I. évad 21. rész

A fiúk ismét arattak! Felléptek a Brit Awards-on,
és még díjat is vittek haza!
http://www.youtube.com/watch?v=hUun40CyMz0

Amikor hazaértem Josh Mike-kal ökörködött. Pontosabban éppen lelökte az öcsémet a lépcsőről, aki amikor felállt, nevetve hozzádobott egy marék homokot. Hát ez többé-kevésbé sikeres művelet volt. De inkább kevésbé… Aput láttam meg a parton tevékenykedve. Közelebb mentem hozzá, és akkor láttam, hogy mit csinál. Vacsorához készültünk a parton. Vagyis ő készült, mert a többiek – mi – nemigen foglalkoztunk a dologgal.
 - Melykőjük volt a meglepetés? – kérdeztem váratlanul. Engem is meglepett a kérdésem, nemhogy őt.
 - Egyiket sem ismerem nagyon, igazából egyáltalán nem ismerem őket. De egyikőjük felhívott, hogy szeretne bocsánatot kérni azért, amit tett. – mosolygott rám.
 - Szóval akkor Josh volt. – bólintottam.
 - Igen, ő volt. De mit tett?
 - Elhanyagolt engem és Bellát. Most jött bepótolni a dolgokat. De akkor Zayn honnan tudta, hogy itt vagyok?
 - Gondolom anyád mondta el neki. – adta a számomra is egyértelmű választ.
 - Apa! – néztem rá jelentőségteljesen.
 - Igen?
 - Ez költői kérdés volt.
 - Ja, bocs! – nevetett fel. – Srácok! Lehet jönni! – kiáltott egyet. – Gyere! – fogta meg a kezem, de hirtelen elengedte.
 - Mi az? – kérdeztem.
 - Mi ez a gyűrű, Lola? – méregetett.
 - Zayntől kaptam. És még mielőtt kombinálnál, megmondom, hogy nem kérte meg a kezem. Ez csak amolyan mindig emlékezz rám gyűrű. – mosolyogtam, majd lehajtottam a fejem, mert elpirultam.
 - Te elpirultál? – emelte fel a fejem államnál fogva. Bólintottam. – Szóval, szereted őt? – kérdezte, de én csak néztem rá. – Nagyon szereted? – hevesen bólogattam. – Akkor itt csak egy dolgot lehet tenni! – mondta. Értetlenkedve fordultam Josh felé, aki addigra már odaért öcsémmel az oldalán.
 - Mit? – kérdeztem zavartan.
 - Menj vissza hozzá! Lesz még alkalmad eljönni hozzám. – csak néztem rá. Apa el akar küldeni?
 - Azt akarod, hogy elmenjek? – kérdeztem könnyes szemmel.
 - Lola, apád nem így gondo… - szólalt meg Josh, de elhallgattattam egy kézfelemeléssel.
 - Dehogy akarom! Csak most neki rád van szüksége. Távol van a családjától és jelenleg az egyetlen biztos pont az életében Te vagy. – bökte meg homlokom az ujjával. – Majd eljöttök ősszel, rendben? – kérdezte mosolyogva.
 - De apu! Ő éppen turnézik, fel sem engednének a buszra. Ha azt akarná, hogy mellette legyek, már régen elhívott volna! – válaszoltam, de nem éppen a feltett kérdésére.
 - Lola, ez a tiéd! – mondta Josh és átnyújtott egy borítékot.
 - Ez mi? – kérdeztem.
 - Ő hagyta itt neked! Nyisd ki! – mosolygott rám azzal az ’énmindentudok’ fejjel.

Remegő kézzel nyitottam ki, majd kihúztam belőle két koncertjegyet és egy levelet. Mosolyogva hajtottam szét a lapot, majd olvasni kezdtem.

Drága Lola!
A koncert 2 nap múlva lesz Manchesterben. Bella még ma éjszaka érkezik hozzád, és holnap jöttök is haza. A koncert után találkozunk, ahol meglepetésben lesz részed!

Csók, Zayn

Könnyezve és végtelen boldogsággal néztem Joshra.
 - Te tudtad! – jelentettem ki.
 - Persze, hogy tudtam. Amikor bementem egy kisboltba ő is ott volt. Megkérdezte, hogy én vagyok-e Josh. Beszélgettünk, majd mondtam, hogy én megyek hozzád, mert meglepetés vagyok. Erre ő azt mondta, hogy majd jön. Fogalmam sem volt arról, mikor fog betoppanni. Szóval én tudtam róla. – mosolygott.
 - És miért nem szóltál? Mocskos állat vagy! – nevettem, majd ráugrottam.
 - Hagyj már békén te barom! – kiabált alólam, mivel elestünk. – Együnk, aztán induljunk Belláért!
 - De akkor sem mondtad el! Köcsög vagy! – ütöttem, ahol értem.
 - Akkor az milyen meglepetés lenne? – nevetett, közben pedig próbált szabadulni.
 - Az mindegy! – nevettem. – Na együnk! – leszálltam róla, majd ténylegesen nekiláttunk a vacsinknak.

Egy óra múlva már pakoltunk be a házba. Elmosogattam, miközben a fiúk még kimentek egy kicsit a tengerhez. Egyszer csak egy csuromvizes apát láttam közeledni. Felnevettem.
 - Veled mi a szar történt?
 - Josh és az öcséd. Az történt! – próbált dühös fejet vágni, ami nemigen sikerült. Nevetésemre ő is elnevette magát.
 - Lola, lassan induljunk! – kiabált fekete hajú barátom. Bólintottam, majd bementem a szobába a táskámért, amibe beletettem az irataimat és némi pénzt. Telefonomat zsebre tettem, majd mentem is a kocsihoz, ahol már Josh várt. Apa és Mike az ajtóból néztek, mire odakiáltottam nekik.
 - Ne várjatok meg, késő van! Mike, te meg aludj! – mosolyogtam rá és szálltam be az autóba.
 - Lola! – szólt apu, mire visszanéztem. – Vigyázzatok!
 - Fogunk! Puszi! – intettek, én pedig beszálltam, bekötöttem magam és indítottam.

Fél óra múlva már a reptéren kerestem parkolóhelyet. Nemsokára megtaláltam a megfelelőt, majd a váró felé vettük az irányt. Barátnőm gépe egy fél óra múlva landol.

Végre eltelt az a végtelen hosszúnak tűnő fél óra, és a kijelzőn már ott virított a LANDOLT felirat. Mosoly kúszott arcomra. Végre láthatom! Lassan lekezdtek szállingózni az emberek, és én csak egy fejet kerestem, amit hamarosan meg is találtam. Bella is meglátott, majd bőröndjét maga után vonszolva rohant át a várón és ugrott a nyakamba.
 - Szia! – kiáltott a fülembe.
 - El sem hiszem, hogy látlak! – könnyeztem be.
 - Te sírsz? – nézett rám furán. – Mi történt Londonban?
 - Otthon elmesélem. – mosolyogtam rá, majd hazafelé vettük az irányt.

Itt ülünk a gépen, pár perc múlva landolunk Londonba. Onnan elvileg anyu és Yaser visz minket a manchasteri koncertre. Ők is ott lesznek ezek szerint.

Pár perc múlva landoltunk, és mentünk megkeresni a bőröndjeinket. Egy 15 perc múlva már csak egy fotocellás ajtó választott el anyámtól és Yasertől.
 - Ott vannak! – biccentettem a fejemmel a megfelelő irányba, jelezve Bellának, hogy arra menjünk.
 - Sziasztok! – köszöntött anyu mindkettőnket. Megpuszilgatott és megölelgetett minket.
 - Yaser, ő itt a barátnőm, Bella. Bella, Yaser, anyu élettársa. – mutattam be őket egymásnak. Kezet ráztak, majd mentünk is a kocsihoz. Ma este már koncert, és szinte megbolondulok.
 - Anya, nem lehetne, hogy ha megfürödtünk és elkészültünk, már induljunk is? – néztem rá szépen. Sose voltam ilyen anyuval, de jó érzéssel töltött el, hogy újra „élek”.
 - Hát ha nagyon akarod…
 - De nem miattam, csak Bella szeretné már látni őket. – védekeztem, pedig jól tudtam, hogy tudják, hogy Zayn miatt akarok sietni.
 - Igen, persze. – bólogatott Yaser egy sejtelmes mosoly kíséretében.
 - Most mi van? Hagyjatok már! – hajtottam le a fejem, mert elpirultam.
 - Menjetek készülni! – utasított anya, én pedig mint aki fejét vesztette, bőrönddel a kezembe rohantam a szobámba. Kinyitottam, kivettem belőle egy fekete nadrágot, egy felsőt, amit Zayn annyira szeret, a szekrényemből pedig egy tornacipőt. Szaladtam a fürdőszobába, és útközben kiabáltam Bellának.
 - 3. ajtó jobbra, válaszd ki a ruhád, majd balra az első ajtó egy fürdő lesz! Készülj! – kiabáltam, mire harsány nevetést hallottam és egy fontos mondatot.
 - Megőrül a fiamért! – nevetett Yaser. Mosolyogva megráztam a fejem, és a Zayn szobájával lévő fürdőbe mentem be. Megcsapott az illata, igaz, elég haloványan, de még éreztem. Gyorsan levettem… levettem? Ledobáltam a ruháimat magamról, és a zuhany alá álltam. Gyors hajmosás és fürdés után lefrissülve léptem ki a kabinból és éreztem, hogy egyre közelebb van az újbóli találkozásunk pillanata. Hajamat megszárítottam, feltettem egy enyhe sminket – mostanában egyre kevesebb sminket teszek fel -, felvettem a ruháimat, majd letrappoltam a lépcsőn.
 - Mehetünk! – kiáltottam. Anya törölközővel a fején, köntösbe nézett ki a konyhából, miközben kávét kortyolgatott. – Te még nem vagy kész? – pár oktávval feljebb szaladt a hangom.
 - Lola, 20 perc alatt készültél el. Yaser még most fürdik, Bella pedig a szobánkban sminkel. Nyugodj meg! – mosolygott.
 - Már hogy nyugodnék meg, amikor most találkozom hosszú idő után újra a barátommal? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
 - 3 nap nem sok idő. – rázta a fejét.
 - De igenis sok! – vitatkoztam. Rám hagyta, tudta, hogy semmire se megy most velem. Yaser jelent meg teljes harci díszben, mosollyal az arcán. – Végre egy normális!
 - Én mentem! – intett anyu, majd felment hajat szárítani és öltözni.

20 perc múlva anyu és Bella is levánszorogtak a lépcsőről. Felsóhajtottam, majd lekaptam a kocsi kulcsot a tartóról és indultam ki. Yaser kikapta a kezemből a kulcsokat, mire én értetlenül néztem rá.
 - Ha te vezetsz, fele annyi idő alatt érünk oda! Senki sem akar szívrohamot kapni a vezetési stílusod miatt. – nevetett, mire én csak egy grimaszt vágtam. Beültünk Bellával hátra, és indultunk.

Pár óra múlva odaértünk a koncert helyszínére, én pedig izgatottan szálltam ki a kocsiból. Egy magas, kigyúrt pasas jött oda hozzánk és mosolyogva megszólított.
 - Lola, szia! Paul vagyok! Gyere velem, Zayn már vár. Ja, és a többiek is! – intett, mi pedig követtük. Paul a hátsó ajtókhoz vezetett minket, majd a többieket leültette egy szobába, ahol a többiek családtagjai is ott voltak. Engem pedig egy másik ajtóhoz vezetett, melyen ONE DIRECTION felirat díszelgett.
 - Csak ő van bent. Menj! – biccentett, mire elmosolyodtam, és megköszöntem neki. Sunyi mosollyal az arcán ment ahhoz az ajtóhoz, ahol a többiek tartózkodtak, majd bement. Szembe fordultam az ajtóval, és nagy levegőt véve benyitottam.

Ekkor olyat láttam, amitől elállt a lélegzetem. Jobb lett volna, ha inkább kint maradok…

_____________________________________________________________________

Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom, de el voltam havazva a héten! Nagyon sajnálom, még a héten jön egy rész! ÉS! KÖSZÖNÖM A DÍJAT!!! :)) KÖSZÖNÖM A 4994 LÁTOGATÓT, A 2 KOMIT ÉS A 8 PIPÁT! <3 imádlak titeket <3 köszönöm nagyon, legjobbak vagytok! :)

Olvassátok, pipáljatok, komizzatok, írjatok chaten! JÓ OLVASÁST!

I hope you like it ;)