I. évad 49. rész

Sziasztok!:))

3 nap, és vége! :)))

Kitartás!:)) <33 MÉG EGY RÉSZ, ÉS VÉGE AZ ÉVADNAK!! 

Köszönök mindent, csajok!:)

Itt az új, jó olvasást! <3

xx, Dodi

Az életem kezdett egyenesbe jönni.
Zayn velem volt, és ez volt a legfontosabb! - Lola Hamilton

 Az éjszaka Niall még négyszer-ötször vergődött, de hajnali 4 órára már elmúlt a heroin hatása, így el tudott aludni. Én már nem tudtam aludni, vagyis inkább nem mertem. Tudtam, hogy már vége a vergődésnek és mindennek, de akkor sem aludtam vissza. Inkább lementem a konyhába főzni egy jó nagy adag és erős kávét. A nap már lassan kelt, így egy kabátot magamra kaptam, majd kimentem a hintaágyba, és onnan néztem, ahogyan a napsugarak feltűnnek a horizonton. Elmélyültem a gondolataimban, ahogy a csiripelő madarakat hallgattam és közben kávét szürcsölgettem.

 Eltelt lassan egy év, mióta Zayn-nel elváltak útjaink. Akkor történt, amikor férjhez mentem. Akkor követtem el életem legnagyobb hibáját. Elhagytam azt, aki mindennél fontosabb számomra. De most vele vagyok, és bármi történt köztünk, túléltük. Annyi mindenen keresztül mentünk már, hogy az lehetetlen. A kapcsolatunk sem indult valami fényesen, a további része pedig pocsék volt. De a legjobb az benne, hogy együtt voltunk. Tudták, hogyha visszahívnak dalszövegeket írni, Zayn és én összegabalyodunk, megcsalom Ian-t, elválok tőle, Zayn pedig ismét a valódi önmaga lesz. Végül is a végkifejlet ez lett, csak kissé máshogyan történtek a dolgok. De vele vagyok, akárhányszor elmondhatom, kiabálhatom, mert biztos vagyok benne, hogy kitart mellettem.

Az ajtón Harry lépett ki, teljesen gyűrött arccal. Elmosolyodtam rajta, ő pedig grimaszolt egyet.
 - Niall hogy van? - kérdezte, miközben leült mellém.
 - Jobban, sokkal. Már nem lesz vele baj, pár nap és rendbe fog jönni. - biztosan állíthatom, hogy így lesz. Ahogy már mondtam Zayn-nek is, volt egy barátom, aki ilyeneket csinált. Ivott, gyógyszert vett be, majd belőtte magát.
 - Örülök neki. - motyogta halkan. - Hatalmas nagy köszönettel tartozunk neked, Lola. - fordult felém, majd közelebb csúszott.
 - Hidd el, hogy nem szívesen tettem. Vagyis igen, csak bár ne kellett volna. - Harry-n mindössze egy póló és egy alsó volt, így fázott még a hajnali órákban. - Gyere ide! - vettem le a kabátom, majd ráadtam. Értetlenül nézett rám, én pedig egyszerűen az ölébe ültem. Egyikőnk sem fázott már.
 - Miért tette? - kérdezte Harry, valószínűleg költői kérdés volt, hiszen mindketten tudtuk, hogy Bella miatt csinálta. - Na, de beszélgessünk rólatok! - lökött meg.
 - Mit akarsz hallani? - néztem rá hátrahajtott fejjel.
 - Milyen az ágyban? - sunyi mosoly húzódott arcára, gödröcskéi megvillantak.
 - Menj a francba! - ütöttem meg a vállát. - Miért érdekel ez téged?
 - Csak. Szeretek tisztában lenni azzal, ki hogy teljesít. - vont vállat. Nem értettem Harry gondolkodását, még így lassan másfél év után sem.
 - Hát, igazából Zayn az eddigi legjobb partnerem. És nem csak a testi vágyak miatt mondom, mert nem csak emiatt jó. Amúgy is. Figyelmes és.. Harry, muszáj erről beszéljünk? - kezdett kínossá válni a beszélgetés, legalábbis számomra.
 - Igen, nekem ez fontos. - erősködött.
 - Harry, hagyjál már! - nevettem fel. - Biztos te is jó vagy...
 - Kipróbáljuk? - húzta fel szemöldökét, én pedig felnevettem. Szerintem Harry még 30-40 évesen is ilyen huncut, perverz lesz.
 - Menj a ... - mondtam volna tovább, amikor ordítást hallottunk a házból. Ijedten kaptam rá tekintetem Harry-re, majd a konyhába rohantunk.

Liam állt a konyha közepén, és csak meredt a lábára. Tekintetemmel követtem az övét, majd megláttam a sok üvegszilánkot a padlón, egy nagyobbat pedig Liam lábfejébe állva.
 - Harry, mentőt! - utasítottam a fiút, aki szorgosan kereste az első kezébe akadó telefonon a segélyhívót, én pedig leültettem a sérült fiút a székre. - Ne mozdulj, Liam! Véletlen sem. Mi kell?
 - Inni, mert szomjas vagyok. Niall hogy van? - kérdezte. Még ilyenkor is mással foglalkozott, nem magával.
 - Jól van. Már nem lesz baja. - nyújtottam át neki a pohár kólát, hiszen az a kedvence. Nem tudom, hogy lehet reggel már kólát inni, de ő tudja.
 - Pár perc és jönnek. - lépett a konyhába Harry.
 - Felmegyek megnézem Niall-t. Harry, figyelj rá, hogy meg ne mozduljon! - néztem rá a két fiúra.

A lépcső felé igyekeztem, majd bementem Niall szobájába. A fiú békésen aludt, nyoma sem volt az éjszakai harcoknak, amit mindet sorra győztem. Igazából ketten, együtt győztük le. Betakartam, majd kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be hozzá egy kis friss levegő.
 Átmentem Zayn-hez, aki éppen tapogatta a mellette lévő üres helyet. Mögé léptem, majd arcon pusziltam.
 - Itt vagyok. - suttogtam, hisz tudtam, utálja a reggeli zajt, és ha felébresztik, nyűgös lesz.
 - Hmm, hogy van Niall? - első mondata ez volt. Annyira csodáltam az összetartásukat, azt, hogy mindig támogatják egymást.
 - Sokkal jobban. Most alszik még, de hamarosan felkel. A többiek már lent vannak, éppen várjuk a mentőt. - Zayn szemei kipattantak, ijedten meredt rám.
 - Mentő? Kivel történt és mi? - ült fel, én pedig finoman visszanyomtam az ágyba, majd leültem mellé.
 - Liam lábába állt bele egy üvegszilánk, azt fogják kiszedni neki. - simogattam meg kissé már borostás arcát, majd mellé feküdtem. - Nagyon fáradt vagyok.
 - Elhiszem, de ma nem megyünk sehová, tudsz pihenni. - mosolygott rám. Megráztam a fejem.
 - Holnap temetés LA-be, mennem kell még ma. - hangom egyre gyérebb lett, alig tudtam beszélni.
 - Veled megyek, ne aggódj! - simított végig hajamon, én pedig heves szívdobogását hallgatva mosolyodtam el, és szenderültem mély álomba.

 Este indultunk Los Angeles-be, Ian temetésére. Hiányzik, nagyon. Igazából jó ember volt, ha valakit szeretett, azt minden áron megvédte. Zayn vállán aludtam a repülőn, és amikor ottani idő szerint délelőtt 11:23-kor leszállt a gép, én még annyira aludtam volna. A szülei házához mentünk, ahonnan mindenkit bérelt autó vitt a temetőbe.
 Engem előrehívtak - mint elvált feleséget -, ahol megpillantottam Jennát. Sírva borult a nyakamba, én pedig megöleltem. Fogalmam sem volt afelől, hogy ismer, vagy egyáltalán tudja, hogy ki is vagyok.
 - Részvétem. - lépett oda Ian egyik alkalmazottja.
 - Köszönöm. - bólintottam egyet, majd visszafordultam Jenna felé. - Minden rendben lesz veled?
 - Igen, persze. - bólogatott hevesen, majd továbblépett.

 A szertartás nem volt hosszú, elmondták, hogy mennyire jó ember volt, mindenki szerette - ezzel vitatkoznék-, és megkérték a gyászolókat, hogy kísérjék egy utolsó útjára. Elvonultunk a sírig, ahol aztán örök nyugalomra helyezték. Zayn-nel felszálltunk a repülőre, hiszen ők holnap próbálnak a jövő heti koncertsorozatra, amit Londonban és környékén tesznek. Ám amikor leszálltam a gépről, nem a Heathrow reptérrel találtam szembe magam. Ismeretlen hely volt. Zayn megállt mellettem, ujjait enyémekre kulcsolta.
 - Hol vagyunk? - kérdeztem tőle.
 - Üdv Miami-ba! - ölelt magához, én pedig a nyakába ugrottam, majd hosszasan megcsókoltam. Elvitt álmaim városába, mégpedig úgy, hogy nem is említettem neki!