I. évad 39. rész

Hey :'33

Itt az új, remélem örültök:)) Ismételten érkezni fog egy rész még a hétvégén!:))

A helyzet az, hogy mivel katolikus iskolába járok(bár református vagyok, de nem vallásos-részletkérdés), hétfőn és kedden lelki napokra megyünk Tiszajenőre. Nos, ott nem tudok írni, ezért csak kedden este lesz új! :(( Sajnálom!

DE!! Utána itt az érettségi szünet is, május elseje, szóval lesznek részek, ne aggódjatok! <33

Köszönöm a több mint 21700 oldalmegtekintést, a 4 komit és a 17 tetsziket <33 LEGJOBB OLVASÓK VAGYTOK! <33

Ígérem, hogy a díjamat is kiteszem a hétvégén, de most nagyon fáradt vagyok, mindjárt elalszok. (reggeli negyed5-ös kelés nem valami jó)

Szóval hétvégén még egy rész, majd pedig előreláthatólag kedden is :))

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

Van a szerelem... A szerelem, amely nem évszakfüggő. Nem tavasszal érkezik, hanem egy találkozással.
Akkor, amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat csoda. Olyan csoda, amit sok ember talán soha nem él át. A csoda, hogy ott ülsz mellette, hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog, igen, neked adja mosolyát.

Pár perc múlva már összeszedtük magunkat annyira, hogy legalább a kanapéig el tudunk mászni. Csak ültünk a kanapén, a nappali csendjét a szipogásunk töltötte be.
 - Nem fog bántani. Ígérem, hogy megvédelek a férjedtől! - vont finoman mellkasára, majd apró puszikkal lepte el arcom. Annyira jól esett a közelsége, egyáltalán nem érdekelt, hogy mit tett, míg nem voltam itt. Hallottam szívének rendszertelen dobogását, rendezetlen és kusza lélegzetvételeit, melyeket feltehetőleg az én közelségem váltott ki belőle. Ezt onnan gondoltam, hogy velem is ugyanez történt.

 - Srácok, ti mikor akartok indulni? - trappolt le Harry a lépcsőn, de amikor meglátta, hogy megzavarta az idillinek tűnő pillanatot, heves bocsánatkérések közepette sarkon fordult és indult volna vissza, ha Zayn megállj-t nem parancsol.
 - Én pár óra múlva indulok, Lolát meg nem tudom. - nézett le rám.
 - Ha mindenki elment, én is hazamegyek. - néztem Hazza barátunkra, aki egyet bólintva fogta fel az elhangzottakat, majd indult vissza a szobájába. - Nagyon haragszol, hogy nem megyek veled? - emeltem rá tekintetem. Szemében az öröm mellett ott bujkált egy kis csalódottság is.
 - Anyu szeretne már látni téged, hiányzol neki. És a lányoknak is, te is nagyon jól tudod. - a kanapé karfáján lévő plédet laza mozdulattal széthajtotta és ránk terítette.
 - Tudom és tényleg sajnálom, de most nem lennék képes mosolyogni. - húztam keserves mosolyra a számat, ami inkább tűnt vicsornak, mint mosolynak.
 - Tudod, sosem gondoltam volna, hogy ilyet fogok mondani egy lánynak vagy nőnek, de most kimondom. Bármit megtennék azért, hogy boldognak lássalak és hogy teljes életet élj. Velem, vagy mással, de boldognak akarlak látni. Mert szeretlek és.. - csuklott el a hangja. Arcomra hullott egy könnycseppje, melyet azonnal le is töröltem úgy az ő arcáról, mint az enyémről. - veled akarom leélni az életem. Bármit megtennék azért, hogy a kertben ücsörögjünk az unokáinkkal és gyerekeinkkel. - nem néztem a szemébe, jól tudtam, hogy sír. Nem tudtam mást tenni, mint elmondani a bennem kavargó, egyáltalán nem egyenes és tiszta gondolataimat és érzéseimet.
 - Melletted akarok megöregedni, neked akarok gyereket szülni. Téged akarlak a nap minden percében. Azt a fiút akarom csókolni és ölelni, aki most itt van velem, és nem mást. - erős mozdulattal morzsoltam el pár könnycseppet az arcomon, majd el-elcsukló hanggal folytattam. - De nem lehet. Ha kiderül.. és veled lesz valami, abba én belepusztulok. Nem bírnám elviselni, ha szenvedni látnálak. - halk sírásom hangos, keserves zokogásba ment át. A nap sugarai pontosan ránk sütöttek, így a könnyeim meg-megcsillantak a nap erős reflektorai miatt.
 - Nem lesz semmi, megoldjuk! - hajolt közelebb hozzám. - Ketten, együtt! Igazi útvesztő az életünk, főleg, ha együtt vagyunk. - nevetett fel halkan, mely engem is szerény mosolygásra késztetett. - Kérlek, bármilyen levelet kapsz, azonnal szólj! - motyogta ajkaimra.
 - Re-rendben. - dadogtam, meg sem tudtam rendesen szólalni. Mi az oka? Talán az, hogy lehelete csiklandozta a bőröm, ajkai súrolták az enyémeket, és mondjuk az, hogy Ő tartott a karjaiban és váltotta ki belőlem ezeket.

Ajkai finomat ízlelgették az enyémeket, keze fenekemre vándorolt. Belemarkolt, én pedig felnyögtem, amit egy mosollyal díjazott. Így játszunk? Igen? Lássuk, ki nevet a végén.

Kezeimmel hevesen éjfekete hajába túrtam, kezemet nadrágja széléhez vezettem, amely éppen csak takarta a tökéletes V-vonalat az alhasán. Cirógatni kezdtem, csókunkat nem hevítettem tovább, hanem kínzóan, lassan csókoltam, mely még jobban beindította. Tetoválásai mentén a csuklójától egészen a mellkasáig húztam végig körmömet, teste pedig libabőrbe burkolózott. Lovaglóülésben magára ültetett, tincseimet jobb vállamra húztam, hogy ne zavarja. Már csak a játék kedvéért is kemény férfiasságára csúsztam, mire ő erősen fenekembe markolt. Felnyögtem.
 - Itt már enni sem lehet nyugodtan! Lehetetlen meglenni mellettetek! - zavarta meg egy ismerős hang játékunkat. Igazából csak én fogtam fel játéknak, Zayn komolyan gondolta. Még mit nem?! - Srácok! - kiáltott fel a fiúknak Bella. A fiúk egy emberként vágtattak végig az emeleten, majd le a lépcsőn, be a nappaliba.
 - Igen? - kérdezték szinte egyszerre.
 - Titeket nem zavar ez az egész? - mutatott ránk. Mi még mindig ugyanabban a pozícióban ültünk/feküdtünk, mint amikor megszólt minket. - Mármint nem az, hogy együtt vannak, hanem amit csinálnak. Mi lenne, ha a kis kiruccanásunk alatt 5 napig egymáshoz sem érnének? - a fiúk merengő fejet vágtak, majd további információra éhezve meredtek barátnőmre. - Semmi csók, semmi szex, még egy puszi sem vagy ölelés. Együtt alvás meg végképp nem!
 - És aki veszít? - kérdezte élvezve a helyzetet Harry. Azért két szerelmest eltiltani egymástól, akik nem mellesleg együtt élnek, és rendszeresen egymáson lógnak(testileg érintkeznek, bármilyen formában), nem a legjobb és legnyerőbb próbálkozás.
 - Aki veszít, az csinál nekünk 1 hétig reggelit és vacsit. Mindenki jól jár! - nevetett fel Bella, mire én szúrós és gyilkos pillantásokkal halmoztam el. Zayn felült velem, így én az ölébe kerültem. Kezet nyújtott, melyet én el is fogadtam. Louis elvágta a kézfogásunkat, így hitelessé téve azt. Gyermekded lélek.

*2 nap múlva*

A kocsiban ültem Niallel és Bellával. Lassan odaérünk a tóparti házikóhoz, ahol kicsit több, mint másfél hetet töltünk majd el. Csak egy kis nyugalomra és csendre vágyunk, ami ha Louis-n múlik, nem lesz meg.

Még további húsz perc vezetés után értünk oda. Aranyos kis ház volt, rögtön belopta magát a szívembe. A ház előtt már 3 kocsi állt. Gondolom a maradék 4 srácé, mivel úgy volt megbeszélve, hogy Liam felveszi Bradfordban Zaynt, és úgy jönnek ide. Eleve Liamnek északra kell menni Zaynért, pedig tudni való, hogy Wolverhampton és Bradford 2 órányira van egymástól. Plusz 3 óra Bradfordtól Londonig. Londontól Crawley-ig - ahol most vagyunk - több mint 1 óra. Szóval 6 órát kocsikázik Liam. Hogy hol a logika? Az valahol elveszett.

A lakásban Zayn körbevezetett, megmutatta a szobákat, a fürdőszobákat, a kertet és a konyhát is.
A konyhába lépve nem várt személlyel találtam szembe magam. Könnyek lepték el a szemem, akaratlanul is mosoly kúszott számra.
 - Örülsz? - kérdezte Zayn a fülemhez hajolva. Hevesen bólogattam, majd vendégünk karjaiba vetettem magam.


P.S.: Mit gondoltok, ki jöhetett hozzájuk?:)) Komiba várom! ( nem fogom leírni, hogy ki gondolt jóra, és ki nem:P )

Amúgy ez még egy régebbi kép, de akkor is kiteszem! 

HARRY VELÜNK VAN <33