I. évad 42. rész

Sziasztok! Sajnálom a sok késést, de most itt van! A héten még 1-2 rész érkezik!

Köszönöm a 3 komit, a 36 feliratkozót, a több mint 26400 oldalmegtekintést és a 13 pipát!

Sajnos a kommentek száma ismét csökkent, nem értem! :(

Amúgy ez a leghosszabb rész, amit valaha is írtam! Egész nap ezzel voltam elfoglalva a vasalás mellett!

Olvassátok sok szeretettel!

A Harry-s blogomat már elkezdtem írni, word-be már van pár oldalam. De csak május végén hozom nyilvánosság elé. :))

Jó olvasást! (Komizni és pipálni ne felejtsetek el!) :))

xx, Dodi

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

/Hemingway/

Lola szemszöge

 - Josh, hová mész? - pördültem meg tengelyem körül, amikor Josh kirántotta karját ujjaim közül és elindult visszafelé. - Josh! - nem válaszolt, csak ment a váróterem felé. - Állj már meg, könyörgöm! Mi a baj? - ragadtam meg a karját, így magam felé fordítva néztem vele farkasszemet.
 - Semmi, csak nem akarok hazamenni. - nyögte ki végre, majd egy székre leülve temette arcát hatalmas tenyereibe. - Nem akarom látni, ahogy Jenna meg van őrülve, a gyerekem sír, ő meg anyai szeretettel kiabál vele, hogy fogja be a száját. Szereti a gyerekeket, csak néha kiborul. Nem értem, miért. - nézett rám kétségbeesetten. Nem tudtam neki segíteni, fogalmam sem volt, hogyan vázolhatnám fel neki, hogy Jenna már volt férjnél, a gyerek apja pedig az én jelenlegi férjem.
 - Josh, figyelj! - telepedtem mellé. - Ha jól számolom, akkor neked előbb meg kellett ismerkedned Jennával, minthogy ő elvált volna Ian-tól. - bólintott, szóval akkor viszonya volt Jennával, miközben a lány férjnél volt. - Gondolom erről Ian nem tudott. - ismét bólintott, helyeselve állításomat. - Szóval akkor ő már hamarabb lelépett, mint mielőtt megkapta a levelet? - próbáltam összerakni a képet.

Josh elmondása szerint a lány hamarabb lelépett vele Svédországba, állapotosan és egy 2 éves szőke szépséggel együtt. Azóta ott élnek, majd amikor Jenna megkapta a levelet, bekattant.
Ian pedig kicsit máshogy állította be a dolgokat. Szerinte Jenna akkor lépett le, amikor megtudta, hogy érdekházasságot kell kössön valakivel. A kép sehogy sem passzol.
 - Josh, figyelj rám, nagyon! Amit most mondok, nagyon fontos. - fordultam teljes testemmel felé. - Jenna exférje az én mostani férjem. Ian McCartney. - hitetlenül tekintett rám, nem értette. - Igen, jól hallod. Miattam vált el Jennától. Sajnálom. És kaptunk Zayn-el egy-egy levelet. Nekem tette a szépet, Zayn-t pedig megfenyegette. Azt akarja, hogy visszamenjek hozzá LA-be. Ezért gondoltam, ha Jenna visszamegy hozzá, akkor leszáll rólunk. Önzőség, tudom, és sajnálom. - ismét szemeibe néztem, de nem tudtam semmit kiolvasni belőlük. Üveges tekintettel meredt rám.

 - Megértelek. - szólalt meg pár perc hallgatás után. Mármint csak részéről volt hallgatás, ugyanis az emberek önfeledt nevetése, egymás üdvözlése, és a reptéri bemondó hangja töltötte be a hatalmas teret. - Csak azt nem értem, hogy Jenna miért hagyta ott Ian-t. - rázta meg a fejét, én pedig hatalmasat nyeltem. Reméltem, nem hallja meg, de csalódnom kellett. - Te tudsz valamit! - kapta rám tekintetét, és úgy nézett rám, mint aki a lelkemig lát. Látott is.
 - Ian bántott engem párszor. De nem volt nagy baj belőle. Csak elvesztette a fejét néha és akkor tört-zúzott. - mondtam teljesen higgadtan. Legalábbis próbáltam ezt mutatni. Belülről pedig marcangolt a tudat, hogy nem csak velem tette, hanem Jennával is.
 - Szóval mindkettőtöket bántott. - vonta le a következtetést. Némán bólintottam.
 - Nem eszünk valamit? Meg lassan fel kéne hívni valakit, hogy jöjjön értünk. Nem akarok taxizni. - vontam meg a vállam. - Na, jössz? - álltam fel és a kezemet nyújtottam Josh-nak.
 - Meghívlak. - pattant fel, majd elindult egy gyorsétterem felé. - Ülj le, mindjárt jövök. Szokásos? - nézett hátra a válla fölött. Bólintottam, mire nevetve ment tovább.

 - Tessék parancsolni! - tette le elém a tálcát egy hatalmas gyros-tállal a tetején.
 - Köszönöm. - köszöntem meg és már neki is estem a hatalmas tálnak.

A felszállásokat megszüntettük. A Göteborgba tartó repülőgép a felszállás után pár perccel lezuhant az egyik meghibásodott ajtómű miatt.

A hangosbemondó miután elhallgatott, ijedten néztem Joshra. A gépen senki ismerős nem volt, mi sem voltunk rajta, így ilyen szempontból nyugodtak voltunk. De az, hogy lezuhant, ami ki tudja, hogy hány ember halálát okozta, borzasztó. Megszorítottam a kezét.

Kicsit több mint fél óra múlva fejeztük be a késői ebédünket, ugyanis a kismutató már lassan a 2 órához közeledett.
 - Menjünk ki és majd ott felhívunk valakit, kint kicsit csendesebb! - ölelte át a vállam fél kézzel, majd kifelé indulunk. Az információs pult mellett elhaladva megakadt a tekintetem valakiken. 7 ember ült lehajtott fejjel, teljesen magukba szállva. Harry felemelte a fejét, tekintetünk rögtön találkozott. Széles mosolyra húzta száját és pedig mutatóujjam a szám elé helyezve mutattam neki, hogy maradjon csendbe. Bólintott, majd ismét lehajtotta fejét.
 - Szerintem nem haltam meg, úgyhogy mindenki megnyugodhat. - szólaltam meg halkan, mire Zayn felkapta a fejét, és amint feleszmélt a pillanatnyi sokkból, mosolyogva lépett felém. Kezét derekamra csúsztatta, ujjaival hajamba túrt, majd finoman megcsókolt. Egyikőnket sem érdekelte a fogadás, most az volt a fontos, hogy élek. Csókunk után Bella és El rohant le sikítva. A recepciós nő egy ciccegéssel reagálta le. Mindenki megölelgetett minket, mindenki örült, hogy élünk, mindenki boldog volt.

Délután 4 órára értünk haza, a kocsiban hülyéskedve, nagyokat nevetve vettem észre, hogy Liam mennyire nem nevet semmin. Alkalmanként halványan elmosolyodik, de nem az igazi önmaga. Jut eszembe, hol van Emily?
 - Liam, feljönnél velem? - mutattam a bőröndömre, majd az emelet felé. Kelletlenül bólintott, majd egy mosolyt erőltetve magára jött fel velem. - Elmondod? - kérdeztem a Zayn-el közös szobánkba érve. Bólintott, majd belekezdett a mesélésbe. Fél óra múlva könnyekkel küszködve állt fel az ágyról, majd szorosan megölelt.
 - Köszönöm! Sokat segítettél. - megborzoltam a már visszanőtt haját, majd egy puszit nyomtam enyhén borostás arcára.
 - Gyerünk le, nem éri meg sírni miatta. Meg sem érdemel egy ilyen aranyos srácot. - simítottam végig karján, majd kinyitottam az ajtót, és kiléptem rajta mögöttem Liam-mel együtt.
 - Mintha kicseréltek volna, haver! - mosolygott Harry. - Lola, mit csináltál vele? - húzgálta a szemöldökét, én pedig jól tarkón csaptam.
 - Viselkedj! - szóltam rá, de nem bírtam komoly lenni, rögtön elnevettem magam. Levágtam magam a kanapéra Harry és Lou közé, de azonnal fel is pattantam. - Tudom! Larry Stylinson-t nem választhatom szét! - tettem fel a kezem amolyan 'bocs-bocs'-pózba.
 - Helyes-helyes. - bólogatott helyeslően Louis.
 - Te meg fogd be a szád! - fenyegettem meg mutatóujjamat rázva.
 - Ó-óh. De harapósak vagyunk. Ki vagy éhezve mi? - nevetett fel a saját poénján(?). - Zayn, vesd be magad az éjjel! - nevetett még hangosabban.
 - Elég lesz. - próbálta fékezni El, de Lou nem hagyta abba.
 - Egy igazi vadmacska lesz az ágyban, szóval okosan! - intézte mondanivalóját Zayn-nek, majd felém fordult. - Te is vigyázz, mert Zayn egy kandúr lesz. Grrr. - emelte fel jobb kezét, ujjait behajlította, majd felém karmolt(?), mint a macska. Jesszus!
 - Szerintem hagyjuk, amíg kitombolja magát. - legyintettem. - Mit vacsizzunk? - jutott eszembe hirtelen. - Mi van? Főzhetnékem van. - válaszoltam a ki nem mondott kérdésre, ugyanis mindenki értetlenül nézett rám.
 - Ú-ú! - pattant fel Niall. - Legyen mondjuk palacsinta. Nem, inkább lasagne. Á, mégse. Inkább legyen spagetti. Sütsz pizzát?
 - Niall, nyugi. - ragadtam meg vállánál fogva a túlbuzgó srácot. - Ha gondolod, akkor legyen vacsira lasagne meg palacsinta. - ajánlottam fel.
 - Zsír! - csillant fel a szeme, majd a konyhába rohant.
 - Mit csinálsz? - léptem be a konyhába, ahol Niall az asztalnál ülve várakozott.
 - Várom a vacsorát. - válaszolt egyszerűen.
 - Khm.. Niall! Nem hiszem, hogy egy órán belül végzek mindennel. - mosolyodtam el, majd Niall-t kitessékelve a konyhából hívtam be Bells-t és Eleanort segíteni.

 Vacsora után a többiek kitalálták, hogy elmennek bulizni. Elvileg innen egy alig félórányira van egy haverjuk, aki ma bulit szervez és mi is meg vagyunk hívva.
 - Nekem nincs sok kedvem. - mondtam a kanapén ülve, miközben Zayn feje az ölemben pihent, én pedig a hajával játszottam.
 - Nekem sincs. - mosolygott rám Zayn.
 - Jól van, persze! - cinikuskodott Harry. - Egyétek meg egymást az éjjel, én mentem fürdeni. - majd felment a szobájába.
 - Li? - kérdeztem.
 - Elmegyek velük, valakinek vigyáznia is kell rájuk. - vonta meg a vállát, majd egy mosoly és egy puszi kíséretében felment.
 - Mehetnék én is? - kérdezte Josh, mire Lou visítva a nyakába ugrott.
 - Persze haver! - ölelgette, Josh pedig értetlen arccal és nyomi vigyorral veregette a hátát, olyan 'oké, tudjuk, hogy csöki vagy, de hogy ennyire' fejjel.

 A fiúk és a lányok(Bella és El) egy másfél óra múlva a nappaliban állva parádéztak. Lassan összeszedelőzködtek, majd elindultak. Egy kocsival mentek, fogalmam sincs, hogy hogyan, de heten(!) nyomorogtak a kocsiba. Na mindegy.

+18
 Lassan mi is megfürödtünk, majd az ágyunkban fekve tévéztünk. Ekkor eszembe jutott valami. Kipattantam az ágyból és a szekrény előtt heverő bőröndömhöz siettem.
 - Mit csinálsz? - könyökölt fel Zayn az ágyon.
 - Kússz lejjebb és emeld a kezed a fejed fölé! - utasítottam, majd amikor teljesítette kérésemet, elkaptam a hátam mögül a fém tárgyat, majd a fejtámla rácsához bilincseltem Zayn-t.
 - Egy bilincs? - kérdezte csillogó szemekkel. Ilyet még sosem csináltunk. Ilyen vad dologra sosem készültem.
 - A nagybátyámtól loptam el még vagy 3 éve. Rendőr volt. - vontam vállat majd a takarót lehúzva Zayn-ről ültem csípőjére, és hajoltam közelebb hozzá. - Ma este én kényeztetlek. Ne szólalj meg, különben megbüntetlek. - motyogtam ajkaira.
 - Rendben. - nyögte, mire én ajkába haraptam. Felszisszent.
 - Megmondtam, hogy nem beszélsz! - távolodtam el tőle, ő pedig hogy visszatartson, megemelte csípőjét. - Nem, nem! Majd csak ha én azt mondtam.

 Ráérősen megcsókoltam. Kezeimmel a mellkasán lévő tetoválásokon simítottam végig, majd leptem el csókokkal. Ismét visszatértem ajkaihoz. Ajkai finoman kóstolgatták enyémeket, nyelveink dominanciáért küzdöttek. Nem engedtem neki, kivételesen én nyertem. Én voltam nyeregben, ez most az én játékom. Ajkaink elváltak egymástól, ajkaimmal nyakát kényeztettem. Amikor megtaláltam a legérzékenyebb pontot, megharaptam. Felnyögött.
 - Elfelejtettem említeni, hogy nyögnöd sem szabad? - tettem fel a kérdést, mire bólintott. - Akkor most említettem.
 Ismét visszatértem az érzékeny ponthoz, majd ismét beleharaptam. Ennek lehet nyoma lesz. Kezeimet végigvezettem tetoválásain, majd boxere szélénél álltam meg. Könyörgő tekintettel nézett rám, így csípőjéről kicsit lejjebb csúsztam. Ekkor meg éreztem férfiasságát. Csípőmmel köröztem rajta párat, mire felnyögött. Köröztem még kettőt. Ismét felnyögött, de ezúttal ajkaiba harapott, melyből talán ki is serkent a vér. Tanult az előbbiből. Ujjaimat boxere szegélyébe akasztottam, majd lehúztam róla szabad utat engedve férfiasságának. Igen szűkös lehetett neki a textil alatt.

 Lekúsztam hozzá, majd kezem közé fogtam. Felnyögött. Ajkaimat férfiassága hegyéhez érintettem, majd finoman megszívtam. Jóleső sóhaj szaladt ki a száján. Kezeimmel kényeztettem, nagyokat sóhajtott és mély levegőket vett. Csípőjét kicsit megemelte arra ösztökélve, hogy ajkaimmal is akcióba lendüljek. Teljesítettem a kérését, hiszen kényeztetni akartam, nem pedig büntetni. Végignyaltam erekcióján, majd számba vettem. Pár perc múlva egyre jobban zihált és artikulátlanul nyögte a nevem. Férfiassága rázkódni kezdett, én pedig szorgosan nyeltem nedvét. Számat megtörölve hajoltam hozzá egy csók erejéig. Hangosan zihálva kérte a kulcsokat. Kinyitottam a bilincset, ő pedig laza mozdulattal maga alá fordított. Kezeimet elkapta, majd a támlához bilincselte, pont mint én.
 - Csak nyöghetsz. Lehetőleg a nevem. - hadarta el, majd lecsapott ajkaimra. Mivel csak egy topot és egy rövidnadrágot viseltem pizsama gyanánt, könnyen kiszabadította felsőtestemet az anyag fogságából. Melleimet ajkával és kezével kényeztette, én pedig nem tudtam hajába túrni. Mindig beletúrok, de most nem tudtam. Hasamat lepte el könnyű és édes csókjaival, majd egyenesen a nyakamra tapasztotta ajkát. A fülem mögötti-alatti részt erőteljesen szívni kezdte.
 - Zayn.. - nyögtem erőtlenül. Még egy erőset szívott rajta, majd büszke mosollyal csókolt tovább. Megjelölt. Ismét megjelölt. Arra lettem figyelmes, hogy már nadrág sincs rajtam. Egy szál bugyiban fekszem alatta, teljesen kiszolgáltatva. De nem bántam, mert Ő volt velem. Velem volt, nem mással. Csak ez számított. Ujjaival végigsimított szeméremdombomon, majd a belső combomon. Éreztem, hogy akármit is csinál, és nem érhetek hozzá, belepusztulok. Végigcsókolt nyakamon, dekoltázsomon, hasamon, alhasamon, míg végül elérkezett a számára legfontosabb területhez. Az anyagon keresztül simogatott.
 - Bármennyire is imádom ezt a kis fekete tangát, mennie kell. - búgta rekedtes hangján, majd leszakította rólam. - Ennyi lett neki. - vonta meg a vállát, majd eldobta a szakadt csipkét. - Legyél az enyém. Ne figyelj semmire, senkire, csak és kizárólag rám. - hajolt ismét arcomhoz, majd megcsókolt. Egyik ujjával körözött a bejáratomnál, majd feldugta mutatóujját. Felnyögtem. Mozgatni kezdte ujját ki-be. Lassacskán csatlakozott még egy ujja, mely érintette g-pontomat.
 - Zayn..téged..a-akarlak.. nem az..ujjaidat! - nyögtem. Hangosan ziháltam, alig tudtam beszélni. - Ké-kér..kérlek! - néztem vágytól csillogó vágytól csillogó szemekbe. Megadta magát. Kinyitotta a bilincset, én pedig olyan gyorsan kaptam arcához és túrtam hajába, hogy ideje se volt rendesen eldobni a bilincset. Akartam, mindennél jobban. Az éjjeliszekrényből elővett egy kis tasakot, amit rögtön használatba is vett. Alatta feküdtem, és volt egy olyan érzésem, hogyha nem folytatja tevékenységét 5 másodpercen belül, végem lesz. Szerencsére ez nem következett be, hiszen amint felém fordult, lecsapott ajkaimra. Pénisze végével a bejáratomat egyszer-kétszer megérintette, amitől teljesen kikészültem. Ziháltam, úgy éreztem, semmi levegő sincs a szobában. Lassan belém vezette magát, mire hangosan felnyögtem. Körmeimet hátába mélyesztettem, nyakához hajoltam, majd beleharaptam. Ütemesen mozogni kezdett bennem, egyre gyorsabban, én pedig tartottam a tempót. Minden lökésnél érintette a g-pontomat, így hamarosan éreztem az alhasamban lévő szorítást.
 - Zaayn.. - nyögtem hangosan.
 - Lol.. - zihálta nyakamba, majd hamarosan minden porcikámat átjárta az euforikus érzés. Zayn férfiassága rázkódni kezdett bennem, én pedig artikulátlanul nyögtem a nevét, ismét.

Hangos zihálások közepette csúszott ki belőlem, majd az elhasználódott óvszert a kukába dobta, és visszatért hozzám. Mellkasára vonva csókolt bele hajamba.
 - Örülök, hogy végül nem szálltál fel a gépre. - fogta meg a kezem. - Mióta nem hordod a gyűrűt? - kérdezte. Biztos nem arra értette, amit tőle kaptam, hiszen épp azt forgatta az ujjamon. Az Ian-tól kapott gyűrűt kérdezte.
 - Csak néha veszem fel, amikor olyan helyre megyek, ahol ez számít. De amikor veled vagyok, mindig leveszem. - mosolyogtam rá, ő pedig nyomott egy puszit a homlokomra.

A takarót magunkra húzva nyomott el az álom.