I. évad 41. rész

Sziasztok! Egyenlőre ennyi, sajnos nem tudok többet hozni. Családi okok miatt!! Vagyis.. szóval a rész írása közben a kutyám majdnem meghalt, szóval nem vagyok többre képes! Sajnálom! Köszönöm a megértéseteket! <33

Hétvégén jön a rész, megpróbálom összeszedni magam! Nagyon sajnálom, remélem, nem haragszotok rám! <33
KIEGÉSZÍTETTEM A RÉSZT!! SAJNÁLOM!!
A kutyám rettentő rosszul van, ami engem is megvisel. 2 órája sírok 5-10 perces szünetekkel!
De itt van! Köszönöm a 35(!!) feliratkozót, a 3 komit, a 14 tetsziket és a több mint 24100 oldalmegtekintést! <33
Mondjuk nem értem azt az egy árva nem tetsziket, kérem, aki rákattintott, az írjon komit, hogy mi nem tetszett neki! Köszönöm!

xx, Dodi

A megérzéssel az volt a legnagyobb baj, hogy nem társultak hozzá sem szavak, sem időpont. A rossz hírre ugyan felkészítette valamennyire az embert, de a nyugtalansághoz nem kapcsolódott se leírás, sem pedig dátumbélyegző.
 J. R. Ward

Az este folyamán énekeltünk - mármint a fiúk, én nem -, rengeteget röhögtünk, de éreztem Zayn-en, hogy nem az igazi önmaga. Láttam rajta, hogy egyáltalán nem akar elengedni. Mivel nem tudtunk együtt aludni, mivel tilalom van, ugye sem Lou-val, sem Niall-el, sem pedig Liammel nem alhattam, ezért a banda egyetlen szingli szívtiprójával aludtam. Igen, a levélben azt írta Paul, hogy Harry hosszabb távra tervez, de ebbe is belebukott, mint a többi kapcsolatába. Egy ideje nem találkoznak, szóval Hazza barátunk hivatalosan is szingli.

 A reptérre - Londonba - nem jöttek velünk a fiúk, illetve Liam igen, ugyanis felveszi Emily-t és Eleanor-t. Szóval ismét kevesebbet találkozok a lányokkal. Juhé! A terminál közepén állva hallottuk meg a hangosbemondót, mely megkért minket, hogy kezdjük meg a felszállást a göteborgi járatra.(Svédország déli része, tengerpart közelében, kereszanyámék ott élnek-szerk. megj.) Gyors ölelés és puszi Liamnek, majd a bőröndömet és Josh-t magam után húzva indultam meg a kapu felé.


Zayn szemszöge

 Liam dél körül fordult be a kocsival a feljáróra. Egy valaki hiányzik, mégpedig Emily. Túlságosan gyanús volt ez nekem. Már csak azért is, mert tegnap mondta Liamnek, hogy természetesen jönni fog és vegye majd fel Londonba. Szóval egyáltalán nem értettem. Amikor beértek a házba, üdvözöltem Louis barátnőjét két puszival és egy nagy öleléssel, majd Liam-hez fordultam.

 - Beszélünk? - kérdeztem barátomtól. Igen, mindketten nagyon lelkizős emberek vagyunk, és a balhém óta szorosabb a kapcsolat köztünk. Mármint nem testileg, hanem lelkileg. Segített nagyon sok mindenben, amiért rettentően hálás vagyok.
 - Ühüm. - bólintott, majd egyenesen az emeletre ment. Eddig nekem volt rá szüksége, de fordult a kocka, hiszen most neki van rám szüksége, mindennél jobban. Amint beértünk a szobájába rögtön kulcsra zárta az ajtót. Szóval nagyon bizalmas beszélgetésnek nézünk elébe, és erről addig nem tudhatnak a fiúk, amíg ő nem akarja, hogy tudjanak róla. Liam-nél nagyjából ezt jelenti a 'zárt ajtók mögötti beszélgetés'.
 - Emily? - kérdeztem, pedig mindketten tudtuk, hogy igenis, ő a baj. Még mielőtt szólhatott volna, folytattam. - Mit csinált?
 - Nem az, akinek mondja magát. A reptérről jöttem kifelé, amikor egy másik pasival nyalták egymást. És még amikor odamentem hozzá, le is tagadta, hogy ő lenne Emily. A pasi meg csak kérdezte, hogy 'ez meg miről beszél, Linda?'. Szóval csapot-papot magam mögött hagyva rohantam Eleanor-ért, és hoztam ide. Olyan gyorsan vezettem, hogy szerintem le is kaptak. - rázta meg a fejét.
 - Szóval akkor valakinek hazudik. Vagy neked, vagy annak a másiknak. Vagy mindkettőtöknek. Sajnálom, haver! - öleltem magamhoz, amikor hangos kiabálásra kaptam fel a fejem, és rohantam le a nappaliba. Csak az az egy mondat játszódott le újra, és újra a fejemben, amit Harry kiabált: 'Zayn, Lola gépe lezuhant!'

 A Londonból Göteborgba tartó járat a felszállás után pár perccel lezuhant. A kapitány szólt a központba, hogy az egyik hajtómű meghibásodott, de nem érték el a legközelebbi repteret. A gép 11:43 perckor az Északi-tengerbe zuhant. A mentőegységek már a helyszínen vannak, keresik a túlélőket.  

Legszívesebben képen töröltem volna azt a tudósítónőt, vagy kit. Pillanatokon belül az ajtónál álltam, kulccsal és kabáttal a kezemben. A többiek is felpattantak, cipőt és kabátot ragadva indultunk ki az autókhoz. Időközben Harry kitépte ujjaim közül a kulcsot, melyet igen erősen szorítottam. Minél előbb Londonba akartam érni. Tudni, hogy mi is történt pontosan. Idegesen pattantam be baloldalra, Harry a sofőrülésbe, Bella pedig Niallel hátra. A másik autóba értelemszerűen Liam, Lou és El ült, majd indultak el utánunk.
 - Gyerünk, Harry, nyomd a gázt! - doboltam idegesen a műszerfalon. Miért velem? Miért vele? Miért velünk?
 - Zayn, haver, kicsit csillapodj! Pár perc múlva a reptéren vagyunk, odamész az információs-pulthoz, megkérdezed, hogy mi történt, és ennyi. Kicsit higgadj le, kérlek! - kis monológja ellenére is gyorsított, így pár perc múlva már láttam a repteret. Még pár perc múlva már a parkolóba álltunk be, én pedig rekordidő alatt futottam be a terminál várójába. Emberek tolongtak, mindenki sietett volna a saját kapujához, hogy mielőbb elérhesse a gépét.
 - Jó napot! Elnézést, de a lezuhant repülőgép túlélőiről érdeklődnék! - torpantam meg lihegve a pultnál, a szőke, negyvenes éveiben járó nő pedig értetlenül nézett, majd hirtelen felcsillant a szeme, és tudtam, hogy vesztettem. Felismert, végem.
 - Szép napot! Sajnos erről semmi információt nem adhatok ki és nem is rendelkezünk annál többel, mint amit a hírekben mondtak. - válaszolt diplomatikusan és kimérten. Felment bennem a pumpa, még ennél is jobban.
 - A barátnőm és a gyerekkori barátja ültek a gépen! - emeltem fel a hangom.
 - Uram, kérem üljön le - mutatott egy székre -, ha valamit megtudok, értesítem. - bólintottam, majd teljesen kimerülve, fáradtan, idegesen, aggódva, és mindenhogy ültem le a székre. A srácok is megérkeztek, de nem tudtam többet mondani mint amennyit tudtak ők is.

 Lassan 2 órája ültünk ott, amikor meghallottam azt a mondatot, amire egyáltalán nem számítottam. Mosollyal az arcomon fordultam meg, majd az előttem álló nőhöz léptem.

I. évad 40. rész

Heey :'33

Itt az új, és ez most tetszik is ;))

Véleményt mindenféleképpen kérek!:)

Sajnálatos módon megcsappantak a kommentjeitek számai. El vagyok keseredve! Írjátok le, ha valami nem tetszik, mert csak úgy tudok javítani rajta!!

Köszönöm a rengeteg támogatást! <33

Köszönöm a több mint 22360 oldalmegtekintést, a 2 komit(?), a 12 pipát és a 32(!!) feliratkozót <33

IMÁDLAK TITEKET <33

A következő rész kedden vagy szerdán este érkezik!!

Jó olvasást!

xx, Dodi

Nem az a lényeg, hogy mit látsz, hanem az,
hogy hogyan látod,
mert az üzenet ott van mindenütt.

- Nagyon hiányoztál. - vont szorosan mellkasára. Beszívtam már jól ismert illatát, szemeimbe könnyek szöktek.
 - Eltűntél. - toltam el magamtól. Barna szemei szomorúan csillogtak, tekintetével enyémek után kutatott, de nem találta. Nem néztem a szemébe, különben elsírtam volna magam. - Semmi életjelet nem adtál magadról több mint fél éve. Kaptál volna meghívót az esküvőmre, de sehogy sem tudtam kideríteni a címed. Személyesen akartam átadni, de a háznál egy idős bácsi kertészkedett, és annyit mondott, hogy "a fiatalúr elköltözött, és nem tudom, merre". - tekintetem ráemeltem, a könnycseppek végigszántottak arcomon. Mostanában sokat sírok, leginkább fiúk miatt. Kavarogtak bennem az érzések Josh-al kapcsolatban, fogalmam sem volt, miért tűnt el, nem értesített a hollétéről, sem arról, hogy egyáltalán mi van vele.
 - Sajnálom. - farzsebébe nyúlt, és elővett egy képet, melyen egy áldott állapotban lévő, gyönyörű, hosszú fekete hajú lány tündökölt. - Ő a menyasszonyom. - mosollyal az arcán nyújtotta át a képet. Szemében büszkeség és feltétlen szeretet csillogott. - 3 napja született meg a lányom, Mia.
 - Menyasszonyod van? Gyereked? Családod? - hatalmas mosoly kúszott az arcomra, amikor határozottan bólintott. - Gratulálok! - sírva borultam a nyakába. - Ideje volt, hogy találj magadnak egy megfelelő lányt. - a képet visszaadtam neki, majd kimentünk a nappaliba és kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén.
 - Miért van két gyűrű a kezeden? - húzta össze szemöldökét. Az egyik - ami nem mellesleg kedvesebb számomra, mint a másik - az pontosan az, amit akkor kaptam Zayntől, amikor a megcsalásos (van ilyen szó egyáltalán?) dolog történt, és utánam jött Georgia-ba apámhoz. - Ezt Zayntől kaptam. - nyújtottam jobb kezemet, hogy megnézhesse. - Bele van gravírozva, hogy From Malik to my Beautiful. Ez pedig a házasságomat jelképezi. - nyújtottam most a másik kezem. Olyan kérdést kaptam, amire számítanom kellett volna, de meg sem fordult a fejemben, hogy megkérdezi.
 - Zayn miért nem hordja a sajátját?
 - Mert.. neki.. nincs. - fejem lehajtottam, hajam pedig szorgosan követte mozdulatom, így eltakarta arcom.
 - Nincs? De hát nem ő a férjed? - értetlenkedett.
 - Nem. A férjem LA-ben van. Elég nyomós oka van annak, hogy most én itt vagyok. Normál esetben nem lennék. - a kanapé besüppedt mellettem. Illata megcsapott, pillangóim felébredtek. Kezeit enyémekre kulcsolta, de nem ment tovább. A fogadás!

 - Mindjárt kész a kaja, Niall hambit csinált. - mondta hangosabban, hogy Josh is hallja.
 - Rendben. - óvatos csókot nyomtam volna ajkaira, de nem tettem. Szemei felcsillantak, hogy majd én elgyengülök, és ő nyer. Egy frászt! Ismét Josh felé fordultam. - És meddig maradsz?
 - Csak holnapig. Repülök vissza Svédországba, Jennának valami baja van, szüksége van rám. - szóval a menyasszonya Jenna, a lánya meg Mia.
 - Ott éltek? Mi a baja?- többet szerettem volna megtudni a családjáról. Szerettem volna, ha beavat a részletekbe.
 - Mostanában olyan fura. Van már neki egy lánya, kis aranyos, szőke hajú tündérke. De Jenna nem az igazi. Az elmúlt 3 hónap nem erre utal. - 3 hónapja fura a csaj, és én 3 hónapja vagyok férjnél. Van egy lánya, gondolom akkor volt pasi, aki megfektette Jennát, lett egy gyereke.
 - Mi történt? - érdeklődtem Zayn kezét egy kicsit megszorítva. Érintésekről szó sem volt a megállapodásba. Kézfogás még belefér, nem?
 - Megnézem a srácokat, remélem, nem ég még a kert. - nézett rám jelentőségteljesen. Szóval akkor valamit sejt.
 - Ideges, össze-vissza evett, amikor már az utolsó hónapokban járt Miával. Addig egészségesen, hogy a kicsinek is jól egyen, de miután kapott egy levelet valami Ian pasastól, megbolondult. Szó szerint. Széttépte a lapot, és elégette. Bekattant. Komolyan, valami őrültekháza van otthon. - rázta meg a fejét tehetetlenül.
 - Nem tudod, hogy ezelőtt hol éltek? - valami itt gyanús nekem a csajjal kapcsolatban, nagyon.
 - LA-ben, a tengerparton. Hatalmas ház, óriási kert pagodával, bejárónő, sofőr, minden tuti. Gyönyörű élet, csodás gyerek, és egy seggfej férj. Valami érdekházasság miatt hagyta ott Jennát. - a kirakós darabjait is megtaláltam, és pontosan beleillettek a fejemben elképzelt kép hiányzó részeinek helyére. Mindenre rájöttem, egyúttal a megoldásra is.
 - Meg szeretném ismerni a menyasszonyodat. - jelentettem ki oly hirtelen, hogy még magamat is megleptem a kérésemmel.
 - Lehetséges, hogy ez most nem a legmegfelelőbb időpont erre a megismerkedek a gyerekkori barátom menyasszonyával. - vakargatta kínosan a tarkóját.
 - Hidd el, hogy ez a legmegfelelőbb időpont. Mindent megértesz majd... idővel. - néztem rá könyörgő kiskutyaszemekkel, melyeknek nem tud ellenállni senki.
 - Oké. Akkor holnap jössz velem? - mosolyodott el halványan. Nyertem!
 - Megbeszélem a srácokkal. Gyere, menjünk enni! - fogtam meg a kezét, majd kihúztam a kertbe. Mindenki ott volt, aki számított. El és Emily - Liam barátnője - nem értek rá, még nem jöttek. Elvileg majd valamikor befutnak a hét folyamán. - Zayn, beszélhetnénk? - ijedten kapta rám tekintetét, melyben félelem tükröződött. Halványan elmosolyodtam, hogy minden oké. Tényleg, innentől kezdve minden jó lesz. Éreztem, hogy minden megváltozik, és minden jóra fordul.

A szobánkba beérve zártam kulcsra mögöttünk az ajtót.
 - Héé, most nem lehet, mindenki lent vár! Bár, ha gyorsak vagyunk.. - lépett hozzám közelebb. - .. de az alku miatt nem lehet, te is tudod.
 - Baszd meg, most nem erről van szó! A verseny még mindig élesben megy, de rájöttem valamire. Ne akadj ki, oké? - álltam meg az ablak előtt, ahonnan ráláttam jókedvű társaságunkra.
 - Oké, de ugye nincs baj? Fáj valamid? - aggodalmaskodott. Éreztem a hangján, hogy annyira hozzámérne, érintene, csókolna, ahol csak bír, de nem tette.
 - Semmi bajom, tényleg. Ugye Joshnak menyasszonya van. - kezdtem bele.
 - Igen. - fél szemmel láttam, hogy megerősítésképpen bólint is.
 - Jennának hívják, LA-ben élt ezelőtt. Van egy lánya, aki szőke hajú, és egy férje, aki Ian. - nyeltem nagyot, Zayn pedig hitetlenkedve kapta rám barna szemeit. Szólásra nyitottam száját, de még mielőtt hang kúszott volna ki torkán, folytattam. - Holnap elmegyek Joshsal Svédországba és megbeszélem Jennával a dolgot. Megkérem, hogy menjen vissza hozzá, mert mi nem szeretjük egymást, hogy én is eljöttem Iantól, hogy még mindig szereti őt és hogy.. - elakadtam. Azt azért mégsem mondhatom el neki, hogyha nem kapja vissza az egyes számú feleséget, akkor a kettes számút fogja szadizni.

 - El-elmész? - lépett hozzám közelebb, én pedig hátráltam egészen a falig, ahonnan már nem láttam ki az udvarra. Bólintottam. - De akkor mi lesz a pihenéssel?
 - Holnap délelőtt elmegyek, holnapután délelőtt ismét Londonban leszek. Gyere értem, és akkor mindent meg tudunk beszélni. - mosolyogtam rá. - Amúgy sem érhetünk egymáshoz, így legalább megúszunk 2 napot. - nevettem fel kínosan, mire szája mosolyra húzódott, de mosolya nem érte el a szemét. Nem akart elengedni. Láttam rajta, hogy nagyon nem akarja ezt.
 - Vigyázz magadra, oké? És bármi baj van, hívj! - lépett elém. Teljesen takarásban voltunk, amit ő ki is használt. - Nem látnak, nem lesz gond. - motyogta ajkaimra. Nem bírtam magammal, meg kellett csókolnom.

 Tisztes távolságban sétáltunk kis csapatunk irányába, akik már a saját hamburgerüket pakolták meg mindenféle földi jóval (Niallé úgy nézett ki, mint egy torony). Bella elismerően bólintott. Igen, ők úgy tudják, csak beszélgettünk. Hát igen, azt is csináltuk.

 Mosollyal az arcomon ültem le Lou és Harry közé. Az utóbbi egy nemtetsző pillantást vetett felém, és tudatta velem, hogy "elszakítom őket egymástól". Nevetve megráztam a fejem. Pár perc múlva Niall letett elém egy elég íncsiklandozó hamburgert, amit egy hatalmas puszival köszönt meg.
 - Érzem rajtad Zayn illatát. Mi történt ott bent? - arcom rögtön pírba szökött, akaratom ellenére. Gyors pillantást vetettem Zaynre, aki büszkén mosolygott. Niall széles vigyor kíséretében távozott, én pedig beleharaptam a világ legfinomabb Niall-burgerébe.

I. évad 39. rész

Hey :'33

Itt az új, remélem örültök:)) Ismételten érkezni fog egy rész még a hétvégén!:))

A helyzet az, hogy mivel katolikus iskolába járok(bár református vagyok, de nem vallásos-részletkérdés), hétfőn és kedden lelki napokra megyünk Tiszajenőre. Nos, ott nem tudok írni, ezért csak kedden este lesz új! :(( Sajnálom!

DE!! Utána itt az érettségi szünet is, május elseje, szóval lesznek részek, ne aggódjatok! <33

Köszönöm a több mint 21700 oldalmegtekintést, a 4 komit és a 17 tetsziket <33 LEGJOBB OLVASÓK VAGYTOK! <33

Ígérem, hogy a díjamat is kiteszem a hétvégén, de most nagyon fáradt vagyok, mindjárt elalszok. (reggeli negyed5-ös kelés nem valami jó)

Szóval hétvégén még egy rész, majd pedig előreláthatólag kedden is :))

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

Van a szerelem... A szerelem, amely nem évszakfüggő. Nem tavasszal érkezik, hanem egy találkozással.
Akkor, amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat csoda. Olyan csoda, amit sok ember talán soha nem él át. A csoda, hogy ott ülsz mellette, hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog, igen, neked adja mosolyát.

Pár perc múlva már összeszedtük magunkat annyira, hogy legalább a kanapéig el tudunk mászni. Csak ültünk a kanapén, a nappali csendjét a szipogásunk töltötte be.
 - Nem fog bántani. Ígérem, hogy megvédelek a férjedtől! - vont finoman mellkasára, majd apró puszikkal lepte el arcom. Annyira jól esett a közelsége, egyáltalán nem érdekelt, hogy mit tett, míg nem voltam itt. Hallottam szívének rendszertelen dobogását, rendezetlen és kusza lélegzetvételeit, melyeket feltehetőleg az én közelségem váltott ki belőle. Ezt onnan gondoltam, hogy velem is ugyanez történt.

 - Srácok, ti mikor akartok indulni? - trappolt le Harry a lépcsőn, de amikor meglátta, hogy megzavarta az idillinek tűnő pillanatot, heves bocsánatkérések közepette sarkon fordult és indult volna vissza, ha Zayn megállj-t nem parancsol.
 - Én pár óra múlva indulok, Lolát meg nem tudom. - nézett le rám.
 - Ha mindenki elment, én is hazamegyek. - néztem Hazza barátunkra, aki egyet bólintva fogta fel az elhangzottakat, majd indult vissza a szobájába. - Nagyon haragszol, hogy nem megyek veled? - emeltem rá tekintetem. Szemében az öröm mellett ott bujkált egy kis csalódottság is.
 - Anyu szeretne már látni téged, hiányzol neki. És a lányoknak is, te is nagyon jól tudod. - a kanapé karfáján lévő plédet laza mozdulattal széthajtotta és ránk terítette.
 - Tudom és tényleg sajnálom, de most nem lennék képes mosolyogni. - húztam keserves mosolyra a számat, ami inkább tűnt vicsornak, mint mosolynak.
 - Tudod, sosem gondoltam volna, hogy ilyet fogok mondani egy lánynak vagy nőnek, de most kimondom. Bármit megtennék azért, hogy boldognak lássalak és hogy teljes életet élj. Velem, vagy mással, de boldognak akarlak látni. Mert szeretlek és.. - csuklott el a hangja. Arcomra hullott egy könnycseppje, melyet azonnal le is töröltem úgy az ő arcáról, mint az enyémről. - veled akarom leélni az életem. Bármit megtennék azért, hogy a kertben ücsörögjünk az unokáinkkal és gyerekeinkkel. - nem néztem a szemébe, jól tudtam, hogy sír. Nem tudtam mást tenni, mint elmondani a bennem kavargó, egyáltalán nem egyenes és tiszta gondolataimat és érzéseimet.
 - Melletted akarok megöregedni, neked akarok gyereket szülni. Téged akarlak a nap minden percében. Azt a fiút akarom csókolni és ölelni, aki most itt van velem, és nem mást. - erős mozdulattal morzsoltam el pár könnycseppet az arcomon, majd el-elcsukló hanggal folytattam. - De nem lehet. Ha kiderül.. és veled lesz valami, abba én belepusztulok. Nem bírnám elviselni, ha szenvedni látnálak. - halk sírásom hangos, keserves zokogásba ment át. A nap sugarai pontosan ránk sütöttek, így a könnyeim meg-megcsillantak a nap erős reflektorai miatt.
 - Nem lesz semmi, megoldjuk! - hajolt közelebb hozzám. - Ketten, együtt! Igazi útvesztő az életünk, főleg, ha együtt vagyunk. - nevetett fel halkan, mely engem is szerény mosolygásra késztetett. - Kérlek, bármilyen levelet kapsz, azonnal szólj! - motyogta ajkaimra.
 - Re-rendben. - dadogtam, meg sem tudtam rendesen szólalni. Mi az oka? Talán az, hogy lehelete csiklandozta a bőröm, ajkai súrolták az enyémeket, és mondjuk az, hogy Ő tartott a karjaiban és váltotta ki belőlem ezeket.

Ajkai finomat ízlelgették az enyémeket, keze fenekemre vándorolt. Belemarkolt, én pedig felnyögtem, amit egy mosollyal díjazott. Így játszunk? Igen? Lássuk, ki nevet a végén.

Kezeimmel hevesen éjfekete hajába túrtam, kezemet nadrágja széléhez vezettem, amely éppen csak takarta a tökéletes V-vonalat az alhasán. Cirógatni kezdtem, csókunkat nem hevítettem tovább, hanem kínzóan, lassan csókoltam, mely még jobban beindította. Tetoválásai mentén a csuklójától egészen a mellkasáig húztam végig körmömet, teste pedig libabőrbe burkolózott. Lovaglóülésben magára ültetett, tincseimet jobb vállamra húztam, hogy ne zavarja. Már csak a játék kedvéért is kemény férfiasságára csúsztam, mire ő erősen fenekembe markolt. Felnyögtem.
 - Itt már enni sem lehet nyugodtan! Lehetetlen meglenni mellettetek! - zavarta meg egy ismerős hang játékunkat. Igazából csak én fogtam fel játéknak, Zayn komolyan gondolta. Még mit nem?! - Srácok! - kiáltott fel a fiúknak Bella. A fiúk egy emberként vágtattak végig az emeleten, majd le a lépcsőn, be a nappaliba.
 - Igen? - kérdezték szinte egyszerre.
 - Titeket nem zavar ez az egész? - mutatott ránk. Mi még mindig ugyanabban a pozícióban ültünk/feküdtünk, mint amikor megszólt minket. - Mármint nem az, hogy együtt vannak, hanem amit csinálnak. Mi lenne, ha a kis kiruccanásunk alatt 5 napig egymáshoz sem érnének? - a fiúk merengő fejet vágtak, majd további információra éhezve meredtek barátnőmre. - Semmi csók, semmi szex, még egy puszi sem vagy ölelés. Együtt alvás meg végképp nem!
 - És aki veszít? - kérdezte élvezve a helyzetet Harry. Azért két szerelmest eltiltani egymástól, akik nem mellesleg együtt élnek, és rendszeresen egymáson lógnak(testileg érintkeznek, bármilyen formában), nem a legjobb és legnyerőbb próbálkozás.
 - Aki veszít, az csinál nekünk 1 hétig reggelit és vacsit. Mindenki jól jár! - nevetett fel Bella, mire én szúrós és gyilkos pillantásokkal halmoztam el. Zayn felült velem, így én az ölébe kerültem. Kezet nyújtott, melyet én el is fogadtam. Louis elvágta a kézfogásunkat, így hitelessé téve azt. Gyermekded lélek.

*2 nap múlva*

A kocsiban ültem Niallel és Bellával. Lassan odaérünk a tóparti házikóhoz, ahol kicsit több, mint másfél hetet töltünk majd el. Csak egy kis nyugalomra és csendre vágyunk, ami ha Louis-n múlik, nem lesz meg.

Még további húsz perc vezetés után értünk oda. Aranyos kis ház volt, rögtön belopta magát a szívembe. A ház előtt már 3 kocsi állt. Gondolom a maradék 4 srácé, mivel úgy volt megbeszélve, hogy Liam felveszi Bradfordban Zaynt, és úgy jönnek ide. Eleve Liamnek északra kell menni Zaynért, pedig tudni való, hogy Wolverhampton és Bradford 2 órányira van egymástól. Plusz 3 óra Bradfordtól Londonig. Londontól Crawley-ig - ahol most vagyunk - több mint 1 óra. Szóval 6 órát kocsikázik Liam. Hogy hol a logika? Az valahol elveszett.

A lakásban Zayn körbevezetett, megmutatta a szobákat, a fürdőszobákat, a kertet és a konyhát is.
A konyhába lépve nem várt személlyel találtam szembe magam. Könnyek lepték el a szemem, akaratlanul is mosoly kúszott számra.
 - Örülsz? - kérdezte Zayn a fülemhez hajolva. Hevesen bólogattam, majd vendégünk karjaiba vetettem magam.


P.S.: Mit gondoltok, ki jöhetett hozzájuk?:)) Komiba várom! ( nem fogom leírni, hogy ki gondolt jóra, és ki nem:P )

Amúgy ez még egy régebbi kép, de akkor is kiteszem! 

HARRY VELÜNK VAN <33

I. évad 38. rész

Hey :'33

Itt az új! Nem vagyok vele megelégedve, de hoztam, mert megígértem! A következőre több időt szánok majd, ígérem! <33

Köszönöm a 19 pipát, a 4 komit és a több mint 20940 oldalmegtekintést! A DÍJAT IS KI FOGOM TENNI HÉTVÉGÉN!!! :))) LEGJOBBAK VAGYTOK, IMÁDLAK TITEKET <33

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

Arra eszméltem fel, hogy Lou a szemem előtt lengeti kezét. Szóval Ian is tudott róla, csak én nem.
 - Miért titkoltátok előlem? - vontam kérdőre. - Jobb, hogy tőled kell megtudnom, hogy mit csinált, amíg nem voltam mellette? Könnyebb a lelketeknek, ha ilyennek láttok?
 - Azt hittük, hogy rendbe jött. Egyikőnk sem gondolta volna, hogy ennyire súlyos. - nézett rám csodálatosan tengerkék szemeivel.
 - A nézésed sem hat meg, sajnálom! - ráztam a fejem. - De 3 hónap alatt hogy a francba tudta így tönkretenni magát? - komolyan halvány lila gőzöm sem volt afelől, hogy hogyan lehetséges ez.
- Zayn amúgy is indulatos srác.. - jó, ebben igaza van. - .. és nem is tiszta anyagokat vett vagy mit csinált. Ez teljesen tönkretette a szervezetét. 3 hónap alatt ilyen nem valószínű, de ő volt az az egy a millióból, akinek sikerült. Az érkezésed előtti napokban tette le. - sóhajtott hatalmasat. Féltem a következő mondatoktól. Mint később kiderült, volt is okom. - Mielőtt megérkeztél, azelőtt volt egy dühkitörése. Belevert az ajtajába egy csomószor, és nem tudtunk vele mit csinálni. De azóta semmi erre utaló jel nem volt. Nem tudom, hogy hogyan történhetett.
 - Megkért, hogy menjek ki a konyhából, mert le kell nyugodnia. De én nem tettem és megcsókoltam. Miattam van minden! Az is, hogy drogba és piába menekült, és az is, hogy elvesztette a fejét. Én vagyok az oka! - hangom olyan decibellel hasított a levegőbe, hogy Lou összerezzent. - Bocsáss meg! - simítottam végig fedetlen karján.
 - Nem gond. - suttogta. Furcsa volt, túlságosan is furcsa.
 - Lou, mi a baj? - kerestem a tekintetét, de nem találtam.
 - El kell menned L.A.- be. - nyögte ki nagy nehezen. Bennem a vér is meghűlt egy pillanatra. Micsoda?
 - Mi? Mit mondasz? Hogy elmegyek? Nem, azt nem! Nem is értem, miket mondasz! - akadtam ki. Miért akar ő is elküldeni?
 - Ha ez kiderül, vége a jófiúkból álló bandának és a jóhírünknek is. - jelentette ki nemes egyszerűséggel. Ismét felment bennem a pumpa, éreztem, hogy pillanatokon belül robbanok. Be is következett.
 - Szóval azért hagyjak fel az eddigi csodás életemmel, hagyjak itt mindenkit, beleértve titeket is, csak azért, hogy nehogy kiderüljön, hogy egy kibaszott drogos van a bandában?! - szinte üvöltöttem. Nem is az dühített fel, hogy el akar küldeni, hanem az, hogy csak emiatt. Nem hittem el, amit az imént hallottam a saját fülemmel és az Ő szájából. - Lemegyek a fiúkhoz, és megkérdezem őket is! - pattantam fel az ágyról, majd színpadiasan, királylányhoz méltóan estem ki az ajtón.

 - Gyere, te nyomi! - segített fel legjobb barátom a földről. A nappaliba érve mindenkit ott találtam, kivéve az egyetlen ír zabagépet.
 - Elment a barátnődért. - suttogta fülembe. Egy bólintással elintéztem, majd a srácokhoz fordultam.
 - Fiúk! - nem figyelnek. - Hahó! - emeltem fel a hangom, de mit sem segített. - Figyeljetek már! - léptem a tv elé, majd egyszerű és gyors mozdulattal kikapcsoltam, majd kivettem Harry kezéből a távirányítót. - Szerintetek is menjek vissza Amerikába csak azért, hogy nehogy kiderüljön Zayn kis afférja a droggal és a piával? - az említett ijedten kapta rám a tekintetét, szemeiben megbánást véltem felfedezni. - Ne aggódj, ha elküldötök, elmegyek. Örökre. - egészítettem ki mondatom. Egy ideig csendben ültek, majd egyszerre felsóhajtottak. Ezt gyakorolni szokták? - Nos, ki szavaz arra, hogy menjek? - mindenki feltette a kezét. Elszomorodtam, de persze megértem. A hírnév fontosabb, mint én. - Jó, csak a poén kedvéért. Ki szavaz amellett, hogy maradjak? - a kezek ismét a magasba röppentek. Döbbenten néztem végig a fiúkon. - Megmagyaráznátok?
 - Szeretnénk, ha velünk maradnál, de Zayn titka sem derülhet ki. - magyarázta meg végül a csapat legértelmesebbje, majd nagy sóhajok közepette felállt a kanapéról. - Ha haza akarunk menni, akkor pakolni kéne.
 - Bells amúgy is Niallel megy Mullingarbe, szóval tiéd a ház. - tárta ki hosszú karjait Harry, majd laza mozdulattal az ölébe vont, majd nyomtam az arcára egy puszit. Zayn szikrázó szemekkel nézte végig kisebb enyelgésnek nem mondható érintkezéseinket és ha szemmel ölni lehetne, Harry rég egy fekete koporsóban feküdne. De morbid gondolataim vannak, jesszus! Harry a fülemhez hajolt, majd belesuttogott. - Ne aggódj, kitalálunk valamit! - mosolygott rám, majd mindhárman fogták magukat, és az emeletre mentek. Három ajtócsapódás és a házban csend uralkodott. Csak ketten maradtunk a földszinten, de egyikőnk sem szólt egy árva szót sem.

- Lola, én sajnálom.. - törte meg a csendet. Nem hagytam, hogy befejezze.
 - Sajnálod? Hát én is! Sajnálom, hogy ilyen ember lettél! Mi a szarért teszed tönkre magad? Visszajöttem, itt vagyok veletek, nem? Itt vagyok, pedig a férjemmel kéne lennem Los Angelesben. Ian pedig pontosan tudja, hogy mi történik köztük és azt mg én tudom, hogyha visszamennék, mi várna rám. De én ennek ellenére is itt vagyok, melletted. Azok után sem rohantam el miután az a dolog.. kiderült. - hallottam, ahogy nyílik az ajtó, de nem is érdekelt. - Te is jól tudod, hogy Ian már apuka, és a gyerekének nem én vagyok az anyja. Én tőled akarok gyereket, senki mástól. Csak tőled! Annak ellenére is, hogy ... - elcsuklott a hangom. A sírás fojtogatott, könnyeim előtörni készültek, és én nem tudtam megállítani őket. Igazából nem is akartam, csak azt, hogy eluralkodjanak rajtam az érzések.
 - Lol, jól vagy? - kérdezte hátam mögül egy ismerős, női hang. Megfordultam tengelyem körül, és szembe találtam magam az egyik legszebb női arccal.
 - Bella! - ugrottam nyakába legjobb barátnőmnek. - Niall, húzzál fel pakolni, ma este mentek haza! Futás, futás! - hessegettem fel az emeletre. Bella elment fürdeni, Zayn pedig még mindig a nappali közepén állt meggyötört arccal.

Valaki rátenyerelt a csengőre. Komótosan az ajtóhoz lépkedtem, majd kinyitottam. Senki sem állt előtte, de amikor visszafordultam, észrevettem az ajtóra ragasztott levelet Nekem címezve. Kihajtottam a lapot, majd elolvastam.

Május végéig adok haladékot! Ennyi időd van elfelejteni és kiélvezni a Malik gyerek által szerzett örömeidet! Addig nem kereslek, hogy utána jobban el tudjak veled játszani! Csókollak, Ian

Zokogva rogytam le az ajtó tövébe. Hogy tehet ilyet? Hogy képes erre?
Zayn gondolom már sokallta visszatérésemet a nappaliba, ezért utánam jött. Piros szemekkel nyújtottam át neki a levelet, és most valahogy nem érdekelt, hogy drogozott vagy ivott. Most nem érdekelt, ezentúl nem is fog! Vele akarok lenni, kiélvezni minden egyes pillanatot, amit vele tölthetek. Könnyes szemeimmel is láttam, hogy a sós cseppek végigfutnak borostás arcán. Fájt így látni, fájt sírni látni. Felhúzott a lépcsőről, az ajtót becsukta mögöttünk, majd óvatosan nekilökött. Tudta jól, hogy egyikőnk sem képes eltámolyogni a kanapéig, ezért az ajtónak döntött, hogy legalább ha én meg tudok állni, valamennyire őt is meg tudom tartani.

Szorosan magához ölelt, és csak sírt pontosan úgy, ahogy én is.
 - Vigyázni fogok rád! Nem hagyom, hogy az a tetű bántani merjen! - fogta erős kezei közé törékeny arcom. Mélyen a szemembe nézett, engem pedig rabul ejtettek barna, csillogó szemei. Sosem gondoltam volna, hogy valaki ekkora hatással lesz rám, mint Ő. A pillangóim ( vagy egy egész állatkert ) életre keltek, lábaim megremegtek. Vágytam csókjára. Ez ebben a pillanatban nem következett be. Kaptam tőle egy homlokpuszit, mely épp annyira volt erős, mint gyengéd. Gyomrom megremegett, pillangóim szálltak mindenfelé, kitörni készültek. Vajon valaha is el fog múlni ez az érzés?

I. évad 37. rész

Heey :'33

Itt az új, remélem örültök. A következő rész kedden vagy szerdán este érkezik!

Köszönöm a 4 komit, a 17 tetsziket, a 31 feliratkozót és a több mint 19900 oldalmegtekintést! Mondtam már, hogy a legjobbak közt is a legjobbak vagytok?:)) <33

Köszönöm a díjat is, hamarosan azt is kiteszem! <33

Jó olvasást! <33

I hope you like it ;)

xx, Dodi

Mély álmomból a nap felkelő sugarai húztak vissza a való világba. Az ablakon át beszűrődő sugarak tökéletesen rávilágítottak a szobában táncoló porszemcsékre. Tekintetem végigvezettem a több mint rumlis szobán, a telepakolt bőröndökön, míg végül meg nem állapodott a mellettem alvó, megtestesült tökéletességen. Hosszú, fekete szempillái néha-néha megrezzentek, ajkai elnyíltak és halkan horkolt. Az éjjeliszekrényen pihenő telefonomon megnéztem az időt. 8:39-et mutatott, ami éppen ideális időpont ahhoz, ahogy végre kimásszak az ágyból és reggelit készítsek a srácaimnak.

Halkan felálltam a puha ágyból, Zayn arcára halvány puszit nyomtam, majd a piros mamuszomba bújva kimentem a szobából. A házban hatalmas nagy csend honolt, ami arra adott biztosítékot, hogy a fiúk még az álmok mezején kergetik a bárányokat. Jó, hülye példa volt, de Louis már álmodott ilyet. Meg sem lepődtem rajta, amikor elmesélte.

A hűtő tele volt pakolva mindenféle finomsággal, szóval úgy döntöttem, hogy csinálok gofrit és rántottát. Elővettem a hozzávalókat, a tányérokat, az evőeszközöket, majd munkához láttam. Fél óra múlva már szinte végeztem a gofrikkal, amikor valaki berontott a konyhába. Ismét egyet találhattok, hogy ki volt az.
 - Gofri! - kiáltott fel örömében. Felkapva legalább 8 darab finomságot huppant le az egyik székre, majd kente meg Nutellával és nyomott rá tejszínhabot. Mosolyogva ráztam meg a fejem.
 - Neked is szép reggelt Niall! - üdvözöltem, mintha észre sem vettem volna az előbbi kis attrakcióját.

 - Nfkd ös! - viszonozta köszöntésem teli szájjal.
 - Niall! Viselkedj! - szólt rá Paul, aki éppen most érkezett. - Szia, Lola! - ölelt át.
 - Jó reggelt, Paul! Gyere, egyél! - invitáltam egy kis reggelire a csapattal.
 - Köszönöm. - helyet foglalt, majd a más asztalra helyezett gofrihalmot kezdte pusztítani.

Pár perc múlva megjelent Liam is, eléggé nyúzott arccal.
 - Mi történt? - léptem oda hozzá. Talán egyszer, ha láttam ilyen meggyötörtnek. Tegnap este még semmi baja sem volt, most meg így néz ki.
 - Az este folyamán összevesztem Ruth-tal. Elmondtam neki, hogy mivel mennünk kell Afrikába, fogalmam sincs, hogy mikor megyek haza. Felkapta a vizet, kiabált velem, olyanokat vágott a fejemhez, hogy nem ismer rám, nem ilyen voltam, meg hogy milyen dolog az, hogy a karrierem fontosabb, mint a családom. Lola, én.. Nem tudom, mit tegyek! - könnyek szöktek barna szemeibe, és fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Szerencsére Paul megszólalt.
 - Éppen ezért jöttem. Valami járvány tört ki Közép-Afrikában, szóval az út lefújva. Eddig még úgy van, hogy csak 3 hónapra zárják le a határokat, de aztán nem tudni, mi lesz a vége. - mosolyogva néztem Liamre, aki láthatóan teljesen megkönnyebbült. - Szóval ameddig ott lettünk volna, ami 2 hét, szabadok vagytok. Talán be kellene iktatni egy sajtótájékoztatót, hogy miért nem megyünk, meg azért is, mert hamarosan újabb turné. - nézett rám. Torkom elszorult, szemeimbe könnyek szöktek, és csak bólogatni tudtam jelezve, hogy felfogtam és megértettem. Lucy szaladt be a konyhába, majd könyörgő tekintetét rám emelte. Adtam neki is enni, majd nekiláttam a rántottának.

Fél óra múlva már mindenki az asztalnál ült és tapsoltak, sikongattak meg pacsiztak egymással, hogy nem kell menni.
 - Fiúk! Nem szép dolog ilyennek örülni! Éppen ismét jótékonysági célból mentetek volna. - elégeltem meg.
 - Jó, na! - durcázott be Harry. Szuper, kezdhetem a kiengesztelését!
 - Hazza cica, nem azért mondtam! - öleltem meg hátulról. Fejét hátrahajtotta, felnézett rám smaragdzöld szemeivel, melyekben cinkosság csillogott.
 - Megint bedőltem. - közöltem a mindenki számára jól ismert tényt. Harry egyszerűen felnevetett.
 - Mint mindig. Hú! - kapott észbe. - Mi lenne, ha elmennék a tóparti házhoz? Mondjuk 2 nap múlva? Ma hazamegyünk a családhoz meg a haverokhoz, és mondjuk holnapután délután ott találkozunk? - tervezgette a  2 szabad hetüket.
 - Én meg megvárhatnám itt Niallt. Egyedül úgy sem találnék el. - dobtam fel az ötletet, mire Zayn döbbentem nézett rám.
 - Nem jössz el a családomhoz? Vagyis a feléhez? - kérdezte. Megráztam a fejem.
 - Zayn, sajnálom. Mindenki úgy tudja, hogy nekem férjem van. Milyen lenne, ha veled flangálnék London és Bradford utcáin? Mit gondolnának az emberek? - hitetlenkedve nézett rám.
 - Nem te mondtad anno, hogy nem érdekel, mit gondolnak a többiek? Hova lett az az elméleted? Ian elvette? Mást is elvett? - emelte fel a hangját. Utolsó két kérdése szíven ütött. Amikor meglátta könnyes szemeimet, rögtön észbe kapott. - Nem úgy gondoltam, Lola! Ne hara...
 - Ne haragudjak? Hányszor fogod még eljátszani ezt a kis játékot, Zayn? Te is tudod, hogy Ian megalázott és megbántott. Te tudod a legjobban, és mégis pontosan te tiporsz belém ott, ahol a legjobban fáj! De nem érdekel! Tegnap is én voltam ott veled, amikor kiborultál, én beszéltem a húgoddal, hogy ne haragudjon rád. Visszajöttem hozzád, mert segíteni akartam dalt írni. Miattad jöttem vissza, azért, hogy újra láthassalak! Igen, kimondtam! Miattad tettem mindent az életemben, amióta ismerlek! Végig az irántad érzett szerelmem vezérelt! - a könnyek végigszántottak arcomon, míg végül a padlóra nem hullottak. Zayn teljes megbánással indult el felém, arcán mindenféle érzelem futott át. - Ne érj hozzám! Azt akarod, hogy elmenjek? Mert ha most elmegyek, ígérem, hogy nem jövök vissza többet. Hozzátok nem! Ha most elmegyek, kilépek az életetekből. A döntés a tiéd! - álltam meg csípőre tett kézzel. Könnyeim még mindig megállíthatatlanul szántották végig bőröm, alig láttam valamit Zayn tökéletes arcából. Nem értem magam. Mindig csak dacolok veled, holott minden pofonegyszerű lenne. Mindketten szeretjük egymást, itt állunk egymástól pár méterre, mégis a köztünk lévő távolság mérföldnyi. Annyi mindent szeretnék elmondani minden alkalommal. Hogy szeretlek, hogy végig melletted maradok, bármi történjen. Hogy sosem hagylak el, és mindig vigyázok majd rád.

Nem is vettem észre, hogy egyedül maradtunk a konyhában. Arcán meglepettség futott át, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is.
 - Na? - vártam még mindig a válaszára.
 - Komolyan ezeket gondolod? - kérdezte.
 - Persze. Ha elküldesz, én elmegyek. - bólogattam. Még jó, hogy nem úgy gondolom! Vedd észre, hogy mindenestül és mindennél jobban akarlak!

 - Nem erre gondoltam. Tényleg szeretsz és mellettem maradnál, bármi történjen? - kérdése meglepett. Honnan tudja? - Kimondtad. Minden egyes szót, amit gondoltál, ki is mondtad. És nem akarom, hogy elmenj! Legyen bármi ebből a kis dolgomból, nem érdekelnek a következmények. - lépett hozzám közelebb. - Látod, most már nincs köztünk mérföldnyi távolság. Csak hogy tudd! Soha nem adnálak senkinek! - lépett még kettőt. - A távolság most mennyi? - kérdezte szerelemtől és birtokvágytól csillogó szemekkel.
 - Amennyi a valóságban. - nyeltem nagyot. Fogalmam sincs, mit akar tenni ezek után. Arra eszméltem fel, hogy lehelete égeti bőröm, teste enyémnek simul, a hátamat pedig a fal hűti. - Semennyi. - helyesbítettem, mire egy csalfa mosoly kúszott ajkaira. Rózsaszín ajkai annyira hívogatóak voltak, annyira meg akartam csókolni, de nem mertem.
 - Tegyél meg nekem valamit! - szólalt meg rekedt hangján.
 - Mit? - nyögtem, hiszen ajkai az enyémeket súrolták.
 - Menj ki a nappaliba, le kell higgadnom! Most! - utasított keményen. Nem tettem meg. Kockáztattam. Muszáj volt megcsókolnom. Ajkai tépték az enyémeket, kezei derekamra csúsztak, ujjait bőrömbe nyomta. Belenyögtem a csókunkba, de most kivételesen nem az élvezettől. Próbáltam eltolni magamtól, de erősebb volt, sokkal. Legfájdalmasabb pontjába térdeltem, felnyögött, rögtön elengedett. Kirohantam a konyhából egyenesen a nappaliba. Mindenki ott ült és nézték a tv-t.

 - Louis! Gyere velem! - nyújtottam felé kezeimet, melyeket készségesen elfogadott, majd felállt és feljött velem az emeletre. A szobánkba érve bezártam magunk mögött az ajtót, amit Louis nem nagyon értett.
 - Öhm, Lola. Én szeretlek meg minden, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. - vakargatta a tarkóját. Nem is figyeltem oda rá, csak elkezdtem mesélni.
 - Fogalmam sincs, hogy meddig voltatok bent. De kimondtam a gondolataimat, ő pedig már majdnem kiengesztelt, amikor arra kért, hogy menjek ki a konyhából, mert le kell higgadnia. Én persze nem akartam ott hagyni, kockáztattam. Megcsókoltam. Ujjait az oldalamba fúrta és nagyon fájt. - felemeltem pólómat, és amikor két oldalamon megpillantottam a már most belilult ujjnyomokat, kitört belőlem a sírás. Zokogni kezdtem, összecsuklottam az ajtóban. Louis rögtön odarohant, felemelt, majd az ágyra tett. - Megrúgtam és így ki tudtam jönni. Nem engedett el, Louis! Sosem láttam még ilyennek. A hangulatingadozásaitól egyszerűen frászt kapok. Mi lett vele? - szipogtam.
 - Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod. Ne haragudj ezért senkire, legfőképp ne magadra. Oké? - kérdezte mélyen a szemembe nézve. Bólintottam. - Hallani akarom!
 - Megígérem!
 - Amikor elmentél, Zayn az italba és a - hatásszünetet tartott - drogokba menekült. Nem bírta elviselni a hiányodat. Szerencsére le tudott róla állni, de megviselte az idegrendszerét. Volt, hogy napokig nem láttuk, majd egyszer csak előbújt egy belvárosi lakásból, mintha mi sem történt volna. 2 napra rá megint eltűnt. Így játszott, és mi nem tudtunk semmit sem tenni. Sajnálom! - ölelt meg.

Ekkor összeállt minden. Nem a gyerekkori megerőszakolásról beszélt Ian, hanem erről.