I. évad 36. rész

Heey :'33

Itt az új, remélem örültök neki! :))

Köszönöm a 29 feliratkozót, a több mint 19000 oldalmegtekintést!! Köszönöm továbbá a 17 pipát és a 3 komit:))

A résszel kapcsolatban annyit szólnék, hogy hát.. ilyen lett! De azért elmondom, hogy SEMMI VALÓSÁGALAPJA NINCS A TÖRTÉNETEMNEK ÉS A BENNE SZEREPLŐ DOLGOKNAK!! :))

IMÁDLAK TITEKET AMÚGY! <33

Jó olvasást!

I hope you like it ;))

xx, Dodi

Amit irántad érzek, az feltétel nélküli.
Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet.
Nem büntetlek meg. Csak szeretlek.
Ennyi az egész. Világos és egyszerű.

Kedves Zayn Malik!

Arra kérlek, hogy ezt a levelet ne mutasd meg Lolának! Semmiféleképpen! Köszönöm.
Egy dolgot akarok! Mégpedig a feleségemet! Vissza akarom kapni!
Tudok a piszkos, mocskos kis dolgodról, és úgy gondolom, nem szeretnéd, ha a rendőrség megkeresne ezzel kapcsolatban.
Küldd haza! Bántsd meg, veszekedjetek, bánom is én! Vissza akarom kapni! A válási papírok hamisítványok, nyugodj meg! Ő még az enyém, és mindig is az enyém lesz!

Veled ellentétben én tényleg szerelmes vagyok a feleségembe. Én tudom, hogy mi az a viszonzatlan szerelem. Tudom, milyen halálosan szerelmesnek lenni valakibe. Bármit megtennék érte, annak érdekében, hogy boldognak lássam. A szüleim is imádják, ahogy én is.

Nos, amit a fentiekben írtam, abból annyi igaz, hogy van egy feleségem. Vagyis kettő. Jól látod, kettő. Van egy lányom is, 2 éves, szőke hajú, zöld szemű, két lábon járó gyönyörűség. Az igazi feleségem és a lányom elhagytak, amikor megtudták, mit kell tennem. Lola csak amolyan... hogy is mondjam? Egy pótlék volt a számomra. Enyhítette a fájdalmamat, és kielégítette a vágyaimat. MOST IS EZT AKAROM! JÁTSZADOZNI VELE!
Amikor bejött hozzám az irodába, hogy közölje, elmegy, olyan boldog volt, mint még soha. Nem akartam elengedni, pedig jól tudtam, hogy mi fog történni. Megfekteted, veled marad, boldogan éltek, amíg meg nem haltok. Csak tudod, hogy ez egy mesébe illő történet lenne. Ez a valóság!
Nincs felhőtlen boldogság, öröm és csodálatos szerelem.

Szerintem felesleges bemenned a rendőrségre, megmutatnod nekik ezt a levelet, mert rögtön rá fognak kérdezni erre a mocskos kis ügyedre és arra, hogy mi is történt akkor. Figyelj magadra!

P.S.: Meg ne próbáld mutatni Lolának, különben nem jön vissza hozzám! Figyelj arra, hogy miket teszel!
Sok sikert!
Ian

A levelet elolvasva szinte sokkot kaptam.
Összegezzük!
Ian házas ember, rajtam kívül van még egy felesége, akinek vagy egy lánya. El akar venni Zayntől, azt akarja, hogy küldjön el, vesszen össze velem. Ezért én megharagudjak rá, és dühömben meg bánatomban visszamegyek Ian-hez. Na azt lesheti.
De mi lehet Zayn mocskos kis ügye? Bántott valakit? Drogozott? Illegális dolgokat művelt?
 - Zayn drágámat bezártam a fürdőszobába. Már egy fél órája itt gubbasztasz. Mennyi időre van még szükséged? - kérdezte hirtelen az ajtóból Louis. Ekkor vettem észre, hogy a lap teljesen elázott sós könnyeimtől, arcbőröm pedig húzódik a rászáradt könnytől. - Hé, Lol! Mi a baj? - szelte át pár hosszú lépéssel az udvart.
 - Ian. Olvasd el! De senki nem tudhat róla! - nyújtottam át neki a kézzel írt, kissé elázott levelet. Gyorsan elolvasta, majd könnyektől csillogó szemekkel nézett rám.
 - Nem hagyom, hogy bántson. Zayn se akarná, csak ez a dolog.. - hangja az utolsó szónál elcsuklott.
 - Te tudsz róla? - kerestem tekintetét döbbenten.
 - Az egész banda tudja. Vagyis csak a banda tudja. Meg Ian ezek szerint. Igazából nem is az ő hibája. Megtörtént, ő pedig nem akarta. - gyorsan becsukta a száját. - Nem mondhatok többet, bárhogy is nézel. Ezzel is túl sokat árultam el a dologról. Sajnálom. - nyomta vissza kezembe a gyűrött lapot, majd bement a lakásba.
Pár perc múlva én is felálltam a hintaágyról és a házba mentem. Az összes fiú a kanapén ült, egytől egyig. Megtorpantam az üvegajtót magam után becsukva, mert 5 ijedt és féltő szempárral találtam szembe magam.

- Mi a gond, srácok? - kérdeztem.
 - Hogy mi a baj? - pattant fel idegesen Z. - Az a rohadt baj, hogy mindent tud! És most már te is! Ez hihetetlen! Nem volt titok, de sosem beszéltem róla senkinek. Erre Louis rögtön elmondja neked! - kiabált. Megrémisztett. Igazából nem is, csak annyira heves és indulatos tud lenni, hirtelen felkapja a vizet, holott semmi oka nincs rá. Itt van erre a precedens.
 - Zayn! Állj már le! Nem mondott semmit, amivel kiadta volna az a mocskos dolgodat. - idéztem Ian leveléből.
 - Te nem mondtad el neki? - nézett Loura döbbenten.
 - Ezt próbáltam elmagyarázni, de te végig sem hallgattál. Ilyenkor akkora tapló tudsz lenni! - Louis őszinteségi-rohamot kapott. Nem ritka nála az ilyen. De legalább nyílt, és egyenes másokkal szemben. Jó, most nem azt mondtam, hogy mindenki lelkébe tipor, hanem csak elmondja a véleményét. Ezt szeretem benne. Vagyis ezt IS szeretem benne.
 - Sajnálom, haver! - fogta meg a vállát Zayn, majd ismét felém fordult. - Az meg mi, hogy kutatsz a dolgaim közt?
 - Tudtommal az a kuka közös. Oda való a szemét, ami már nem kell. Gondolom erre neked nem volt szükséged. - lebegtettem meg a lapot, és még mielőtt kikaphatta volna a kezemből, a hátam mögé dugtam. - Nekem pedig szükségem volt rá. Ilyen egyszerű. - rántottam vállat.
 - Figyeljetek, szerintem ezt beszéljétek meg valami nyugisabb helyen! - szólalt meg Harry.
 - Még a kaját meg kéne várni. - egyet találhattok, hogy ki volt az.
 - Felmegyünk. - ragadta meg a barna szemű, fekete hajú félisten a karom és felhúzott az emeletre. A szobaajtót hangosan becsapva mögöttünk dőlt neki az ajtónak, majd bezárta.
 - Szóval bezársz. - inkább hangzott kijelentésnek, mint mondatnak. Lényegtelen. Bezárt.
 - Te is ezt tetted, amikor a levelet olvastad. - rázta meg a fejét olyan ' ha te is én is ' stílusban.
 - Miért nem mondtad el? - kérdeztem hirtelen. Szemeiből sütött a fájdalom, és az összetörtség.
 - Mert még kicsi voltam, 14 éves lehettem, amikor történt. Senkinek sem beszéltem róla. Bradford mindig nyüzsgő város volt, én pedig egyedül kószáltam. Anyuék nem voltak otthon, én pedig úgy gondoltam, hogy elég nagy vagyok már ahhoz, hogy egyedül sétálgassak éjjel. Csakhogy nem voltam. Egy nő és egy férfi elkapott. Megerőszakoltak. - csuklott el a hangja. Ebben a pillanatban tűnt a legsebezhetőbbnek. Nem szabad hagynom, hogy ismét magába forduljon. Kerüljön bármibe is, de vele fogok maradni. - 1 évig volt viszonyom a nővel. Muszáj voltam vele lenni, amikor akarja, különben megvert. De mindig úgy, hogy ne látszódjon senki számára, nekem pedig fájjon. - könnyek csípték a szemem, amikor szemeibe néztem. Végtelen fájdalom tükröződött bennük. Ki akartam törölni belőle ezt a kínzó érzést, de fogalmam sem volt, hogy kezdhetnék hozzá. Ezért egyenlőre csak hallgattam. - Végül elkapták a rendőrök. Volt egy névsora a kisfiúkról, akikkel ilyeneket tett. Az én nevem nem szerepelt rajta. Valamit akart tőlem a későbbiekben, ebben biztos vagyok.
 - Sa-sajnálom! - nyögtem ki, majd elé lépve szorosan magamhoz húztam.

Eddig a pillanatig volt erős. Mellkasából kitört a keserves zokogás, úgy sírt, mint még eddig soha. Ismerem már egy ideje, és eddig sosem sírt ennyire. Karjait szorosan derekam köré fogta, éreztette velem, hogy biztonságot nyújtó ölelésre, szeretetre, és rám van szüksége. Arra, hogy megnyugtassam. Próbáltam megnyugtató dolgokat súgni a fülébe, de én is sírtam. Először nekem kellett feldolgoznom a lehető leggyorsabban, ugyanis szüksége volt rám.
 - Itt vagyok, nyugodj meg! - húztam az ágyra. - Nem megyek sehová. Kerül, amibe kerül, de itt leszek veled. Mindig. - súgtam a fülébe. Pólójából kihámoztam, majd leterítettem a szekrényre. A nadrágja övét kapcsoltam ki, amikor hirtelen a kezemhez kapott.
 - Nem akarom! - nyögte fájdalmasan. Nem értettem, hogy mit nem akar.
 - Zayn, drágám, csak leveszem a nadrágod, hogy kényelmesen alhass. - feszítettem le ujjait csuklómról. - Kérlek! Bízz bennem! - kicsatoltam a bőrszíjat. - Csak én vagyok, a szerelmed. - kigomboltam farmerét, majd lehúztam a sliccet. - Csak leveszem, nem érek hozzád, ígérem! - adtam puha, finom, túlságosan visszafogott csókot ajkaira. - Engedd, hogy levegyem rólad! - nyöszörgött, majd végül éreztem, hogy ellazul érintéseim alatt, így valamelyest nyugodt szívvel húztam le róla a farmert.
 - Gyere ide! - nyújtotta felém tetovált karját, majd maga mellé húzott. - Maradj itt velem, amíg el nem alszom! Holnap megbeszéljük, hogy mi legyen. - fejét hasamra tette, onnan nézett fel rám.
 - Döntöttem. Veled fogok maradni, akár tetszik, akár nem. - simítottam ki homlokából a fekete haját. - De most aludnod kell! Minden rendben lesz! - hajoltam arcához, majd apró csókot nyomva arcára simogattam tovább homlokát.

Pár perc múlva egyenletesen szuszogott. Fejét leemelve a hasamról másztam ki az ágyból. Az ajtót halkan becsuktam, majd leosontam a lépcsőn. A fiúk a konyhában ültek és tömték magukat a legfinomabb Nando's csirkékkel.
 - Minden oké? - kérdezte túlaggódva Liam.
 - Reggelre minden oké lesz. - mosolyogtam rá biztatóan, majd lehuppantam Harry és Liam közé.
 - Naaa! Nem is ülsz mellém, nem is szeretsz! - sipított Louis, mire Liam tarkón csapta.
 - Zayn alszik, kussolj már el! - nézett rá szúrós szemekkel. Louis lehajtotta fejét, és szomorúan ette tovább vacsoráját.
Én a Zayn adagját eltettem a hűtőbe, hogy majd holnap megeszi, pedig jól tudtam, hogy még az éjszaka folyamán Niall el fogja pusztítani. Megfürödtem, elköszöntem a fiúktól, majd felmentem a szobába. A fekete hajú, most védtelennek látszó fiú még mindig úgy feküdt, ahogy hagytam. Fejét ismét a hasamra tettem, majd haját simogatva lassan engem is elnyomott az álom.

I. évad 35. rész

Heey :'33

MEGLEPI! Itt az új, kissé ilyen-olyan, de a következő részből minden kiderül.. vagy mégsem?:) Megtudjátok péntek este!

Köszönöm a 11 pipát, a 2 komit és a több mint 18600 oldalmegtekintést! :)) <33 a legjobbak között is a LEGJOBBak vagytok <33

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

Bárcsak tudnám mit kell tennem...
Bárcsak meg tudnám tenni...

A nap további részében palacsintát sütöttem VOLNA, ha a szőke éhenkórász és a kék szemű barátom nem eszi meg folyamatosan. Már egy órája sütögetem, a tészta nem fogy, de a palacsinta annál inkább.
 - Niall! - kiáltottam ki neki az udvarra, ugyanis ott írtuk a dalt, amibe én most pont nem segédkeztem.
 - Igen? - kiabált vissza.
 - Ha hívlak, jössz. Nem? - én pedig úgyszintén.
 - Mondd! - állt meg az ajtóban.
 - Tessék, ezt megeheted. - nyújtottam neki oda 5 csokis palacsintát a kedvenc tányérján. - Remélem még mindig ebből szeretsz a legjobban enni. - mosolyogtam rá.
 - Imádlak! - nyomott csokis puszit az arcomra, tudni illik, ő már rég elkezdte magába termelni a palacsintákat. Visszarohant a fiúkhoz, akik jól kinevették, mert szegénykémnek mindene csokis volt. Pár perc múlva két erős kar fonódott derekam köré. 'Támadóm' állát a vállamra tette, így pihentetve fejét.
 - Nekem nem küldtél. - motyogta szomorúan.
 - Nem jöttél, hogy kérsz. - vontam vállat, amire csak egy morgás volt a válasza. Gondolom nem volt ez a mozdulatom túl kedvező a számára. - Niall egész végig a nyakamra járt azt kérdezgetve, hogy mikor lesz kész, és mikor ehet már. - öntöttem egy adag nyers tésztát a palacsintasütőbe. Feldobva akartam megfordítani, hogy a másik oldala is megsüljön, de elvétettem a dobást, így a félig megsült palacsinta egyenesen a járólapon landolt. Zayn jóízűen felkacagott. Annyira imádtam hallani azt az igazi, szívből jövő nevetését.
 - De kis béna vagy! - fúrta arcát a nyakamba. Éreztem meleg leheletét, mely teljesen kikészített. Rekedtes hangja teljesen elkábított, kezem remegett, amikor az utolsó palacsintát készültem kisütni.
 - Eddig sikerült, de most a jelenléted megzavart. - az utolsó szót nyögtem, mert megharapta a nyakam. Jóleső bizsergés futott végig gerincemen.
 - Segítsek? Vagy van valami más ötleted, hogy mit csináljunk ilyen szép délután? - a fülem mögötti érzékeny pontot lepte el csókjaival.
 - Igen, van. - fordultam felé, ajkai hívogatták enyéimet. Közelebb hajoltam hozzá, ajkai éppen csak súrolták az enyémeket. - Kell hozzá két kéz, érintések.. - nyomtam lágy csókot borostás arcára. - ..kellesz hozzá te.. - járomcsontját finoman csókolgattam. - .. és kellek én. - csókoltam bele nyakába, mely most is olyan puha volt, mint szokott. - Nyomás dalt írni! - suttogtam fülébe, majd gyors puszit nyomtam szájára és kislisszoltam a kerti tó mellé.
 - Mi történt? - érdeklődött Harry fel se pillantva a lapról. A félig megírt kottával volt elfoglalva, amit még egy előző dalhoz írnak. Kinyújtott lábain összegyűrt papírok voltak szerte-szét, és a nagy halom alól kikandikált Lucy is.
 - Ugyanúgy sokkos állapotban hagytam magára, mint amikor legelőször találkoztunk. - vettem el egy lapot és egy tollat. - Hol járunk?
 - Pontosan nem tudom, de valahol ott, hogy.. - kezdte keresni a megfelelő lapot Liam- ... hogy éppen azt énekeljük.. - húzta az időt, mert még mindig nem találta - megvan! - kiáltott fel, mire szegény Lucy mérgesen tekintgetett ki a papírhalom alól. - Make the last time just like the first time, push a button and rewind. - olvasta fel a sorokat.
 - Oké, innen jöhetne még egy szóló, majd a refrén. - adtam az ötletet, amire mind a négyen rábólintottak. Igen, még mindig csak négyen, ugyanis Zayn még azóta se került elő. Dobálóztunk ötletekkel, mindenki beletett egy kicsit az ő 'nyári szerelméből' egy kicsit, és végül ismét megalkottunk egy versszakot. Lassan 2 órája ültünk kint, kezdett hűvös lenni. Eddig is az volt, mivel így májushoz közeledve sincs még olyan jó idő. - Elég mára, srácok! Ügyesek voltunk, de most már elég. - mosolyogtam rájuk, majd egy kupac papírt felkapva mentem be a nappaliba. A tv be volt kapcsolva, de Z. sem a kanapén, sem előtte, sem a fotelben, sem a nappaliban nem volt. A kezemben pihenő lapokat ledobtam az asztalra, majd kiszóltam a fiúknak. - Valaki intézze a kaját! Megkeresem Zaynt. - adtam az utasítást, majd visszamentem a házba.

A lépcsőn felvágtatva nyitottam be az első fürdőszobába. Sehol senki. Utam a közös szobánkhoz vezetett, ahonnan beszédfoszlányt hallottam.
 - Nem, dehogyis! .... Ide akarsz jönni? De hisz dalt írunk! ... Tudod jól, hogy nem tenne jót a lelki világának. Összetörne. ... Jó, holnapután elküldöm. Minden rendben lesz, kérlek, nyugodj meg! - hangja ideges volt annak ellenére, hogy éppen nyugtatni próbálta a vonal másik végén lévő személyt. Fogalmam sincs, hogy kivel beszélhetett. Kopogtam, nem akartam megzavarni a -valószínűleg- fontos telefonbeszélgetést. - Majd még hívlak! Hello! - hallottam végszavait, majd az ajtó kitárult előttem. A szobába belépve tekintettem meg 3 bőröndöt, kinyitva, ruhákkal megpakolva.
 - Megyünk valahova? - néztem rá kérdőn, ugyanis Paul nem említette sem a levelében, sem szóban.
 - Igen. Te 2 nap múlva vissza L.A.-be, mi pedig Afrikába, ismét. - fogta meg a kezeimet, majd ajkaihoz emelte.
 - Nem, nem megyek vissza Los Angelesbe! Kizárt! - emeltem fel a hangom. Nem akarom, nem, nem, nem és nem!
 - Vissza kell menned! - nézett a szemembe. Barna íriszei szomorúságról árulkodtak.
 - Miért kéne? - nézek rá, szemeimből könnyek hulltak a földre.
 - Mert azt akarom. Én akarom így. - elkapta tekintetét. Most már nem a szomorúságtól potyogtak a könnyeim, hanem az dühtől és az idegességtől.
 - Miért akarod? Nem szeretsz már? Komolyan ezt akarod? - kiabáltam vele. A düh fortyogott bennem, szét tudtam volna verni valamit.
 - Igen, ezt akarom! Muszáj menned! - elengedte a kezem, melyek tehetetlenül és gyengén hulltak testem mellé. Erős mozdulattal morzsoltam el könnyeimet, melyek arcomat áztatták.
 - Rohadtul nem érdekel, hogy én mit akarok? Nem akarlak itt hagyni, soha nem akartalak! - már rendesen üvöltöttem. Soha, senki nem hozta még ki belőlem ilyen szinten az 'állatot'.
 - Azt tudom, hogy mit nem akarsz. Nem akarsz elmenni. De ha nem mész el, itt ragadsz, ahogy én. A világomba szorulsz, és soha többé nem tudsz majd szabadulni. - hangja elcsuklott, testéve 180°-os fordulatot vett, majd leült az ágyra, nekem háttal. - Azt akarom, hogy holnap este repülj vissza a férjedhez.
 - Nekem már nincs férjem! - motyogtam halkan.
 - Tudom. - suttogta.
 - Azt akarod, hogy elmenjek holnap este? Hogy mindent hátrahagyjak? A dalt, a srácokat, anyuékat, téged és az életemet is? - háromszori próbálkozásra sikerült elmondanom, mert a gombóc a torkomban nem engedett beszélni. Fájt, hogy elküld. - Már nem akarsz engem? - ettől a választól féltem a leginkább. Valósággal rettegtem.
 - Azt akarom, hogy elmenj holnap, és hagyj hátra mindent. Kérlek, holnap menj el apámékhoz, legyél ott egész nap. Este gyere vissza elköszönni, majd Paul kivisz a reptérre. - még mindig nem fordult meg, hogy rám nézhessen. - Akarlak, mindennél jobban akarlak, de el kell menned. - akar! Magának akar, de valami oka csak van. Amióta megkaptuk a levelet, mintha titk... A LEVÉL!

- Hol a levél? - kérdeztem hirtelen.
- Kidobtam. - válaszolt rögtön, fel sem fogva a kérdésem, csak automatikusan válaszolt. - Akarom mondani.. öö. - nyöködte. Nyertem! A levél a kulcs, a megoldás, a lényeg! Írt valamit Ian, amiért Zayn ezt teszi. A lépcsőn lefelé rohanva kiáltottam Louisnak, hogy a konyhai kukába keressen egy levelet a férjemtől, amin Zayn neve áll. A srác a kanapéról felpattanva rohant a kukához, és kezdte keresni a levelet. Én pedig ahogy csak tudtam, rohantam a nagy, kinti kukánkhoz. Félig elmerültem benne, és kerestem a levelet.
 - Nem találtam meg. - csapta meg egy hang a fülem. - Nem kell segítség?
 - Nem. - visszhangzott válaszom a kukából.
 - Minden oké? - aggodalmaskodott Lou.
 - Ha megtalálom a levelet, minden oké lesz. Ne engedjétek ki Zaynt semmiféleképpen sem! - kértem meg, ami inkább utasításnak hangzott.
 - Oké, szólj, ha bármi kell. Addig veszek elő neked tiszta göncöt. - nevetett fel. - Meg elmegyek a boltba venni 3 liter tusfürdőt és sampont. - nevetett még mindig a saját hülyeségén.
 - Menj már! - kiáltottam.

A kukában kutakodva egy fehér boríték után kutattam, amit sikeresen megtaláltam.
Kivettem a borítékból a hosszú levelet, amely több mint másfél oldal volt. Leültem a hintaágyba, és olvasni kezdtem.

I. évad 34. rész

Heey girls <33

Bocsi, hogy ennyit késtem, de sokat kell tanulnom! A suliba írom a részeket a telefonomon, majd ide begépelem, és felteszem!:)) Ennyit tudok tenni!

Köszönöm a 16 tetsziket, a DÍJAT, a több mint 17900 oldalmegtekintést, és az 5 komit:))

IMÁDLAK TITEKET! <33

Sajnos legközelebb csak pénteken tudok hozni, remélem nem haragszotok! Hétvégén nagyon hosszú résszel jövök!:))

ITT A BLOG CSOPORTJA! ITT

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

(ajánlott zene)

Nem tudtam a szememnek parancsolni.
Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban,
hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm.
Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember,
aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett,
mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

Harry a konyha padlóján ült, a fiúk úgyszintén a földön ültek, a göndör fürtös fazont közrefogva. Valamit nagyon babusgattak, és olyan mondatok hangzottak el, mint például 'jaj de édes','mindjárt megzabálom','olyan édes, hogy belehalok'. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehet az. Zaynt magam után húzva léptem a valamit nagyon dicsérő fiúkhoz. Amikor megpillantottam a kiscicát, szó szerint a fiúk közé vetődtem.
 - Jézusom de édes! Hát szia kicsike! Hogy hívnak? - vettem kezeim közé az iromba macsekot. - Hol találtátok?
 - Az utcára volt kirakva ebbe a dobozba - mutatott Lou a nappaliban lévő kartondobozra. - Én találtam reggel, amikor boltba mentem. Ez a cetli volt a dobozra ragasztva. - nyújtott át egy A4es lapot, amin ez állt: Nem tudjuk felnevelni! Szerető gazdit keres!
Mi az, hogy szerető gazdit keres? Kitették az útszélre, hátha felveszi valaki.
 - Elvittétek már állatorvoshoz? - kérdeztem gügyögve, mert közben az új lakótársunkat gyömröztem. - És amúgy ki volt olyan kedves, hogy a sikításával minket is felébresszen? - néztem végig a fiúkon, tekintetem Harryn állapodott meg. - Nincs valami mondanivalód, drágám?
 - Héé! - sipított Zayn. - Azt hittem, hogy ez a cím csak nekem jár ki. - és tessék, bevágta a durcát. A cicát Niall kezébe nyomtam, majd a széken ülő fiú ölébe huppantam.
 - Naa, tudod, hogy nem úgy gondoltam. Így is a szeretőm vagy, mi kell még? - nevettem fel, és éppen ekkor valaki rátenyerelt a csengőre. Lou felpattant és az ajtóhoz sietett.
 - Lola, azt hiszem téged keresnek! - kiáltotta. Felálltam Zayn öléből, majd a bejárati ajtót céloztam meg. Az ajtóban a postás állt, hatalmas dobozzal a lába előtt. 
 - Mrs. McCartney? - kérdezte, mire én bólintottam. - Kérem, itt írja alá. - kezembe fogtam a tollat, amit nyújtott, aláfirkantottam a nevem, majd elvettem a dobozt. az ajtót a lábammal csuktam be, majd a dobozzal a kezembe indultam a nappaliba. A fiúk már vártak, a cicával egyetemben. A csomagon a saját nevem, és meglepő módon a Zayn Malik név volt feltüntetve, mint címzett.
 - Srácok, nem vinnétek el inkább most az új lakótársunkat a dokihoz? - kérdeztem tőlük. Felálltak, és szomorúan az emelet felé vették az irányt. - Bármi van benne, elmondjuk majd, rendben? - szóltam utánuk, mire ők csak egy szomorú 'Oké'-t hallattak. Pár perc múlva felöltözve, bódító illattal robogtak le a lépcsőn. Mind a 4 fiútól kaptam egy-egy puszit, Zayn vállát megveregették, majd távoztak. Zayn tenyerét a hátamon fel-le jártatta, hogy megnyugtasson. Nem igazán sikerült neki.
 - Nyisd ki! Itt vagyok! - búgta fülembe rekedtes, szexi hangján. Nagy levegőt véve, remegő kézzel nyitottam ki a dobozt. Ian kézírásával találtam magam szemben.

Drága Mrs. Malik!
Ha kinyitod, a borítékot, mindent meg fogsz érteni. Elmentél, és vissza sem fogsz jönni, legalábbis nem olyan értelemben, ahogyan szeretném. Igen, beléd szerettem. Nem titkolom, felesleges. Te már londoni vagy, mindig is az voltál. Mindig is Zayn szerelme voltál, és ő is a tiéd. Az együtt töltött pár hónap életem egyik legszebb időszaka marad. Már abban a pillanatban, amikor te kitetted a lábad az irodámból, fogtam a telefont és hívtam az ügyvédem. Még tegnap estére elintézte a válást. Rettentően sajnálom, hogy így alakult. Teljesítetted a megállapodást, miszerint hozzám jössz. Az idő nem volt megszabva, így nem szegtünk meg semmit. 
Annyit kérek, hogy gyere vissza a holmidért, hogy még egyszer, talán utoljára lássalak.
P.S.: Kívánom, hogy légy olyan önfeledten boldog Zayn mellett, mint én voltam melletted. ( Határtalanul boldog légy! )

Könnyeim utat törtek maguknak. Nem azért sírtam, mert elhagytam és megcsaltam. Az volt az oka, hogy megbántottam. Zayn értetlenül meredt rám.
 - Elvált. Azt mondta, hogy legyek boldog, melletted. Megbántottam, érted? - zokogtam.
 - Én is kaptam levelet? - kérdezte. A dobozba nyúlva vettem ki a Zaynnek szánt levelet. Percekig csak ült és olvasott. Ezek szerint ő hosszabb és tartalmasabb levelet kapott. Amikor el akartam kérni Zayntől, elhúzta előlem.
 - Nem nézhetem meg? - képedtem el.
 - Megkért, hogy ne mutassam meg. Tudod jól, hogy megmutatnám, ha lehetne. Legalább ezt az egy dolgot ne szegjem meg. Kérlek! Amiről tudnod kell, meg fogod tudni! - simított végig arcomon. Könnyeim még mindig potyogtak, nem tudtam magam fékezni.
 - Zayn! Olyan embert bántottam meg, aki szeret! Akaratom ellenére. Nem tehetek róla, hogy téged szeretlek. És ő mégis elengedett. Azt akarja, hogy boldog legyek. - dőltem mellkasára, és mivel nem volt rajta póló, így tetovált mellkasát áztattam el könnyeimmel.
 - Én is azt akarom, amit ő. Boldognak látni azt a nőt, akit mindennél jobban szeretek. Úgy döntesz, ahogy neked jobb. Ha a másik mellett döntesz, el kell fogadnunk.. - mondta volna tovább, de közbevágtam. 
 - Döntöttem. Már akkor, amikor egy éve azt mondtam, hogy a barátnőd leszek. - mosolyogtam rá. Szemei felcsillantak, ajkait homlokomra helyezte és hosszú csókot nyomott rá. Mellkasára vont, nem szóltunk, csak hallgattuk a másik szuszogását. Lassan elnyomott az álom. 
A srácok kiabálására keltem, na meg arra, hogy Lou próbálja őket csitítani. Pont Lou! Valami puha és szőrös dörgölődött a lábamhoz. Bemászott közénk, majd dorombolni kezdett.
 - Vigyétek el a dögöt! - nyögte Zayn.
 - Na! - szóltam rá. - Miért vagy vele ilyen? Tök édes, aranyos, cuki...
 - Már megint a nyávogós szőrmókot dicséred! - vágott közbe.
 - Lola, nehogy elkezd itt Zayn ajnározását! - mondta Niall, miközben a konyhába ment. - Ti nem csináltatok kaját? - visított fel.
 - Ha nem vetted volna észre, éppen aludtunk! - gesztikulált erősen Zayn. De annyira, hogy majdnem sikerült megütnie.
 - Tudjátok, azt az éjjel kellett volna. - szólalt meg Louis. Zayn felnevetett, én pedig ismét a könnyeimmel küszködtem. Zayn a hátamat simogatta, így próbált nyugtatni.
 - Mi legyen a neve? - kérdeztem pár perc csend után, ami igazából nem is volt csend. Ugyanis Harry a kiscicának magyarázott, Niall pizzát rendelt, Liam Daniellel beszélgetett telefonon, Louis pedig bekapcsolta a tv-t és valami borzasztó szappanoperát nézett.
 - Ana. - szólt oda nekünk Liam, aki még mindig telefonált.
 - Nem! - hurrogtuk le. Védekezőn felemelte egyik kezét, hogy 'bocsmár, hogy adtam egy ötletet'.
 - Akkor legyen mondjuk Jake. - mondta Niall.
 - Niall! Ez a cica kislány. - tájékoztatta Harry.
 - Tényleg? - nevetett fel kínosan.
 - Idióta. - rázta meg a fejét, göndör fürtjei pedig követték.
 - Jó, majd én. - szólaltam meg. - Mivel Lou találta, és ő egy őrült, már bocsi - néztem rá az említettre -, ezért lehetne a neve Funny. - mosolyogtam rájuk, mert úgy tűnt, tetszik nekik.
 - Áá, Zayn! - bökte meg Louis merengő szerelmemet. - Ötlet?
 - Lucy. - bökte ki egyszerűen. Liam is megérkezett a hosszú telefonbeszélgetését hátrahagyva.
 - Hívjuk fel Bellát. - adta az ötletet Niall, majd nyúlt is a telefonjáért. - Szia drága! Este beszélünk, de most egy fontos kérdés! ... Igen, persze. ... Na szóval. Holnap mindent meg fogsz tudni, most csak annyi a dolgod, hogy válassz egy nevet! Mehet? ... Funny vagy Lucy? ... Oké, imádlak! Puszilunk. Vigyázz magadra, este hívlak! - majd kinyomta a telefont. Kíváncsi tekintettel fürkésztük, mire kinyögte. - Egyértelmű, hogy Lucy. Tudta, hogy Zayn választotta. - mosolygott szélesen, fogszabályzó-mentesen. 
 - Isten hozott nálunk, Lucy! - vette ölébe Harry a cicát, aki rögtön hozzábújt és dorombolni kezdett.

Lucy, a Direction-ház legújabb lakója

P.S.: BOCSI, HOGY MEGINT ILYEN FEHÉR!!! :((

I. évad 33. rész

Sziasztok!

Itt az új! És a csoportot is megcsináltam, a linket is kitettem már!:)) Csak katt a linkre, majd a 'Csatlakozás a csoporthoz'-ra katt és ennyi :)) ( bal oldalt a CONTACTS-nál )

Köszönöm az 5 komit(réku kettőt írt), a 27(!) feliratkozót, a több mint 16340 oldalmegtekintést és a 16 pipát <333 legjobbak vagytok!!:))

Nos, itt az új! 

Ezzel a résszel kapcsolatban annyit, hogy kissé magam alatt vagyok, így nem lett a legjobb. A hétvégén még érkezik egy, ez biztos! ÉS ÍGÉREM HOGY JOBB LESZ! :))

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

Csípőjére ültetett, kezeit derekamra csúsztatta. Körmeimmel finoman végigszántottam kidolgozott mellkasán, amit egy jóleső nyögéssel fogadott. Ajkaink egy percre sem hagyták magára a másikét, vagy ha mégis, rögtön egymásra találtak. Derekamon tartott kezei felfedezőtúrára indultak a kinyúlt pólóm alatt. Egyszerű mozdulattal lekapta rólam kedvenc felsőmet, ami pár pillanat múlva a földön hevert. Kezei ismét rátaláltak melleimre, finoman masszírozni kezdte. Ujjaimat fekete hajába futtattam, majd belemarkoltam, és meghúztam. Ajkaimba harapott, kezeit combtövemhez vezette. Finoman simogatni kezdett, amire én egy kéjjel és vággyal teli nyögést hallattam.
 - A többiek meghallanak, csendben! - utasított elfojtott, vágytól elhaló hangon. Az sem érdekelt jelen pillanatban, hogyha meghallanak a többiek. Tudták, hogy mi fog történni, ha itt vagyok.

- Csak mondom, hogy nem feküdtem le Hannahval. Nem voltam képes rá. - motyogta halkan, amikor pár a karjaiban pihegtem.
 - És erről miért kell tudnom? - tettem fel egyszerű kérdésemet.
 - Mert szeretlek, és jogod van tudni róla. - nézett rám. Mellkasáról felemeltem a fejem, hogy láthassam a gyér fényben is tökéletesnek tűnő arcát. Lehet, hogy igazából nem volt tökéletes, de számomra nagyon is.
 - Mi történt, mióta elmentem? - kérdeztem. Oké, hogy beszéltem anyuval, de ő inkább nem beszélt Zaynről. Pedig érdekelt volna, hogy mi van vele.
 - Elég nagy port kavart a szakításunk az egész Királyságban. Mindenki értetlenkedett, hogy mégis mi történhetett, miért mentünk szét, fogalmuk sem volt róla. Ezután megjelentek a cikkek, hogy az Államok egyik legbefolyásosabb üzletembere megnősült. És veled pózolt a képeken. Innen már rájöttek, hogy nem én vagyok a férjed. Most utálnak téged, mert összetörted a nagy és híres Zayn Malik szívét. - nevetett fel idegesen.
 - Összetörtem? - néztem rá könnyes szemekkel. Sosem akartam megbántani, ezt ő is tudja.
 - Életemben csak egyszer voltam felhőtlenül boldog. Akkor, amikor először megláttalak. Tudtam, hogy kellesz nekem, és szükségem lesz rád. Volt benned valami taszító dolog, ami vonzott hozzád. - mosolygott rám.
 - A kérdésemre ez nem válasz. - kicsordult az első könnycseppem az ittlétem alatt.
 - Ne sírj! Nincs okod! - mosolygott rám biztatásul. - Nem törted össze a szívem. Egyszerűen csak magaddal vitted. Remélem vigyáztál rá, és a sajátodra is, mert most én kérem a tiéd! - kuncogott fel.
 - Vigyáztam mindkettőnkére. Épségben vannak. - mosolyogtam rá. - Zayn, ugye felfogtad, hogy a szeretőm vagy? - vetődtem el az ágyon.
 - Zsír! Mindig is szerettem volna egy titkos kapcsolatot egy férjes asszonnyal. Sőt, mit több! Azzal a nővel akartam, aki az exem. - imádtam, amikor ilyen. Annyi öröm volt a hangjában, hogy az övé vagyok. Ő nyert. Ian pedig vesztett. Elvesztett. Igazából sosem voltam az övé.
 - Zayn! - szóltam rá finoman, de mégis erőteljes hangon. - Ha ezt valaki megtudja... - nem tudtam befejezni.
 - Az egész ház tudja, galambocskáim. Legközelebb halkabban! - szólt Louis az ajtó túloldaláról.
 - Mi? Nem is voltunk hangosak! Lou, ne csináld már! - nevettem fel kínosan. - Tényleg hangos voltam? - suttogtam Zaynnek, aki csak bólintott egyet. - Na kösz! Miért nem szóltál? - suttogtam még mindig.
 - Tudod milyen jó volt téged végre boldognak és szerelmesnek látni? - suttogott ő is.
 - Mi a szar? Ti suttogtok? NEM ÉR! - nyavalygott a legjobb barátom.
 - Húzzál aludni! - szólt rá Zayn olyan ' na most már abba lehetne hagyni a szekálásunkat ' hangsúllyal.
 - Mentem! De okosan, nem vagyok még felkészülve a gyereknevelésre. - sóhajtott egyet, majd -gondolom- elment aludni.
 - Milyen jó volt engem boldognak látni? - kérdeztem szorosan hozzábújva.
 - Leírhatatlan. - sóhajtott boldogan, ami mosolygásra késztetett.
 - Ugye tudod, hogy ez így nem mehet a végtelenségig? - kérdeztem.
 - Persze, hogy tudom. De amíg lehet, használjuk ki, nem? - mosolygott rám sunyin.
 - Mocsok vagy! - nevettem fel. - Jobb lenne, ha aludnánk. Holnap dalt kell írni. - mosolyogtam rá, majd a földről felkaptam a bugyimat és a pólómat. Oké, hogy most voltunk együtt, de azért még elmehetek fürdeni, nem?
 - Mész fürdeni? - csillant fel a szeme. Bólintottam. - Mehetek?
 - Abból nem fürdés lesz, szóval nem. Sietek! - gyorsan kislisszoltam a szobából, át a fürdőbe. Engedtem a forró vizet az így is túlfűtött bőrömre. Kókuszos tusfürdőmet szétkentem testemen, majd lemostam magamról. Kiszálltam a kabinból, gyorsan felöltöztem, majd mentem is vissza a szobánkba. Zayn már aludt, gondolom nem tudott megvárni. Alsója már nem hevert a földön, gondolom felvette. Bekúsztam mellé a jó meleg ágyba. Érkezésemet észlelte, ezért szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a nyakamra.
 - Jó éjt! - nyögte halkan.
 - Jó éjt! - dörgölőztem hozzá, majd szép lassan elraboltak az álommanók.

Reggel sikításra keltem. Hogy is lehetne egy normális reggel a Direction-házban? Zayn mellettem felnyögött, gondolom neki se volt kellemes az ébresztőnk.
 - Szép reggelt! - köszöntött.
 - Szebbet! - mosolyogtam rá, majd megfogtam a fejem, mert szörnyen sajgott.
 - Ennél szebb nem lehet. A szerelmem mellett, egy ágyban, egy csodás éjszaka után. Nem kell több. - mosolygott, majd ajkait enyémekre helyezte és lágy reggeli csókkal köszöntött. - Egyelőre. - suttogta ajkaimra. Szemeim kipattantak és megrökönyödve néztem rá.
 - Te.. te..? - nem bírtam végig mondani, de megkönnyítette a dolgom. Bólintott egyet. Szóval gyereket akar.
 - Gyere, menjünk le enni! - indult az ajtó felé, én pedig követtem. - A-a. A kisasszony felvesz szépen egy nadrágot, mert így csak én láthatom.
 - Ugyan Zayn! Más máskor is láttak így a srácok. - nevettem fel, de teljesítettem a kérését.

Lent egy dobozt pillantottunk meg a nappaliban lévő asztalon. Ki volt nyitva, így belenéztem.
 - Üres. - jelentettem ki egyszerűen. Zayn megfogta a kezem, majd a konyhába húzott. Itt olyat láttunk, amitől elállt a lélegzetünk.

I. évad 32. rész

Heey :'3

A komikra tekintettel kijelentem: Ne aggódjatok, a fiúknak továbbra is fontos szerepük lesz a lány életében!:))

Köszönöm a 26(!) feliratkozót, a 4 komit, a 15 pipát, és a 14990 oldalmegtekintést! 

IMÁDLAK TITEKET <3 (nem tudom elégszer elmondani)

Ha szeretnétek nyithatok egy facebook-csoportot! DE CSAK HA SZERETNÉTEK! Komiba írjátok erről a véleményeteket! <33

Jó olvasást!

I hope you like it ;)

xx, Dodi

Pillanatnyi boldogságomnak a férjem hangja vetett véget.
 - Végre, hogy megvagy! - mosolyodott el. - Gyerünk vissza, még vár rád életed két legfontosabb tánca.
 - Rendben. - bólintottam engedelmesen. Sose tartott kalitkában - képletesen szólva -, mégis úgy éreztem, hogy engedelmeskednem kell neki. - Köszönöm a táncot. - fordultam vissza Zayn-hez. - Vigyázzatok magatokra! - suttogtam fülébe, amikor megöleltem.
 - Oké. - bólintott, majd utunkra engedett. Lou is ott állt, halványan rám mosolygott, majd egy alig láthatót bólintott, miszerint vigyázni fog a fiúkra, és bármikor hívhatom.

Éjfél után kicsivel kézen fogva sétáltam a kocsihoz újdonsült férjemmel az oldalamon. A fiúk már nem voltak ott, 11 után elmentek. Éppen annyit búcsúzkodtak, amennyi elég volt. Beültem Ian mellé, aki gyújtást adott, majd kezét az enyémre simította.
 - Készen vagy? - kérdezte.
 - Amennyire csak lehet. - sóhajtottam nagyot.
 - Ne aggódj! Jó lesz. Görögország csodás hely. - mosolyodott el szélesen, amin nekem is muszáj volt mosolyognom. - Oké, hogy csak 1 hétig tudunk maradni a munkám miatt, de akkor is jó lesz. Próbálok mindent megtenni, hogy a kialakult helyzet ellenére boldog légy.
 - Köszönöm, Ian. - sosem becéztük egymást. Semmi 'drágám', 'szívem', 'édes' vagy 'kicsim'. Soha.

Kos szigetére repültünk. Csodás tengerpart, forró levegő, hűsítő víz.

Utolsó éjszaka, amikor már Ian elaludt, még utoljára lementem a partra. Lengedezett a szél, alig lézengett pár ember a homokos parton. Lekaptam a lábamról a sarut, kezembe fogtam, majd elindultam utolsó sétámra itt, az egyik legszebb görög tengerparton. A tengervíz mosta a lábam, miközben végiggondoltam az életem. Olyan ember mellett kell élnem, akit nem szeretek. Legalábbis nem szerelemből. Szeretem, mint barátot. De egy baráttal csak nem érintkezik testileg az ember. Legalábbis normális ember. De én közel sem vagyok normális. Ismerek egy világhírű fiúbandát, a legjobb barátom egy fiú, aki szupersztár. Együtt voltam egy sráccal több mint fél évig, aki szintén szupersztár és nem mellesleg a legjobb barátommal van egy bandában. Hihetetlen tehetségesek, helyesek, kedvesek, aranyosak, figyelmesek és csodálatos srácok, akiket fogalmam sincs, hogy mikor láthatok viszont.

Lassan már hajnalodott, ezért visszamentem a szobánkba. A huzat becsapta az ajtót, időm sem volt elkapni. Ian sűrű pislogások közepette vezette rám zöld tekintetét.
 - Baj van? - kérdezte rekedt hangon.
 - Nem, csak nem tudtam aludni. - simítottam végig arcán. - Még alhatsz pár órát. Feküdj vissza! - mosolyogtam rá.
 - Ha gondolod, most is mehetünk. A gép már itt van tegnap este óta. - állt fel az ágyról.
 - Rendben. - bólintottam.

Reggel szálltunk le LA repterén. Görögországban már este volt ekkor, de az időeltolódás miatt itt még csak most virradt. Álmosan, fáradtan másztam le a gép lépcsőjén. A váróba kiérve rengeteg újságíró és riporter állta utunkat. A biztonsági őrök épségben kijuttattak minket az autóhoz, amibe sietősen szálltunk be.

Hazaérve nyögve estem be az ágyunkba. Ian nem is szólt semmit, csak lágyan megcsókolt. Belülről undorodtam ettől a ténytől, hogy el kell játszanom a boldogságomat.

Három hét telt el. A kanapén ültem, Niall kedvenc chips-ét majszoltam, valami béna szappanoperát nézve, amikor csengettek. Melegítőnadrágba, kinyúlt pólóban nyitottam ajtót. A postás már megszokta, hogy mostanában így nézek ki, szóval meg sem lepődött. Mosolyogva nyújtotta át a levelet, ami eléggé vaskos volt.

A kanapéra lehuppanva olvastam el a nekem szánt levelet, mely Paul Higgins-től kaptam.

Hatalmas mosollyal az arcomon rohantam a szobába, előkaptam a bőröndöm, majd belehánytam a ruháim. Nem volt sok időm, lassan beesteledik, és még Ian-t is fel kell hívnom, értesítenem a dolgokról. De személyesen csak jobb lenne. Normális ruhába öltöztem, majd lerohantam a lépcsőn.
 - Bob! - kiáltottam. Az étkezőből kilépő férfira vezettem a tekintetem. - Elvinne a férjemhez?
 - Természetesen, asszonyom! - bólintott, majd nyitotta előttem a bejárati ajtót.

 - Szia. Bocsáss meg, hogy nem jelentkeztem be. - mentegetőztem, hogy csak úgy rátörtem.
 - Neked nem kell. - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
 - El kell mennem egy időre. Londonba. - hajtottam le a fejem. 

 - Van okom aggódni? - kérdezte. Fogalmam sem volt, mit válaszoljak. Fogalmam sem volt arról, mi fog Londonba történni. Akármi bekövetkezhet, amire nem is tudok felkészülni. - Szóval van. - sóhajtott keserveset.
 - Nem, Ian, félreérted. - próbáltam magyarázkodni. Feleslegesnek bizonyult.
 - Mikor indulsz?
 - Hajnalban megy a gépem. Paul küldte. - dugtam kezem a farzsebembe. - Mennem kell. - szólaltam meg pár perc kínosnak nagyon is mondható csend után.
 - Gyere vissza, jó? - kérdezte, majd egyik kezemet kihúzva a zsebemből megcsókolta. Mindig is illedelmes volt, de ez túl ment mindenen. Ilyen pillanatba nem egy kézcsókra van szükségem.
 - Oké. - kihúztam kezem az övéből, majd megöleltem. - Szia. - köszöntem vissza az ajtóból.

A váróba kiérve veszettül kerestem Paul-t a hatalmas tömegben. Annyira nézelődtem, hogy alig vettem észre, hogy valaki a vállára kap, csomagomat pedig másik kezébe veszi.
 - Haladni kell, nem nézelődni, csajszi! - nevetett fel az ismerős idegen.
 - Letennél? Tudok menni a saját lábamon is, hidd el! - nevettem hangosan, mert elkezdett csikizni. - Paul, hagyd már abba!

Az ismerős ház ajtaja előtt álltam Paul-lal az oldalamon.
 - Menj már! - noszogatott. Bólintottam, majd halkan benyitottam. A nappaliba érve megpillantottam Liam-et és Lou-t, amint éppen Wii-znek, Niall a kanapén elnyúlva tömi magát nasival. Harry gondolom a konyhában van, valamit főz. Zayn pedig egy szál melegítőnadrágban, kócos hajjal csoszogott le a lépcsőn. Amikor megpillantott, hatalmas mosoly kúszott az arcára.

Miután a fiúk kiörömködték magukat, hogy itt vagyok, és maradok is pár napra, leültünk a kanapéra beszélgetni.

 - És? Milyen a házas élet? - kérdezte hirtelen Niall. Van olyan, hogy az ominózus pillanatban nem fogja fel a dolgok súlyát vagy éppen lényegét, és majd csak később esik le neki. Na, ez is egy ilyen pillanat volt.
 - Jó. - bólintottam erőltetett mosollyal az arcomon. Alig észrevehetően Lou-ra pillantottam, aki épp engem nézett. Szemében láttam, hogy sajnálja, hogy így alakult az egész. - És amúgy Bella hol van? És El? - próbáltam témát terelni. Lou vette a lapot, rögtön válaszolt.
 - El a szüleinél van egy hétig. Tegnap ment el. Sajnálom, hogy nem találkoztok. Bella is hazament, de ő napokon belül visszaér.
 - Harry! - szóltam rá a srácra, aki annyira megijedt, hogy kiejtette a kezéből a távirányítót. - Na, mi van? Nem tiszta a lelkiismereted? - kacagtam bénáskodásán. ( van ilyen szó egyáltalán? - szerk. megj. )

 - Hagyjál már! - mondta olyan 'ó, hogy kapnád be' hangsúllyal.

 - Hallottam, hogy van egy csaj a láthatáron. - húzogattam a szemöldököm. Lehet, nem kellett volna, de minél hamarabb el akartam terelni a témát magamról.
 - Öhm, hát, ja. - vakargatta tarkóját. Már ismertem jól, így tudtam, rettentő zavarba jött.
 - És, talán a nevét is megtudhatom? - kíváncsiskodtam.
 - Leila. Szőke hajú, gyönyörű. Kedves, aranyos... - sorolta volna, ha félbe nem szakítja Louis.
 - ..vicces, cuki, édes, és még mindenféle jó, amit már - Harry felé fordult és szinte rámászott - ezerszer hallottam. - kiáltotta.
 - Ennyiszer elmondtam volna? - kérdezte kínosan nevetve.
 - Dehogy, csak olyan napi 100x - mondta erősen gesztikulálva Niall. Most leesett neki valami még időbe.

Fürdés után az egyik vendégszoba ágyán elnyúlva gondolkoztam, aminek elég hamar vége is szakadt, ugyanis  valaki kopogott az ajtómon.
 - Gyere! - szóltam az ajtó túloldalán álló fiúnak. Mivel én voltam az egyedüli lány itthon, ezért biztos voltam benne, hogy az egy srácom áll odakint. Lou-ra vagy Harry-re számítottam, de nem ők voltak. Niall még a konyhában volt, amikor feljöttem, Liam meg a barátnőjével telefonál, Zayn pedig egész nap nem szólt hozzám. Mégis ő lépett be a szobámba. Felültem az ágyamon, majd megvártam míg leül az ágyamra. Pár percig csendben ültünk egymás mellett, majd megemberelte magát, és megszólalt.
 - Csak egy kérdésem lenne. - nézett rám izgalomtól és félelemtől csillogó barna íriszeivel. Elvesztem gyönyörű tekintetében, nem tudtam szabadulni. Nem is akartam. - Boldog vagy?
 - Öhm, nem tudom. - tértem vissza a valóságba. - Az esküvőmön az voltam, mert ott voltatok. A nyaraláson nem voltam boldog, mert nem voltatok ott. Most boldog vagyok, mert veletek vagyok. Ha nem vagytok velem, akkor nem érzem teljesnek magam. - fakadtam ki. Nem akartam, hogy Zayn tudja, mit érzek, de el kellett mondanom valakinek. - Hiányoztok, minden nap, minden percében. Fogalmam sincs, hogy milyen módon lehetnék a közeletekben. - sóhajtottam nagyot. Felállt az ágyról, majd megállt előttem. Az ágy szélére térdeltem, hogy jobban lássam és közelebb legyek hozzá.
 - Kérlek, ne mozdulj, akármit is csinálok! Rendben? - nézett rám gyönyörű szemeivel.
 - Re-rendben. - dadogtam. Halvány lila gőzöm sem volt afelől, hogy mit akar csinálni. Egyre közelebb hajolt hozzám, éreztem leheletét az arcomon. Kezeim automatikusan mozdultak nyaka felé.
 - Ne mozdulj! - suttogta ajkaimra. Megremegtem, gerincemen jóleső bizsergés futott végig, amit már régen nem éreztem.
 - Kérlek! - suttogtam, miközben ajkai már súrolták ez enyémeket. Ennyi elég volt neki. Nem bírta magát tovább türtőztetni, lecsapott ajkaimra. Hevesen, vággyal túlfűtött érzelmekkel csókolt. Feltolt az ágyra, megtámaszkodott oldalamon. - Kérlek! - még mindig kérleltem, hogy megérinthessem. Finoman megharapta ajkamat, tudtam, mit akar. Ujjaimmal fekete hajába túrtam. Másik kezemet meztelen hátán simítottam végig. Ujjai pólóm alá vándoroltak és megtalálták melleim.
 - Érezni akarlak! - nyögte számba, én pedig teljesítettem kérését.