II. évad 3. rész

Sziasztok!

Bocsi a sok késésért, de itt vagyok! :))

ITT AZ ÚJ BLOGOM LINKJE, HISZEN ENNEK HAMAROSAN VÉGE!

Nem tudom, mennyire bánjátok, hiányozni fog-e a történet, nem tudom!

Köszönök mindent!

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Őt akarom, mindenestül, örökre!
Mellette biztonságban vagyok, mellette boldog vagyok.
Szeretem, és soha nem adnám senkinek! - Lola Hamilton

 A ház ajtajában álltunk az ingatlanügynökkel együtt, én pedig Zayn kezét szorongattam. Az ingatlanos matatott a kulccsal egy ideig, majd kitárta előttünk az ajtót.
 - Zayn, amit nekem adtál kulcsot a kórházban... - hagytam függőben a mondatot, ő pedig magához ölelt.
 - Az a kulcs a bradfordi házunké. Akkor mész oda, amikor csak akarsz, anyu is megmondta. - nyomott puszit a hajamba, majd követtük a harmincas évei végén járó férfit. Megmutatta a konyhát, a nappalit, a kertet, a garázst, majd az emeletre mentünk. A fent lévő négy szobából egyet el tudnék képzelni zeneszobának, pár gitárral, mikrofonnal és természetesen egy zongorával. Egy másik lenne a hálószobánk, a maradék kettőt pedig vendégszobának alakítanánk ki. A fürdőszobákban sarokkád vagy zuhanykabin, masszázzsal és tükörfal. Imádnám! A hálószobánk bézs színű lenne, hatalmas franciaággyal a közepén.
 - Miről álmodozol? - hajolt hozzám Zayn, és csak ekkor vettem észre, hogy egyedül maradtunk a házban.
 - Hová lett az ingatlanos? - fordultam körbe a szobában, ami ha minden igaz, a hálószobánk lesz.
 - Telefonálnia kellett. És most te jössz! - ölelte át a derekam, és közelebb hajolt hozzám.
 - Bézs színű lesz, hatalmas franciaággyal. - ismét magam elé képzeltem a szobát.
 - Ennyire tetszik? - bólintottam egy nagyot, ő pedig felkuncogott. - Hiszen ez még csak az első!
 - Beleszerettem. Lehetne egy zeneszoba is gitárokkal meg mikrofo... - folytattam.
 - Nos, hogy tetszik? - lépett be a helységbe Mr. Smith.
 - Megvesszük. - jelentette ki magabiztosan Zayn, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon néztem rá.
 - Tényleg? - örültem meg. Bólintott egyet, majd nyomott a szám sarkába egy apró csókot. Viselkednünk kellett Mr. Smith jelenlétében. Megbeszéltük, hogy holnap, még a próba előtt bemegyünk az irodába és elintézzük a papírokat. A kocsiban ülve a ház terveiről kezdtünk beszélgetni. A falak színeiről, berendezési tárgyakról, elrendezésről.
 - A hálószobába nem szeretnél semmit, csak egy ágyat, egy kisebb szekrényt, és egy-egy éjjeliszekrényt? - kérdezett vissza, próbálta raktározni azt a sok információt, amit hirtelen rázúdítottam. Bólintottam, majd tovább csacsogtam neki a gardróbtervekről, a fürdőszobáról, a konyháról. - Amerikai-konyha, ahonnan egyből nyílik az étkező? - mosolyogva bólintottam, majd kiszálltunk az autóból, hiszen hazaértünk.

 - Hogy sikerült? - érdeklődött Harry a kanapén terpeszkedve, amikor beértünk. Kabátom az akasztóra tettem, cipőmet ledobtam, majd mellé ültem.
 - Megvesszük. - sétált el a kanapé mögött Zayn, majd a hajamat összeborzolva tűnt el a konyhaajtó mögött.  Valami gagyi sorozatot néztünk Harry-vel, amikor hatalmas büfögés hallatszott a konyha felől.
 - Niall, ne gusztustalankodj! - kiáltott Harry szemét le sem véve a képernyőről.
 - Ez nem Niall volt! - röhögött Zayn, Harry pedig rám kapta zöld szemeit. Vállat vontam, hiszen igen, férfiből van, és az én férfim. - Bocsi, srácok! - kért elnézést, Niall pedig csapkodni kezdte a pultot.
 - Gyere, együnk! - húztam fel a kanapéról, majd a két randalírozó fiúhoz mentünk. - Többiek? - céloztam Liam-re és Lou-ra. Kiderült, hogy ők már a próbán vannak, hiszen ott találkoztak a lányokkal. Paul hívott, hogy lassan indulniuk kéne a fiúknak, és mehetek én is velük. Összeszedtem a fiúkat, míg ők öltöztek, én elpakoltam a koszos tányérokat és evőeszközöket. A kocsikulcsot felkapva mentem a kocsihoz, ahová pár perc múlva ők is követtek.
 - Miért te vezetsz? - hisztizett Niall, mire Zayn megjutalmazta egy nyakassal.
 - Hagyd, ő fog vezetni! - tessékelte be a hátsóülésre Niall-t és Harry-t, ő maga pedig helyet foglalt mellettem.

Fél órán belül odaértünk, de amint bementünk, Paul el is küldött kajáért a fiúknak. Szívesen mentem, nem éreztem megerőltetőnek. A legközelebbi gyorsétterem egy McDonald’s volt, ezért beálltam a parkolóba, a kocsit bezárva indultam el a bejárat felé. Egy újságos mellett elhaladva akadt meg valamin a szemem.

Lekaptam egyet, de amikor fizetni akartam, a lány meghökkenve nézett rám.

 - Te vagy Lola, igaz? - vonta fel szemöldökét, én pedig amilyen kedvesen csak tudtam, válaszoltam.
 - Igen, én vagyok. Miért? - mosolyogtam rá, amilyen kedvesen csak tőlem telt.
 - Szállj le Zayn-ről, értve vagyok? Ő a miénk, nem a tiéd! - kiabált velem, a járókelők pedig furcsán méregettek. - Nem illesz hozzá, és ne a pénze miatt akarj vele lenni! Csúnya vagy és undorító!
 - Figyelj! - szólaltam meg, amikor abbahagyta a kiabálást. - Nem tudom ki vagy, nem ismerlek, ahogy te sem engem. Szeretem Zayn-t, és nem érdekelnek az ilyen megnyilvánulások. Csak egy újságot szerettem volna venni, de te nekem támadtál. - lenyomtam a pultra valamennyi összeget, majd ismét a lányra mosolyogtam. - Köszönöm! - lebegtettem meg a magazint, majd sietős léptekkel álltam odébb. A gyorskajáldában kértem annyi hamburgert és italt, ami egy hadseregnek is elég lett volna, hiszen gondoltam a bandára is, nem csak a srácokra. Szatyrokkal a kezemben ültem be a kocsiba, de a szélvédőn kinézve pillantottam meg egy barna hajú lányt, így kiszálltam az autóból, majd a lány felé igyekeztem.
 - Danielle? - léptem a lány mellé, aki mosollyal az arcán fordult felém, majd szorosan magához vont. Váltottunk pár szót, majd együtt mentünk vissza a próbára.
 - Nem tudtam hamarabb menni, így jöttem ide enni, és hívtalak volna, hogy gyere értem. - nevetése betöltötte az autót, nekem is mosoly kúszott arcomra. - Mi a baj? - a hátsó ülésen hánykolódó újságra mutattam, ami elolvasva szalad fel a szemöldöke. - Velem is ez volt. Támadtak, mert sokat lógtam az egyik táncos sráccal, aki végül is a barátnőm barátja, és neki kerestünk ajándékot. - rázta hitetlenül a fejét.
 - Egy rajongó is megszólított, és azt mondta, hogy nem illek Zayn-hez, és szálljak le róla. Meg hogy csak a pénze miatt vagyok vele, és.. undorító vagyok. - hangom elcsuklott, homályosan láttam a könnyektől. Beálltam a parkolóba, de egyikőnk sem moccant.
 - Ne törődj vele, nem igaz! Csodás, nagyszerű lány vagy, szép, csinos, és Zayn szeret! - kikapcsolta a biztonsági övet, és felém fordult. - Én mindig arra gondolok, ha azt kapom, hogy a pénze miatt vagyok Liam-mel, hogy nem a pénze miatt lesznek pillangók a gyomromban, nem a pénzével csókolózom és nem a pénzével szeretkezem. - mosolygott rám, majd elpirult, pedig teljesen természetes dolgokról beszélt.

 - Minden oké? - pattant le a színpadról Zayn lihegve, majd gyors csókot nyomva ült le mellém a székre. Kezébe nyomtam az újságot, és belőle is ugyanazt a reakciót váltotta ki, mint Dani-ből. Szemöldökét összeráncolta, majd a fiúkra nézett. Értetlen arcok meredtek rá, ő pedig meglóbálta az újságot, majd rám mutatott. Mindegyik fiú lejött a színpadról, majd végigfutottak a cikken.
 - Lola, te is tudod, hogy ez nem igaz! - guggolt le elém Niall. Bólogattam, de nem tudtam megszólalni. Danielle közbeszólt.
 - Az újságos lány megfenyegette. - nézett végig a társaságon, Zayn pedig idegesen pattant fel. - Azt mondta, hogy csak a pénzed miatt szeret. - intézte szavait Zayn-hez, aki egyre dühösebb lett. - Undorítónak nevezte, és csúnyának. 

A fiúk mindannyian váltig állították, hogy ez nem így van, és máskor ne titkoljam el, hanem szóljak, hogy intézkedni tudjanak.
 - Nem kell, srácok, jól vagyok! - bizonygattam, pedig egyáltalán nem voltam jól. A próbának késő délután lett vége, de holnap szabadok a fiúk, így otthon leszünk egész nap, és pihenünk. Az ajtón kiérve a riporterek tettek a fiúk fejére, kiváltképp rám és Zayn-re voltak kíváncsiak. Rengeteg kérdés záporozott felénk, szinte az összes arra vonatkozott, hogy mi van köztünk, és hogy Niall bezavart-e a képbe(?). Miért zavart volna be?
 - Minden rendben köztünk, nincs harmadik fél a kapcsolatunkban. Szeretjük egymást, boldogok vagyunk együtt. Viszlát! - mondta el gyorsan Zayn, majd beültetett a kocsiba, ő pedig beszállt mellém a sofőrülésre.