I. évad 47. rész

Sziasztok!

Rettentő nagy bocsánatkéréssel tartozom! Sok volt a tanulnivaló, de...

Most már itt vagyok, és hozni fogok részeket!:))

Köszönöm a komikat, a pipákat:)

Köszönöm a rengetek oldalmegtekintést!:))

Kitartás, már csak egy hét! (már akinek)

Jó olvasást!

xx, Dodi

Furcsán néznek az emberek, mert én mindig nevetek,
hiszen viszont szeret az a szív,akit én is szeretek.

 Pár perc múlva még a sokk hatása alatt voltam. Azt akarja, hogy hozzá költözzek, azt, hogy vele éljek. És én mit akarok? Pontosan ezt. Vele akarok élni, életem hátralévő pillanatait vele tölteni. Minden este a karjaiban elaludni, együtt reggelizni, vele lenni. Mindent Vele akarok csinálni, nem mással. Szemeimet marták a könnyek, én pedig teljes boldogsággal engedtem utat nekik.
 - Igen. - bólogattam, hangom alig találtam meg. Hatalmas mosollyal az arcán ölelt magához, engem pedig egyáltalán nem érdekelt, hogy megnyomta a karom, ahová a golyó csapódott. Mosolyogva és könnyekkel küszködve tolt el magától, ajkait enyémekre nyomta. Kezeimet tarkóján kulcsoltam össze, ő pedig a hátamnál fogva támasztott. - Zayn, a ramadán. - szólaltam meg, amikor ismét oxigén jutott a tüdőmbe.
 - A vallásom az egy dolog az életemben. Te pedig az életem vagy, ami sokkal fontosabb mindennél. - szavai hallatán ismét úrrá lett rajtam a gyengeség. Féltem, hogy elveszítem ezt a csodás fiút, aki össze akar velem költözni.
 - Szeretlek. - homlokom az övének döntöttem, és úgy mondtam ki azt a szót, ami a legfontosabb számunkra.
 - Én is, nagyon. - halk kopogás zavarta meg a romantikus pillanatot, ami így belegondolva, nem is volt annyira az; főleg nem egy kórházban.
 - A hölgynek pihennie kell. Reggel visszajöhet. - mosolygott kedvesen a nővérke, Zayn pedig eszelősen pillantott rám. Nem tudom, mire gondolt, de biztos forgat valamit a fejében. Ebben biztos vagyok. Zayn puha csókot nyomott ajkaimra, majd egy nővérkének intézett bólintás kíséretében kilépett a szobából. - Mrs. McCartney, jól érzi magát? - kérdezte, miközben megigazította a párnám.
 - Igen, köszönöm. - amint megbizonyosodott róla, hogy tényleg rendben vagyok - megnézte a gépeket, a papírokat -, egy 'Jó éjszakát' után becsukta az ajtót.

 Egy másfél óra múlva még nem bírtam aludni, így a telefonomról felnéztem twitterre. Mivel senki sem tudott az incidensről, így nem volt tele a falam 'Jobbulást' üzenetekkel, kivéve azt a pár privátot, amit a fiúk küldtek. A falom végiggörgetve akadt meg a tekintetem Zayn pár perce írt üzenetén, amit mindenkivel megosztott.

 ' Úton a leggyönyörűbb lányhoz, aki még csak nem is tudja, hogy hozzá megyek xx '
Ehhez megosztva egy kép, amin egy csokor rózsa van, egy cetlivel a közepén, melyen egy B betű ékeskedik. Mivel nem kezdődik a nevem B betűvel, kombinálni kezdtem, ami igen is, JOGOS VOLT! Itt fekszek a kórházban, halálra unom magam, ő pedig valami csajjal találkozik. Mivel a három lánytestvére közül egyiknek sem kezdődik a neve B-vel, így mire következtet az elméletben már megcsalt barátnő? Természetesen azt, hogy csalja a barátja. Annyira idegesített, hogy már csak azért is kiírtam, ami hirtelen felindulásból jutott az eszembe.
 ' A világ legtökéletesebb férfijával, aki még csak nem is sejti, mekkora kockázatot vállalt xx '

A szobára telepedő csöndet egy ajtónyitódás, majd egy ismerős hang törte meg.
 - Ó, dehogynem tudom! - a férfi - a hangjáról megismertem - a hatalmas csokor mögé bújt el. - Na ki vagyook? - húzta el az o betűt, én pedig felkuncogtam.
 - Nem ismerlek. Tudom, te vagy Bobby! - tettettem a tudatlant, amikor hirtelen Zayn nézett ki a csokor mögül.
 - Ki az a Bobby? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, én pedig ténylegesen felnevettem.
 - A nyulam. - emeltem fel a plüsst, amit minden bizonnyal anyu hozott be. - Minek köszönhetem a látogatásod?
 - Kiírtam twitterre, gondolom láttad. A leggyönyörűbb lányhoz jöttem. - fektette egyik karjára a csokrot, majd közelebb lépdelt.
 - De édes vagy. - mosolyodtam el a bókja hallatán.
 - Nem láttad a nővért? - cinkos mosoly húzódott ajkaira, én pedig nekihajítottam Bobby-t.
 - Mocsok vagy! - nyújtottam felé karom, ő pedig átnyújtotta a csokrot. - Majd reggel odaadom neki.
 - Csókold is meg helyettem! - kekeckedett, majd közelebb hajolt és finom csókban részesített.
 - Nem lenne szabad itt lenned! - néztem rá, miután elváltak ajkaink egymástól.
 - Elküldenél? - sipított, én pedig ujjaimat ajkára helyeztem, hogy maradjon csöndben.
 - Soha. - a szó hallatán vállat vont, kivette kezeim közül a csokrot, majd az asztalra tette. Cipőjét ledobva csusszant mellém a keskeny ágyba. - Idióta vagy!
 - De te mégis szeretsz! - vont félig mellkasára, hiszen tudni való, csak a filmekben lehet a másik mellkasán nyugovóra térni.
 - Az a B betű kit takar? - tettem fel azt a kérdést, ami már egy jó ideje foglalkoztatott.
 - Beautiful. - mondta egyszerűen, mintha magától értetődő lenne.

 Reggel a nővérke dorgáló szavaira ébredtem, amint éppen Zayn-t szidja le, amiért velem aludt.
 - De tényleg csak aludtunk. - poénkodott Zayn, ám a kedves nővér most igenis dühös volt.
 - Engem nem érdekel, de nem alhat engedély nélkül a kórházban! - hevesen mutogatott, majdnem megütötte Zayn puszta véletlenségből.
 - Lola adott rá engedélyt. - még mindig csinálta, a nővér arca pedig eltorzult.
 - Fel is jelenthetném! - csattant fel hirtelen, Zayn pedig a nővér válla mögül észrevette, hogy éberen figyelem szóváltásukat, ami inkább a nővér részéről volt az. Zayn hamarabb vette poénnak a dolgot, mint a miniruhás nő.
 - Bántottam valakit? Nem. Kárt tettem bármiben is? Nem. Elloptam valamit? Tudtommal nem. És ha most megbocsát... - hagyta függőben a mondatot, majd kikerülve a nővért termett mellettem pár lépés után. - Jó reggelt, Gyönyörűség! - nyomott homlokomra puszit. Megcsapott jellegzetes illata; mentol és nikotin.
 - Neked is! - nyújtóztam ki, majd felálltam, hogy megmossam az arcom.
 - Segítek. - karom átlendítette nyakán, így rá tudtam támaszkodni; nem mintha szükségem lett volna rá, tudtam menni. A szobámhoz tartozó fürdőszobába kísért, ahol a tükörbe nézve szörnyülködtem el.
 - Így néztem ki már 2 napja? - nyitottam meg gyorsan a csapot, majd a félig lefolyt szemfestékemet lemostam.
 - Mindenhogy gyönyörű vagy, de ilyenkor a legszebb. - nyújtotta át a törölközőt, én pedig megtöröltem az arcom.
 - Milyenkor? - sétáltam vissza az ágyhoz, majd leültem rá.
 - Amikor hátulról látlak kórházi göncben. - hangja rekedtes volt, elfojtott. Igen, ezek szerint nincsen feneke a ruhámnak, szuper!
 - Hé, éppen egy beteggel szívózol! Sokk hatása alatt vagyok, bármikor robbanhatok, lehetnek dühkitöréseim, bármi bajom. - fenyegettem meg ujjammal. Az orvos lépett a szobába pár koppantás után az ajtón.

 - Szép reggelt! - köszöntött. - Hamarosan elkészül a zárójelentése, és mehet. De ha rosszul lenne, jöjjenek vissza. Ellenőrzésre pedig két hét múlva kellene visszajönni, ugye megoldható? - kapkodta tekintetét köztünk.
 - Természetesen. - válaszolt a "kifinomult Zayn", majd a doki kérdezett pár dolgot a hogylétem felől, pár perc múlva pedig ki is ment, hogy fel tudjak öltözni. Éppen a nadrágomat cibáltam magamra, amikor anyu rontott be a szobába.
 - Jaj, azt hittem, már elmentetek! - könnyebbült meg, majd Zayn felé fordulva kezdett bele mondandójába. - Ian temetése holnapután lesz. - hangja halk volt, csendes.
 - A rendőrök nem jönnek hozzám? - kérdeztem arra utalva, hogy ilyenkor szokás feltenni kérdéseket.
 - Yaser elintézte, hogy békén hagyjanak pár hétig. Amíg rendbe nem teszed magadban a dolgokat, felesleges. - nagyon hálás voltam Yaser-nek ezért, most már igazán sokat köszönhetek neki.
 - Anyu, Zayn mondani szeretne valamit. - toltam meg anyu felé Zayn-t abból az okból, hogy elmondja, megkért, hogy lakjak vele.
 - Igent mondott! - boldog hangja betöltötte a szobát, én pedig értetlenül álltam a dolgok előtt.
 - Te tudtál róla? - kérdeztem anyutól, aki hatalmas mosollyal az arcán lépett hozzám, hogy megöleljen.
 - Szerinted meg mertem volna kérdezni, ha apuék nem tudják? - ölelte át a derekam Zayn, nekem pedig eszembe jutott apu. Itt volt, amikor felkeltem, de azóta nem jelentkezett.
 - Apu hol van? - kérdeztem anyut, aki egyszerűen lehajtotta a fejét.
 - Összevesztünk, és visszament Georgia-ba. Úgy sajnálom! - lépett közelebb hozzám.
 - Min vesztetek össze? - mindig is kibékíthetetlen ellentétek voltak, de már több éve nem veszekedtek, most miért?
 - Hamarosan újra megnősül. - a hír hallatán felkaptam a fejem, hiszen mindenre számítottam, csak erre nem. - Én pedig a fejéhez vágtam, hogy így is keveset találkozott és foglalkozott a gyerekeivel, ezek után meg még kevesebbet fog.
 - Anya! - rivalltam rá, pedig már felesleges volt, hisz' megtörtént. - Miért mondtál ilyet neki? Te is boldog vagy egy másik ember mellett, ő miért ne lehetne?
 - Én csak... kiborultam, érted? Te már 18 órája aludtál, ő pedig csak a nőjével beszélgetett. Zayn végig itt ült, Yaser intézte Ian dolgait, a El és Bella is itt voltak, na meg a fiúk. Mindenki várt arra, hogy felébredj, de ő megállás nélkül a mobilján lógott. Betelt a pohár és kiosztottam. - csak úgy buktak ki belőle a szavak, és részben megértettem. De még mindig nem értettem, miért baj az, ha a menyasszonyával beszélget.
 - De miért baj, ha a leendő feleségével beszél telefonon? - közben nekiláttam összepakolni, Zayn pedig kiment enni.
 - Mert... mert csak ő az első férjem, Lola! - huppant le az ágyra, majd kezeimet a két keze közé vette, így tudtam; tanácsot fog adni. - Yaser-t is szeretem, teljes szívemből, de apádtól csak van két gyerekem, akikért az életem adnám. Majd ha neked is lesznek gyerekeid, megtudod. - hangját halkabbra vette, bizalmas dolgot fog megosztani velem. - Szeresd Zayn-t, mindennél jobban! Nem láttad ugyan, de teljesen bepánikolt, amikor megtudta, hogy magukkal vittek. Vigyázzatok egymásra, ahogy csak tudtok! Szeret téged, bármiről lemondana miattad. Nehogy olyat mondj, ami kétértelmű!
 - Anya, minden rendben lesz! Jól vagyok, jelenleg özvegy vagyok. - hirtelen szavamba vágott.
 - Nem. - táskájából elővett egy papírt, amin az Ian-nal való válókeresetünk volt feltüntetve. Elváltunk, a ház Ian szüleié, miután ők meghaltak, az enyém. A kocsikat eladta, mintha tudta volna, hogy mi fog történni. - A rendőrök rájöttek, hogy ez egy tervezett dolog volt. Tudták, hogy ki fognak jönni veled a rendőrök, és el is engednek velük. Ian nem akart megölni téged, magát akarta. Túl sok vér tapadt a kezéhez.
 - Szóval akkor független vagyok? - kérdeztem némi megkönnyebbüléssel a hangomban. Igazából belülről is megkönnyebbültem.
 - Tőlem függsz, szóval nem! - lépett be a szobába Zayn mosolyogva, majd felkapta a cuccom, és elindult kifelé. - Lent van a zárójelentésed, mehetünk!

 Kézenfogva, boldogan, teljes felszabadultsággal léptünk ki Zayn-nel a kórház kijáratán. Boldog voltam, mert velem van, boldog, mert szeret, és végre önmagam lehetek, és élhetünk minden gond nélkül.