I. évad 50. rész |ÉVADZÁRÓ|

Sziasztok!

Itt az évadzáró, de ne féljetek, nemsokára itt a második évad első része!:))

Köszönöm a komikat és a pipákat!:)) <33

ITT A NYÁR! :))

Kellemes nyarat, drágák!

Jó olvasást!

xx, Dodi

Számomra tökéletes volt. - Lola Hamilton

 Az egész valami mesébe illő volt. Csak ő és én, álmaim városában. Azzal a férfival lehettem ott, aki mindig kiállt mellettem, és támogatott, bármit akartam csinálni. Nem nézett le, nem ítélt el. Én pedig ennyi mindent nem tudok neki viszonozni. Annyi mindent tett értem, értünk.. én pedig csak úgy vagyok a nagyvilágba Zayn Malik mellett, és nem tehetek semmit.
 - Mi a baj? - kérdezte könnyekkel teli szemeimbe nézve. Barna tekintetében aggodalmat véltem felfedezni, pedig semmi oka nem volt rá.
 - Csak.. itt vagy velem még mindig, ennyi gond és baj után, és fogalmam sincs, hogyan fogom ezt neked viszonozni. - simítottam végig kissé borostás arcán, ő pedig a fülemhez hajolt.
 - Minden megadsz nekem azzal, hogy vagy. - ajkait enyémekre illesztette, én pedig szárnyaltam. A pillangóim felébredtek, szinte háborúztak odabent, ereimben zúgott a vérem, csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy itt és most leteperjem. - Gyere, megyünk a szállodába, alszunk. - nézett rám jelentőségteljesen, én pedig lehajtottam a fejem.
 - Semmi rossz szándékom nem volt. - védekeztem, ő pedig felnevetett. A ránk váró autó felé haladtunk, ahol aztán maga elé engedett, majd felhúzta az ablakot, hogy a sofőr ne hallja a beszélgetésünket.
 - Ismerlek egy ideje, minden érintésedből tudom, mit jelent. A hajamba túrtál? Még többet akarsz. A hátam, a tarkóm vagy pedig az arcom simogatod? Engem akarsz, magadon. - ez igen!
 - Jó, de.. - a szó a torkomon akadt, nem tudtam mit mondani. Igaza volt.
 - Na látod. - bólintott nagyot, majd kiszállt az autóból. Én is kicsusszantam utána, és ami a szemem elé tárult, valami eszméletlen hihetetlen volt. A legnagyobb szállodába hozott, ahol minden léptemet figyelik, nehogy előttem legyen egy toll, amibe eleshetek. A recepción bejelentkezett, majd a legjobb, legszebb és legdrágább lakosztályba léptünk. Egy nappali, két szoba, két fürdőszoba, egy konyha, egy játékterem és egy erkély, ami a tengerpartra néz. Zayn végig mellettem jött, fogta a kezem. Mosolyogva fordultam meg a tengelyem körül, majd Zayn nyakába ugrottam.

 - Imádom, gyönyörű, és.. köszönöm. - ajkai édesek voltak, és istenien csókolt. Akaratos volt, mégis gyengéd. Barna fürtjeimbe túrt, majd a combom alá nyúlva emelt fel. Lábaimat dereka köré fontam, ő pedig szokásunkhoz híven az egyik szobába cipelt. Letett az ágyra, majd a függönyökhöz lépett és gyorsan behúzta őket. Az ajtót bezárta, majd laza léptekkel indult meg irányomba. Amin elém ért, az ágyra lökött, majd felém kúszott. Kezeimet a fejem fölé szorította egyik kezével, másikat pedig oldalamon jártatta.
 - Meg akarlak érinteni... - nyögtem, ő pedig készségesen elengedte kezeimet, én pedig olyan hévvel fordultam Zayn-re, hogy még én is meglepődtem. Lovaglóülésben ültem derekára, és amin megéreztem keménységét, felgyulladt bennem valami. Még jobban akartam őt. Egy tincsem ujjai köré csavarta és úgy húzott le magához. Ajkai szinte égették, sütötték az enyémeket, érintései egyre jobban feltüzeltek. Felsőjét szinte letéptem róla, amikor hirtelen felült, és eltolt magától. Megijedtem, hiszen még nem történt ilyen.
 - Nyugalom, van időnk. Egy hét, ami csak a miénk. - mosolyodott el, majd lassan, szinte már kínzón húzta le a pólómat. Fordított helyzetünkön, így ismét én kerültem alulra. Lecsúszott rólam, majd lehúzta rólam a nadrágom. Ez nem így szokott lenni! A takaró alá bújtatott, majd miután ő is levette a nadrágját és hozott be a bőröndből nekem egy pólót - a cuccokat gondolom utánunk hozták be-, bebújt mellém. Felkaptam a pólót, a melltartómat pedig levettem.
 - Nem így kellett volna történnie. - motyogtam durcásan.
 - De, pontosan így kellett történnie. Fáradt vagy, pihenned kell. - húzott közelebb magához. - Amint felkelsz, azt csinálunk, amit csak akarunk. - hangja halk volt, megnyugtatott. Karjával birtoklón szorított magához. Illata betöltötte érzékszerveimet, teljesen ellazultam.

Sosem foglalkoztam azzal, hogy nézek ki reggelente, vagy ébredés után. De most valahogy lehettem volna kicsit jobb állapotban is.
 Amikor felkeltem, már ment le a nap. Az ég narancssárga volt, a tenger zúgása behallatszott a szobába. Zayn nem volt mellettem, ezért úgy ahogy voltam elindultam megkeresni. Nem volt a lakosztályban, ezért felhívtam. Azt mondta, menjek le az étterembe, ott vár rám. Felkaptam a bőröndömből egy nadrágot, magamra rángattam, majd a liftben megnyomva a földszintre vezető gombot indultam el a szerelmem után.

 Az aulán átvágva néztem szét egy kicsit jobban. Alig lézengett ott pár ember, de akik ott voltak, azok is igen vaskos összeget tudhattak a zsebükben. Megtehették, hogy itt legyenek. Az étterembe lépve csak egyetlenegy terített asztalt pillantottam meg, mellette Zayn állt. Felém nyújtotta a kezét, én pedig odalépkedtem hozzá.
 Megvacsoráztunk, de Zayn nem akaródzott indulni vissza a szobába. Aztán egyszer csak felpattant, kézen fogott és lassan visszasétáltunk. Előre engedett, és amikor beléptem a lakosztályba, elállt a lélegzetem. Mindenfelé rózsaszirmok, teamécsesek, a szobában pedig behűtött pezsgő és csokiba mártott eper.

 Leültünk az ágyra, ettük az epret és ittuk a pezsgőt.
 - Ezt miért kapom? - kérdeztem meg, hiszen elhozott Miamiba, és ilyen kis romantikázásban van részem.
 - Egy éve történt, hogy elmentél Ian oldalán Los Angelesbe. Akkor jöttem rá, hogy mit veszítettem. - kortyolt a pezsgőből, majd tovább csócsálta az epret.
 - Sosem vesztettél el, mindig visszajöttem hozzád. - túrtam hajába, majd végigsimítottam arcán.
 - Mert összetartozunk. - lágyan megcsókolt, majd az epret és a pezsgőt félretette. Elfelejtve mindent, önfeledten, szabadon és minden érzésemmel csókoltam őt, mindennél jobban szükségem volt rá.
 Tökéletes volt, nem volt hibája. Ha pedig volt, azzal együtt szerettem.