Sziasztok!(:
Kinek hogy telt az első hét? A gimis elsősöknek - ha vannak - annyit üzennék, hogy tanuljanak sokat! Persze ez nem azt jelenti, hogy a többieknek nem kell!(: Sok sikert erre az évre!
És itt az új rész!(:
Lassacskán 100.000 oldalmegtekintést tudhat magáénak a blog, amiért nagyon hálás vagyok!(:
Jó olvasást!
xoxo, Dodi
Minden férfinek három nőt kell szeretnie az életében. Aki őt szülte Aki neki szül És aki neki született |
Zayn szemszöge
Délben beszéltem legutóbb Lolával, de ekkor még minden rendben volt. Mellékesen megjegyzem, hogy Jessicának és még sok-sok beteg gyermek életét mentette meg a jótékonysági koncert által összegyűlt pénz. Gyógyulnak, lassan, de biztosan. Egy nagyszerű lányt ismertem meg, Jess igazán szeretni való lány. Egy hónapja kezdték el a kezeléseket, bár kevés ideje csinálják, de az orvos azt mondta, van esélye a túlélésre. Lola a harminckilencedik hetét kezdte, lassacskán elérkezik az időpont, amikor szülnie kell. A déli beszélgetésünk óta hat óra telt el ami azt jelenti, hogy pár perc múlva a színpadon kell lennünk. Egy utolsó csoportölelés a színpadra lépés előtt, és máris felcsendültek az első dal akkordjai. Őszintén megvallva félek az apaságtól. Félek, hogy nem tudom majd ellátni a lányomat, félek, hogy megbántom, nem tudok majd rá elég figyelmet és kellő időt fordítani. Félek, hogy Lola csalódni fog bennem. Gondolkodni már nem volt több időm, hiszen a koncertre kellett koncentrálnom. Az első szünetben rápillantottam a telefonomra, ami jelezte, hogy nemrégiben üzenetem érkezett. Eleanor írt, miszerint Lola kórházban van, lehetséges, hogy csak vaklárma, de majd ír, ha tudnak valami konkrétat. A koncert második részében nem tudtam minden figyelmemet a daloknak és a rajongóknak szentelni, hiszen épp most van a szerelmem kórházban, valószínűleg szülni fog. Éppen az egyik dal szólóját énekeltem, amikor a színpad előtt megállt Paul és a telefonomat kezdte lóbálni, melynek képernyőén Eleanor képe villogott.
- Srácok. - szakítottam félbe a dalt, és ezzel együtt a koncertet is. - Lola szülni fog, éppen most, el kell mennem. Ott szeretnék lenni, amikor az első gyermekem megszületik. Szeretlek titeket és köszönök mindent. Jó éjt! - lóhalálában szaladtam le a színpadról, az öltözőm polcáról felkaptam a kocsikulcsot és az autómhoz siettem. Meglepett, hogy Paul állt ott, de nem is törődtem vele. Kezébe nyomtam a slusszkulcsot, majd elfoglaltam helyem az anyósülésen. Menedzserünk gyújtást adott, pár másodperc múlva pedig már a kórház felé tartottunk. Este volt, a londoni forgalomhoz képest alig jártak autók, így alig negyedóra múlva a recepciónál álltam. A fiatal hölgyemény bájolgott velem, de amikor megjelent Paul és közölte, hogy semmi másra nincs szükségünk azon kívül, hogy jelenleg hol van Lola Hamilton.
- Keressék meg Mrs. Peterson-t a harmadikon. - mosolygott kedvesen. A liftajtó éppen kinyílt, mikor odaértem, így gyorsan beléptem és megnyomtam a gombot. Kísérőm éppen csak be tudott csusszanni, majdnem kint maradt. Idegesen doboltam a lábammal, Paul próbált nyugtatni.
- Én is izgultam, de semmi okom nem volt, így utólag visszatekintve. Minden rendben lesz. - tette vállamra kezét, bár cseppet sem nyugodtam meg. Jó volt, hogy velem jött, nem valószínű, hogy eltudtam volna vezetni idáig, hogy ne szegjek meg legalább öt-hat közlekedési szabályt. A liftajtó kinyílt, én pedig azonnal az információs pultnál álltam.
- Mrs. Peterson-t hol találom? - könyököltem fel a pultra, az idősödő nő pedig eszelősen nézett rám. - A feleségem szülni fog, már itt van bent.
- Hogy hívják a feleségét? - hangja kimért volt, halálos nyugalomban gépelte az általam lediktált nevet. Az szőke, kedves nő lépett mellém és magával hívott.
- Én vagyok Mrs. Peterson, Lola orvosa. Pár perc múlva áttoljuk a szülőszobába. - egy halványsárga szobába értem be, ahol a számomra tökéletes nő feküdt. Eleanor kezét szorongatta az összehúzódások alatt, majd amikor elengedte barátnője kezét, beléptem. El felállt, nyomott egy puszit Lola arcára, majd kiment a szobából. Apró mosolyt engedett meg felém, amikor utánanéztem, majd biccentett fejével, hogy menjek be a barna hajú szépséghez. Szemeit lehunyta, pihent. Leültem a székre, ami az ágya mellett volt elhelyezve, kezeit ajkaimhoz emeltem és apró csókot nyomtam rá.
- Itt vagyok. - suttogtam, mire arcán apró, fáradt mosoly jelent meg. Kezemhez nyúlt és erősen rászorított.
- Nézd meg, hány óra! - nyöszörögte. Telefonom kijelzőjére pillantottam, ami 19:43-at mutatott. - Keresd meg a doktornőt, mennem kell. - fújtatott, de én nem tudtam felállni mellőle. - Menj!
Az ajtón kiérve pillantottam meg az orvost, aki a mappáját nézte.
- Menni akar. - álltam meg előtte, teljesen idegesen, szinte remegtem. Nyugodtan elmosolyodott, keresett egy ápolónőt, aki majd áttolja Lolát a szülőszobába. - Jöhetek én is? - kérdeztem a szülőszoba ajtajában állva, mire a kezembe nyomott egy zöld köpenyt, maszkot és egy sapkát. Azonnal magamra kaptam, beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót. Leültem a székre az ágy másik oldalán, majd megfogtam Lola kezét. Bágyadtan mosolygott rám. Lábait kitámasztották, a doktornő megállt előtte és felnézett rá.
- Ha szólok, nyomnod kell, rendben? - Lola bólintott. - Kezdjük. Semmi baj nem lesz, csak csináld! - majd fogait összeszorítva nyomott. Lassan másfél órája vajúdott, amikor Mrs. Peterson megszólalt. - A feje kint van. A válla a legszélesebb, ez kemény lesz, de nyomj! Most.
Pár perc múlva a kislányunk felsírt, az ápolónő elvette a doktornőtől, aki miután megvizsgálta a babát hozzánk lépett.
- Egészséges baba. Nyitott szemmel született, csodagyerek. - nem szóltunk semmit, éppen eleget mondott. Lassacskán visszatolták Lolát a napsárga szobába, ahová követtem. Óvatos csókot nyomtam szájára, majd letöröltem könnyeit. Nem tagadom, én is sírtam. Kislányunkat átnyújtották Lolának, aki gyengéden fogta karjaiba.
- Csodálatos kislányt szültél. - hintettem csókot homlokára, majd a kicsihez hajoltam. Hatalmas kék szemeit rám emelte, ami mosolyt csalt az arcomra. - Büszke vagyok rád. - suttogtam fülébe, majd ismét a babának szenteltem minden figyelmem. - Szia, csöppség! Itt van apu. - gügyögtem neki. Nem reagált még igazán, de a lényeg annyi, hogy egészséges. Kis idő múlva egy ápolónő tért vissza a szobába, tudni szerette volna a baba nevét, adatainkat.
- A kislány neve? - mosolygott kedvesen ránk, nekünk pedig fogalmunk sem volt arról, milyen névre kereszteljük a gyermekünket. Erről legutóbb kilenc hónapja beszéltünk, amikor még semmiről sem tudtunk. Némi gondolkozás után én szólaltam meg.
- Sophie Hope Malik. - kérdőn pillantottam Lolára, érdekelt, hogy tetszik-e a név. Bólintott, miszerint elfogadja ötletem, a hölgyike pedig ráfirkantotta a papírra.
- Uram, egy brigád Önt és a párját keresi. - fordult vissza az ajtóból a nő, mire szépen megkértem, engedje be őket. - Nemsokára visszajövök a kislányért. - mosolygott, majd becsukta az ajtót. A fiúk halkan jöttek be, Harry mosolya a lehetségesnél is szélesebb volt, Niall és Louis egyszer sem kiáltottak fel, nem hangoskodtak, ami igencsak meglepő volt. Liam pedig csak önmaga volt, gyönyörködött a kislányomban. El édesen mosolygott Sophie-ra, a szülők pedig majd' kicsattantak a boldogságtól és a büszkeségtől.
- Gratulálok, kicsim, csodaszép unokát szültél nekünk. - ölelte magához Lolát a büszke nagymama. Anne és apu is gratulált, majd apa egy apró dobozt nyújtott át nekem.
- Ha Sophie felnő, add ezt át neki. Anyádé lett volna, én vettem neki, de sosem volt alkalmam, hogy megajándékozzam vele. - ölelt magához.
- Köszönöm. - veregettem meg hátát, majd visszafordultunk a családunkhoz. Mindenki az alvó kislányomat nézte, mosolyogva, teljesen elbűvölve. Eddig azt hittem, hogy a fiúkkal élem meg életem nagy kalandját. Tévedtem. A fiúkkal az álmomat élem meg, életem nagy kalandja pedig az általam szeretett nő karjaiban alszik. Lolával és Sophie-val kapcsolatban soha, semmit sem fogok megbánni. Az életem most kezdődik, apa vagyok, felelősséggel tartozom. Vigyázni fogok a családomra, és örökké szeretni fogom őket.
Jaj nagyon-nagyon-nagyon jó lett!óránkén néztem a blogot,hogy mikor teszed már fel!
VálaszTörlésnagyon örülök, hogy tetszett!(:
Törlésxoxo
Nagyon de nagyon jó rész lett :)) Ahogy Zayn leírta..ahogy csodálkozott a kicsiben..istenem, nagyon jó rész lett :)) Siess a kövivel *-* <33
VálaszTörlésNagyon de nagyon örülök (:
Törlésszerettem volna ezt a részt egy "apa" szemszögéből írni(:
jövőhét végén érkezik.
xoxo
Awwh :)nagyon jó lett :) istenem milyen cukii volt Zayn :)
VálaszTörlésnagyon örülök, hogy tetszik(:
Törlésxoxo
Nagyon jow rész lett!Bocsi,most nem fogok kínlódani a komival mert marhára fáj a fejem...de tömören...imádtam ezt a részt,imádom ezt a blogot és imádom ahogy írsz...csk így tovább...
VálaszTörlésköszönöm szépen, bár hamarosan bezárja kapuit a blog(:
Törléspihenj, aludj és jobb lesz a fejed is(:
xoxo
Imádtam, nagyon jó lett, mikor jön kövi? :D Tudod, hogy vicceltem, tudom, ogy lefoglal a suli, de imádom ezt a sztorit és remélem, hogy a további blogjaid is ilyenek lesznek, ha írsz újjakat, mert ezt a sztorit soha nem fogom elfelejteni így 13.- ként. Köszönöm!
VálaszTörlésnagyon örülök(: a hétvégén biztos jön a rész, és köszönöm, hogy megértőek vagytok(:
Törlésbiztos vagyok benne, hogy nem hagyok fel az írással, nagyon szeretek írni, és az olvasóimat is(:
én köszönöm, hogy vagytok nekem(:
xoxo
Nagyon nagyon jó rész lett!*-* Imádtam a blogodat!*-* <3
VálaszTörlésnagyon örülök, hogy tetszett(: <3
Törlésxoxo