I. évad 41. rész

Sziasztok! Egyenlőre ennyi, sajnos nem tudok többet hozni. Családi okok miatt!! Vagyis.. szóval a rész írása közben a kutyám majdnem meghalt, szóval nem vagyok többre képes! Sajnálom! Köszönöm a megértéseteket! <33

Hétvégén jön a rész, megpróbálom összeszedni magam! Nagyon sajnálom, remélem, nem haragszotok rám! <33
KIEGÉSZÍTETTEM A RÉSZT!! SAJNÁLOM!!
A kutyám rettentő rosszul van, ami engem is megvisel. 2 órája sírok 5-10 perces szünetekkel!
De itt van! Köszönöm a 35(!!) feliratkozót, a 3 komit, a 14 tetsziket és a több mint 24100 oldalmegtekintést! <33
Mondjuk nem értem azt az egy árva nem tetsziket, kérem, aki rákattintott, az írjon komit, hogy mi nem tetszett neki! Köszönöm!

xx, Dodi

A megérzéssel az volt a legnagyobb baj, hogy nem társultak hozzá sem szavak, sem időpont. A rossz hírre ugyan felkészítette valamennyire az embert, de a nyugtalansághoz nem kapcsolódott se leírás, sem pedig dátumbélyegző.
 J. R. Ward

Az este folyamán énekeltünk - mármint a fiúk, én nem -, rengeteget röhögtünk, de éreztem Zayn-en, hogy nem az igazi önmaga. Láttam rajta, hogy egyáltalán nem akar elengedni. Mivel nem tudtunk együtt aludni, mivel tilalom van, ugye sem Lou-val, sem Niall-el, sem pedig Liammel nem alhattam, ezért a banda egyetlen szingli szívtiprójával aludtam. Igen, a levélben azt írta Paul, hogy Harry hosszabb távra tervez, de ebbe is belebukott, mint a többi kapcsolatába. Egy ideje nem találkoznak, szóval Hazza barátunk hivatalosan is szingli.

 A reptérre - Londonba - nem jöttek velünk a fiúk, illetve Liam igen, ugyanis felveszi Emily-t és Eleanor-t. Szóval ismét kevesebbet találkozok a lányokkal. Juhé! A terminál közepén állva hallottuk meg a hangosbemondót, mely megkért minket, hogy kezdjük meg a felszállást a göteborgi járatra.(Svédország déli része, tengerpart közelében, kereszanyámék ott élnek-szerk. megj.) Gyors ölelés és puszi Liamnek, majd a bőröndömet és Josh-t magam után húzva indultam meg a kapu felé.


Zayn szemszöge

 Liam dél körül fordult be a kocsival a feljáróra. Egy valaki hiányzik, mégpedig Emily. Túlságosan gyanús volt ez nekem. Már csak azért is, mert tegnap mondta Liamnek, hogy természetesen jönni fog és vegye majd fel Londonba. Szóval egyáltalán nem értettem. Amikor beértek a házba, üdvözöltem Louis barátnőjét két puszival és egy nagy öleléssel, majd Liam-hez fordultam.

 - Beszélünk? - kérdeztem barátomtól. Igen, mindketten nagyon lelkizős emberek vagyunk, és a balhém óta szorosabb a kapcsolat köztünk. Mármint nem testileg, hanem lelkileg. Segített nagyon sok mindenben, amiért rettentően hálás vagyok.
 - Ühüm. - bólintott, majd egyenesen az emeletre ment. Eddig nekem volt rá szüksége, de fordult a kocka, hiszen most neki van rám szüksége, mindennél jobban. Amint beértünk a szobájába rögtön kulcsra zárta az ajtót. Szóval nagyon bizalmas beszélgetésnek nézünk elébe, és erről addig nem tudhatnak a fiúk, amíg ő nem akarja, hogy tudjanak róla. Liam-nél nagyjából ezt jelenti a 'zárt ajtók mögötti beszélgetés'.
 - Emily? - kérdeztem, pedig mindketten tudtuk, hogy igenis, ő a baj. Még mielőtt szólhatott volna, folytattam. - Mit csinált?
 - Nem az, akinek mondja magát. A reptérről jöttem kifelé, amikor egy másik pasival nyalták egymást. És még amikor odamentem hozzá, le is tagadta, hogy ő lenne Emily. A pasi meg csak kérdezte, hogy 'ez meg miről beszél, Linda?'. Szóval csapot-papot magam mögött hagyva rohantam Eleanor-ért, és hoztam ide. Olyan gyorsan vezettem, hogy szerintem le is kaptak. - rázta meg a fejét.
 - Szóval akkor valakinek hazudik. Vagy neked, vagy annak a másiknak. Vagy mindkettőtöknek. Sajnálom, haver! - öleltem magamhoz, amikor hangos kiabálásra kaptam fel a fejem, és rohantam le a nappaliba. Csak az az egy mondat játszódott le újra, és újra a fejemben, amit Harry kiabált: 'Zayn, Lola gépe lezuhant!'

 A Londonból Göteborgba tartó járat a felszállás után pár perccel lezuhant. A kapitány szólt a központba, hogy az egyik hajtómű meghibásodott, de nem érték el a legközelebbi repteret. A gép 11:43 perckor az Északi-tengerbe zuhant. A mentőegységek már a helyszínen vannak, keresik a túlélőket.  

Legszívesebben képen töröltem volna azt a tudósítónőt, vagy kit. Pillanatokon belül az ajtónál álltam, kulccsal és kabáttal a kezemben. A többiek is felpattantak, cipőt és kabátot ragadva indultunk ki az autókhoz. Időközben Harry kitépte ujjaim közül a kulcsot, melyet igen erősen szorítottam. Minél előbb Londonba akartam érni. Tudni, hogy mi is történt pontosan. Idegesen pattantam be baloldalra, Harry a sofőrülésbe, Bella pedig Niallel hátra. A másik autóba értelemszerűen Liam, Lou és El ült, majd indultak el utánunk.
 - Gyerünk, Harry, nyomd a gázt! - doboltam idegesen a műszerfalon. Miért velem? Miért vele? Miért velünk?
 - Zayn, haver, kicsit csillapodj! Pár perc múlva a reptéren vagyunk, odamész az információs-pulthoz, megkérdezed, hogy mi történt, és ennyi. Kicsit higgadj le, kérlek! - kis monológja ellenére is gyorsított, így pár perc múlva már láttam a repteret. Még pár perc múlva már a parkolóba álltunk be, én pedig rekordidő alatt futottam be a terminál várójába. Emberek tolongtak, mindenki sietett volna a saját kapujához, hogy mielőbb elérhesse a gépét.
 - Jó napot! Elnézést, de a lezuhant repülőgép túlélőiről érdeklődnék! - torpantam meg lihegve a pultnál, a szőke, negyvenes éveiben járó nő pedig értetlenül nézett, majd hirtelen felcsillant a szeme, és tudtam, hogy vesztettem. Felismert, végem.
 - Szép napot! Sajnos erről semmi információt nem adhatok ki és nem is rendelkezünk annál többel, mint amit a hírekben mondtak. - válaszolt diplomatikusan és kimérten. Felment bennem a pumpa, még ennél is jobban.
 - A barátnőm és a gyerekkori barátja ültek a gépen! - emeltem fel a hangom.
 - Uram, kérem üljön le - mutatott egy székre -, ha valamit megtudok, értesítem. - bólintottam, majd teljesen kimerülve, fáradtan, idegesen, aggódva, és mindenhogy ültem le a székre. A srácok is megérkeztek, de nem tudtam többet mondani mint amennyit tudtak ők is.

 Lassan 2 órája ültünk ott, amikor meghallottam azt a mondatot, amire egyáltalán nem számítottam. Mosollyal az arcomon fordultam meg, majd az előttem álló nőhöz léptem.