II. évad 10. rész

Sziasztok, drágák!:) 

El sem hiszem, hogy itt tartunk. Még lesz 6 rész az epilógussal együtt, és... hihetetlenül fog hiányozni a blog és a történet, na meg persze ti:) De ne érzelgősködjünk, hiszen új résszel érkeztem, aminek remélem, örülni fogtok!:))

Jó olvasást!:)

xoxo, Dodi

Segíteni akartam egy haldokló emberen. Minden elmúlt perc közelebb vitte
Őt a halálhoz. Én pedig nem akartam ezt. Minden erőmmel azon voltam,
hogy visszavonjam végítéletét. - Lola Hamilton

 A hetek teltek, én gömbölyödtem, nőttem, ahogy a kislányunk is odabent. Minden rendben ment, már a nyolcadik hónapom felénél jártam, Zayn pedig még mindig turnén volt. Valahol Spanyolországban jártak, és bár minden este beszéltünk, veszettül hiányzott. Harminchárom hetes voltam, a mozgás nehezebbé vált, kevesebb dolgot tudtam önmagamtól megtenni. Szerencsémre anya, Danielle és Eleanor mindenben a rendelkezésemre álltak, hol együttes erővel, hol pedig felváltva segédkeztek. Eljöttek velem az orvoshoz, a postán feladták Zayn-nek az ultrahangos képeket, jöttek velem bevásárolni a kicsinek, és természetesen berendezkedni az új házba. Igen, pár hete költöztem be, volt babaváró buli is, amit a lányok szerveztek. Bella leginkább a munkájának élt, nagyon ritkán találkoztunk. Pár napja meglátogatott minket a Malik család, akik kitörő örömmel fogadták, hogy ilyen szépen növögetünk, és hogy egészséges a baba. Kislányunk kapott rugdalózót, apró cipőcskét, játékokat és persze egyénileg tervezett cumisüveget Wali jóvoltából, amiről Zayn mosolygós arca köszönt vissza.

 A nappali falára kerültek ki képek a fiúkról, családról és rólunk, kettőnkről is. A lányok elmondása szerint mindent nagyszerűen berendeztettem a lakberendezőkkel, így szívesen múlatták az időt szerény kis hajlékunkban. Mike is benézett néha, de ő már visszaköltözött anyuékhoz. Nos, igen, amikor kiderült az egész kalamajka, anyu és apu csúnyán összevesztek, így azóta nem is beszélnek egymással. Yaser munkából hazafelé jövet szokott benézni hozzánk, és bármit megkívánok, azonnal megkapom. Valakivel elküldi nekem, vagy éppen ő maga hozza át. Egyik nap is így történt, éppen kértem valamit Yaser-től, és pár perc múlva csengettek. Ilyen hamar nem érhetett ide, így némi kíváncsisággal nyitottam ajtót. Apám állt előttem teljes életnagyságban, én pedig amint megláttam, rácsuktam az ajtót.
 - Lola, beszéljük meg. - az ajtó megszűrte hangját, így halkabb volt erős hangja. Kopogott párat, és próbálta kinyitni az ajtót, de mivel én bezártam, nem tudott bejönni.
 - Nincs miről beszélni. - csattantam fel. - Mike miattad van úgy maga alatt, anyu jogosan nem beszél veled, ha pedig engem is felidegesítesz, még idő előtt megszülhetek. Ha megkérhetlek rá, most menj el. - ütöttem rá egyet az ajtóra. Hm, régi emlékek. Anyuval is mindig így csináltam, de annak már vége. Most apám van soron?
 - Sajnálom, kicsim. Szeretlek. - léptei halkultak, én pedig a nappali felé vettem az irányt. Lefeküdtem a kanapéra és próbáltam megnyugodni.
 - Hé! - kuncogtam fel, amikor kislányom rúgott egyet. - Nekem annyira nem jó, hidd el. - simítottam végig pocakomon, majd pár percre lehunytam a szemem. A csengő zajos rikoltozására és ajtón való dörömbölésre ébredtem. A nap már lemenőben volt, így többet aludhattam pár percnél.
 - Lola, nyisd már ki! - ütötte a fát Eleanor, Danielle pedig az ablakon kopogott. Ekkor futott be Yaser is, én pedig a saját, lassú tempómban csoszogtam az ajtó felé, majd kinyitottam azt. - Miért van telefonod, ha nem veszed fel? Miért nem válaszoltál a millió sms-re?
 - Bocsánat, de aludtam. - túrtam bele barna hajamba, majd ismét lefeküdtem a kanapéra. Yaser idegesen rontott be a házba, majd arcizmai elgyengültek, amikor megláttak.
 - Neked mire van a telefonod, kisasszony? - hajolt le hozzám, majd nyomott a fejem búbjára egy apró csókot. - Anyád mindjárt ideér. - húzta el a száját, hiszen mindketten tudtuk, mi lesz ebből. Egy alapos fejmosás. Nos, pár perc múlva meg is kaptam. A lányok a kanapé végében ültek, Yaser a fotelben, anyu pedig fel-le járkált és magyarázott.
 - Jó, megértettem, anyu. Bocsánat. - apró puszit nyomtam arcára, majd nehezen bár, de felültem. - Lassan karácsony. El kéne mennem bevásárolni. Egyedül. - hangsúlyt helyeztem arra, hogy kizárólag egyedül akarok menni, hiszen nem akarom, hogy bárki is meglássa, mit veszek neki az ünnepekre.
 - Az úgy megfelel, ha Yaser elvisz kocsival, odakint megvár, és hazahoz? - guggolt le elém anyu, majd megsimította pocakom és apró puszit nyomott rá.
 - Rúgni fog. - kezét rásimította kerekded hasamra, én pedig dúdolni kezdtem egy dallamot. Csemetém megmozdult, rúgott egyet, anyu pedig felsikított örömében.
 - Istenem. - szemei könnybe lábadtak, én pedig megszorítottam a kezét.
Egy drogéria közepén álltam Louis-nak és Eleanor-nak kerestem a kedvenc parfümjét, amikor egy tizenhét éves lány jött oda hozzám.
 - Lola, nem szeretnélek zavarni, de kérhetek egy képet és egy aláírást? - simított végig karomon, én pedig mosollyal az arcomon vettem el tőle a telefonját.
 - Így? - mutattam a hasamra, ő pedig szélesen elmosolyodott és bólintott egyet. Magamhoz öleltem a lányt, majd elkészítettem a fotót. - Hogy hívnak?
 - Jessica vagyok. - nyújtotta át a papírt és a tollat, én pedig pár kedves szót írtam rá, majd visszaadtam neki. - Köszönöm szépen. Mondhatok valamit? - állt hozzám közelebb, én pedig biztos voltam abban, hogy személyes dolgot akar megosztani velem.
 - Csak tessék. - igazítottam meg a sálam, a lány pedig lehajtotta a fejét.
 - Maradj Zayn-nel, oké? Csodálatosak vagytok együtt, és ez a pici a bizonyíték arra, hogy szeretitek egymást. Használj ki minden percét az életnek, mert rövid. És hidd el, tényleg veszettül rövid. Élj helyettem is. - hangja elcsuklott, majd hátat fordított nekem, és távozni akart. Karja után kaptam, és magam felé fordítottam.
 - Jessica, mi a baj? Úgy beszélsz, mint aki túl van élete nagy részén. - kerestem a tekintetét, de fejét elfordította.
 - Beteg vagyok. Kezelésre lenne szükségem, de a szüleimnek nincs pénze ilyesmire. - rázta a fejét, én pedig azonnal kértem tőle egy elérhetőséget. Legyen az telefonszám, lakcím, bármi. Megkaptam a lány lakásának címét, így lassacskán útjára engedtem azzal a végszóval, hogy minden rendbe fog jönni. Jessica keserédesen elmosolyodott, majd eltűnt a tömegben. Nem érdekelt a telefonszámla, nem érdekelt semmi, egyedül az, hogy segíteni akarok a lánynak. Tárcsáztam Zayn-t, aki pár csörgés után fel is vette.
 - Mi a baj, édes? - rekedtes hangja bekúszott hallójáratomba, én pedig megkönnyebbülten mosolyodtam el.
 - Egy illatszerben egy lány képet kért tőlem az imént és beteg. Segítségre van szüksége. - parfüm nélkül léptem ki az üzletből, fülemen a telefonom, kezemben a táskám.
 - Rendben. Gyűjtünk neki pénzt. Megvan a címe? - kérdezte, majd hallottam, amint elmondja röviden a fiúknak, mi a helyzet.
 - Persze. De apád a kocsiban vár, vásárlókörúton vagyok. Egy óra múlva hazaérek és felhívlak, rendben? - mentem be a következő boltba, ahol azonnal kiszúrtam a keresett parfümöket.
 - Rendben. Mondd meg nekik, hogy szeretem őket. Csók, szívem. - a telefont elemeltem fülemtől, majd a két parfümöt becsomagoltattam és eltettem a táskámba. Három szatyorral a kezemben léptem ki a főbejáraton, és a rám várakozó autó felé vettem az irányt.
 - Zayn szeret titeket. - ültem be az anyósülésre Yaser mellé, aki értetlen tekintettel meredt rám. Elmagyaráztam neki a bent történteket, ő pedig egy mosollyal nyugtázta ötletemet. Hazaérve gyorsan elrejtettem az ajándékokat, majd videochat-en beszélgettünk Zayn-nel.
 - Szóval Jessica a neve, rákos, és a szüleinek nincs pénze a kezelésre? - összegezte a hallottakat, én pedig bólintottam egyet. - Rendben. Paul intézkedik is, holnapután megyünk haza és adunk egy jótékonysági koncertet a rákos gyerekeknek, amire Te meghívod a lányt. Egy egyszerű koncertnek állítsd be, és az összegyűjtött pénzből tudunk segíteni neki.
 - Köszönöm. - hangom elhalt, sírtam. Örömömben sírtam, hiszen egy ilyen csodálatos srácokat tudhatok magam mellett, akik a rajongókért mindent megtesznek. Holnapután láthatom Őt. Azt a férfit, akiért mindenemet odaadnám. Hatalmas szívük van ezeknek a fiúknak, és nem számítana, ha semmit sem kapnának a rajongóktól ők akkor is énekelnének, zenélnének, mert ez az életük. Ők a zenének élnek, és ezáltal a rajongóknak.
 - Szeretlek titeket. - a háttérből hatalmas nevetés tört fel, minden bizonnyal Louis vagy Niall lőtt el egy poént, ami tetszett a társaságnak. Hihetetlen srácok, akik éppen az álmukat élik. Zayn álmába én is és a kislányunk is beletartozik, aminek én örülök a legjobban. Csodás apa lesz, már most az. Végre kijelenthetem, hogy őszintén, tisztán és végérvényesen is boldog vagyok.

P.S.: Boldog születésnapot a világ egyik legcsodálatosabb fiújának, aki ma töltötte huszadik születésnapját. 

Mi láttunk, amikor 14 éves voltál.
Nem adtad fel.
Láttunk, amikor 17 éves voltál.
Nem adtad fel.
Most 20 éves vagy és az álmod valóra vált.

CSODÁLATOSAN BOLDOG 20. SZÜLETÉSNAPOT EGYETLEN LIAM JAMES PAYNE!