, soha! Ezt jegyezd meg! - lépett közelebb hozzám, de a haja még most se úgy állt, ahogy szerette volna. Látszott rajta, hogy neki nem jön be.
 - Gyere, megcsinálom! - nyújtottam felé a kezem, mire ő felsikított.
 - A hajamhoz ne érj! Tiltott terület! - húzódott a fürdőszoba legtávolabbi sarkába.
 - Bezzeg amikor máskor túrok bele, az nem baj, ugye? - néztem rá csípőre tett kézzel. - Amikor csókolózunk vagy amikor... szóval sose baj, de most igen? - nem értettem miért csinálja.
 - Nem, csak.. szeretnék úgy kinézni, ahogy én szeretném. - hajtotta le a fejét.
 - Bízz már bennem! Tudom, mit csinálok! - felé nyújtottam a kezem. - Na? - odalépett elém és csak nézett rám félelemtől csillogó, barna íriszeivel.
 - Vigyázz rá, nagy érték! - huncut volt a hangja. Felkuncogtam. - Imádom a kuncogásod! Olyan.. te vagy. - mosolyodott el.
 - Tudod még mi a nagy érték? - kezemet a hajáról levezettem nyakára, onnan a mellkasára, majd a hasára. Onnan le a büszkeségére. Végigsimítottam rajta, mire ő élesen beszívta a levegőt. Elégedetten elmosolyodtam, majd ismét a hajával voltam elfoglalva. Beletúrtam és már úgy is állt, ahogy akarta. Még egyszer végigsimítottam hasán és büszkeségén, majd megcsókoltam a nyakát, és kimentem a fürdőszobából.
 - Most ilyen állapotba itt akarsz hagyni? - kérdezi elfojtott hangon. Sajnáltam, de...
 - Még ki kell bírnod pár napig, sajnálom. - néztem rá olyan hát ez van arccal.
 - Most komolyan? Ilyeneket csinálsz, és még várnom is kell? - tettetett felháborodást.
 - Bocsi, de ez van. Nem tehetek róla. - emeltem fel a kezem.
 - Dehogynem tehetsz! Mi a szarért vagy ilyen rohadt vonzó nő? - értetlenkedett. Pírba borult arccal ráztam meg a fejem. Ez hülye!
 - Nem vagyok vonzó. - hajtottam le a fejem, mert éreztem, hogy szemeimet ellepték a könnyek.
 - Megint itt vagyunk. Lol, kicsim! Próbáld meg elfogadni, hogy csinos és vonzó vagy. Számomra az vagy, és a többi meg nem érdekel! Se téged, se engem. Jó, engem azért érdekel, hogy ne akarjon minden pasi meghúzni téged, figyelek rád. Minden szempontból. - ölelt át.
 - Ugye, tudod, hogy ez nekem sokat jelent? - kérdeztem.
 - Mi? - nézett rám kíváncsian.
 - Az, hogy itt vagy és tartod bennem a lelket. Nekem ez fontos. - mosolyogtam rá.
 - Ezt szeretem látni. - mosolyodott el, mire nekem még szélesebb lett a mosolyom. 

*Este fél 8*

- Megjöttünk. - állt meg Zayn az autóval egy takaros kis családi ház előtt. Krémszínű ház, fehér zsalukkal és kapuval. Egy kisebb kis úton jutottunk el az ajtóig.
 - A lányok nem tudják, hogy jövünk. Ne lepődj meg, hogyha sikítást hallasz, csak örülnek majd nekem. És neked is. - mosolygott rám, majd adott egy gyors csókot a számra. Lassan benyitott, majd megpillantottam Tricia-t. Mosolygott és mutatta az ujjával, hogy csendben menjünk be. Tettük amit kért, majd amikor leültünk a kanapéra, felkiáltott.
 - Lányok! Vacsora! - eléggé nagy hanggal rendelkezett ez a kicsi kis nő. Trappolás hallatszódott az emelet és a lépcső felől. Kisvártatva 3 lány rohant le, majd amikor az első meglátta Zayn-t, megállt és felsikított.
 - Zaaaaaayn! - Az említett felállt, és felé lépett. A középmagas lány nyakába vetődött. Gondolom ő a nővére. A barátom mosolyogva kapta fel és pörgette meg a barna hajú, kreolbőrű lányt.
 - Hiányoztál, maszat! - mosolygott.
Mikor kiörömködték magukat, Zayn mellém állt.
 - Lányok, ő a barátnőm, Lola Hamilton. - mosolygott. - Lol, ők itt Doniya, Waliya és Safaa. - mutatta őket sorban. Igazam volt, a nővére ugrott a karjaiba, Doniya. Do és Wali odajöttek, megöleltek, és megpusziltak. Safaa állt ott egyedül, és bosszúsan nézett rám.
 - Mi a baj Safaa? - guggolt le hozzá Do.
 - Miatta jön haza keveset Zayn! Miatta nincs velünk! A fiúk is szeretnek ide jönni, most mégse jöttek! Miatta, a csaj miatt nem jöttek! - kiabált. Szíven ütött. Tudtam, hogy kislány még, de akkor is. Elég idős ahhoz, hogy tudja, ez nem így van.
 - Kicsim, ez nem igaz! - mondta Tricia.
 - De! - fogta magát és felrohant a szobájába. Utána akartam menni, de Waliya megállított.
 - Lehet nem kéne. - együttérző pillantásokkal bombázott.
 - Ha nem megyek utána még ennél is jobban megharagszik rám. Melyik az ő szobája?
 - Balra a második. Az elsőbe nem ajánlatos bemenni. Zayn-é. - nevetett fel. Elmosolyodtam, majd az emeletre felérve balról a második szobába bekopogtam.
 - Ki vagy és mit akarsz? - kérdezte egy felettébb dühös hang.
 - Lola vagyok és beszélgetni. 
 - Én nem akarok. Zayn-t miattad veszítem el. - sírt. Baszki!
 - Safaa. Zayn-t sose fogod elveszíteni. Mindig itt lesz neked, ahogy a nővéreid is és a szüleid is. Most is hazajött hozzátok, mert fontosak vagytok neki. Már rengeteget mesélt rólad. Hogy milyen tündéri lány vagy és nagyon szeret titeket.
 - Tényleg? - kérdezte.
 - Igen, hiányoztok neki, minden nap gondol rátok. Nagyon szeret titeket. Mindennél fontosabbak vagytok neki. - akaratlanul is elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy Zayn mekkora csodálattal beszélt a testvéreiről. Bár a családja már nincs együtt, mégis mindenkit nagyon szeret. Ekkor kinyílt az ajtó, és Safaa lépett ki rajta.
 - Szia! Safaa vagyok. - mosolygott és a kezét nyújtotta.
 - Én meg Lola, szia! - mosollyal az arcomon fogadtam el a kezét. - Nem jössz le velem a többiekhez?
 - Szívesen. - megfogta a kezem, majd amikor megfordultunk Zayn könnyes szemekkel nézett ránk.
 - Zayn, ugye nem sírsz? - kérdeztem tőle, amikor odaértem elé. Megrázta a fejét, ezzel nemleges választ adva. - Remek, akkor mindenki boldog, és most pedig sütni fogunk. - csaptam össze a tenyerem, majd ténylegesen lefelé vettük az irányt.

Olyan éjfél körül szó szerint beestem Zayn ágyába. Pár perc múlva ő is zuhant a puha ágyba.
 - Örülök, hogy itt vagy. - szólalt meg némi csend után.
 - Köszönöm, hogy itt lehetek. - néztem rá, bár a sötét szobában csak az arca körvonalát láttam. Ismét maga a tökéletesség tárult elém.
 - Holnap bemutatlak egy barátomnak. Tényleg jó fej, és kb 6-7 éve ismerem és tartjuk is a kapcsolatot. - mondta már úgy, hogy félig aludt.
 - Reggel elmondod, jó? - suttogtam. Ennyire futotta. Így is nagy megerőltetésnek számított, hogy egyáltalán megmozdítsam a karom, mert annyira fáradt voltam.
 - Ühüm. - tőle meg ennyire. Elmosolyodtam. Ő a hasán feküdt, karjai mellette hanyagul leejtve nyújtóztak. Nem akartam felkelteni, mert már biztos, hogy elaludt, ezért csak szorosan mellé feküdtem. Tudatalattija észlelte a mozgást, ezért felém fordult és átdobta egyik karját a derekamon, így még közelebb húzva magához. Megint velem van. Most érzem igazán, mennyire hiányzott.
                                                                                                                                                           
Sziasztok! Bocsi, tényleg, csak elég rosszak a jegyeim, és anyu kicsit szigorított. De itt vagyok, élek! :))
Itt az új! Köszönöm a 9 komit, a 16 pipát és a több, mint 7960 látogatót! IMÁDLAK TITEKET ÉS KÖSZÖNÖM! <333
Szóval! A héten még lesz egy új, és próbálom előre megírni a részeket, hogy csak fel kelljen tennem hétközben! :)
Komizzatok, Pipáljatok!
I hope you like it ;)
Dodi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése