(:

Sziasztok! Első sorban azért írok, mert jelentkeztem egy versenyre:)

http://forouropinion.blogspot.hu/

(Ki kell tennem a képet, ez az egyik feltétel)

A második dolog az pedig az, hogy a rész holnap érkezik:)) Pihenjetek:)

xx, Dodi

I. évad 50. rész |ÉVADZÁRÓ|

Sziasztok!

Itt az évadzáró, de ne féljetek, nemsokára itt a második évad első része!:))

Köszönöm a komikat és a pipákat!:)) <33

ITT A NYÁR! :))

Kellemes nyarat, drágák!

Jó olvasást!

xx, Dodi

Számomra tökéletes volt. - Lola Hamilton

 Az egész valami mesébe illő volt. Csak ő és én, álmaim városában. Azzal a férfival lehettem ott, aki mindig kiállt mellettem, és támogatott, bármit akartam csinálni. Nem nézett le, nem ítélt el. Én pedig ennyi mindent nem tudok neki viszonozni. Annyi mindent tett értem, értünk.. én pedig csak úgy vagyok a nagyvilágba Zayn Malik mellett, és nem tehetek semmit.
 - Mi a baj? - kérdezte könnyekkel teli szemeimbe nézve. Barna tekintetében aggodalmat véltem felfedezni, pedig semmi oka nem volt rá.
 - Csak.. itt vagy velem még mindig, ennyi gond és baj után, és fogalmam sincs, hogyan fogom ezt neked viszonozni. - simítottam végig kissé borostás arcán, ő pedig a fülemhez hajolt.
 - Minden megadsz nekem azzal, hogy vagy. - ajkait enyémekre illesztette, én pedig szárnyaltam. A pillangóim felébredtek, szinte háborúztak odabent, ereimben zúgott a vérem, csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy itt és most leteperjem. - Gyere, megyünk a szállodába, alszunk. - nézett rám jelentőségteljesen, én pedig lehajtottam a fejem.
 - Semmi rossz szándékom nem volt. - védekeztem, ő pedig felnevetett. A ránk váró autó felé haladtunk, ahol aztán maga elé engedett, majd felhúzta az ablakot, hogy a sofőr ne hallja a beszélgetésünket.
 - Ismerlek egy ideje, minden érintésedből tudom, mit jelent. A hajamba túrtál? Még többet akarsz. A hátam, a tarkóm vagy pedig az arcom simogatod? Engem akarsz, magadon. - ez igen!
 - Jó, de.. - a szó a torkomon akadt, nem tudtam mit mondani. Igaza volt.
 - Na látod. - bólintott nagyot, majd kiszállt az autóból. Én is kicsusszantam utána, és ami a szemem elé tárult, valami eszméletlen hihetetlen volt. A legnagyobb szállodába hozott, ahol minden léptemet figyelik, nehogy előttem legyen egy toll, amibe eleshetek. A recepción bejelentkezett, majd a legjobb, legszebb és legdrágább lakosztályba léptünk. Egy nappali, két szoba, két fürdőszoba, egy konyha, egy játékterem és egy erkély, ami a tengerpartra néz. Zayn végig mellettem jött, fogta a kezem. Mosolyogva fordultam meg a tengelyem körül, majd Zayn nyakába ugrottam.

 - Imádom, gyönyörű, és.. köszönöm. - ajkai édesek voltak, és istenien csókolt. Akaratos volt, mégis gyengéd. Barna fürtjeimbe túrt, majd a combom alá nyúlva emelt fel. Lábaimat dereka köré fontam, ő pedig szokásunkhoz híven az egyik szobába cipelt. Letett az ágyra, majd a függönyökhöz lépett és gyorsan behúzta őket. Az ajtót bezárta, majd laza léptekkel indult meg irányomba. Amin elém ért, az ágyra lökött, majd felém kúszott. Kezeimet a fejem fölé szorította egyik kezével, másikat pedig oldalamon jártatta.
 - Meg akarlak érinteni... - nyögtem, ő pedig készségesen elengedte kezeimet, én pedig olyan hévvel fordultam Zayn-re, hogy még én is meglepődtem. Lovaglóülésben ültem derekára, és amin megéreztem keménységét, felgyulladt bennem valami. Még jobban akartam őt. Egy tincsem ujjai köré csavarta és úgy húzott le magához. Ajkai szinte égették, sütötték az enyémeket, érintései egyre jobban feltüzeltek. Felsőjét szinte letéptem róla, amikor hirtelen felült, és eltolt magától. Megijedtem, hiszen még nem történt ilyen.
 - Nyugalom, van időnk. Egy hét, ami csak a miénk. - mosolyodott el, majd lassan, szinte már kínzón húzta le a pólómat. Fordított helyzetünkön, így ismét én kerültem alulra. Lecsúszott rólam, majd lehúzta rólam a nadrágom. Ez nem így szokott lenni! A takaró alá bújtatott, majd miután ő is levette a nadrágját és hozott be a bőröndből nekem egy pólót - a cuccokat gondolom utánunk hozták be-, bebújt mellém. Felkaptam a pólót, a melltartómat pedig levettem.
 - Nem így kellett volna történnie. - motyogtam durcásan.
 - De, pontosan így kellett történnie. Fáradt vagy, pihenned kell. - húzott közelebb magához. - Amint felkelsz, azt csinálunk, amit csak akarunk. - hangja halk volt, megnyugtatott. Karjával birtoklón szorított magához. Illata betöltötte érzékszerveimet, teljesen ellazultam.

Sosem foglalkoztam azzal, hogy nézek ki reggelente, vagy ébredés után. De most valahogy lehettem volna kicsit jobb állapotban is.
 Amikor felkeltem, már ment le a nap. Az ég narancssárga volt, a tenger zúgása behallatszott a szobába. Zayn nem volt mellettem, ezért úgy ahogy voltam elindultam megkeresni. Nem volt a lakosztályban, ezért felhívtam. Azt mondta, menjek le az étterembe, ott vár rám. Felkaptam a bőröndömből egy nadrágot, magamra rángattam, majd a liftben megnyomva a földszintre vezető gombot indultam el a szerelmem után.

 Az aulán átvágva néztem szét egy kicsit jobban. Alig lézengett ott pár ember, de akik ott voltak, azok is igen vaskos összeget tudhattak a zsebükben. Megtehették, hogy itt legyenek. Az étterembe lépve csak egyetlenegy terített asztalt pillantottam meg, mellette Zayn állt. Felém nyújtotta a kezét, én pedig odalépkedtem hozzá.
 Megvacsoráztunk, de Zayn nem akaródzott indulni vissza a szobába. Aztán egyszer csak felpattant, kézen fogott és lassan visszasétáltunk. Előre engedett, és amikor beléptem a lakosztályba, elállt a lélegzetem. Mindenfelé rózsaszirmok, teamécsesek, a szobában pedig behűtött pezsgő és csokiba mártott eper.

 Leültünk az ágyra, ettük az epret és ittuk a pezsgőt.
 - Ezt miért kapom? - kérdeztem meg, hiszen elhozott Miamiba, és ilyen kis romantikázásban van részem.
 - Egy éve történt, hogy elmentél Ian oldalán Los Angelesbe. Akkor jöttem rá, hogy mit veszítettem. - kortyolt a pezsgőből, majd tovább csócsálta az epret.
 - Sosem vesztettél el, mindig visszajöttem hozzád. - túrtam hajába, majd végigsimítottam arcán.
 - Mert összetartozunk. - lágyan megcsókolt, majd az epret és a pezsgőt félretette. Elfelejtve mindent, önfeledten, szabadon és minden érzésemmel csókoltam őt, mindennél jobban szükségem volt rá.
 Tökéletes volt, nem volt hibája. Ha pedig volt, azzal együtt szerettem.

I. évad 49. rész

Sziasztok!:))

3 nap, és vége! :)))

Kitartás!:)) <33 MÉG EGY RÉSZ, ÉS VÉGE AZ ÉVADNAK!! 

Köszönök mindent, csajok!:)

Itt az új, jó olvasást! <3

xx, Dodi

Az életem kezdett egyenesbe jönni.
Zayn velem volt, és ez volt a legfontosabb! - Lola Hamilton

 Az éjszaka Niall még négyszer-ötször vergődött, de hajnali 4 órára már elmúlt a heroin hatása, így el tudott aludni. Én már nem tudtam aludni, vagyis inkább nem mertem. Tudtam, hogy már vége a vergődésnek és mindennek, de akkor sem aludtam vissza. Inkább lementem a konyhába főzni egy jó nagy adag és erős kávét. A nap már lassan kelt, így egy kabátot magamra kaptam, majd kimentem a hintaágyba, és onnan néztem, ahogyan a napsugarak feltűnnek a horizonton. Elmélyültem a gondolataimban, ahogy a csiripelő madarakat hallgattam és közben kávét szürcsölgettem.

 Eltelt lassan egy év, mióta Zayn-nel elváltak útjaink. Akkor történt, amikor férjhez mentem. Akkor követtem el életem legnagyobb hibáját. Elhagytam azt, aki mindennél fontosabb számomra. De most vele vagyok, és bármi történt köztünk, túléltük. Annyi mindenen keresztül mentünk már, hogy az lehetetlen. A kapcsolatunk sem indult valami fényesen, a további része pedig pocsék volt. De a legjobb az benne, hogy együtt voltunk. Tudták, hogyha visszahívnak dalszövegeket írni, Zayn és én összegabalyodunk, megcsalom Ian-t, elválok tőle, Zayn pedig ismét a valódi önmaga lesz. Végül is a végkifejlet ez lett, csak kissé máshogyan történtek a dolgok. De vele vagyok, akárhányszor elmondhatom, kiabálhatom, mert biztos vagyok benne, hogy kitart mellettem.

Az ajtón Harry lépett ki, teljesen gyűrött arccal. Elmosolyodtam rajta, ő pedig grimaszolt egyet.
 - Niall hogy van? - kérdezte, miközben leült mellém.
 - Jobban, sokkal. Már nem lesz vele baj, pár nap és rendbe fog jönni. - biztosan állíthatom, hogy így lesz. Ahogy már mondtam Zayn-nek is, volt egy barátom, aki ilyeneket csinált. Ivott, gyógyszert vett be, majd belőtte magát.
 - Örülök neki. - motyogta halkan. - Hatalmas nagy köszönettel tartozunk neked, Lola. - fordult felém, majd közelebb csúszott.
 - Hidd el, hogy nem szívesen tettem. Vagyis igen, csak bár ne kellett volna. - Harry-n mindössze egy póló és egy alsó volt, így fázott még a hajnali órákban. - Gyere ide! - vettem le a kabátom, majd ráadtam. Értetlenül nézett rám, én pedig egyszerűen az ölébe ültem. Egyikőnk sem fázott már.
 - Miért tette? - kérdezte Harry, valószínűleg költői kérdés volt, hiszen mindketten tudtuk, hogy Bella miatt csinálta. - Na, de beszélgessünk rólatok! - lökött meg.
 - Mit akarsz hallani? - néztem rá hátrahajtott fejjel.
 - Milyen az ágyban? - sunyi mosoly húzódott arcára, gödröcskéi megvillantak.
 - Menj a francba! - ütöttem meg a vállát. - Miért érdekel ez téged?
 - Csak. Szeretek tisztában lenni azzal, ki hogy teljesít. - vont vállat. Nem értettem Harry gondolkodását, még így lassan másfél év után sem.
 - Hát, igazából Zayn az eddigi legjobb partnerem. És nem csak a testi vágyak miatt mondom, mert nem csak emiatt jó. Amúgy is. Figyelmes és.. Harry, muszáj erről beszéljünk? - kezdett kínossá válni a beszélgetés, legalábbis számomra.
 - Igen, nekem ez fontos. - erősködött.
 - Harry, hagyjál már! - nevettem fel. - Biztos te is jó vagy...
 - Kipróbáljuk? - húzta fel szemöldökét, én pedig felnevettem. Szerintem Harry még 30-40 évesen is ilyen huncut, perverz lesz.
 - Menj a ... - mondtam volna tovább, amikor ordítást hallottunk a házból. Ijedten kaptam rá tekintetem Harry-re, majd a konyhába rohantunk.

Liam állt a konyha közepén, és csak meredt a lábára. Tekintetemmel követtem az övét, majd megláttam a sok üvegszilánkot a padlón, egy nagyobbat pedig Liam lábfejébe állva.
 - Harry, mentőt! - utasítottam a fiút, aki szorgosan kereste az első kezébe akadó telefonon a segélyhívót, én pedig leültettem a sérült fiút a székre. - Ne mozdulj, Liam! Véletlen sem. Mi kell?
 - Inni, mert szomjas vagyok. Niall hogy van? - kérdezte. Még ilyenkor is mással foglalkozott, nem magával.
 - Jól van. Már nem lesz baja. - nyújtottam át neki a pohár kólát, hiszen az a kedvence. Nem tudom, hogy lehet reggel már kólát inni, de ő tudja.
 - Pár perc és jönnek. - lépett a konyhába Harry.
 - Felmegyek megnézem Niall-t. Harry, figyelj rá, hogy meg ne mozduljon! - néztem rá a két fiúra.

A lépcső felé igyekeztem, majd bementem Niall szobájába. A fiú békésen aludt, nyoma sem volt az éjszakai harcoknak, amit mindet sorra győztem. Igazából ketten, együtt győztük le. Betakartam, majd kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be hozzá egy kis friss levegő.
 Átmentem Zayn-hez, aki éppen tapogatta a mellette lévő üres helyet. Mögé léptem, majd arcon pusziltam.
 - Itt vagyok. - suttogtam, hisz tudtam, utálja a reggeli zajt, és ha felébresztik, nyűgös lesz.
 - Hmm, hogy van Niall? - első mondata ez volt. Annyira csodáltam az összetartásukat, azt, hogy mindig támogatják egymást.
 - Sokkal jobban. Most alszik még, de hamarosan felkel. A többiek már lent vannak, éppen várjuk a mentőt. - Zayn szemei kipattantak, ijedten meredt rám.
 - Mentő? Kivel történt és mi? - ült fel, én pedig finoman visszanyomtam az ágyba, majd leültem mellé.
 - Liam lábába állt bele egy üvegszilánk, azt fogják kiszedni neki. - simogattam meg kissé már borostás arcát, majd mellé feküdtem. - Nagyon fáradt vagyok.
 - Elhiszem, de ma nem megyünk sehová, tudsz pihenni. - mosolygott rám. Megráztam a fejem.
 - Holnap temetés LA-be, mennem kell még ma. - hangom egyre gyérebb lett, alig tudtam beszélni.
 - Veled megyek, ne aggódj! - simított végig hajamon, én pedig heves szívdobogását hallgatva mosolyodtam el, és szenderültem mély álomba.

 Este indultunk Los Angeles-be, Ian temetésére. Hiányzik, nagyon. Igazából jó ember volt, ha valakit szeretett, azt minden áron megvédte. Zayn vállán aludtam a repülőn, és amikor ottani idő szerint délelőtt 11:23-kor leszállt a gép, én még annyira aludtam volna. A szülei házához mentünk, ahonnan mindenkit bérelt autó vitt a temetőbe.
 Engem előrehívtak - mint elvált feleséget -, ahol megpillantottam Jennát. Sírva borult a nyakamba, én pedig megöleltem. Fogalmam sem volt afelől, hogy ismer, vagy egyáltalán tudja, hogy ki is vagyok.
 - Részvétem. - lépett oda Ian egyik alkalmazottja.
 - Köszönöm. - bólintottam egyet, majd visszafordultam Jenna felé. - Minden rendben lesz veled?
 - Igen, persze. - bólogatott hevesen, majd továbblépett.

 A szertartás nem volt hosszú, elmondták, hogy mennyire jó ember volt, mindenki szerette - ezzel vitatkoznék-, és megkérték a gyászolókat, hogy kísérjék egy utolsó útjára. Elvonultunk a sírig, ahol aztán örök nyugalomra helyezték. Zayn-nel felszálltunk a repülőre, hiszen ők holnap próbálnak a jövő heti koncertsorozatra, amit Londonban és környékén tesznek. Ám amikor leszálltam a gépről, nem a Heathrow reptérrel találtam szembe magam. Ismeretlen hely volt. Zayn megállt mellettem, ujjait enyémekre kulcsolta.
 - Hol vagyunk? - kérdeztem tőle.
 - Üdv Miami-ba! - ölelt magához, én pedig a nyakába ugrottam, majd hosszasan megcsókoltam. Elvitt álmaim városába, mégpedig úgy, hogy nem is említettem neki!

I. évad 48. rész

Sziasztok!

Itt az új, remélem örültök:)) A következő talán szerda-csütörtök tájékán érkezik:))

Még nem mondtam, de az ötvenedik résszel VÉGE AZ ELSŐ ÉVADNAK! :)) Igen, éppen azért, hogy nyáron egy új évadot kezdhessünk együtt, remélem az is tetszeni fog! Minden marad így, ugyanúgy Lola Hamilton és Zayn Malik lesz a főszereplője:)) A második évadban már inkább a kettejük kapcsolatára fogok koncentrálni, a rajongók által nyújtott energiára, ami a fiúk felé áramlik, a közös percekre, amit hatosban-hetesben-nyolcasban töltenek:))

Jó olvasást!

xx, Dodi

Egy nap alatt két szörnyű dolog történt velem..
Ki kell tartanom, erősnek kell lennem.. - Lola Hamilton

 Hazaérve a fiúk -és a lányok is- kitörő lelkesedéssel fogadtak. Jól megpuszilgattak és megölelgettek, persze vigyázva a sebemre, amit pár öltéssel össze kellett varrni. Zayn felvitte a csomagom a szobánkba, én pedig a kanapén nyúltam el, fejemet pedig Louis ölében pihentettem. Niall a kanapé másik végébe ült, lábamat az ölébe tette. Feltűnt, hogy nem Bella mellé ült le, aki a fotelben fogalt helyet. Összevesztek volna? Eleanor hozott nekem egy szendvicset, amit Niall nagyon szívesen juttatott a gyomrába. Amikor Zayn lejött az emeletről, felháborodottan szólalt fel.
 - Az én barátnőm, mégis ti ápoljátok! Ez felháborító, kihoztok a sodromból! - viccesre vette a figurát. - Niall, te meg mit eszed meg Lola szendvicsét? - mutatott a fiúra, aki egy pillanatra megállt a rágásban.
 - Egy feneketlen gyomorról beszélünk, ezt se felejtsük el! - kuncogott El.
 - Hé, én kimondottan fenekes vagyok! - kiáltott fel sértődötten Louis, mire mindenki felnevetett.
 - Igen, drága, tudjuk. - simogatta meg haját El, majd a kanapé karfájáról leszállva ment fel az emeletre. Pár pillanat múlva megmozdultak a fiúk is, kivéve Zayn-t és Bellát. Értetlenül álltam a dolog előtt.
 - Zayn, biztos most mondjam el? - kérdezte kételkedve Bella, én pedig véglegesen összezavarodtam. - Nincs jó állapotban az idegrendszere, bármi megtörténhet.
 - Bella, ha most nem mondod el neki, holnap már késő lesz! - hangja megtört volt, mintha tudná, mit fogok érezni, bármi is legyen az a hír. Féltem, hogy mit fog mondani Bella. Féltem, hogy visszaesett, és újra rákos lett. De nem. Amit mondott, olyan gyorsan bekúszott hallójáratomba, szinte fel sem fogtam.
 - Lola, kérlek, ne idegesítsd fel magad! - hangja remegett, idegesnek tűnt az egész lány. - De a szüleim kaptak egy visszautasíthatatlan állásajánlatot. El kell költözzünk. - ez még nem lepett meg annyira, hiszen tudnánk találkozni, gondoltam nem messzire mennek. - Ausztráliába.

 Csak egy földrészt mondott, ami a legtávolabb van tőlünk. Láttam, hogy a szája mozog, de nem hallottam semmit a szívdobogásomon kívül. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, nem tudtam semmire sem koncentrálni, csak arra, hogy a legjobb barátnőmet valószínű csak egy év múlva látom.
 - Miért kell neked is menned? - csak magam elé meredtem, nem is érdekelt, hogy lehet, éppen a szavába vágtam.
 - Nekem is találtak munkát, és... össze is vesztem velük. Semmiképp sem engednék, hogy Londonban maradjak. - mellém ült, és megfogta a kezem. Éreztem Zayn pillantását a hátamon, ahogy figyeli, hogy mikor fogok robbanni. Éreztem, hogy pár pillanat, és végem. Felkaptam az asztalon lévő poharat, és a falhoz vágtam. Lecsúsztam a földre, és heves zokogásban törtem ki. Zayn azonnal ott termett és a karjaiba vont. Illata és forró, biztonságot nyújtó ölelése megnyugtatott. Nem is vágytam másra, csak rá. Bella könnyes szemmel és lefolyt sminkkel nézett rám, és valahogy láttam rajta, nem akar menni. Kibújtam Zayn védelmező öleléséből, és barátnőmhöz bújtam. Nem akartam, hogy elmenjen, de így volt a legjobb.
 - Mikor repültök? - félve tettem fel a kérdést, hiszen még vele akartam lenni egy kicsit. Perceket, órákat, napokat... éveket.
 - Holnap késő délután indul a gépünk, de lesz egy átszállásunk Rómában. Akkor felhívlak. - motyogta mögém, hiszen még mindig ölelt.
 A nap hátralévő részében nem volt szabad semmit sem csinálnom, csupán ehettem, ihattam, tévézhettem, és kimehettem a mosdóba. És nem utolsó sorban, unatkozhattam volna, ha hagyják. Filmeket néztünk, ők főztek a konyhába, amit én a nappaliból csodálhattam. Eleanornak vagy pedig a bejárónőnek lesz dolga a konyhával. Rosszabb esetben pedig nekem, miután engednek a fiúk rendesen mozogni. Igazából csak emelnem nem szabad, de ők ezt teljesen úgy értelmezték, hogy mozognom nem szabad. Mindegy.

 Elérkezett a délután, amikor Bella és a szülei hosszú időre Ausztráliába utaznak. Szorosan magamhoz öleltem a legjobb barátnőmet, akivel megbeszéltük, hogy írunk majd egymásnak. Ez nem fog bekövetkezni, tudom jól. Hiszen ő elmegy, én maradok. Ő új embereket ismer meg, én maradok a megszokott baráti körömben. Új szerelemre talál, Niall pedig üresnek fogja magát érezni. Hamarosan a feledés homályába vészünk, mindannyian, Bella pedig erről nem tehet majd. Az élet ilyen. Akinek mennie kell, el kell engedjük. Muszáj, hiszen okkal nincs benne a jövőnkben. El kell engedjük, főleg nekem és Niall-nek. A kilátóról figyeltük, ahogy felszáll a gép, Bella pedig szó szerint kirepül az életünkből. Sírva, remegve ültem be az autóba, ami hazavitt minket. Harry és Liam a konyhába mentek vacsorát készíteni, Louis és Eleanor ma este elmentek Manchester-be, hogy a lány szüleinél töltsenek pár napot. Niall felvonult a szobájába és bezárkózott. Egyik fiú sem tudta kiszedni onnan, így amikor még éjjel sem dugta ki az orrát, megelégeltem. Ajtajához léptem, és bekopogtam.
 - Niall, kérlek, engedj be! - kértem az ajtó túloldalán bujkáló fiút. Nem reagált semmire, így benyitottam. Eddig nem volt nyitva az ajtó, de most kitárult előttem. A látvány sokkolt.

 A szőke fiú a padlón feküdt gyógyszerek és magas alkoholtartalmú üvegek közt. Amikor odaszaladtam hozzá, csak akkor vettem észre az éjjeliszekrényen heverő injekciós tűt. Heroin. Ijedten szorítottam ujjam a nyakához, hogy kitapinthassam pulzusát. Szíve alig vert, a fiú izzadt, vergődött, szemei alatt hatalmas karikák, mint aki napok óta szemhunyásnyit sem aludt. Tudtam, mit kell tennem. Vagy túl van a nehezén vagy még csak most kezdődik. A konyhába szaladtam egy pohár vízért, és bevizeztem egy törölközőt is. Visszaszaladtam Niall-hez, akinek a szája már habzott, és hörgött. A vizet még nem itathattam meg vele addig, amíg a fürdőszobába nincs. Egyedül nem bírtam el, ezért átszaladtam Harry-hez, hiszen az ő szobája volt a legközelebb hozzánk.
 - Harry, ébredj! Niall rosszul van! Belőtte magát, segíts a fürdőszobába vinni! - ráztam a fiút, aki meg sem moccant. - Harry, az Isten szerelmére, ébredj! - löktem rajta egyet, mire pillái megremegtek, és kinyitotta nagy szemeit.
 - Mi van? - kérdezte rekedt hangon.
 - Niall belőtte magát, vigyük a fürdőszobába! - rángattam ki az ágyból, hiszen lehet, már így is késő lesz. Harry kipattant az ágyból, az álmosság azonnal kicsapódott szemeiből. A vécé mellé ültette, ahogy kértem. Itatni kezdtem vele a vizet, amit gyomra azonnal ki is dobott magából. Még mindig remegett, folyt róla a víz, én pedig még mindig itattam. Gyomra többször is visszadobta a folyadékot, de egy idő után már meg tudtam vele itatni valamennyit. - Tedd a kádba, kérlek! - lerángattam róla a ruhát, és most nem érdekelt, hogy meztelenül fekszik előttem, teljesen kiszolgáltatott állapotban. Harry az ajtó felé vette az irányt. - Ne szólj a fiúknak!
 - Miért ne? Inkább a mentőnek kell szólni! - csapott idegesen a combjára, Niall pedig ebben a pillanatban zihálni és hörögni kezdett, ismét.
 - Niall, nézz rám! Nyisd ki a szemed! - fogtam kezeim közé fejét. - A rohadt életbe, nyisd már ki! Nézz ide, kérlek! - a fiú lassacskán rám emelte szemeit.
 - Lol... - nyögte halkan, alig érthetően.
 - Itt vagyok, ne félj! Nyisd ki a szemed, és nézz rám! - majd megnyitottam a csapot, és ráengedtem a hideg vizet. Vacogott, de muszáj voltam lehűteni felforrt testét.
 - Mi a szart csinálsz, Lola? Meg fog fagyni! - lépett a csaphoz Harry, majd elzárta. Ekkor vettem észre, hogy az ajtóban áll a két fiú, akik eddig aludtak. Zayn döbbenten állt az ajtóban, Liam pedig kapcsolt, és bejött a fürdőszobába, hátha segíteni kell.
 - Nem kell, menjetek aludni. Nemsokára jobban lesz, holnap pedig kipiheni magát, és ennyi. Csak azt kérem még, hogy a szobáját takarítsátok ki! - Liam és Zayn sarkon fordultak, majd Niall szobája felé vették az irányt. A csapot újra megnyitottam, de már egy kicsit langyosabbra állítottam a víz hőfokát.
 - Kér-kérlek... - vacogott Niall a kádban, én pedig még egy kis vizet adtam neki, majd melegre állítottam a vizet. Megfürdettem, hiszen bűzlött a piától, pedig amióta ismerem, sosem volt ennyire készen. Harry segítségével kiemeltem a kádból, megtöröltem, felöltöztettem, majd az ágyba dugtam. A fiúk nagyjából kitakarítottak, én pedig a biztonság kedvéért átnéztem a lehetséges rejtekhelyeit a heroinnak vagy bármiféle más drognak. Tipikus hely az alsógatyás fiók és az éjjeliszekrény aljára ragasztott zacskó. Mindkét helyen találtam, és ami még el volt dugva, lehúztam a vécén. Nem fogja kiütni magát többet!

 Bebújtam Zayn mellé, aki derekamnál fogva húzott magához.
 - Honnan tudtad, mit kell tenned? - morogta a fülembe, majd mélyet szippantott hajam barackos illatából.
 - Még vagy 3-4 éve volt egy ilyen barátom. Drogozott, ivott, nekem kellett mindig rendbe szednem. Amikor megtudták a szülei, rehabra küldték, azóta ki sem engedték. - magyaráztam meg, majd felé fordultam.
 - Köszönöm, hogy segítettél neki. - adott csókot számra, majd még egyet.
 - Ez a legkevesebb, amit megteszek értetek. Igaz, nem szívesen tettem, de meg is halhatott volna. A három nem jó együtt. De ezt majd megbeszéljük. - arca minden szegletébe finom puszit nyomtam, majd megcsókoltam.
 - Szeretlek. - húzott közelebb magához, majd lágy csókban forrtunk össze. A pillanatot megzavarta Niall nyögdécselése, én pedig azonnal kipattantam az ágyból.
 - Reggel jövök. - nyomtam homlokára puszit, majd a nyögdécselő fiú szobájába loholtam. Remegett, vergődött, ordított. Ráültem, lefogtam karjait, talán erősebben is, mint kellett volna. - Nézz rám, Niall! Kérlek, nyisd ki a szemed! - remegése leállt, alig vett levegőt. Szinte nem is vett. Tüdeje karcos hangot adott ki magából, Niall szemei felpattantak, majd visszacsukódtak, és kezdődött elölről az egész. - A rohadt életbe, mondom nézz rám! - kiabáltam vele, majd adtam neki egy pofont. Jelenleg csak ez segít.
 - Ne.. fáj.. - nyögött egyet, hogy eresszem el a karját. Elengedtem, de még mindig rajta ültem. Amikor megnyugodott, leszálltam róla, és mellé feküdtem. Szép kis éjjelnek nézek elé!

I. évad 47. rész

Sziasztok!

Rettentő nagy bocsánatkéréssel tartozom! Sok volt a tanulnivaló, de...

Most már itt vagyok, és hozni fogok részeket!:))

Köszönöm a komikat, a pipákat:)

Köszönöm a rengetek oldalmegtekintést!:))

Kitartás, már csak egy hét! (már akinek)

Jó olvasást!

xx, Dodi

Furcsán néznek az emberek, mert én mindig nevetek,
hiszen viszont szeret az a szív,akit én is szeretek.

 Pár perc múlva még a sokk hatása alatt voltam. Azt akarja, hogy hozzá költözzek, azt, hogy vele éljek. És én mit akarok? Pontosan ezt. Vele akarok élni, életem hátralévő pillanatait vele tölteni. Minden este a karjaiban elaludni, együtt reggelizni, vele lenni. Mindent Vele akarok csinálni, nem mással. Szemeimet marták a könnyek, én pedig teljes boldogsággal engedtem utat nekik.
 - Igen. - bólogattam, hangom alig találtam meg. Hatalmas mosollyal az arcán ölelt magához, engem pedig egyáltalán nem érdekelt, hogy megnyomta a karom, ahová a golyó csapódott. Mosolyogva és könnyekkel küszködve tolt el magától, ajkait enyémekre nyomta. Kezeimet tarkóján kulcsoltam össze, ő pedig a hátamnál fogva támasztott. - Zayn, a ramadán. - szólaltam meg, amikor ismét oxigén jutott a tüdőmbe.
 - A vallásom az egy dolog az életemben. Te pedig az életem vagy, ami sokkal fontosabb mindennél. - szavai hallatán ismét úrrá lett rajtam a gyengeség. Féltem, hogy elveszítem ezt a csodás fiút, aki össze akar velem költözni.
 - Szeretlek. - homlokom az övének döntöttem, és úgy mondtam ki azt a szót, ami a legfontosabb számunkra.
 - Én is, nagyon. - halk kopogás zavarta meg a romantikus pillanatot, ami így belegondolva, nem is volt annyira az; főleg nem egy kórházban.
 - A hölgynek pihennie kell. Reggel visszajöhet. - mosolygott kedvesen a nővérke, Zayn pedig eszelősen pillantott rám. Nem tudom, mire gondolt, de biztos forgat valamit a fejében. Ebben biztos vagyok. Zayn puha csókot nyomott ajkaimra, majd egy nővérkének intézett bólintás kíséretében kilépett a szobából. - Mrs. McCartney, jól érzi magát? - kérdezte, miközben megigazította a párnám.
 - Igen, köszönöm. - amint megbizonyosodott róla, hogy tényleg rendben vagyok - megnézte a gépeket, a papírokat -, egy 'Jó éjszakát' után becsukta az ajtót.

 Egy másfél óra múlva még nem bírtam aludni, így a telefonomról felnéztem twitterre. Mivel senki sem tudott az incidensről, így nem volt tele a falam 'Jobbulást' üzenetekkel, kivéve azt a pár privátot, amit a fiúk küldtek. A falom végiggörgetve akadt meg a tekintetem Zayn pár perce írt üzenetén, amit mindenkivel megosztott.

 ' Úton a leggyönyörűbb lányhoz, aki még csak nem is tudja, hogy hozzá megyek xx '
Ehhez megosztva egy kép, amin egy csokor rózsa van, egy cetlivel a közepén, melyen egy B betű ékeskedik. Mivel nem kezdődik a nevem B betűvel, kombinálni kezdtem, ami igen is, JOGOS VOLT! Itt fekszek a kórházban, halálra unom magam, ő pedig valami csajjal találkozik. Mivel a három lánytestvére közül egyiknek sem kezdődik a neve B-vel, így mire következtet az elméletben már megcsalt barátnő? Természetesen azt, hogy csalja a barátja. Annyira idegesített, hogy már csak azért is kiírtam, ami hirtelen felindulásból jutott az eszembe.
 ' A világ legtökéletesebb férfijával, aki még csak nem is sejti, mekkora kockázatot vállalt xx '

A szobára telepedő csöndet egy ajtónyitódás, majd egy ismerős hang törte meg.
 - Ó, dehogynem tudom! - a férfi - a hangjáról megismertem - a hatalmas csokor mögé bújt el. - Na ki vagyook? - húzta el az o betűt, én pedig felkuncogtam.
 - Nem ismerlek. Tudom, te vagy Bobby! - tettettem a tudatlant, amikor hirtelen Zayn nézett ki a csokor mögül.
 - Ki az a Bobby? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, én pedig ténylegesen felnevettem.
 - A nyulam. - emeltem fel a plüsst, amit minden bizonnyal anyu hozott be. - Minek köszönhetem a látogatásod?
 - Kiírtam twitterre, gondolom láttad. A leggyönyörűbb lányhoz jöttem. - fektette egyik karjára a csokrot, majd közelebb lépdelt.
 - De édes vagy. - mosolyodtam el a bókja hallatán.
 - Nem láttad a nővért? - cinkos mosoly húzódott ajkaira, én pedig nekihajítottam Bobby-t.
 - Mocsok vagy! - nyújtottam felé karom, ő pedig átnyújtotta a csokrot. - Majd reggel odaadom neki.
 - Csókold is meg helyettem! - kekeckedett, majd közelebb hajolt és finom csókban részesített.
 - Nem lenne szabad itt lenned! - néztem rá, miután elváltak ajkaink egymástól.
 - Elküldenél? - sipított, én pedig ujjaimat ajkára helyeztem, hogy maradjon csöndben.
 - Soha. - a szó hallatán vállat vont, kivette kezeim közül a csokrot, majd az asztalra tette. Cipőjét ledobva csusszant mellém a keskeny ágyba. - Idióta vagy!
 - De te mégis szeretsz! - vont félig mellkasára, hiszen tudni való, csak a filmekben lehet a másik mellkasán nyugovóra térni.
 - Az a B betű kit takar? - tettem fel azt a kérdést, ami már egy jó ideje foglalkoztatott.
 - Beautiful. - mondta egyszerűen, mintha magától értetődő lenne.

 Reggel a nővérke dorgáló szavaira ébredtem, amint éppen Zayn-t szidja le, amiért velem aludt.
 - De tényleg csak aludtunk. - poénkodott Zayn, ám a kedves nővér most igenis dühös volt.
 - Engem nem érdekel, de nem alhat engedély nélkül a kórházban! - hevesen mutogatott, majdnem megütötte Zayn puszta véletlenségből.
 - Lola adott rá engedélyt. - még mindig csinálta, a nővér arca pedig eltorzult.
 - Fel is jelenthetném! - csattant fel hirtelen, Zayn pedig a nővér válla mögül észrevette, hogy éberen figyelem szóváltásukat, ami inkább a nővér részéről volt az. Zayn hamarabb vette poénnak a dolgot, mint a miniruhás nő.
 - Bántottam valakit? Nem. Kárt tettem bármiben is? Nem. Elloptam valamit? Tudtommal nem. És ha most megbocsát... - hagyta függőben a mondatot, majd kikerülve a nővért termett mellettem pár lépés után. - Jó reggelt, Gyönyörűség! - nyomott homlokomra puszit. Megcsapott jellegzetes illata; mentol és nikotin.
 - Neked is! - nyújtóztam ki, majd felálltam, hogy megmossam az arcom.
 - Segítek. - karom átlendítette nyakán, így rá tudtam támaszkodni; nem mintha szükségem lett volna rá, tudtam menni. A szobámhoz tartozó fürdőszobába kísért, ahol a tükörbe nézve szörnyülködtem el.
 - Így néztem ki már 2 napja? - nyitottam meg gyorsan a csapot, majd a félig lefolyt szemfestékemet lemostam.
 - Mindenhogy gyönyörű vagy, de ilyenkor a legszebb. - nyújtotta át a törölközőt, én pedig megtöröltem az arcom.
 - Milyenkor? - sétáltam vissza az ágyhoz, majd leültem rá.
 - Amikor hátulról látlak kórházi göncben. - hangja rekedtes volt, elfojtott. Igen, ezek szerint nincsen feneke a ruhámnak, szuper!
 - Hé, éppen egy beteggel szívózol! Sokk hatása alatt vagyok, bármikor robbanhatok, lehetnek dühkitöréseim, bármi bajom. - fenyegettem meg ujjammal. Az orvos lépett a szobába pár koppantás után az ajtón.

 - Szép reggelt! - köszöntött. - Hamarosan elkészül a zárójelentése, és mehet. De ha rosszul lenne, jöjjenek vissza. Ellenőrzésre pedig két hét múlva kellene visszajönni, ugye megoldható? - kapkodta tekintetét köztünk.
 - Természetesen. - válaszolt a "kifinomult Zayn", majd a doki kérdezett pár dolgot a hogylétem felől, pár perc múlva pedig ki is ment, hogy fel tudjak öltözni. Éppen a nadrágomat cibáltam magamra, amikor anyu rontott be a szobába.
 - Jaj, azt hittem, már elmentetek! - könnyebbült meg, majd Zayn felé fordulva kezdett bele mondandójába. - Ian temetése holnapután lesz. - hangja halk volt, csendes.
 - A rendőrök nem jönnek hozzám? - kérdeztem arra utalva, hogy ilyenkor szokás feltenni kérdéseket.
 - Yaser elintézte, hogy békén hagyjanak pár hétig. Amíg rendbe nem teszed magadban a dolgokat, felesleges. - nagyon hálás voltam Yaser-nek ezért, most már igazán sokat köszönhetek neki.
 - Anyu, Zayn mondani szeretne valamit. - toltam meg anyu felé Zayn-t abból az okból, hogy elmondja, megkért, hogy lakjak vele.
 - Igent mondott! - boldog hangja betöltötte a szobát, én pedig értetlenül álltam a dolgok előtt.
 - Te tudtál róla? - kérdeztem anyutól, aki hatalmas mosollyal az arcán lépett hozzám, hogy megöleljen.
 - Szerinted meg mertem volna kérdezni, ha apuék nem tudják? - ölelte át a derekam Zayn, nekem pedig eszembe jutott apu. Itt volt, amikor felkeltem, de azóta nem jelentkezett.
 - Apu hol van? - kérdeztem anyut, aki egyszerűen lehajtotta a fejét.
 - Összevesztünk, és visszament Georgia-ba. Úgy sajnálom! - lépett közelebb hozzám.
 - Min vesztetek össze? - mindig is kibékíthetetlen ellentétek voltak, de már több éve nem veszekedtek, most miért?
 - Hamarosan újra megnősül. - a hír hallatán felkaptam a fejem, hiszen mindenre számítottam, csak erre nem. - Én pedig a fejéhez vágtam, hogy így is keveset találkozott és foglalkozott a gyerekeivel, ezek után meg még kevesebbet fog.
 - Anya! - rivalltam rá, pedig már felesleges volt, hisz' megtörtént. - Miért mondtál ilyet neki? Te is boldog vagy egy másik ember mellett, ő miért ne lehetne?
 - Én csak... kiborultam, érted? Te már 18 órája aludtál, ő pedig csak a nőjével beszélgetett. Zayn végig itt ült, Yaser intézte Ian dolgait, a El és Bella is itt voltak, na meg a fiúk. Mindenki várt arra, hogy felébredj, de ő megállás nélkül a mobilján lógott. Betelt a pohár és kiosztottam. - csak úgy buktak ki belőle a szavak, és részben megértettem. De még mindig nem értettem, miért baj az, ha a menyasszonyával beszélget.
 - De miért baj, ha a leendő feleségével beszél telefonon? - közben nekiláttam összepakolni, Zayn pedig kiment enni.
 - Mert... mert csak ő az első férjem, Lola! - huppant le az ágyra, majd kezeimet a két keze közé vette, így tudtam; tanácsot fog adni. - Yaser-t is szeretem, teljes szívemből, de apádtól csak van két gyerekem, akikért az életem adnám. Majd ha neked is lesznek gyerekeid, megtudod. - hangját halkabbra vette, bizalmas dolgot fog megosztani velem. - Szeresd Zayn-t, mindennél jobban! Nem láttad ugyan, de teljesen bepánikolt, amikor megtudta, hogy magukkal vittek. Vigyázzatok egymásra, ahogy csak tudtok! Szeret téged, bármiről lemondana miattad. Nehogy olyat mondj, ami kétértelmű!
 - Anya, minden rendben lesz! Jól vagyok, jelenleg özvegy vagyok. - hirtelen szavamba vágott.
 - Nem. - táskájából elővett egy papírt, amin az Ian-nal való válókeresetünk volt feltüntetve. Elváltunk, a ház Ian szüleié, miután ők meghaltak, az enyém. A kocsikat eladta, mintha tudta volna, hogy mi fog történni. - A rendőrök rájöttek, hogy ez egy tervezett dolog volt. Tudták, hogy ki fognak jönni veled a rendőrök, és el is engednek velük. Ian nem akart megölni téged, magát akarta. Túl sok vér tapadt a kezéhez.
 - Szóval akkor független vagyok? - kérdeztem némi megkönnyebbüléssel a hangomban. Igazából belülről is megkönnyebbültem.
 - Tőlem függsz, szóval nem! - lépett be a szobába Zayn mosolyogva, majd felkapta a cuccom, és elindult kifelé. - Lent van a zárójelentésed, mehetünk!

 Kézenfogva, boldogan, teljes felszabadultsággal léptünk ki Zayn-nel a kórház kijáratán. Boldog voltam, mert velem van, boldog, mert szeret, és végre önmagam lehetek, és élhetünk minden gond nélkül.