I. évad 26. rész

Sziasztok! Anyu kicsit megenyhült, szóval gyakrabban írok majd! :) Köszönöm az előző részhez érkezett 14 pipát! Rettentően örülök! :)) És ÁTLÉPTÜK A 10.000-et!!!! <333 Imádlak titeket, legjobb olvasók vagytok! :))

Lenne egy kérdésem, amit hamarosan szavazásra bocsátok! Szavazzatok minél többen, mert csak úgy fogom tudni, hogy van-e értelme az ötletemnek!

Amúgy tegnap este anyuval filmeztem, és a választásunk az 'Apa ég!'-re esett! Hatalmas film, én rohadt sokat nevettem! Adam Sandler játszik benne, és nekem nagyon bejött a film! Nem húzom az időt! A szavazást hamarosan kiteszem, és azt is megtudjátok, hogy miért nem mondom el itt! :))

 REMÉLEM NEM BÁNJÁTOK, HOGYHA UGRUNK EGY KICSIT ELŐRE A TÖRTÉNETBEN!

Jó olvasást, pipáljatok, komizzatok!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

(ajánlott zene)

*7 hónappal később*

Bella ágyánál ültem. Most vinnék az utolsó kemoterápiás kezelésre, és úgy néz ki, hogy sikeres volt. De Bella ki volt borulva. Nem akarta, folyamatosan azt hajtogatta, hogy feladja. Már az első kezelés után ezt mondta. Fájtak neki a kezelések, azt mondta, nem bírja. Most itt ülök az ágya mellett a széken, és várom, hogy megszólaljon.
 - Kimerültem, Lol! Feladom. - jelentette ki nemes egyszerűséggel. Kezdődik elölről.
 - Nem adhatod fel, Bells! Ez az utolsó, innentől már minden csak jobb lesz! Melletted vagyunk, végig melletted voltunk. Niall is veled volt. - megszorítottam a kezét, mire feljajdult. - Bocsáss meg, nem akartam. - kértem rögtön bocsánatot. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy fájnak a végtagjai. - Bella! Nézz rám! - utasítottam, mire hatalmas szemeit rám emelte. - Itt várlak a kezelés után. Niall is mellettem volt ülni, és várni rád, mert szeret. Nem akarunk elveszíteni. Ha nem is miattunk, magad miatt tedd meg! - szemeimbe könnyek gyűltek a tudatra, hogy rég feladhatta volna, de nem tette. Elveszthettük volna, de ő nem akart elmenni közülünk. - Mindenki szeret, és kitart veled a végsőkig.
 - Itt a vége, Lola. Elfáradtam. Amúgy is! Úgy nézek ki, mint egy szörny. Hajam sincs már. - könnyek lepték el sovány arcát. Lefogyott és kihullott a haja a kezelések miatt. De él, és élni is fog!
 - Tudom, de kérlek! - könyörögtem neki, amikor egy orvos lépett be a szobába.
 - Kisasszony, a barátnőjét most el kell vinnünk a kezelésre, hamarosan visszajövünk. Kifáradna addig az ajtó elé? - kedves is bácsi volt, fiatalos, de lehetett vagy 50 éves.
 - Persze. - bólintottam majd megpusziltam barátnőm arcát, és a fülébe suttogtam. - Gyere vissza! Várni fogunk! - amikor elhúzódtam tőle, láttam, hogy halványan elmosolyodott, szóval ismét elvesztette a csatát. De a háborút megnyeri. a rákkal szembeni háborúból ő kerül ki győztesként. Kimentem az ajtón, majd leültem a székre. Kényelmetlen volt, de már megszoktam. Fél éve minden nap itt ülök több órát a fiúkkal. 

Zsebemből előkotortam a telefonom és írtam egy sms-t a szőke hercegnek.

Most vitték be, 2 óra múlva legyetek itt! Várni fog, főleg téged! xx, Törpe

Amint elküldtem az sms-t Niall-nek, jött is a válasz.

Ott leszünk. xx, Nialler

Elfelejtettem volna említeni, hogy Bella és Niall 4 hónapja együtt vannak? Igen? Bocsi! Amúgy is megvolt köztük az a bizonyos szikra, csak egyikőjük se figyelt rá. Vagyis csak jól leplezték. Eljártak randizgatni, de amikor a kezelések miatt Bella haja hullani kezdett, a lány összetört. Nem akart Niall oldalán mutatkozni, ki se akart lépni a házból. Ezért beköltöztettük a kórházba. Az épület kertjébe mindig kimegyünk és sétálunk, beszélgetünk. Karácsonykor természetesen a szülei eljöttek hozzá, és nálunk szálltak meg. A Zayn-nel töltött karácsony csodálatos volt. Eljött hozzánk az ő családja és így ünnepeltünk. Szilveszterkor otthon voltunk nálunk Bella miatt. Nem őt okolom, ne így értsétek, csak hogy na.. szóval értitek. Filmeket néztünk, kicsit ittunk is. Hatalmasakat nevettünk, rengeteg felejthetetlen pillanat született. De visszatérve Nella-ra ( A Directionerek így hozták őket össze ), boldogok. Randizgattak, majd címlapra kerültek, Bella kiborult, felszedtük a padlóról, és minden jó. Vagyis, majdnem minden. Liam és Dakota szakítottak valahogy december elején. Okát nem tudjuk biztosra, de talán a rajongók miatt. De az is lehet, hogy Dakota modellkedése miatt. Fogalmunk sincs. Harry még mindig csapja a szelet a lányoknak, Louis a legjobb barátom lett Bella után, és Zayn-nel pedig boldogok vagyunk. Lou-nak is van egy barátnője, Eleanor. Nagyon szeretem a csajt, tökre Lou-hoz illik. Olyan mint ő, csak lányba.

*2 óra múlva*

Niall lihegve szaladt végig a kórház szintjén, amit nem tudtam mire vélni.
 - Hova rohansz? - kérdeztem mosolyogva.
 - Hozzátok. Ugye jól van? - aggodalmaskodott.
 - Tökéletesen rendbe jött. Most pihennie kell, de bemehetsz hozzá, azt mondta a doki. Ne sokáig! - mondtam kicsit hangosabban, mert ő már addigra bent volt. a recepciósok meg az ápolónők lepisszegtek, hogy fogjam be a számat. Oké, na! Nem kell leharapni a fejem! 

Lassacskán Niall is kijött a barátnőmtől, és pedig melegváltásban belibbentem a barátnőmhöz egy puszira.
 - Holnap bejövünk, oké? - öleltem meg finoman.
 - Persze! És hé! - szólt kicsit hangosabban, mert én ekkor már az ajtóban álltam. Visszafordultam hozzá. - Köszönöm. Mindent! Nélküled nem itt lennék! - szemeit könnyek lepték el. Bólintottam egyet, hogy nincs mit, mindig mellette leszek. Niall már odakint várt engem.
 - Minden oké? - kérdezte kezét a vállamra téve.
 - Megköszönt nekem mindent! - sírva borultam a nyakába. Teljesen eláztattam krémszínű pólóját. Egy mély torokköszörülést hallottunk, mire felkaptam a fejem. Bella dokija állt velünk szembe.
 - Mr. Horan, örömmel jelentem be, hogy Bella meggyógyult. Legyőzte a rákot. - mosolyodott el megnyugtatóan. Niall megszorította a kezem, mire én sírva ismét a nyakába borultam. Karjait szorosan derekam köré fonta és magához ölelt. Megláttam, hogy a fiúk közelednek felénk, mire én kibontakoztam Niall öleléséből és feléjük rohantam. Egyenesen Zayn karjaiba vetettem magam.
 - Meggyógyult! - zokogtam nyakába. Szorosan magához húzott, és a nyakamba fújtatott. Még mindig megremegtem érintése alatt.
 - Sikerült neki! - mondta hangosabban, gondolom a fiúknak. Három erős kéz simítását éreztem a hátamon, amik bizonyára a fiúkhoz tartoztak. Mindegyikőjüket megöleltem, majd visszamentünk Niall-hez és a dokihoz, akik még mindig beszélgettek.
 - 1 hét múlva remélhetőleg hazamehet magukhoz. Ha minden vizsgálat jó eredményt mutat, engedélyezem. - Niall megköszönte, majd kezet fogott a dokival, aki Bella szobájába ment.
 - Túlélte. - sóhajtott megkönnyebbülten, majd megölelte a srácokat. - Fel kell hívnom a szüleit! - mondta a szőke manóka, majd kikapta zsebéből a telefont és kiment a kórházból.
 - Gyerünk haza! - mondta Liam, majd elindult kifelé, mi pedig követtük.

A kocsiban ülve-Zayn az én kocsimmal jött, Niall a sajátjával a fiúk pedig azzal, amivel jöttek-, Zayn nagyon megváltozott. Teljesen ismeretlen érzések ültek ki arcára. Soha nem láttam még így ezelőtt. Lassan egy éve ismerem, de még sosem volt ilyen világfájdalmas képű fiú előttem. Ha valami baj volt, rögtön megbeszéltük. Amúgy is, 1 hét múlva 21 éves lesz, felnőtt férfiként kéne viselkedjen. Meg kellene beszélni a problémákat, mert látom, hogy baja van. Csak tudnám, hogy mi. Remélhetőleg otthon megbeszéljük, anyuék úgyis elmentek valami rokonokhoz Liverpoolba, szóval egyedül vagyunk otthon.
 - Zayn, mi a baj? - tettem combjára a kezem, de ő elhúzta azt. Értetlen tekintettel meredtem rá, fel sem tudtam fogni, hogy miért csinálja. - Zayn! - ekkorra hazaértünk. Féltem. Rettentően féltem, hogy mi lesz majd bent. Mit fog mondani, mi fog történni kettőnk közt. Rettegtem, valósággal reszkettem. Nyomós oka lehet, ha így viselkedik velem. Kiszálltam a kocsiból, és kinyitottam az ajtót. A nappaliba felkapcsoltam a villanyt, és leültem a kanapéra, majd vártam Zayn-t. Pár perc múlva bejött, levette a cipőjét, majd leült az egyik fotelbe velem szemben. Nagy levegőt vett, majd megszólalt.

- Sajnálom, Lola! Szakítanunk kell! Nem miattam, hanem miattad. Nem akarok neked fájdalmat okozni azzal, hogy azzal hitegetlek, hogy szeretlek. - egyenesen a képembe vágta a szavakat. Szakítani akar? Mit tettem, amiért már nem szeret?!
- Hogy hívják? - kérdeztem félve.
- Kit? - értetlenkedett.
- A lányt, aki miatt most eldobsz magadtól. Nem fogom bántani, nem lennék képes arra, hogy megfosszalak a boldogságodtól. Ha neked ő kell.. - elcsuklott a hangom. Fájt kimondani ezeket a szavakat. Én akarok a boldogsága lenni! Azt akarom, hogy mellettem legyen boldog! Könnyek gyűltek szemeimbe. Nem sírhatok! Lola! Szedd össze magad!
- Turnéra megyünk.
- Turné?! - kiáltottam fel. - Én erről miért nem tudok?! Ezek szerint csak az az oka annak, hogy szakítasz velem, hogy legyen kit dugnod a turné ideje alatt! - szinte köptem felé a szavakat! Záporoztak a bántó szavak, melyeket ki se akartam mondani. Megbántottam. De ő is engem!
- Lola, ne haragudj, de ez kegyetlen volt! Nem a szex miatt szakítok veled, hanem azért, mert 4 hónapra elmegyek. Nem jöhetsz velem, te is tudod. És nem lány van a dologban. Szerinted kibírná a kapcsolatunk? - felhúzta egyik szemöldökét.
- Kibírná, ha akarnánk. De mindenhez két ember kell Zayn! De te nem is akarsz a kapcsoltunkra szánni egy kis időt se, igaz? - kiabáltam. Pedig nem akartam vele ordítani, de valahogy mégis megtörtént.
- Egy lány van a dologban, Lol! - megdermedtem. Egy másik csaj miatt akar véget vetni a kapcsolatunknak? Akkor mégis egy csaj? De az előbb letagadta. Ez kész!
- Egy lány? Miért tagadtad le? Én szeretlek, de ez ide kevés. Te őt választottad, egy bizonytalan pontot, miközben én itt vagyok, egy holt-biztos pontnak. És tudod, nekem nem kell más! Se jobb, se szebb, se okosabb ember. Én csak téged akarlak, nekem te vagy a legtökéletesebb lehetőség. Te mégis azt választod, akinek egy vagy a sok közül. Neki mindig is csak egy sztár leszel, aki kőgazdag. Engem sose érdekelt a pénzed, vagy a hírneved. Én mindig magadért szerettelek, szeretlek és mindig is foglak szeretni. Míg meg nem halok. - a gombóc a torkomban szinte megfojtott. Zokogtam, keservesen zokogtam, mert egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy elhagy egy másik miatt, aki még csak nem is biztos pont az életében. Mióta találkozgat vele vajon? Mivel Zayn hallgatott, ezért folytattam. - Nekem mindig is te leszel az egyetlen szerelmem, Zayn! - amint ezt kimondtam, megfordultam és kirohantam a házból. Felszálltam a legelső buszra. Fogalmam sincs, hogy merre megy. Remélem minél messzebb a fájdalomtól és a férfitól, akit annyi ideje szerettem..azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden, amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam,ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet. 
- A szívem nálad hagytam, vigyázz rá! - suttogtam a nagy senkinek. Szemeimet lehunytam, majd amikor pár perc elteltével újból kinyitottam, ismerős házakra figyeltem fel. Louis és Eleanor háza. A legközelebbi megállónál leszálltam, majd a ház felé vettem az irányt. Tudtam mit akarok. Otthon nem maradhatok Zayn miatt, el kell tűnnöm onnan. 
A lépcsőfokokon fellépve kopogtam be a már jól ismert ajtón. Lou széles mosollyal nyitott ajtót, de amikor meglátott, rögtön eltűnt huncut mosolya.
- Manó, mi a baj? Gyere be! - invitált be csodás otthonukba. - El nincs itthon, de remélem én is elég leszek. - mosolyodott el kínosan. Amikor eszembe jutottak Zayn szavai és az, hogy egyedül vagyok, ismét zokogva borultam a legjobb barátom nyakába. Könnyeim teljesen eláztatták frissen mosott pólóját. - Manóka, halálra rémisztesz! Mi a szar történt?
- Zayn történt! Szakított velem, mert talált mást. Itt voltam neki biztos pontnak, de ő a bizonytalant választja. Mit tettem, amiért mást keresett? - néztem rá vörös szemekkel. Tekintetében együttérzést és még valami mást láttam, de nem tudtam kiolvasni belőle, hogy pontosan mi is az. Leültetett a kanapéra, majd kiment a konyhába. 10 perc múlva a híres Lou Tomlinson-féle forrócsokival tért vissza. Elmosolyodtam gesztusán, majd elvettem az egyik bögrét.

P.S.: bocsi, hogy ilyen fehér, a következő már nem lesz ilyen :DD