I. évad 36. rész

Heey :'33

Itt az új, remélem örültök neki! :))

Köszönöm a 29 feliratkozót, a több mint 19000 oldalmegtekintést!! Köszönöm továbbá a 17 pipát és a 3 komit:))

A résszel kapcsolatban annyit szólnék, hogy hát.. ilyen lett! De azért elmondom, hogy SEMMI VALÓSÁGALAPJA NINCS A TÖRTÉNETEMNEK ÉS A BENNE SZEREPLŐ DOLGOKNAK!! :))

IMÁDLAK TITEKET AMÚGY! <33

Jó olvasást!

I hope you like it ;))

xx, Dodi

Amit irántad érzek, az feltétel nélküli.
Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet.
Nem büntetlek meg. Csak szeretlek.
Ennyi az egész. Világos és egyszerű.

Kedves Zayn Malik!

Arra kérlek, hogy ezt a levelet ne mutasd meg Lolának! Semmiféleképpen! Köszönöm.
Egy dolgot akarok! Mégpedig a feleségemet! Vissza akarom kapni!
Tudok a piszkos, mocskos kis dolgodról, és úgy gondolom, nem szeretnéd, ha a rendőrség megkeresne ezzel kapcsolatban.
Küldd haza! Bántsd meg, veszekedjetek, bánom is én! Vissza akarom kapni! A válási papírok hamisítványok, nyugodj meg! Ő még az enyém, és mindig is az enyém lesz!

Veled ellentétben én tényleg szerelmes vagyok a feleségembe. Én tudom, hogy mi az a viszonzatlan szerelem. Tudom, milyen halálosan szerelmesnek lenni valakibe. Bármit megtennék érte, annak érdekében, hogy boldognak lássam. A szüleim is imádják, ahogy én is.

Nos, amit a fentiekben írtam, abból annyi igaz, hogy van egy feleségem. Vagyis kettő. Jól látod, kettő. Van egy lányom is, 2 éves, szőke hajú, zöld szemű, két lábon járó gyönyörűség. Az igazi feleségem és a lányom elhagytak, amikor megtudták, mit kell tennem. Lola csak amolyan... hogy is mondjam? Egy pótlék volt a számomra. Enyhítette a fájdalmamat, és kielégítette a vágyaimat. MOST IS EZT AKAROM! JÁTSZADOZNI VELE!
Amikor bejött hozzám az irodába, hogy közölje, elmegy, olyan boldog volt, mint még soha. Nem akartam elengedni, pedig jól tudtam, hogy mi fog történni. Megfekteted, veled marad, boldogan éltek, amíg meg nem haltok. Csak tudod, hogy ez egy mesébe illő történet lenne. Ez a valóság!
Nincs felhőtlen boldogság, öröm és csodálatos szerelem.

Szerintem felesleges bemenned a rendőrségre, megmutatnod nekik ezt a levelet, mert rögtön rá fognak kérdezni erre a mocskos kis ügyedre és arra, hogy mi is történt akkor. Figyelj magadra!

P.S.: Meg ne próbáld mutatni Lolának, különben nem jön vissza hozzám! Figyelj arra, hogy miket teszel!
Sok sikert!
Ian

A levelet elolvasva szinte sokkot kaptam.
Összegezzük!
Ian házas ember, rajtam kívül van még egy felesége, akinek vagy egy lánya. El akar venni Zayntől, azt akarja, hogy küldjön el, vesszen össze velem. Ezért én megharagudjak rá, és dühömben meg bánatomban visszamegyek Ian-hez. Na azt lesheti.
De mi lehet Zayn mocskos kis ügye? Bántott valakit? Drogozott? Illegális dolgokat művelt?
 - Zayn drágámat bezártam a fürdőszobába. Már egy fél órája itt gubbasztasz. Mennyi időre van még szükséged? - kérdezte hirtelen az ajtóból Louis. Ekkor vettem észre, hogy a lap teljesen elázott sós könnyeimtől, arcbőröm pedig húzódik a rászáradt könnytől. - Hé, Lol! Mi a baj? - szelte át pár hosszú lépéssel az udvart.
 - Ian. Olvasd el! De senki nem tudhat róla! - nyújtottam át neki a kézzel írt, kissé elázott levelet. Gyorsan elolvasta, majd könnyektől csillogó szemekkel nézett rám.
 - Nem hagyom, hogy bántson. Zayn se akarná, csak ez a dolog.. - hangja az utolsó szónál elcsuklott.
 - Te tudsz róla? - kerestem tekintetét döbbenten.
 - Az egész banda tudja. Vagyis csak a banda tudja. Meg Ian ezek szerint. Igazából nem is az ő hibája. Megtörtént, ő pedig nem akarta. - gyorsan becsukta a száját. - Nem mondhatok többet, bárhogy is nézel. Ezzel is túl sokat árultam el a dologról. Sajnálom. - nyomta vissza kezembe a gyűrött lapot, majd bement a lakásba.
Pár perc múlva én is felálltam a hintaágyról és a házba mentem. Az összes fiú a kanapén ült, egytől egyig. Megtorpantam az üvegajtót magam után becsukva, mert 5 ijedt és féltő szempárral találtam szembe magam.

- Mi a gond, srácok? - kérdeztem.
 - Hogy mi a baj? - pattant fel idegesen Z. - Az a rohadt baj, hogy mindent tud! És most már te is! Ez hihetetlen! Nem volt titok, de sosem beszéltem róla senkinek. Erre Louis rögtön elmondja neked! - kiabált. Megrémisztett. Igazából nem is, csak annyira heves és indulatos tud lenni, hirtelen felkapja a vizet, holott semmi oka nincs rá. Itt van erre a precedens.
 - Zayn! Állj már le! Nem mondott semmit, amivel kiadta volna az a mocskos dolgodat. - idéztem Ian leveléből.
 - Te nem mondtad el neki? - nézett Loura döbbenten.
 - Ezt próbáltam elmagyarázni, de te végig sem hallgattál. Ilyenkor akkora tapló tudsz lenni! - Louis őszinteségi-rohamot kapott. Nem ritka nála az ilyen. De legalább nyílt, és egyenes másokkal szemben. Jó, most nem azt mondtam, hogy mindenki lelkébe tipor, hanem csak elmondja a véleményét. Ezt szeretem benne. Vagyis ezt IS szeretem benne.
 - Sajnálom, haver! - fogta meg a vállát Zayn, majd ismét felém fordult. - Az meg mi, hogy kutatsz a dolgaim közt?
 - Tudtommal az a kuka közös. Oda való a szemét, ami már nem kell. Gondolom erre neked nem volt szükséged. - lebegtettem meg a lapot, és még mielőtt kikaphatta volna a kezemből, a hátam mögé dugtam. - Nekem pedig szükségem volt rá. Ilyen egyszerű. - rántottam vállat.
 - Figyeljetek, szerintem ezt beszéljétek meg valami nyugisabb helyen! - szólalt meg Harry.
 - Még a kaját meg kéne várni. - egyet találhattok, hogy ki volt az.
 - Felmegyünk. - ragadta meg a barna szemű, fekete hajú félisten a karom és felhúzott az emeletre. A szobaajtót hangosan becsapva mögöttünk dőlt neki az ajtónak, majd bezárta.
 - Szóval bezársz. - inkább hangzott kijelentésnek, mint mondatnak. Lényegtelen. Bezárt.
 - Te is ezt tetted, amikor a levelet olvastad. - rázta meg a fejét olyan ' ha te is én is ' stílusban.
 - Miért nem mondtad el? - kérdeztem hirtelen. Szemeiből sütött a fájdalom, és az összetörtség.
 - Mert még kicsi voltam, 14 éves lehettem, amikor történt. Senkinek sem beszéltem róla. Bradford mindig nyüzsgő város volt, én pedig egyedül kószáltam. Anyuék nem voltak otthon, én pedig úgy gondoltam, hogy elég nagy vagyok már ahhoz, hogy egyedül sétálgassak éjjel. Csakhogy nem voltam. Egy nő és egy férfi elkapott. Megerőszakoltak. - csuklott el a hangja. Ebben a pillanatban tűnt a legsebezhetőbbnek. Nem szabad hagynom, hogy ismét magába forduljon. Kerüljön bármibe is, de vele fogok maradni. - 1 évig volt viszonyom a nővel. Muszáj voltam vele lenni, amikor akarja, különben megvert. De mindig úgy, hogy ne látszódjon senki számára, nekem pedig fájjon. - könnyek csípték a szemem, amikor szemeibe néztem. Végtelen fájdalom tükröződött bennük. Ki akartam törölni belőle ezt a kínzó érzést, de fogalmam sem volt, hogy kezdhetnék hozzá. Ezért egyenlőre csak hallgattam. - Végül elkapták a rendőrök. Volt egy névsora a kisfiúkról, akikkel ilyeneket tett. Az én nevem nem szerepelt rajta. Valamit akart tőlem a későbbiekben, ebben biztos vagyok.
 - Sa-sajnálom! - nyögtem ki, majd elé lépve szorosan magamhoz húztam.

Eddig a pillanatig volt erős. Mellkasából kitört a keserves zokogás, úgy sírt, mint még eddig soha. Ismerem már egy ideje, és eddig sosem sírt ennyire. Karjait szorosan derekam köré fogta, éreztette velem, hogy biztonságot nyújtó ölelésre, szeretetre, és rám van szüksége. Arra, hogy megnyugtassam. Próbáltam megnyugtató dolgokat súgni a fülébe, de én is sírtam. Először nekem kellett feldolgoznom a lehető leggyorsabban, ugyanis szüksége volt rám.
 - Itt vagyok, nyugodj meg! - húztam az ágyra. - Nem megyek sehová. Kerül, amibe kerül, de itt leszek veled. Mindig. - súgtam a fülébe. Pólójából kihámoztam, majd leterítettem a szekrényre. A nadrágja övét kapcsoltam ki, amikor hirtelen a kezemhez kapott.
 - Nem akarom! - nyögte fájdalmasan. Nem értettem, hogy mit nem akar.
 - Zayn, drágám, csak leveszem a nadrágod, hogy kényelmesen alhass. - feszítettem le ujjait csuklómról. - Kérlek! Bízz bennem! - kicsatoltam a bőrszíjat. - Csak én vagyok, a szerelmed. - kigomboltam farmerét, majd lehúztam a sliccet. - Csak leveszem, nem érek hozzád, ígérem! - adtam puha, finom, túlságosan visszafogott csókot ajkaira. - Engedd, hogy levegyem rólad! - nyöszörgött, majd végül éreztem, hogy ellazul érintéseim alatt, így valamelyest nyugodt szívvel húztam le róla a farmert.
 - Gyere ide! - nyújtotta felém tetovált karját, majd maga mellé húzott. - Maradj itt velem, amíg el nem alszom! Holnap megbeszéljük, hogy mi legyen. - fejét hasamra tette, onnan nézett fel rám.
 - Döntöttem. Veled fogok maradni, akár tetszik, akár nem. - simítottam ki homlokából a fekete haját. - De most aludnod kell! Minden rendben lesz! - hajoltam arcához, majd apró csókot nyomva arcára simogattam tovább homlokát.

Pár perc múlva egyenletesen szuszogott. Fejét leemelve a hasamról másztam ki az ágyból. Az ajtót halkan becsuktam, majd leosontam a lépcsőn. A fiúk a konyhában ültek és tömték magukat a legfinomabb Nando's csirkékkel.
 - Minden oké? - kérdezte túlaggódva Liam.
 - Reggelre minden oké lesz. - mosolyogtam rá biztatóan, majd lehuppantam Harry és Liam közé.
 - Naaa! Nem is ülsz mellém, nem is szeretsz! - sipított Louis, mire Liam tarkón csapta.
 - Zayn alszik, kussolj már el! - nézett rá szúrós szemekkel. Louis lehajtotta fejét, és szomorúan ette tovább vacsoráját.
Én a Zayn adagját eltettem a hűtőbe, hogy majd holnap megeszi, pedig jól tudtam, hogy még az éjszaka folyamán Niall el fogja pusztítani. Megfürödtem, elköszöntem a fiúktól, majd felmentem a szobába. A fekete hajú, most védtelennek látszó fiú még mindig úgy feküdt, ahogy hagytam. Fejét ismét a hasamra tettem, majd haját simogatva lassan engem is elnyomott az álom.