II. évad 14. rész

Sziasztok! (:

Sajnálom, hogy máris elérkeztük idáig. Az utolsó rész - leszámítva az epilógust - megérkezett. 
ÁTLÉPTÜK A 100.000 MEGTEKINTÉST! NAGYON KÖSZÖNÖM ♥

Nem tudok többet mondani egyenlőre, csak annyit, hogy jó olvasást! (:
Rövid lett, de a legjobbat az epilógusra tartogatom (:

xoxo

Értékesebb örökséget nem hagyhat gyermekeire a szülő,
mint ha mindennap áldoz rájuk pár percet. - Lola Hamilton

 Az apuval való kibékülésünk óta eltelt pár hónap, és a legjobb az egészben az, hogy ha nem is naponta, de kétnaponta beszéltünk az internet segítségével. A kicsit több mint három hónap alatt küldött Sophie-nak ajándékot, amit kislányom nevetéssel, visítozással, tapsolással és némi gügyögéssel értékelt. Már néha hallatott szófoszlányokat, mint például: nnni, ami annyit tesz, hogy éhes. Amikor álmos, a tennnt-et használta, hiszen Zayn mindig úgy mondta neki, hogy Gyere, megyünk tentikélni. Pár hete a neveinknek az első szótagját kezdte gügyögni, ami nem jelentett jót. Egyikőnk sem szerette volna, ha keresztnevünkön hív minket, így én Zayn-t apának, ő engem pedig anyának kezdett hívni. Sophie már magától felállt, a segítségünkkel eljárt, de még egyedül nem ment neki. Egészen idáig. Egyik este a szőnyegen játszottam vele, vártuk, hogy Zayn hazaérjen az egész délután át tartó stúdiózása után. Fél hét körül nyitódott az ajtó és a magas alak belépett a nappaliba, majd megállt a szőnyeg előtt.
 - Szia kincsem! - mosolygott kislányunkra, és ledobta cipőét. Éppen a szőnyegre akart lépni, amikor Sophie felállt.
 - Ott maradsz! - szóltam Zayn-re, aki értetlenül nézett rám. - Oda akar menni hozzád. Hívd oda! - magyaráztam neki, mire teljesítve kérésemet leguggolt.
 - Idejössz hozzám? - nyújtotta ki Sophie felé hosszú, tetovált karjait. Kislányunk tétován állt, nem mozdult. - Na, gyere ide apuhoz. - nógatta az előttem álló, pelenkás apróságot. Egy kis motiváció kellett neki, így Zayn megcsörgette kulcsait, amit Sophie mindig rágcsál. Talán három, esetleg négy méter volt köztük a távolság, de Sophie átszelte. Egyik lábát tette a másik után, odatotyogott apjához, aki szorosan a karjaiba vonta. Azonnal a legközelebbi telefonhoz nyúltam és tárcsáztam a fiúk számát. Harry szólt bele.
 - Azonnal hangosíts ki! Ugye ott vannak a lányok? - hadartam gyorsan, ő pedig tette, amit kértem.
 - Igen. Kihangosítottalak és a lányok is itt vannak mellettünk. - nyugtatott meg.
 - Filmet néztünk, miért zavartál meg? - hallottam meg Louis hangját. Szokta játszani a fejét még most is, ennyi idősen.
 - Sophie odament Zayn-hez! - hangom rettentő boldogságot árasztott.
 - Na, hát ennek igazán örülünk. Eddig is odamászott hozzá.. - jegyezte meg Harry, és már bontani akarta a vonalat, amikor eszembe jutott, hogy rosszul fogalmaztam.
 - Úgy értem, két lábon.
 - Sophie jár? - csendült fel Eleanor hangja a vonal túlsó végéről.
 - Igen. De most már Lola is békén hagy titeket. Jó éjt! - vette ki kezemből a telefont és kinyomta. Sophie a szőnyeg mellett állt, ujját rágcsálta és kettősünket vizslatta.
 - Idejössz? - guggoltam le tőle pár lépésnyire. Nagy barna szemeivel követte mozdulataimat, majd apjára pillantott és felkacagott. Sietős léptekkel indult meg felém és karjaimba vetődött még mindig kuncogva. - Mit csináltál? - pillantottam vállam fölött Zayn-re, szemében csodálat csillogott.
 - Ezt. - ismételte meg ugyanazt a grimaszt, amit pár perccel ezelőtt mutatott kislányunknak. Sophie is és én is hangosan felkacagtunk. Hangulatos este volt, ritkán adatott meg az ilyen. Két oka volt. Az egyik, hogy Zayn későn ért általában haza. A másik pedig, későn ér haza, ergo fáradt, pihenni akar. De Ő még ekkor is bemegy Sophie-hoz, és ad neki egy jó éjt puszit, vagy ha még fent van, ő fekteti le aludni. Aznap este is így történt. Vacsora után megfürdette és elaltatta, miközben halkan dúdolt neki. Mi is megfürödtünk, ritka alkalmak egyike, amikor beleülünk egy forró vízzel teli kádba és csak halkan beszélgetünk a jövőről. Hátamat Zayn mellkasának döntöttem, lábainkat összefontuk, fejem vállán pihent. Erős kezeivel gyönge bőrömet simogatta, érintésére végigszaladt rajtam a lúdbőr. Borostás arca meg-megszúrt, amikor arcát enyémre fektette. A levendulaillatú habfürdő simogatta bőrömet, lágy csókjaival ellepte nyakam minden szegletét. Barna tincseim közé vezette ujjait, ezzel benedvesítve hajam.
 - Hiányzol. - suttogta, miközben arcát hajamba fúrta. Sajnos mostanában nem volt időnk egymásra. Későig dolgozik, hazaesik hulla fáradtan, eszik, megfürdik, egy kicsit Sophie-t szórakoztatja, majd bedől az ágyba. Megfordultam, így szembe voltam vele. Ölébe ültem, apró csókokat hagytam fedetlen felsőtestén, nyakán, járomcsontján, arcán és ajkain. Türelmetlenül, vágyakozva csókolt vissza. Kezeit derekamra vezette, így húzva közelebb testem. Meztelen testünk összeért, és mintha villám csapott volna belém, úgy ért a felismerés, miszerint egy kádban vagyunk, és ha nem fogom vissza magam, megtörténik.
 - Zayn, hé! - toltam el magamtól, mire értetlenül pillantott rám. - Menjünk be a szobába. - kértem finom, gyengéd hangon. Kiszálltunk a kádból és úgy, vizesen lépkedtünk a hálószobánk felé. Libidóm szinte üvöltött Zayn után, annyira akarta. Éppúgy, ahogyan én is. Testünk összesimult, ajkai falták enyémeket. Finoman bánt velem, mintha az első alkalom lett volna. Érintései nyomán égett a bőröm, lángolt a testem. Minden porcikámat végigcsókolta, egyetlen területet sem hagyott érintetlenül. Csodásan éreztem magam, éreztem, hogy ő is így akarja érezni magát, hát tettem az ügy érdekében. Teste beleremegett érintésembe, engem pedig majd' szétvetett a büszkeség, ahogy miattam tesz olyan dolgokat, amik a szoba négy falán belül tartózkodó személyekre tartozik. Libidóm már szinte visított, annyira akarta érezni Zayn-t. Nem kellett sokáig viaskodnia sem velem, sem partnerével, hiszen szinte azonnal kitöltötte minden centiméteremet Zayn mérete. Érzékien, lassan vitt a csodás érzés felé, amit néhány vörös csíkkal a hátán juttattam tudtára, melyeket körmeim hagytak ott. A gyönyör beteljesülni készült, de aztán hirtelen valami megszakította. Nem, egyáltalán nem Zayn-nel volt a gond, nem is velem. Sophie felsírt, én pedig kínomban felnyögtem. Már csak éppen egy pillanat kellett volna, de nem. Lemásztam Zayn-ről és az ágyról is, egy pólót felkaptam és síró kislányomhoz siettem. Karjaimba kaptam, fejét mellkasomra hajtottam és halkan dúdolni kezdtem egy ismerős, mégis ismeretlen dallamot. Gondolkoztam, vajon hol hallottam ezt a dalt, de a világ összes kincséért sem ugrott be. Pár perc múlva Zayn lépett be, testét mindössze egy bokszer fedte, mely kiadta domborulatait.
 - Fogadjunk, nem tudod, hogy mit dúdolsz. - állt meg mögöttem, kezeit pedig előttem kulcsolta össze. Közösen ringattuk álomba kislányunkat, aki valószínűleg egy álomba csöppent bele, hiszen ajkai édes, apró mosolyra húzódtak.
 - Olvasol a gondolataimban. - susogtam némán. Nedves csókot lehelt nyakamra, a hideg ismét kirázott.
 - Ó, bárcsak olvashatnék.. - sóhajtott fel álmodozva. Az éjszaka közepén arról elmélkedtünk, milyen lenne, ha tudnánk a másik fejében olvasni. Hirtelen témát váltott. - Ez a szám ment akkor, mikor igent mondtál. - és igaza volt. - Én is mindig ezt dúdolom neki.
 Lassan Sophie-t visszatettem az ágyába, betakargattam, majd apró puszit nyomtam puha bőrére, mi pedig nem tettünk újabb kísérletet az együttlétre. Zayn mögém feküdt, szorosan magához ölelt és pár perc múlva pedig már el is aludt.