I. évad 17. rész

Most elköszönni kell, csendesen....

Zayn csak ült az ágyán, és engem nézett, ahogy pakolom be a szerintem fontosnak gondolt ruháit. Egy jó óra múlva már a bőröndön ültem, hogy összehúzzam a cipzárt, ami nemigen akart sikerülni. Zayn nevetve lépett oda, majd rátérdelt, és egy gyors mozdulattal összehúzta.
 - Ne nevess! Ilyen súllyal nekem is könnyű lenne összehúzni a zárat. – szóltam be neki.
 - Szóval azt akarod mondani, hogy fogynom kéne? – visított fel.
 - Hát… - húztam az agyát. Olyan kihívás elfogadva- fejjel nézett rám. Amint felfogtam, hogy mire készül, kirontottam a szobájából. Sikítva rohantam le a nappaliba, majd be a konyhába, ahol anya főzött. Kissé megilletődve nézett minket, de ő is elmosolyodott. Yasert pillantottam meg a konyhaablakból, amint éppen kint ül, és újságot olvas. Feltéptem az ajtót, és nekilódultam. Amint kiértem, bekapcsolt az öntözőrendszer. Igen, hát miért is ne délben kell bekapcsolni. De, várjunk már! Hát mindig este kapcsol be. Zayn! Hátranéztem, és megláttam, amint a főkapcsolónál áll, és diadalittasan mosolyog. Ekkor a látóterembe került a csurom vizes Yaser. Próbáltam visszatartani nevetésemet, de nem sikerült. Hangosan felkacagtam, mire Yaser is elnevette magát. Egymásra néztünk, majd Zayn felé vettük az irányt. Annyira elfoglalta, hogy örüljön a fejének, hogy észre sem vette, amikor elé értünk. Az apja lefogta, én pedig tökéletesen felzselézett hajának estem neki. Szépen összekócoltam, majd eljátszottam az őrült rajongót. Elkezdtem sikoltozni, hogy ’ Úristen, Zayn Malik a kertemben van!’, mire Yaser hangosan felnevetett, és így Zayn kiszabadult szorításából. Barátom nekem rontott. Szó szerint. Rám ugrott, mire én összecsuklottam súlya alatt, így kiterültünk a vizes fűben. Ahhoz képest, hogy reggel még esett az eső, olyan szépen sütött a nap, hogy csak na!

Csak szívtuk magunkba a D-vitamint, amikor anya kiáltását hallottuk meg.
 - Gyerekek! Ebéd! – Yaser felpattant, és szó szerint megrontott a konyhába. Zaynre néztem, hogy szóljak, nekünk is menni kéne, amikor felém fordult, felkapott, majd a még mindig bekapcsolt locsoló alá futott velem, letett, és tekintetét az enyémbe fúrta.
 - Tudom, hogy nem eső, de mindig is ki akartam próbálni. – suttogta ajkaimba, majd lassan magához húzott, és lágyan megcsókolt. Átkaroltam nyakát, ő pedig a derekamnál fogva húzott a lehető legközelebb magához. Ismét csurom vizesek lettünk, de most valahogy nem érdekelt. Csak Ő és én. Csókunkat anyám szakította félbe.
 - Gyerekek, ha nem jöttök, kihűl a kaja! – kiabálta, de amikor meglátta, hogy mit csináltunk, visszafordult az ajtóból és bement.
 - Jobb, ha megyünk. – mondta Zayn, mire én bólintottam és mentünk ebédelni.

Megkajáltunk, ami valami fenséges volt. Imádtam! Mivel Zayn ma este megy, ezért bementünk Zayn szobájába és filmeztünk. Valami gagyi vígjáték volt, de mi élveztük, mert együtt unatkoztunk. Aztán olyan 5 óra felé Zayn elment fürdeni, én meg kicsit összepakoltam a rumlis szobát. A múlt éjszaka történtek miatt kicsit megviselődött állapotban volt. Összeraktam egy kupacba a szennyes ruhákat, a tisztákat pedig visszahajtottam a szekrényébe. Kinéztem az erkélyajtón, és a kivilágított London tárult a szemem elé… ismét. Az eső esett, éppúgy, mint reggel. Ott álltam és az ajtó túloldalán lévő várost csodáltam meg persze versenyeztettem az esőcseppeket. Bellát már több napja nem hívtam, ahogy apát se Mike hogyléte felől. Nem vagyok jó ember, utálom magam. Elveszi az eszem Zayn és mindenkiről megfeledkezek. Egyszer csak valaki megállt mellettem, aki Zayn volt. Rá emeltem a tekintetem és láttam, hogy egy könnycsepp hagyta el gyönyörű szemeit. Felpipiskedtem és lecsókoltam könnyét. Nem szóltam, csak vártam, hogy ő kezdjen bele.
 - Apa sose volt ilyen boldog anyám mellett. – nyögte ki. Nem tudom, hogy ez nekünk most jó, vagy sem!? Most sem szóltam, tudtam, hogy folytatni fogja. Hamarosan… - De anyád mellett önmaga. Örülök, hogy talált magának egy ilyen tökéletes nőt. Legalábbis számára tökéletes. – mosolyodott el.
 - Anyám is annyira önfeledt, és kelekótya, mint egy őrült tinédzser. – nevettem fel halkan. – Anyámon is látszik, hogy szereti Yas-t. Boldog mellette. – mosolyogtam.
 - Számomra a tökéletes lány barna szemű, barna hajú, szép, intelligens, őrült, vad, kedves, és szerethető. Mint te. – nézett rám. Könnyen gyűltek a szemembe, majd távoztak is onnan. A szerelmem számára tökéletes vagyok. Biztos vagyok benne, hogy tényleg szeret.
 - Számomra a tökéletes fiú… - mondtam el-elcsukló hangon – éjfekete hajú, barna szemű, tökéletes arcvonásokkal rendelkező, szerető, tehetséges, csodálatos, kedves, gyengéd, pont, mint az, aki előttem áll. – Zayn szorosan magához vont, és csak ölelt. Nem csókolt meg, nem súgott semmit a fülembe. Csak ölelt. Biztonságot adó karjaiban tört rám a sírás. Teljesen eláztattam pólóját, amit most vett fel, eredetileg tisztán.
 - Indulnom kell. – motyogta halkan.
 - Vigyázz magadra, és a srácokra is. – szorítottam még jobban magamhoz.
 - Gyere! – fogta meg a kezem és az ágyához húzott. – Ezt odaadom neked, hogy mindig veled legyek. – nyújtotta át Nirvana-s pulcsiját és egyik dzsekijét. – A kedvenc illatoddal fújtam be. – mosolygott.
 - Köszönöm. – adtam szájára egy gyors puszit, majd Zayn felvett egy tiszta pólót. Egyik kezébe felvette a bőröndjét, másikkal pedig az én kezemet fogta meg. Így mentünk le a nappaliba, ahol a fiúk sorakoztak.
 - Hali srácok! – köszönt Zayn, majd mindegyikőjükkel kezet fogott.
 - Sziasztok! – öleltem meg mindenkit.
 - Zayn, indulni kell. – sóhajtott gondterhelten Liam, majd odalépett hozzám. – Vigyázz magadra, csajszi. – megölelt, majd ellépett tőlem.
 - Ügyesen, és nem bepasizni. – mosolygott Harry, majd megölelt és megpuszilt.
 - Mire hazajövünk, csinálj valami finomat. – vont közel magához Niall. Bólintottam, hogy így lesz.
 - Aztán vigyázz magadra és az öcsédre, bár őt nem ismerem, de biztos jó fej. – puszilgatott össze-vissza Lou, mire felnevettem. – Gyerünk, engedjük őket elbúcsúzni. – majd mindannyian kivonultak Zayn bőröndjével együtt.
 - Vigyázz magadra, és mindenkire, oké? – ölelt meg a barátom, aki már csak pár percig lesz mellettem, majd elmegy.
 - Oké, vigyázni fogok! De te is, épségben akarlak titeket viszontlátni. – mosolyodtam el.
 - Szeretlek! – csókolt meg lágyan.
 - Szeretlek! – mondtam, miután elváltunk. Adott még egy puszit a homlokomra, majd anyuéktól elbúcsúzva sok hétre távozott.

_________________________________________________________________________________

Sziasztok! JESSZUS! TÖBB, MINT 2500 LÁTOGATÓ ÉS 8 FELIRATKOZÓ! AZ ELŐZŐ RÉSZHEZ 6 TETSZIK ÉS 4 KOMI!! IMÁDLAK TITEKET! köszönömköszönömköszönöm! <3

Itt az új! Kicsit rövid, de sokat kell tanulnom és csak ennyi sikerül! Tettem ki chatet, így nem kell komizni a rész alá, hanem lehet oda is írni! 

I hope you like it ;) <3