I. évad 18. rész

Amikor azt hiszed, minden a legnagyobb rendben,
akkor történik valami, ami mindent felbolygat.

*Pár nap múlva*

Nos, itt vagyok a reptéren. Apámhoz és Mike-hoz jöttem. Az öcsém állapota javult, de még most sem az igazi. Bella pár hét múlva jön Geogia-ba hozzánk, és majd együtt megyünk vissza Londonba. Leemeltem a bőröndöm a szalagról, majd kifelé vettem az irányt. A fotocellás ajtón kilépve kerestem apámat. Megláttam az egyik ajtó előtt, és szinte rohantam hozzá. Nyakába ugrottam, és szorosan megöleltem.
 - Jó, hogy itt vagy! – mondta, majd megfogta a bőröndöm és kimentünk a kocsihoz. Beemelte a csomagtartóba a cuccom, majd bevágódott mellém a sofőrülésre. Indított, gázt adott, és 15 perc múlva már nála voltunk.
 - A tengerparton laksz? – néztem a tengerparton fekvő házra.
 - Lola! Georgia-ba szinte mindenki a tengerparton lakik. – nevetett fel. – Gyere! Mike azt hiszi, boltba mentem. Tényleg, oda is el kéne mennem! – kapott észbe.
 - Nem gond! Majd Mike-kal elmegyek sétálni és akkor beugrok egy boltba. – mosolyogtam, mire ő hálás pillantással nézett rám.
 - Köszönöm. Gyere, megmutatom a szobáját! – fogta meg a kezem és behúzott a házba. Kis takaros ház volt. Az elején volt egy tornác, ami szúnyoghálóval volt körbekerítve. Az ajtón belépve egy nappaliféleségbe érkeztem. Onnan nyílt a konyha, 3 szoba, egy fürdőszoba, és a konyhából nyíló hátsó ajtón lehetett kimenni a tengerhez. A ház amúgy kopott kék színű volt, fehér ablakokkal. Megállt Mike szobája előtt és bekopogott.
 - Töki! – szólította meg. – Valaki keres!
 - Ki? – kérdezte az öcsém szemét le se véve a meséről.
 - Gyere ki és meglátod! – mosolygott titokzatosan. Mike komótosan felkelt az ágyból, majd megállt apu előtt.
 - Kiengedsz? Mert így nem látom, hogy ki keres. – játszotta túl az agyát. Majdnem elnevettem magam! Apu arrébb állt, majd Mike végignézett rajtam. Lábtól felfelé haladt, és amint egyre jobban ismerőssé váltam számára, fokozatosan mosolyodott el. – Lol! – kiáltott fel és a nyakamba ugrott.
 - Szia, tökmag! Hogy érzed magad? – kérdeztem tőle.
 - Már jobban. – mosolygott rám.
 - Te, öcsi! Mi lenne, ha elmennénk sétálni és bevásárolnánk? Úgyis itt leszek egy ideig. – dobtam fel a labdát.
 - Csúcs! – csillant fel a szeme, és szaladt a cipőjéért.
 - Tessék! – nyújtott át apa valamennyi pénzt. – Remélem, elég lesz!
 - Apa! Nem egy évre vásárolok be ruhákat, cipőt, meg kajákat! – mosolyodtam el, amikor megnéztem, mennyi pénzt is adott ide.
 - Megyünk már Lola? – kérdezte Mike az ajtóból.
 - Rohanok! – kiáltottam oda neki, majd nyomtam apu arcára egy puszit, és mentem az öcsémhez. – Gyere! Tudod, merre kell menni?
 - Jaj! Persze! Apuval csomószor jöttünk már ki! Gyere! – fogta meg a kezem, és húzott maga után.

15 perc séta után aztán megérkeztünk egy kisbolthoz.
 - Menj, nézz magadnak valamit, addig én bevásárolok! – mondtam Mike-nak, mire ő az újságokhoz rohant. Pár perc alatt összeszedtem, ami kellhet, amikor Mike odaszólt.
 - Lol! Gyere egy kicsit, mert nem tudok dönteni!
 - Nos, mik közül kell választani? – kérdeztem csípőre tett kézzel.
 - Ez és ez. – mutatott két szinte tök ugyanolyat.
 - Szerintem ez jobb! – böktem a jobboldalira. Bólintott és beletette a kosárba. Gyorsan végigfutott a szemem, de egy újságon megakadt a tekintetem. Kivettem a tartóból és a címlapot elolvastam. Könnyek gyűltek a szemembe, torkom elszorult, levegőért kapkodtam. Ez lehetetlen.

Zayn nem tehet ilyet! Azt mondta, hogy szeret, és … ez lehetetlen!

A zsebemhez nyúltam, és kikaptam belőle a telefont. Tárcsáztam Zayn-t.

Egy csörgés… kettő… három… … sokadik csörgés, és nem veszi! Kinyomta! Hihetetlen!

_________________________________________________________________________________
Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen rövid, de most kaptam kémiából egy elég rossz jegyet, és nagyon tepernem kell! A héten még lesz rész, ígérem!:) Pipáljatok, komizzatok!
JA! ÉS  KÖSZÖNÖM A TÖBB, MINT 3200(!!!!!!!) látogatót, a sok komit és pipát <3 IMÁDLAK TITEKET! <3
Jó olvasást!
I hope you like it ;)