II. évad 9. rész

Sziasztok!:)) Itt az új, remélem elnyerte a tetszéseteket! 

Mint láthatjátok a bejegyzés alján, levettem a 'nem tetszik' pontot, hiszen kaptam egy párat, de aki arra kattintott, sosem írta le, mi nem tetszik neki. Remélem, nem okoz gondot.

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

P.S.: Még hat rész lesz, +/- 1 és az Epilógus. :))

Csak azok a kapcsolatok lesznek erősek, 

mélyek és szeretetteljesek, 

ahol mindkét fél a másikat teszi első helyre.

 Nem kellett volna lehunyom a szemem, hiszen semmi időm nem volt felkészülni a találkozásra. Egy hónap után újra látni a szerelmemet, aki a gyermekem apja, mindennél jobb érzés volt. A karjaiban lenni, érezi illatát és közelségét, hozzábújni, érezni a felém áradó végtelen és feltétlen szerelmet.
 - Kincseim! - szorított magához, majd a hasamhoz hajolt és apró csókot nyomott rá.
 - Meglátnak. - húztam fel karjánál fogva, de Őt ez mit sem érdekelte, ismételten leguggolt és simogatni kezdte.
 - Itt van apuci, itt vagyok. - beszélt mosolyogva a még bent megbújó kislányunkhoz. A vakuk kattogtak, Zayn pedig egyre jobban mosolygott. Amikor úgy gondolta, a firkászoknak elég lesz a sok kép, felállt, ujjait enyémekre kulcsolta, és lazán kisétáltunk a reptérről. Természetesen Danielle elé kijött Liam is, de a többiek nem tudtak kijönni, éppen a koncert előkészületeiben segédkeztek, hiszen pár óra múlva a Madison Square Gardenben adtak koncertet. Louis, Eleanor - mára már ő is ideért, elmondása szerint ki nem hagyna egy Garden-es koncertet -, Niall, Harry és Paul is mosolyogva üdvözölt minket, amikor a színpad mellé értünk.
 - Gratulálok, kislány. - nyomott két puszit az arcomra Paul, ezek szerint hallotta a hírt. A fiúk elmentek elvégezni a szokásos koncert előtti teendőiket, addig mi Danielle-el az eddigi koncertképeket nézegettük. Volt egy pár kép, ami a buszon készült, tehát némelyiken nincs Harry-n alsó, de szerencsére csak a formás hátsófele látszik. Niall eszik, Zayn és Liam fogat most, Louis Harry-vel videojátékozik, és még ehhez hasonlók. Arcomon megéreztem a puha ajkakat, amik Zayn-hez tartoztak.
 - Ma este végre hozzád bújhatok. - mormogta a fülembe, engem pedig szavai hallatán kirázott a hideg. Pár perc múlva a fiúk is feltűntek, mindenki megbolondult. Hallani lehetett a színpad előtt tomboló rajongók sikítását, a stábtagok ész nélkül rohangáltak, én pedig jól mulattam rajtuk. - Nem olyan vicces ez, hidd el.
 - Nekem igen. - vontam vállat, majd egy utolsó csókot nyomtam ajkaira, így engedve fel Őt a színpadra. A koncert végén Zayn visszament a színpadra, a fiúk pedig megálltak mellettem.
 - Öhm, tudnátok rám egy kicsit figyelni, fontos dolgot szeretnék mondani! - vakargatta a tarkóját, a rajongók pedig hatalmasat sikítottak, de Zayn leintette őket. - Pár hete eljegyeztem a barátnőmet, és nemrégen kiderült, hogy babát vár. Lola, gyere fel, kérlek! - fordult felém, én pedig teljesen lesokkolódtam. Harry noszogatni kezdett, én pedig lassacskán felcsoszogtam a színpadra. Amikor megpillantott a tömeg, éljenzés vette kezdetét és hatalmas tapsvihar fogadott. Megálltam Zayn mellett, ő pedig magához húzott és puszit nyomott a fejemre.
 - Köszönj nekik. - súgta a fülembe, majd átnyújtotta a mikrofont. Remegett a kezem, alig találtam meg a hangom.
 - Sziasztok, lányok. Hogy tetszett a koncert? - válaszul ismét hatalmas sikítást kaptam, amin elnevettem magam. - Zayn pár hete megkérte a kezem, amire egyáltalán nem számítottam. Boldog voltam, de amikor kiderült, hogy babát várok.. Még boldogabb lettem. Lehet, hogy csöpögős lesz, és nem érdekli a mondandóm mindannyiótokat, de szeretnék mondani valamit. Lányok, ha van egy fiú, aki mindent megtenne értetek, bókol nektek, érezteti veletek, hogy szeret, soha ne engedjétek el! Ha akadályokba ütköztök, ne adjátok fel, küzdjétek le! Zayn és én rengeteg mindenen mentünk keresztül, de most minden rendben van és boldogok vagyunk együtt. Becsüljétek meg az ilyen fiúkat, mert nagyon kevés ilyen van már. Azt kívánom, hogy annyi szeretetet kapjatok az életben, mint én Zayn-től. - mondandóm végén Zayn-re mosolyogtam, aki nagyokat nyelve fojtotta vissza könnyeit.
 - Ennek örömére énekeljünk el egy dalt, benne vagy? - fogta meg a kezem, én pedig azonnal heves tiltakozásba kezdtem, de a rajongók kántálni kezdték a nevem, én pedig nem mondhattam nemet. - Nem saját szerzemény, bizonyára mindenki ismeri a Camp Rock című filmet. Nos, ebből választottam egy dalt számunkra, remélem, tetszik majd. - fejezte be, majd felcsendültek a számomra is ismerős dallamok. A dalt énekeltem, úgy, mint még soha. Mielőtt találkoztunk volna Zayn-nel, hallottam már őket a rádióban, de nem kimondottan tetszett a zenéjük. Akkoriban még más volt az ízlésem, fiúk terén is. Életem legjobb döntése volt, hogy anyuval jöttem Londonba, nem tudtam volna megbocsátani magamnak, ha ilyen fiút szalasztok el. Az utolsó dallamok is elhaltak, Zayn pedig megfeledkezve magáról húzott közelebb egy csókra. Vagy kettőre. A rajongók kinyilvánították véleményüket, ami sikításban, tapsviharban és hatalmas 'óóó'-gatásokban ki is merült. Szégyenlősen fúrtam fejemet Zayn vállába, ő pedig még egyszer megköszönte az estét és a támogatást is.
 - Te megőrültél? - fakadtam ki az öltözőjében ülve. - Nem bírok énekelni.
 - Nem volt olyan rossz, hidd el. - nyomott puszit az arcomra, majd eltűnt egy ajtó mögött. Pár másodperc múlva egy apró dobozzal a kezében tűnt fel ismét.
 - Mi ez? - vettel el tőle a masnival átkötött dobozt.
 - Nyisd ki. - biccentett fejével a csomag felé. A halványlila selyemszalagot eloldoztam, a dobozka tetejét pedig leemeltem. Egy apró, babarózsaszín, fodros ruha tárult a szemem elé, a derekánál egy szalaggal. Szám elé kaptam a kezem, majd megöleltem Zayn-t.
 - Köszönjük. - nyomtam csókot ajkára.
 - Srácok, jöttök az afterre? - lépett be kopogás után Harry.
 - Megtanultál kopogni? - húztam az agyát, Zayn pedig felkuncogott mögöttem.
 - Mióta terhes vagy, egyre durvábban csipkelődsz. - ráncolta szemöldökét, én pedig elé léptem és nyomtam egy puszit az arcára.
 - Nem megyünk. - válaszolt az eredeti kérdésre Zayn.
 - Persze, menjetek csak haza huncutkodni. - csibészkedett, én pedig vállon csaptam és rászóltam, hogy viselkedjen. Kezét felemelve tolatott ki a szobából, és amint becsukta az ajtót, Zayn kezeit a derekamra simította. Itt álltam előtte nyolc hetes terhesen, ő pedig már most annyira vigyáz rám, mint még soha senki. Két hónapja meg sem fordult a fejemben, hogy New York-ban leszek a vőlegényemmel, akitől most babát várok. Vállamon lógó táskámat elvette tőlem, majd a saját vállára akasztotta, a bőrkabátját pedig rátette. Megfogta a kezem, és így mentünk ki az épületből; Zayn női táskával a vállán, én pedig egy csodálatos férfival az oldalamon. Beültetett az autójába, és egy órán belül már a szálloda mélygarázsában vártuk a liftet, mivel Zayn nem engedett még a földszintig sem lépcsőzni.
 - Azért mozognom kell, nem tunyulhatok el, másképp elhízok és hét hónap múlva begurulok a kórházba. - nevettem fel, bár ő ezt egy cseppet sem tartotta poénosnak. A lakosztályukba felérve segítette le rólam az apró kabátomat, amit már a hasam kinyomott, így nem simult rá a testemre.
A szobájában néztünk valami borzasztó rossz, romantikus filmet, egyikünket sem kötötte le igazán. Sokkal jobban lefoglalt minket az, hogy együtt vagyunk. Fejét a combomon pihentette és a kislányunkhoz beszélt.
 - Te, Lola? - nézett rám pocakom mögül.
 - Hm?
 - Múlt hónapban csináltunk rólad képet? - emelte fel a fejét és felült az ágyon. Bizonytalanul bólintottam, majd hirtelen rávágtam.
 - Persze, még mielőtt eljöttetek volna. Miért kérded? - csúsztam feljebb, ő pedig kezébe vette a fényképezőgépét, ami a fésülködőasztalon pihent.
 - Állj oda. - mutatott a falra, én pedig teljesítettem a kérését. Felsőmet felhúztam épp úgy, mint egy hónapja. Az exponálógomb megnyomása után már lépett is hozzám, hogy megmutassa a képet. Mosolyt csalt az arcomra a kép, melyen aprócska csemeténk volt látható.
 Fürdés után - persze külön, Zayn túlságosan is vigyáz rám - az ágyon feküdtünk, fejét ismételten combomon pihentette.
 - Jaj, te kis manó. - szólalt meg hirtelen.
 - Sosem hívtál még így. - hunytam be a szemem, de ki is pattant.
 - Nem is neked mondtam, bocsi. - nevetett fel, majd megpuszilta lassacskán növekedő hasam.
 - Zayn... Én érezni akarlak.. - suttogtam, ő pedig azonnal felült. Rázni kezdte a fejét, és szinte már hallottam a következő kérdését, ezért inkább válaszoltam rá. - Szabad, nyugodj meg. - hajoltam hozzá egy csókért, amit viszonzott is. Csípőmre akart ülni, de amikor lendítette a lábát, meggondolta magát. - Maradj. - suttogtam fülébe, ő pedig ráült a combomra. - Nem fáj, nem nyomsz, majd szólok, oké?
 - Vigyázni fogok rátok. - csókolt nyakamba, én pedig egy pillanatra sem kételkedtem benne. Vigyázott ránk, figyelmes volt, jobban, mint máskor, jobban, mint általában szokott.