I. évad 43. rész

Sziasztok!

Szomorú - kinek az, kinek nem - hírrel kell szolgálnom! Ezt a blogom 70 részesre tervezem! Vagyis 69+epilógus. Ennek a blognak még májusban vége lesz, maximum június közepén. De nyárra ismét két blogot fogok vezetni! :)) A Harry-s blogomat is elkezdtem, melyet ITT megtekinthettek! :))

Itt a 43. rész, remélem tetszik! Kicsit rövid, de a következő hosszabb lesz! :)

Köszönöm az 5 komit, a 9 pipát, a több mint 28800 oldalmegtekintést és a 37 feliratkozót! :)) LEGJOBBAK VAGYTOK! <33

Jó olvasást!

xx, Dodi

A legjobb barát nem hagyja, hogy hülyeséget csinálj... egyedül.
Mi pedig pontosan erre készültünk azzal, hogy a házhoz mentünk.

 Reggel amint felébredtem Zayn mosolygós arcával találtam szembe magam. Finom csókot nyomott számra, majd lassan kikelve az ágyból kapta magára boxeralsóját és távozott szobánkból. A tegnap este történései gyorsan kúsztak be elmémbe, maradandó nyomot hagyva maguk után. Minden pillanatára tisztán emlékszem. Zayn érintései, csókjai, ahogyan barna hajamba túr... Örökké emlékezetembe ivódtak.

 Halk kopogásra lettem figyelmes, majd az ajtó lassan kinyílt és Harry mosolygós arccal nézett be.
 - Bejöhetek? - kérdezte.
 - Persze, csak adj egy pólót! - mutattam a földön heverő pólóm felé, a rövidnadrágom pedig gyorsan magamra kaptam, amíg nem figyelt.
 - Nagyon megijedtem, amikor hallottuk a hírt, hogy lezuhant a gép. - állt meg az ablaknál. Szemei könnyekben úsztak.
 - Harry, ne sírj, kérlek! Jól vagyok, semmi bajom! - álltam fel, majd csöppnyi kezeimmel végigsimítottam hatalmas hátán.
 - Nem is sejted, mennyire szeretlek! - nézett rám. Soha nem mondta ki, hogy szeretne, vagy hogy hiányoznék neki. Most kimondta. Harry-től ez nagy lépésnek számít egy baráttal szemben is.
 - Én is nagyon szeretlek, cicafiú! - fogtam meg kezét, majd megszorítottam.
 - Mi lenne, ha a magángépünkkel mennétek? Tényleg, odaadjuk. - szemeim felcsillantak, majd nyakába ugrottam.
 - Tényleg? - néztem rá csillogó szemekkel.
 - Persze. - bólintott.
 - Köszönöm! - nyomtam puszit kissé borostás arcára. - És? Milyen volt a tegnapi buli? - érdeklődtem.
 - Ne is mondd! - rázta a fejét. - Gyere, menjünk reggelizni. - invitált.
 - Harry, lassan dél van! - mondtam neki, amikor a telefonomon megpillantottam, hogy 11:33 van.
 - Jössz enni, vagy sem? - hagyta figyelmen kívül mondatomat, majd kézen ragadva húzott a konyhába.

 - Vigyázzatok, tényleg! - ölelt szorosan magához Zayn, már a repülőgépnél. - Hívj, ha megérkeztetek! - adott hosszas csókot, majd felengedett a gépre.
 - Félek a találkozástól, ugye tudod? - ültem le Josh mellé, aki már teljesen berendezkedett. Maga köré pakolt egy csomó kaját, üdítőt és a zenelejátszója is a karfán pihent.
 - Nyugi, nem lesz gáz. Elmondod, amit akarsz, a többi már Jenna döntése lesz. - vont egyszerűen vállat. Hát jó! 

Egy bő óra múlva landolt a gépünk, én pedig azonnal a zsebemhez nyúltam és kihalásztam a telefonom. Zayn 2 csörgés múlva vette fel.
 - Mondd, hogy minden oké! - szólt bele rekedt hangon. Nem lehettek könnyű órái.
 - Minden oké, leszálltunk, most éppen taxit szerzünk, ami hazavisz minket. Nyugodj meg, hívlak, ha beszéltem Jennával. - nyugtattam meg, majd hallottam, hogy hozzánk csengettek. - Úgy hallom, jött valaki.
 - Lola, ez egy új levél. Nekem. - hangja idegessé vált.
 - Mit ír? - érdeklődtem. Hangomat nem találtam, idegen volt számomra. Rettentően féltem, és Zayn-t is féltettem.
 - Azt, hogy figyeljek rád, és ne merj bekavarni. Ő előbb téged akar, utána Jennát. - sóhajtott fel.
 - Zayn, nyugodj meg, van egy ötletem! Minden rendben lesz! Majd hívlak! Szeretlek. - meg sem vártam, hogy válaszoljon, kinyomtam. - Josh, te menj haza, majd én is megyek, kicsit később. Telefonálnom kell. Add meg a címed, és megyek majd. - elvette a telefonom, majd jegyzetként beírta a címüket. - Sietek!
 - Minden oké? Kissé falfehér vagy. - simította meg arcom.
 - Igen, minden. Menj! - toltam a ránk váró taxi felé. Amint beszállt, azonnal hívtam Louis-t.
 - Szia! - vette fel a telefont.
 - Lola vagyok, de el ne mondd! Ian-t kell lebuktatni. Nekem el kellene mennem ehhez LA-be. Velem kellene jönnöd! - hadartam el gyorsan.
 - Miről beszélsz? - akadt ki.
 - Lou, kérlek! Segítened kell! - a sírás határán voltam. Miért nem akar segíteni?
 - Jó, oké. Mikor menjek? - kérdezte.
 - Örök hálám! - sóhajtottam fel.
 - Mondom mikorra menjek? - emelte fel a hangját.
 - Lou, mi bajod? - kérdeztem remegő hangon.
 - Majd elmondom, de nem rád haragszom! - nyugtatott meg.
 - A leghamarabbival. Az enyém egy óra múlva indul. Estére ott vagyok. - mondtam gyorsan.
 - Kb. én is! Puszi. - és letette. Első fontos dolog, hogy szólnom kell Josh-nak, hogy nem megyek hozzájuk, és ne féljen, nem raboltak el, csak el kellett utaznom.
 

- Lola, mikor jössz már? - kérdezte, amikor felvette a telefont.
 - Josh, sajnálom, de el kell mennem. Nagyon sajnálom, de most nem maradhatok.
 - Lola, nem értelek! El akartál jönni beszélni Jennával, és most meg... Mi történt? - kérdezte. Tudta jól, hogy valami fontos történt, valami halaszthatatlan.
 - Hosszú lenne elmondani. És kérlek mondd meg Jennának, hogy hamarosan felkeresem és mindent elmagyarázok neki is, és neked is. - válaszom remélem elég kimerítő volt.
 - Vigyázz magadra! És hívj majd, oké? - hangja gyengédre váltott, mely halvány mosolyt csalt ki belőlem.
 - Hívni foglak. - ígértem meg, majd letettem. A pulthoz lépve vettem meg a jegyemet, majd mentem a kapuhoz. Becsekkoltam, majd hamarosan szállhattam is fel a gépre. 

 Késő estére értem oda, főleg az időeltolódás miatt. Amint leszálltam, írtam is egy sms-t Lou-nak, hogy merre van. Pár perc múlva jött a válasz, hogy az egyik kajáldával szemben fogott taxit, menjek ki, jobbra, és ott is lesz. Igazat mondott, ott volt.
 - Elmondod, hogy miért kellett idejönnöm? Csak El-nek mondtam el, hogy te hívtál, és hogy ne aggódjon! Mi van Ian-nal? - zúdította rám kérdéseit.
 - Lou, nyugodj meg! Ian-nek van egy pár papírja, ami nem igazán felel meg a követelményeknek. Nekem el kell mennem azokért a papírokért a házba. Fedezned kellene. - tudtam, hogy segít, de mégis féltem a választól.
 - Oké, induljunk! - beszálltunk a taxiba, majd bediktáltam a címet, a sofőr pedig gázt adva indult a házunk felé.