II. évad 4. rész

Sziasztok!

Sajnálom a kimaradást, itt a rész!:)) 

Jó olvasást! <33

xoxo, Dodi

Házasodjunk össze. És gyereket is akarok. És Veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni.
Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám.
És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani,
aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen.

*2,5 hónappal később*

 - Gyönyörű vagy. - hallottam meg Zayn hangját a hátam mögül. Halványkék ruhámban megpördültem tengelyem körül. Csillogó szemei mosolyt csaltak arcomra. - Lassan menni kellene. - ölelte át derekam, majd gyors csókot nyomott számra.
 - Persze, csak előbb még megnézem anyut, oké? - kacsintott egyet, én pedig kiviharoztam az ajtón. Elsuhantam Harry mellett, aki füttyentett egyet, Zayn pedig kiszólt a szobából.
 - Styles, elég jó a fülem! - felnevettem, majd az ajtó elé érve kettőt kopogtam, és benyitottam. Édesanyám mellett a legjobb barátnője állt fülig érő mosollyal. Tekintetem anyámra vándorolt, akinek testét egy egyszerű, de annál gyönyörűbb tört-fehér esküvői ruha fedte. Elmosolyodtam, majd közelebb léptem a két nőhöz.
 - Csodálatos vagy, anya! - mértem végig tetőtől talpig.
 - Köszönöm, kincsem. - ölelt magához, de Kristen közbevágott.
 - Hé! A sminked meg a hajad már kész van, nem akarom újracsinálni!
 - Hölgyeim, indulás! - szólalt meg az ajtó előtt Yaser. Odarohantam, és kidugtam a fejem.
 - Indulás van neked az oltárhoz, majd ott látod anyut! Sicc! - hessegettem el anyu leendő férjét, akivel 2 hónapja jegyezték el egymást. A Zayn-től kapott gyűrű az ujjamon rengeteg port kavart. Igen, ezt még a kapcsolatunk elején kaptam tőle, semmi komolyabb jelentősége nincs, mint például, hogy eljegyzett volna. Felröppent a minap egy olyan hír, hogy Zayn és én csak azért vagyunk együtt, mert a szüleink összejöttek. Kacsa volt természetesen, és az ilyen hírektől frászt kapok. Honnan jut eszébe az embereknek ilyet kitalálni? Gondolatomból Niall hangja zökkentett ki, aki várta, hogy csatlakozzunk a násznép többi tagjához, ugyanis Zayn vezette anyát az oltárhoz, hiszen a Papi már nem él. Nem voltunk sokan, kimondottan csak a szűk családi kör, pár rokon, a legközelebbi barátok, apu, Zayn anyja és testvérei és a srácok. Mike és köztem volt egy üres hely, ami Zayn számára volt fenntartva.

 Pár perc múlva felcsendült az ismerős dallam a kertünkben, mindenki felállt és a menyasszonyt nézte. Édesanyám sugárzott a boldogságtól, szemeimbe könnyek szöktek. Abból a pár emberből, akit mindennél jobban szeretek kettő éppen most kötelezi el magát. Apu anyura mosolygott, ő pedig viszonozta. Rossz volt így látni őket, de boldogabbak egymás nélkül. Amikor Zayn a kertben felállított oltár elé vezette anyámat, Yaser csak annyit mondott, hogy "köszönöm, fiam". Ebben a két szóban mindent megköszönt neki. Sötétbarna hajú lovagom mellém ült, ujjainkat összekulcsolta.

 - Szabad egy táncra? - léptem oda Yaser-hez a szertartás végén, hogy táncolhassak vele. A nő, akit még életemben sosem láttam, mosolyogva távozott, én pedig anyu férjéhez léptem. - Milyen ismét házasnak lenni?
 - Borzasztó jó. - ölelt magához. - Zayn merre császkál?
 - A nejeddel táncol. - mutattam a tömegbe, ahol Zayn forgatta anyámat, akinek hangos kacaj szaladt ki száján. - Gratulálok, Yas.
 - Köszönöm, kicsim. - kapcsolatunk nagyon szorossá vált az utóbbi pár hónapban, úgy éreztem, évek óta ismerem a férfit. Tudtam, hogy mellette anyám boldog lehet és ő mindent meg fog ennek érdekében tenni.
 - Elrabolnám a hölgyet, ha szabad. - lépett hozzánk Zayn és anyu. Mosolyogva cseréltünk párt, majd amikor át akartam ölelni Zayn-t, ő a színpad felé kezdett húzni. Lekapott egy mikrofont a nekik felállított állványok egyikéről, és felém fordult.
 - Öhm, szép estét, mindenki! - köszöntötte a vendégeket. - Tósztot szeretnék mondani! - lekapott egy poharat az ott elhaladó pincér tálcájáról, majd folytatta. - Anyám és apám útjai pár éve elváltak. Anyu boldog, ahogy apu is, csak most már nem egymás oldalán. Mindketten megtalálták a számukra megfelelő embert, aminek én örülök a legjobban. Kívánom, hogy az ifjú pár élete legyen teljes, és éljenek boldogan! Gratulálok! - magasba emelte a poharát, majd mindenki koccintott, és kortyolt egyet az italból. - Szeretném megragadni az alkalmat, amire már régóta várok. - barna szemeit rám vezette, csibészes mosollyal jutalmazott meg, én pedig teljesen sokkolódtam. - Lola munkát kapott egy divatcégnél Franciaországban. - tapsvihar tört ki, én pedig elpirultam. Két hete kaptam egy levelet, amiben értesítettek, hogy van fantáziám, és szeretnék, ha a párizsi divatcégek egyikénél dolgoznék. Elfogadtam az ajánlatot, csak sajnos oda kell költöznöm egy időre, amit nem szeretnék. - Párizsba kellene költözzön, de elintéztem, hogy ne kelljen. Az itteni telephelyen fog dolgozni, így velem maradhat. - a srácok éljeneztek, Zayn pedig elnevette magát. - Gyertek! - szólt a bandatársainak, akik a színpad felé igyekeztek. - Egy dalt fogunk előadni, a címe, Little Things.

 A dal végi szólónál, ami a Harry-é volt, lelépett a színpadról, és megállt előttem. Mindenki abbahagyta az éneklést, csak Zayn mély hangja hallatszott, amint nekem énekli a dalt. Louis mellé lépett egy mikrofonnal és Zayn szája elé tartotta.
 - Régóta ezt a pillanatot várom. Lola Hamilton. - nézett rám barna szemeivel, én pedig fürkésző tekintettel illettem. - Amikor otthagytál az erkélyen, már akkor tudtam, hogy van köztünk valami. Nem voltam biztos benne, hogy az a dolog a szerelem, de tudtam, hogy valami nagyon erős. Nem tudom, mi fogott meg benned. Talán a hangod, az illatod, a nevetésed, vagy talán, csak az egész lényed. Pillangók vannak a gyomromban, ha velem vagy, a szívem mindenhogy ver, csak normális tempóban nem. Amikor a szemedbe nézek, egy olyan embert látok, akivel élni akarok, és mindig újra, s újra megtörténik. Szerelmes leszek. - a násznép kifejezte érzéseit egy hangos 'óhh'-ban, én pedig megnémultam. Életem legszebb szerelmi vallomását kaptam, nem is akárkitől. - Itt a megfelelő alkalom, hogy kimondjam. Van millió lány, akivel le tudnám élni az életem, de én veled akarom. Nélküled nem lennék az, aki. Drága Lola! Ígérem, hogy mindig szeretni foglak és tisztelni, bármi történjék. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - zakója zsebéből előhúzott egy sötétkék dobozt, letérdelt elém, és kinyitotta. Egy egyszerű, csillogó gyűrű volt benne, de sajnos nem találtam a szavakat. Zayn izgalomtól csillogó szemeibe néztem, majd hirtelen heves bólogatásban törtem ki. Zayn az ujjamra húzta a gyűrűt, majd felállt, és szorosan magához ölelt.
 - Igen, hozzád megyek! - zokogtam vőlegényem fülébe, Louis pedig felsikított, bele a mikrofonba.
 - Igent mondott! - mindenki nagy éljenzésben tört ki, és odajöttek gratulálni. Apa lépett hozzám, szemei könnyben úsztak.
 - Te tudtál erről? - kérdeztem tőle, még mindig a könnyeimmel küszködve.
 - Persze, hogy tudtam. Zayn hetek óta erre készül. - nyomott puszit az arcomra, majd végigsimított rajta, és távozott.

 Anya és Yaser éjfél után távoztak a buliból, indultak a nászútjukra, ami egy hetet takar Mallorca-n. A násznép is kezdett hazaszállingózni, csak a srácok és a barátnőik maradtak. Mike mostanában nagyon sok időt tölt apuval, amit senki sem bán. Évekig két szeszélyes nővel élt egy fedél alatt, kijár neki a "szabadság".
 Hajnali fél ötre minden elcsendesedett, a nappali kanapéján ültünk Zayn-el, én a gyűrűmet csodáltam, és folyamatosan kérdezgettem, hogy ez igaz-e, ő pedig folyamatosan válaszolt, hogy igen, igaz.
 - Meddig játsszuk még ezt? - nyögött fel, amikor már vagy tizenötödjére kérdeztem meg.
 - Még pár napig. - mosolyogtam rá, ő pedig nyomott egy barackot a fejemre. - Kettő, mondom kettő másodperced van elszaladni, vagy nagyon kikapsz! - nem mozdult, én pedig rávetettem magam. Csikizni kezdtem, de nem hagyta magát. Fogalmam sincs, hogy hogyan, de azon a keskeny kanapén is fordított a helyzetünkön, így ő volt felül. Ráült a csípőmre, és csak nézte a szemeimet. Meg sem moccant, csak nézett engem, hol az arcom, hol a vállam, a nyakam, az ajkaim, a kócos hajam.
 - Van rajtam valami? - kérdeztem.
 - Én. A vőlegényed. A leendő férjed, aki boldoggá fog tenni. - hajolt egyre közelebb, én pedig kinyújtottam a karom, és közelebb húztam magamhoz.
 - A menyasszonyod, a leendő feleséged már most mérhetetlenül boldog. - húztam magamhoz egy csókra, és azt kívántam, bár sosem lenne vége a pillanatnak. Zayn sem akarta, ezért egymás után, többször is megcsókolt.
 - Szóval, ha fiú lesz, akkor Andy, Alex vagy Nashat legyen a neve. - mondta hirtelen, én pedig teljesen meglepődtem.
 - Zayn, nem vagyok terhes. - emlékeztettem a dolog lényegére.
 - Ha lány, akkor Katherine, Amira vagy Alisha legyen. - folytatta figyelmen kívül hagyva, előbbi mondatom.
 - Ha fiú lesz, akkor Mark, Josh vagy Justin lesz. - kezdtem el én is. - Ha lány, akkor Stella, Emily vagy Isabell lesz.
 - Ezek milyen nevek? - ráncolta a szemöldökét.
 - Mert a tieid milyenek? - kérdeztem vissza.
 - Shhh! - kászálódott le rólam, majd a kezemet megfogta és felhúzott a szobánkba. Ledöntött az ágyra, majd lehúzta a ruhám cipzárját, és kihámozott belőle. Levette a fehérneműimet, majd a fürdőszobába vitt, egyenesen a zuhany alá. Útközben lerugdosta magáról a nadrágját, míg én kirángattam izmos felsőtestéről az inget. Alsóját a kabinba lépve rántottam le róla, amikor megnyitotta a csapot. A hideg víz ránk zúdult, én pedig felsikítottam. Halkan kuncogott, majd a nyakamat lepte el csókjaival. Beállítottam a víz hőfokát a megfelelőre, megemlítem, elég nehezen, amikor Zayn ismét átállította hidegre. Felmordultam, majd a nyakába haraptam. Hátát végigkarmoltam, ujjait a combomba mélyesztette és a hideg falnak tolt. Felkaptam a tusfürdőmet és a hajára nyomtam egy adaggal. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, majd a saját tusfürdőjével kezdett locsolni, miután letett. A hideg víz zubogott a testünkre, de egyáltalán nem zavart minket. Fél óra hideg-és meleg zuhany  után megtörölköztünk, felvettük a pizsamának használt ruhadarabokat - nekem póló-bugyi, neki pedig egy alsónadrág -, majd az ágyba estünk. Mögém feküdt és a nyakamba szuszogott.
 - Szeretlek, leendő Mrs. Malik. - hagyott csókot nyakamon.
 - Én is, Mr. Malik. - kuncogtam fel, majd kezemet a hasamon nyugvó kezére helyeztem. Így aludtunk el, én és ő, mi ketten.

II. évad 3. rész

Sziasztok!

Bocsi a sok késésért, de itt vagyok! :))

ITT AZ ÚJ BLOGOM LINKJE, HISZEN ENNEK HAMAROSAN VÉGE!

Nem tudom, mennyire bánjátok, hiányozni fog-e a történet, nem tudom!

Köszönök mindent!

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Őt akarom, mindenestül, örökre!
Mellette biztonságban vagyok, mellette boldog vagyok.
Szeretem, és soha nem adnám senkinek! - Lola Hamilton

 A ház ajtajában álltunk az ingatlanügynökkel együtt, én pedig Zayn kezét szorongattam. Az ingatlanos matatott a kulccsal egy ideig, majd kitárta előttünk az ajtót.
 - Zayn, amit nekem adtál kulcsot a kórházban... - hagytam függőben a mondatot, ő pedig magához ölelt.
 - Az a kulcs a bradfordi házunké. Akkor mész oda, amikor csak akarsz, anyu is megmondta. - nyomott puszit a hajamba, majd követtük a harmincas évei végén járó férfit. Megmutatta a konyhát, a nappalit, a kertet, a garázst, majd az emeletre mentünk. A fent lévő négy szobából egyet el tudnék képzelni zeneszobának, pár gitárral, mikrofonnal és természetesen egy zongorával. Egy másik lenne a hálószobánk, a maradék kettőt pedig vendégszobának alakítanánk ki. A fürdőszobákban sarokkád vagy zuhanykabin, masszázzsal és tükörfal. Imádnám! A hálószobánk bézs színű lenne, hatalmas franciaággyal a közepén.
 - Miről álmodozol? - hajolt hozzám Zayn, és csak ekkor vettem észre, hogy egyedül maradtunk a házban.
 - Hová lett az ingatlanos? - fordultam körbe a szobában, ami ha minden igaz, a hálószobánk lesz.
 - Telefonálnia kellett. És most te jössz! - ölelte át a derekam, és közelebb hajolt hozzám.
 - Bézs színű lesz, hatalmas franciaággyal. - ismét magam elé képzeltem a szobát.
 - Ennyire tetszik? - bólintottam egy nagyot, ő pedig felkuncogott. - Hiszen ez még csak az első!
 - Beleszerettem. Lehetne egy zeneszoba is gitárokkal meg mikrofo... - folytattam.
 - Nos, hogy tetszik? - lépett be a helységbe Mr. Smith.
 - Megvesszük. - jelentette ki magabiztosan Zayn, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon néztem rá.
 - Tényleg? - örültem meg. Bólintott egyet, majd nyomott a szám sarkába egy apró csókot. Viselkednünk kellett Mr. Smith jelenlétében. Megbeszéltük, hogy holnap, még a próba előtt bemegyünk az irodába és elintézzük a papírokat. A kocsiban ülve a ház terveiről kezdtünk beszélgetni. A falak színeiről, berendezési tárgyakról, elrendezésről.
 - A hálószobába nem szeretnél semmit, csak egy ágyat, egy kisebb szekrényt, és egy-egy éjjeliszekrényt? - kérdezett vissza, próbálta raktározni azt a sok információt, amit hirtelen rázúdítottam. Bólintottam, majd tovább csacsogtam neki a gardróbtervekről, a fürdőszobáról, a konyháról. - Amerikai-konyha, ahonnan egyből nyílik az étkező? - mosolyogva bólintottam, majd kiszálltunk az autóból, hiszen hazaértünk.

 - Hogy sikerült? - érdeklődött Harry a kanapén terpeszkedve, amikor beértünk. Kabátom az akasztóra tettem, cipőmet ledobtam, majd mellé ültem.
 - Megvesszük. - sétált el a kanapé mögött Zayn, majd a hajamat összeborzolva tűnt el a konyhaajtó mögött.  Valami gagyi sorozatot néztünk Harry-vel, amikor hatalmas büfögés hallatszott a konyha felől.
 - Niall, ne gusztustalankodj! - kiáltott Harry szemét le sem véve a képernyőről.
 - Ez nem Niall volt! - röhögött Zayn, Harry pedig rám kapta zöld szemeit. Vállat vontam, hiszen igen, férfiből van, és az én férfim. - Bocsi, srácok! - kért elnézést, Niall pedig csapkodni kezdte a pultot.
 - Gyere, együnk! - húztam fel a kanapéról, majd a két randalírozó fiúhoz mentünk. - Többiek? - céloztam Liam-re és Lou-ra. Kiderült, hogy ők már a próbán vannak, hiszen ott találkoztak a lányokkal. Paul hívott, hogy lassan indulniuk kéne a fiúknak, és mehetek én is velük. Összeszedtem a fiúkat, míg ők öltöztek, én elpakoltam a koszos tányérokat és evőeszközöket. A kocsikulcsot felkapva mentem a kocsihoz, ahová pár perc múlva ők is követtek.
 - Miért te vezetsz? - hisztizett Niall, mire Zayn megjutalmazta egy nyakassal.
 - Hagyd, ő fog vezetni! - tessékelte be a hátsóülésre Niall-t és Harry-t, ő maga pedig helyet foglalt mellettem.

Fél órán belül odaértünk, de amint bementünk, Paul el is küldött kajáért a fiúknak. Szívesen mentem, nem éreztem megerőltetőnek. A legközelebbi gyorsétterem egy McDonald’s volt, ezért beálltam a parkolóba, a kocsit bezárva indultam el a bejárat felé. Egy újságos mellett elhaladva akadt meg valamin a szemem.

Lekaptam egyet, de amikor fizetni akartam, a lány meghökkenve nézett rám.

 - Te vagy Lola, igaz? - vonta fel szemöldökét, én pedig amilyen kedvesen csak tudtam, válaszoltam.
 - Igen, én vagyok. Miért? - mosolyogtam rá, amilyen kedvesen csak tőlem telt.
 - Szállj le Zayn-ről, értve vagyok? Ő a miénk, nem a tiéd! - kiabált velem, a járókelők pedig furcsán méregettek. - Nem illesz hozzá, és ne a pénze miatt akarj vele lenni! Csúnya vagy és undorító!
 - Figyelj! - szólaltam meg, amikor abbahagyta a kiabálást. - Nem tudom ki vagy, nem ismerlek, ahogy te sem engem. Szeretem Zayn-t, és nem érdekelnek az ilyen megnyilvánulások. Csak egy újságot szerettem volna venni, de te nekem támadtál. - lenyomtam a pultra valamennyi összeget, majd ismét a lányra mosolyogtam. - Köszönöm! - lebegtettem meg a magazint, majd sietős léptekkel álltam odébb. A gyorskajáldában kértem annyi hamburgert és italt, ami egy hadseregnek is elég lett volna, hiszen gondoltam a bandára is, nem csak a srácokra. Szatyrokkal a kezemben ültem be a kocsiba, de a szélvédőn kinézve pillantottam meg egy barna hajú lányt, így kiszálltam az autóból, majd a lány felé igyekeztem.
 - Danielle? - léptem a lány mellé, aki mosollyal az arcán fordult felém, majd szorosan magához vont. Váltottunk pár szót, majd együtt mentünk vissza a próbára.
 - Nem tudtam hamarabb menni, így jöttem ide enni, és hívtalak volna, hogy gyere értem. - nevetése betöltötte az autót, nekem is mosoly kúszott arcomra. - Mi a baj? - a hátsó ülésen hánykolódó újságra mutattam, ami elolvasva szalad fel a szemöldöke. - Velem is ez volt. Támadtak, mert sokat lógtam az egyik táncos sráccal, aki végül is a barátnőm barátja, és neki kerestünk ajándékot. - rázta hitetlenül a fejét.
 - Egy rajongó is megszólított, és azt mondta, hogy nem illek Zayn-hez, és szálljak le róla. Meg hogy csak a pénze miatt vagyok vele, és.. undorító vagyok. - hangom elcsuklott, homályosan láttam a könnyektől. Beálltam a parkolóba, de egyikőnk sem moccant.
 - Ne törődj vele, nem igaz! Csodás, nagyszerű lány vagy, szép, csinos, és Zayn szeret! - kikapcsolta a biztonsági övet, és felém fordult. - Én mindig arra gondolok, ha azt kapom, hogy a pénze miatt vagyok Liam-mel, hogy nem a pénze miatt lesznek pillangók a gyomromban, nem a pénzével csókolózom és nem a pénzével szeretkezem. - mosolygott rám, majd elpirult, pedig teljesen természetes dolgokról beszélt.

 - Minden oké? - pattant le a színpadról Zayn lihegve, majd gyors csókot nyomva ült le mellém a székre. Kezébe nyomtam az újságot, és belőle is ugyanazt a reakciót váltotta ki, mint Dani-ből. Szemöldökét összeráncolta, majd a fiúkra nézett. Értetlen arcok meredtek rá, ő pedig meglóbálta az újságot, majd rám mutatott. Mindegyik fiú lejött a színpadról, majd végigfutottak a cikken.
 - Lola, te is tudod, hogy ez nem igaz! - guggolt le elém Niall. Bólogattam, de nem tudtam megszólalni. Danielle közbeszólt.
 - Az újságos lány megfenyegette. - nézett végig a társaságon, Zayn pedig idegesen pattant fel. - Azt mondta, hogy csak a pénzed miatt szeret. - intézte szavait Zayn-hez, aki egyre dühösebb lett. - Undorítónak nevezte, és csúnyának. 

A fiúk mindannyian váltig állították, hogy ez nem így van, és máskor ne titkoljam el, hanem szóljak, hogy intézkedni tudjanak.
 - Nem kell, srácok, jól vagyok! - bizonygattam, pedig egyáltalán nem voltam jól. A próbának késő délután lett vége, de holnap szabadok a fiúk, így otthon leszünk egész nap, és pihenünk. Az ajtón kiérve a riporterek tettek a fiúk fejére, kiváltképp rám és Zayn-re voltak kíváncsiak. Rengeteg kérdés záporozott felénk, szinte az összes arra vonatkozott, hogy mi van köztünk, és hogy Niall bezavart-e a képbe(?). Miért zavart volna be?
 - Minden rendben köztünk, nincs harmadik fél a kapcsolatunkban. Szeretjük egymást, boldogok vagyunk együtt. Viszlát! - mondta el gyorsan Zayn, majd beültetett a kocsiba, ő pedig beszállt mellém a sofőrülésre.

II. évad 2. rész

Sziasztok! 

Rettentően sajnálom a késést, de itt az új!

Köszönöm a kommenteket, a pipákat és a feliratkozókat! Lassan meg lesz az 50.000 (!!) oldalmegtekintés, amit nagyon köszönök! :))

Jó olvasást és remélem tetszik az új kinézet!

xx, Dodi

Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. 

Sosem értettem, miért néz így rám. 

Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.  - Lola Hamilton

 Reggel Zayn mocorgása ébresztett fel. Egy szál boxerben kereste a ruháit a sötét szobában. Az éjjeliszekrényen lévő lámpához nyúltam, és egyszerű mozdulattal felkapcsoltam.
 - Te jó ég! - ugrott egyet a meglepettségtől. - Nem vagy normális.
 - Felkapcsolhattad volna a lámpát, hogy lásd is, amit keresel. - mosolyogtam rá az ágyban fekve. Közelebb jött hozzám, majd bebújt mellém a jó meleg takaró alá.
 - Ma nincs időm, de holnap eljöhetnél velem megnézni egy házat, ami igen tetszetősnek bizonyul. - túrt hajamba, majd apró csókokat hagyott vállamon, nyakamon és az arcomon.
 - Rendben. - még mindig össze akar velem költözni, hihetetlen. Ennyi gond után, még mindig szeret és velem akar élni.
 - Mi ez a megilletődött fej? - fújt nyakamba, én pedig felkuncogtam. Nyomott egy puszit a szám sarkába, majd fürkésző tekintettel méregetett továbbra is.
 - Még mindig össze akarsz költözni velem, és velem akarsz élni. - mosolyodtam el boldogan, Zayn pedig édes mosolyra húzta ajkait.
 - Azt kihagytad, hogy tőled szeretnék egy kisfiút. - kezét hasamra simította, és ott is hagyta.
 - Miért pont kisfiú? - pillantottam rá. Szemei csillogtak, hiszen én elfogadtam, hogy tőlem akar gyereket, kérdésem pedig csak megerősítette ebben a témában.
 - Három lánytestvérem van. Szerinted miért? - nevetett fel. Beszélgetésünknek kopogás vetett véget, majd Eleanor barna hajkoronája, végül az egész lány tűnt fel az ajtóban.
 - Lassan készüljetek, mert próbád lesz, Zayn! - mosolygott a fiúra, aki puszit nyomott az arcomra, majd felkelt az ágyból, összeszedte a cuccait, és egy széles vigyor kíséretében távozott a szobából. - Megzavartam valamit? - kérdezte Eleanor körmét a szájába véve.
 - Csak arról beszélgettünk, hogy kisfiút szeretne. - vontam vállat az ágyban felülve. Arca meglepett volt, az ajtót becsukva sietős léptekkel közeledett az ágy felé, majd elült rá.
 - Lola, terhes vagy? - kezdett volna bizalmas beszélgetésbe, én pedig elmosolyodtam.
 - Nem, egyenlőre csak összeköltözünk. - mosolyogtam rá barátnőmre. - Nem! Először is házat veszünk. - javítottam ki magam, hisz amíg nincs ház, nem tudunk hova költözni.
 - Rendben. - állt fel az ágyról. - Gyere, reggelizünk a srácokkal. - intett az ajtó felé, én pedig magamra kaptam a sötétkék fürdőköntösöm és Eleanor után mentem a konyhába.

 A szobából kilépve néztem végig magamon. Fekete farmer, bakancs, egy egyszerű, Follow my dreams feliratos trikó tökéletesen megfelel egy One Direction koncertre.
 - El, én kész vagyok. Te hogy állsz? - nyitottam be Lou szobájába, ahol a barátnője készülődött.
 - Jaj, sietek, Lola! - kapkodott a tükör előtt.
 - Mióta van itt fésülködőasztal? - kérdeztem az említett tárgy előtt sminkelő lányt.
 - Pár napja vette Louis. - mosolygott rám, majd egy kis szájfényt felkenve ajkaira állt fel a székről és körbefordult előttem.
 - El fog ájulni Lou, ha meglát. - fogtam meg a kezét, majd a lépcsőn letrappolva nyúltam a kocsikulcsomért, és indultunk is a koncertre.

 A backstage-ből néztük végig a több, mint másfél órás koncertet, amikor a színpadon megjelent Ed Sheeran a Little Things közben. Mivel hatalmas rajongója vagyok a vörös hajú énekesnek, hatalmas mosoly kúszott az arcomra.
 Pár perc múlva a dal utolsó hangjai is elhaltak, a fiúk elköszöntek a rajongóktól, majd az öltözőbe vágtattak inni és enni, de legfőképp pihenni. Amikor Harry mellett megpillantottam Ed-et, elállt a lélegzetem.
 - Lola, jól vagy, kicsim? - lépett közelebb Zayn.
 - Miért ne lennék? - ráztam a fejem értetlenül, és nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy mindenki minket néz.
 - Kicsit lefakultál. - aggodalmaskodott, én pedig megvontam a vállam.
 - Ha te is rajongója lennél Ed-nek, tuti így néznél ki. - magyarázta a helyzetet Eleanor, én pedig elpirultam, amikor a vörös, angyalhangú énekes rám kapta tekintetét.
 - Rajongó vagy? - nézett rám mosolyogva. Bólintottam, ő pedig az asztalról elvett egy papírt és egy tollat, firkált valami a fehér felületre, majd mosolyogva átnyújtotta nekem.

 A legszerencsésebb fiú barátnőjének
 xoxo, Ed

 - Köszönöm. - mosolyogtam rá, ő pedig intett a fejével, hogy nyugodtan megölelhetem.
 - Srácok, csinálni akarok egy képet! - jelentette ki Harry kezében a telefonjával. - Ez megy Instagramra. - kacsintott felénk, én pedig még mindig Ed-et öleltem.
 Lassan a fiúk összepakoltak, így el tudtunk indulni eredetileg hazafelé. De mint mindig, Niall hasa most is közbeszólt. Meg kellett állnunk ennivalót venni neki. A fiúk nagyon nem akarták, így felajánlottam, hogy majd én elviszem Niall-t kaját venni, ők menjenek csak haza pihenni. Fél óra alatt lerendeztük volna, ha nem állít meg minket kivételesen egyetlen egy riporter.

 - Lola, kérlek válaszoljon! Hogy bírta feldolgozni a férje halálát? - nyomta az arcomba a mikrofonját.
 - Erről nem nyilatkoznék. - utasítottam el kérdését, amikor egy újabbat tett fel.
 - Igaz a hír, hogy Zayn Malik a párja?
 - Igen, igaz a hír, több mint fél éve a párom. - felment bennem a pumpa, ideges pillantást vetettem a nőre és a mellette álló fotósra.
 - És a férje tudott a viszonyukról? - kérdezősködött tovább a szőke hajú minden lében kanál kisasszony.
 - Hölgyem, erről nem fogok nyilatkozni. Érje be annyival, hogy Zayn Malik a párom, több mint fél éve. Boldogok vagyunk együtt, és a kapcsolatunkat nem fogjuk a nagyközönség elé vinni. Neki is van magánélete, ahogy a többi hírességnek is. Tartsák ezt tiszteletben! Köszönöm. - bólintottam egyet, majd Niall-t magam után húzva ültem be a kocsiba, és hajtottam el.
 - Lola, nyugodj meg! - nyammogott a csirkeszárnyán Niall.
 - Nem tudok, Niall! Ezek mostantól mindig jelen lesznek? Mindig turkálni fognak a magánéletünkbe? - akadtam ki teljesen, erősen gesztikuláltam vezetés közben.
 - Piócák, nem tudunk velük mit csinálni. Mindent kipróbáltunk már, de attól függetlenül ugyanúgy ott vannak, ahol te. - mondta teli szájjal. Lassan hazaértünk, én pedig még mindig ideges voltam a riporter miatt.

Hangosan csaptam be magunk után az ajtót, a nappaliban sziesztázó fiúk pedig ijedten kapták felém a fejüket.
 - Mi történt? - állt fel azonnal Zayn, amikor meglátta az arcomon, hogy az agyamat teljesen elborult.
 - Egy rohadt riporter várt a Nando's előtt minket, és a kapcsolatunkról kérdezett, meg arról, hogy hogyan bírtam feldolgozni Ian halálát. Nem bírtam feldolgozni, nem is fogom tudni. Elnyomom magamban az érzést, hogy akármennyire is nem szerettem az utóbbi időben, hiányzik. Egy részemet eltemettem akkor délelőtt. - sírva fakadtam, nem bírtam tovább. Túl nagy volt a nyomás, sok volt ez a rengeteg dolog így egyszerre.
 - Hé, hé! Gyere, megyünk aludni! - vett fel az ölébe Zayn, és az emelet felé vettük az irányt. - Jó éjt, srácok! - köszönt el Zayn a többiektől, akik morogtak valamit az orruk alatt, hiszen Niall sztoriját hallgatták az alig fél órája történtekről. Zayn a szobában kihámozott a ruháimból, én pedig szüntelenül és keservesen zokogtam.
 - Zayn, most már mindig ez lesz? - kérdeztem tőle szipogva az ágyban. Hátát a falnak vetette, én pedig mellkasának dőltem.
 - Ez jár velem, kicsim. - pillantott le rám egy félmosollyal az arcán.
 - Szinte látom a holnapi újság címlapján. Lola Hamilton, Zayn Malik barátnője hivatalosan is megőrült. - nevettem fel keservesen, Zayn pedig egy megnyugtató puszit nyomott homlokomra, majd szorosan magához ölelt. Kicsit lejjebb csúszott az ágyon, majd a fülembe suttogott.
 - Ne törődj vele, most inkább aludj! Holnap megyünk házat nézni, nyugodj meg! - nem tudom, mi köze volt egymáshoz a kettő dolognak, de mindegy. Apró csókot nyomtam ajkára, majd beszívtam férfias illatát. A mentol, a tusfürdője és a nikotin illata keveredett, melyek egy csodás fiúhoz társultak. Szemeimet lehunytam, majd Zayn zavaros szívdobogását hallva nyomott el az álom.

BLOGLOVIN!!!

Sziasztok! A rész ma este érkezik, de még előtte egy fontos dolog!

Bizonyára ti is hallottatok arról, hogy a Google Reader meg fog szűnni! Nos, amit itt láttok, azt Noricii blogjáról másolom ki, aki  Diana Brunwin blogjáról másolta.

MINDENKINEK, AKINEK BLOGJA VAN VAGY BÁRMILYEN BLOGRA FEL VAN IRATKOZVA, NAGYON FONTOS!

A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat. 

Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt. 

"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

BLOGLOVIN LINK!

Saját blogom Bloglovin-os linkje! /Feledhetetlen múlt/ (DIANA BLOGJA)


Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!

Ha kérdésed van írj kommentárba!:)

PONTOSÍTOK!
A feliratkozók is eltűnnek magyar idő szerint július 1.-jén "

Szóval ennyi lenne, én ma megcsináltam magamnak ez a Bloglovin'-os oldalt, képekkel illusztrálom lentebb, hogy mi is a teendő.

A NEXT TO YOU-t ITT TUDOD KÖVETNI!

Na, és most megpróbálom leírni, mit kell csináltok, hogy működjön a dolog.

1., Beregisztráltok Bloglovin-ra
Ahol az van írva, hogy 'Full name' oda azt a nevet adjátok meg, amivel ide, blogspotra vagytok beregisztrálva, mert az fog látszani

2., 

Ha követni akarsz egy blogot, látni akarod a frissítéseit, akkor fontos, hogy menj rá, hogy 'Follow' !

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! 

xx, Dody

II. évad 1. rész

Heey :'33

El sem hiszem, hogy már a második évadot kezdjük el együtt!:))

Köszönöm a támogatást, a komikat, a pipákat, a díjakat, a feliratkozásokat.. Ezek mind olyan dolgok, amiket nem tudok elégszer megköszönni nektek! <33

Annyira szeretlek titeket, és.. és annyira örülök, hogy olvassátok ezt a kis firkálmányt!:)) Egyre jobban kezd célommá válni, hogy író lehessek.. Majd egyszer..:$

Nem is húzom az időt, itt az új rész!

Nagyon köszönök nektek mindent! <33

Jó olvasást és kellemes nyarat!

xx, Dodi

Kellett egy biztos pont az életünkbe.
Ő ott volt nekem, és én is neki. Mindig. - Lola Hamilton

 Az órák és a napok csak úgy elrepültek a fejünk fölött, mintha sosem lettek volna. Egyetlen dolog biztosított minket arról, hogy ez a pár nap tényleg megtörtént. Ez a dolog pedig a lakosztály volt. Minden csupa rumli volt, Zayn ruhái szanaszét hevertek a földön, az ágy lepedője mindig kusza, és bár én minden reggel összepakoltam, délutánra ismét csatatérré váltak a helységek. Utolsó nap nem mentünk sehová, kizárólag a szobánkban maradtunk. Rosszabbnál-rosszabb filmeket néztünk meg, de egyikünket sem zavarta. Együtt voltunk, teljes nyugalomban és ez volt a lényeg. Néha felhívtuk a fiúkat és a családunkat, hogy velünk minden oké, és az ő hogylétük felől is érdeklődtünk. 

 Öveinket bekapcsoltuk, készültünk a leszállásra. Egy hét nyugalom után ismét belecsöppentünk a One Direction bonyolult, pörgős, élettel teli életébe, ami kicsit fura volt. A fiúk nem tudtak kijönni elénk, ugyanis próbáltak a holnap esti koncertre, így Paul szabadult el egy kicsit az arénából, hogy hazavihessen minket.

 A lakásba érve megcsapott az a jellegzetes illat, amit annyira szeretek. Az otthon biztonságot és békességet adó illata. Zayn felvitte a bőröndöket a szobába, én pedig a konyhába mentem valami kaját összedobni a fiúknak, bár alig álltam a lábamon.
 - Mit csinálsz? - simult hátamhoz Zayn, miközben a szószt kavargattam a spagettihez. Most csak ennyi telik tőlem, majd ha kipihentem magam az időeltolódás miatt, kapnak jobbat.
 - Spagettit. - kuncogtam fel. A nyakam mindig is csikis volt, ezt pedig Zayn nagyon jól tudta, és néha ki is használta gyengeségem. Most is belefújt a nyakamba, és ezért kuncogtam.
 - Holnap koncert, ugye eljössz? - duruzsolta a fülembe. A hideg végigfutott a hátamon, hangja a fülembe kúszott, ezzel beindítva a fantáziám. - Tudom, mire gondolsz, de nem gondolod, hogy egy kicsit sok?
 - Mi? Zayn, menj a fenébe! - nevettem fel, majd felé fordultam, és megcsókoltam. - Ott leszek. - válaszoltam első kérdésére.

 Pár perc múlva a fiúk hangos nevetése töltötte be a ház minden zugát. A konyhaajtóban Louis felvisított, és boldogan szaladt Zayn-hez. Én a pultnak támaszkodva néztem az ötös csapatot, ahogy örülnek egymásnak. Ezt a pillanatot semmire sem cseréltem volna el. A szeretet, ami a fiúkból áradt a másik felé, minden pénzt megért. Louis közeledett felém hatalmas, levakarhatatlan mosollyal az arcán. Szorosan magához ölelt.
 - Hiányoztál, kislány! - pörgetett meg a levegőben, én pedig felnevettem.
 - Te is, Boo! - szólítottam édesanyjától kapott becenevén, amit ő nem szeretett. - Hoppáka!
 - Összesen három másodperced van elszaladni. Egy, kettő, elkéstél! - majdnem elkapott, de én ekkor már Niall mögött álltam.
 - Ne bánts! - sikítottam, amikor elkapta a derekam, és megcsikizett. - Csak köszönök a többieknek, utána azt csinálsz, amit akarsz! - elengedett, majd csibészes mosoly kúszott arcára. Előre féltem.
 - Jó volt? - kérdezte Niall, amikor megölelt.
 - Nagyon. És te jól vagy? - toltam el magamtól és arcát fürkésztem. Púder volt a szeme alatt, gondolom ezzel akarta elfedni a fekete karikákat. Bólintott egyet. - Bármi van, csak szólnod kell, rendben?
 - Ugye nem fogsz elmenni még egyszer? - kérdezte remegő hangon. Hevesen megráztam a fejem, hogy nem, eszemben sincs elhagyni őket. - Nem bírnám ki, ha nem lennél itt.
 - Itt maradok. De holnap reggel én kenem fel az alapozót, rendben? - mosolyogtam rá, ő pedig elpirulva bólintott.

 Mindenkinek köszöntem, Harry suttogott pár mocskos dolgot a fülembe, amit egy fülessel elintéztem, majd asztalhoz ültettem a társaságot. És itt minden pokollá változott. Jöttek a sztorizgatások, az elmúlt hét leggázabb pillanatai, Niall felépülése, Harry poénjai - aminek nemhogy értelme nincs, még valamikor mi sem értjük, de szerintem ő sem -, Louis és Eleanor romantikázása és jött az a sztori, hogy Liam ismét randizik egy lánnyal, akivel már pár hónapja összeboronálták. A lány neve Danielle Peazer, táncos és modell. Mutatott egy képet, gyönyörű lány, barna bőr, hosszú, barna göndör haj. Láttam Liam arcán, hogy odáig meg vissza van a lányért, és Danielle talán visszahozhatja a régi, ép, még nem összetört szívű fiút.

 - Lola, tudnál jönni egy kicsit? - kérdezte Niall a lépcsőn állva. Mi a nappaliban ültünk és beszélgettünk, míg ő felment lezuhanyozni. Azonnal felálltam, beletúrtam Zayn fekete hajába, majd Niall után mentem. A szobaajtót becsuktam magam mögött és Niall mellé ültem az ágyra.
 - Mesélj! - sóhajtottam nagyot, ő pedig sírva fakadt. Zokogva mesélte el, hogy mennyire ragaszkodik Bellához, mennyire szereti és mennyire hiányzik neki. Beszéltek azóta skype-n, de Bella lerázta. - Cssss, semmi baj! - öleltem magamhoz, és ringatni kezdtem, mint egy kisgyereket. Niall jelenleg az is volt. Egy megtört, elveszett, csalódott kisfiú.
 - De, Lola, minden baj! Droghoz nyúltam, pedig életemben soha nem gondoltam, hogy ilyet képes kiváltani belőlem egy ember. - csapkodott idegesen a szobába, én pedig azonnal felálltam és leállítottam.
 - De itt voltam és segítettem. Túl lettél rajta, rendben vagy, tiszta vagy. - nyugtattam meg. Igaz, hogy aznap este egy szemhunyásnyit sem aludtam, de a fiúkért megteszem. Tudtam a dolgom, még szép, hogy segítek. Bár ne kellett volna...
 - Tényleg, honnan tudtad, mit kell tenned? - kérdezte hirtelen. Számítottam a kérdésre. - És még meg sem köszöntem. Annyira köszönöm, Lola. - ölelt magához ismét.
 - Gyere, feküdj le, és mindent elmondok. - amint kényelmesen elhelyezkedett, belekezdtem a mesémbe. Elmondtam, hogy volt egy barátom, aki lőtte magát, nekem kellett segítenem rajta minden alkalommal, és Niall-nek még azt is elmondtam, hogy én is drogoztam anno. Nem voltam függő, nem is leszek az, nem is akartam az lenni. Egyszerűen csak néha szívtam és ennyi. Niall csodálkozva hallgatta végig a történetem.
 - Nem hittem volna rólad, hogy drogoztál. - hebegett.
 - Én sem hittem volna rólad, Niall! Ugye többet nem csinálsz hülyeséget? - néztem rá. Szemei szomorúan csillogtak, fájt így látni a mindig életvidám, energiával teli fiút.
 - Nem. - motyogta. - Menj le a fiúkhoz, ne velem legyél!
 - Megleszel? - kérdeztem az ágyról felállva. Bólintott egyet, én pedig puszit nyomtam arcára, majd kimentem a szobából. A nappaliban már senki sem volt, de a szobákból még a lámpa fénye kiszűrődött.
 - Bejövök! - szóltam be Louis szobájába egy-két kopogás után. A szoba úgy nézett ki, mintha atomrobbanás lett volna ott pár perce. Minden ruha szét volt hajigálva a földön, az ágy összetúrva, minden a feje tetején állt. - Jézusom! - adtam hangot meglepettségemnek.
 - Bocsi, majd holnap összepakolok! - mentegetőzött.
 - Ja, ugyan mikor? Ebéd után már elmentek itthonról, hogy még lemenjen egy gyors próba, aztán nyomás egy interjúra, majd vissza az arénába, ahol koncertetek lesz. - soroltam fel a holnapi teendőiket, Louis lelkesedése pedig egyből lelankadt. - Holnap délután rendet rakok.
 - Imádlak! - nyomott puszit az arcomra. Jó éjszakát kívántam, majd Liam szobájába mentem. Éppen pakolászott, de nem kérte a segítségem, mondta, hogy inkább menjek Harry-hez, ott van a legnagyobb kupi. Egy jó éjt' puszi után tértem be Harry szobájába, ahol még rosszabb volt a helyzet, mint Louis-nál.
 - Harry, feküdj le, holnap összepakolok. - álltam meg előtte, ő pedig szorosan magához ölelt. - Harry, mi bajod? - toltam el magamtól épp annyira, hogy a szemébe nézhessek. - Harry, te ittál? - kérdeztem, amikor megéreztem Jack Daniels jellegzetes illatát.
 - Csak gy kcsttt. - imbolygott, én pedig kénytelen voltam az ágyba tuszkolni.
 - Harry, húsz éves vagy, és nincs ennyi eszed? Koncert előtti este nem iszunk, mert rohadt másnapos leszel! - cibáltam le róla a nadrágot. - Most pedig aludj! - lekapcsoltam a villanyt, majd a konyhába siettem egy kis fájdalomcsillapítóért holnap reggelre Harry-nek és egy pohár vízért. Letettem az éjjeliszekrényére, majd a saját szobánkba mentem. Zayn éppen akkor húzta be a függönyt, és amikor meghallotta, hogy megérkeztem, mosollyal az arcán fordult felém.
 - Harry ivott, kicsit becsiccsentett. Éppen elég alkohol van benne, hogy holnap fájjon a feje! - öleltem meg Zayn-t, aki nagyot sóhajtva nyomott csókot homlokomra.
 - Gyere, nagyon fáradt vagy! - húzott az ágyba. Hátát a falnak vetette, fejemet pedig ölébe tettem. Így beszélgettünk egészen addig, amíg el nem jöttek értem az álommanók. Érzékeltem, hogy Zayn fejemet a párnára helyezi, majd magához húz, ezért még félálomba megszólaltam.
 - Szeretlek, és köszönöm Miami-t.
 - Szeretlek, és érted bármit. - duruzsolta a fülembe, én pedig mosollyal az arcomon aludtam el.