I. évad 33. rész

Sziasztok!

Itt az új! És a csoportot is megcsináltam, a linket is kitettem már!:)) Csak katt a linkre, majd a 'Csatlakozás a csoporthoz'-ra katt és ennyi :)) ( bal oldalt a CONTACTS-nál )

Köszönöm az 5 komit(réku kettőt írt), a 27(!) feliratkozót, a több mint 16340 oldalmegtekintést és a 16 pipát <333 legjobbak vagytok!!:))

Nos, itt az új! 

Ezzel a résszel kapcsolatban annyit, hogy kissé magam alatt vagyok, így nem lett a legjobb. A hétvégén még érkezik egy, ez biztos! ÉS ÍGÉREM HOGY JOBB LESZ! :))

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

Csípőjére ültetett, kezeit derekamra csúsztatta. Körmeimmel finoman végigszántottam kidolgozott mellkasán, amit egy jóleső nyögéssel fogadott. Ajkaink egy percre sem hagyták magára a másikét, vagy ha mégis, rögtön egymásra találtak. Derekamon tartott kezei felfedezőtúrára indultak a kinyúlt pólóm alatt. Egyszerű mozdulattal lekapta rólam kedvenc felsőmet, ami pár pillanat múlva a földön hevert. Kezei ismét rátaláltak melleimre, finoman masszírozni kezdte. Ujjaimat fekete hajába futtattam, majd belemarkoltam, és meghúztam. Ajkaimba harapott, kezeit combtövemhez vezette. Finoman simogatni kezdett, amire én egy kéjjel és vággyal teli nyögést hallattam.
 - A többiek meghallanak, csendben! - utasított elfojtott, vágytól elhaló hangon. Az sem érdekelt jelen pillanatban, hogyha meghallanak a többiek. Tudták, hogy mi fog történni, ha itt vagyok.

- Csak mondom, hogy nem feküdtem le Hannahval. Nem voltam képes rá. - motyogta halkan, amikor pár a karjaiban pihegtem.
 - És erről miért kell tudnom? - tettem fel egyszerű kérdésemet.
 - Mert szeretlek, és jogod van tudni róla. - nézett rám. Mellkasáról felemeltem a fejem, hogy láthassam a gyér fényben is tökéletesnek tűnő arcát. Lehet, hogy igazából nem volt tökéletes, de számomra nagyon is.
 - Mi történt, mióta elmentem? - kérdeztem. Oké, hogy beszéltem anyuval, de ő inkább nem beszélt Zaynről. Pedig érdekelt volna, hogy mi van vele.
 - Elég nagy port kavart a szakításunk az egész Királyságban. Mindenki értetlenkedett, hogy mégis mi történhetett, miért mentünk szét, fogalmuk sem volt róla. Ezután megjelentek a cikkek, hogy az Államok egyik legbefolyásosabb üzletembere megnősült. És veled pózolt a képeken. Innen már rájöttek, hogy nem én vagyok a férjed. Most utálnak téged, mert összetörted a nagy és híres Zayn Malik szívét. - nevetett fel idegesen.
 - Összetörtem? - néztem rá könnyes szemekkel. Sosem akartam megbántani, ezt ő is tudja.
 - Életemben csak egyszer voltam felhőtlenül boldog. Akkor, amikor először megláttalak. Tudtam, hogy kellesz nekem, és szükségem lesz rád. Volt benned valami taszító dolog, ami vonzott hozzád. - mosolygott rám.
 - A kérdésemre ez nem válasz. - kicsordult az első könnycseppem az ittlétem alatt.
 - Ne sírj! Nincs okod! - mosolygott rám biztatásul. - Nem törted össze a szívem. Egyszerűen csak magaddal vitted. Remélem vigyáztál rá, és a sajátodra is, mert most én kérem a tiéd! - kuncogott fel.
 - Vigyáztam mindkettőnkére. Épségben vannak. - mosolyogtam rá. - Zayn, ugye felfogtad, hogy a szeretőm vagy? - vetődtem el az ágyon.
 - Zsír! Mindig is szerettem volna egy titkos kapcsolatot egy férjes asszonnyal. Sőt, mit több! Azzal a nővel akartam, aki az exem. - imádtam, amikor ilyen. Annyi öröm volt a hangjában, hogy az övé vagyok. Ő nyert. Ian pedig vesztett. Elvesztett. Igazából sosem voltam az övé.
 - Zayn! - szóltam rá finoman, de mégis erőteljes hangon. - Ha ezt valaki megtudja... - nem tudtam befejezni.
 - Az egész ház tudja, galambocskáim. Legközelebb halkabban! - szólt Louis az ajtó túloldaláról.
 - Mi? Nem is voltunk hangosak! Lou, ne csináld már! - nevettem fel kínosan. - Tényleg hangos voltam? - suttogtam Zaynnek, aki csak bólintott egyet. - Na kösz! Miért nem szóltál? - suttogtam még mindig.
 - Tudod milyen jó volt téged végre boldognak és szerelmesnek látni? - suttogott ő is.
 - Mi a szar? Ti suttogtok? NEM ÉR! - nyavalygott a legjobb barátom.
 - Húzzál aludni! - szólt rá Zayn olyan ' na most már abba lehetne hagyni a szekálásunkat ' hangsúllyal.
 - Mentem! De okosan, nem vagyok még felkészülve a gyereknevelésre. - sóhajtott egyet, majd -gondolom- elment aludni.
 - Milyen jó volt engem boldognak látni? - kérdeztem szorosan hozzábújva.
 - Leírhatatlan. - sóhajtott boldogan, ami mosolygásra késztetett.
 - Ugye tudod, hogy ez így nem mehet a végtelenségig? - kérdeztem.
 - Persze, hogy tudom. De amíg lehet, használjuk ki, nem? - mosolygott rám sunyin.
 - Mocsok vagy! - nevettem fel. - Jobb lenne, ha aludnánk. Holnap dalt kell írni. - mosolyogtam rá, majd a földről felkaptam a bugyimat és a pólómat. Oké, hogy most voltunk együtt, de azért még elmehetek fürdeni, nem?
 - Mész fürdeni? - csillant fel a szeme. Bólintottam. - Mehetek?
 - Abból nem fürdés lesz, szóval nem. Sietek! - gyorsan kislisszoltam a szobából, át a fürdőbe. Engedtem a forró vizet az így is túlfűtött bőrömre. Kókuszos tusfürdőmet szétkentem testemen, majd lemostam magamról. Kiszálltam a kabinból, gyorsan felöltöztem, majd mentem is vissza a szobánkba. Zayn már aludt, gondolom nem tudott megvárni. Alsója már nem hevert a földön, gondolom felvette. Bekúsztam mellé a jó meleg ágyba. Érkezésemet észlelte, ezért szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a nyakamra.
 - Jó éjt! - nyögte halkan.
 - Jó éjt! - dörgölőztem hozzá, majd szép lassan elraboltak az álommanók.

Reggel sikításra keltem. Hogy is lehetne egy normális reggel a Direction-házban? Zayn mellettem felnyögött, gondolom neki se volt kellemes az ébresztőnk.
 - Szép reggelt! - köszöntött.
 - Szebbet! - mosolyogtam rá, majd megfogtam a fejem, mert szörnyen sajgott.
 - Ennél szebb nem lehet. A szerelmem mellett, egy ágyban, egy csodás éjszaka után. Nem kell több. - mosolygott, majd ajkait enyémekre helyezte és lágy reggeli csókkal köszöntött. - Egyelőre. - suttogta ajkaimra. Szemeim kipattantak és megrökönyödve néztem rá.
 - Te.. te..? - nem bírtam végig mondani, de megkönnyítette a dolgom. Bólintott egyet. Szóval gyereket akar.
 - Gyere, menjünk le enni! - indult az ajtó felé, én pedig követtem. - A-a. A kisasszony felvesz szépen egy nadrágot, mert így csak én láthatom.
 - Ugyan Zayn! Más máskor is láttak így a srácok. - nevettem fel, de teljesítettem a kérését.

Lent egy dobozt pillantottunk meg a nappaliban lévő asztalon. Ki volt nyitva, így belenéztem.
 - Üres. - jelentettem ki egyszerűen. Zayn megfogta a kezem, majd a konyhába húzott. Itt olyat láttunk, amitől elállt a lélegzetünk.