II. évad 8. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom a kimaradást, de most itt vagyok és hoztam a részt!:)

Az I'm your princess-t egy kicsit felfüggesztem. Minden figyelmem erre és a Next to you-ra fordítom.

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

A pocakom még éppen nem nőtt,
de egy gyermeket hordtam a szívem alatt.
Az én gyermekemet, akinek Zayn Malik az apja.
Aki a világ legjobb apukája lesz. - Lola Hamilton

 A reptéren álltunk, a fiúk most készültek becsekkolni, hiszen a turnéjuk kivételesen Amerikában kezdődik. Két hónapot fognak ott eltölteni, három nap pihenővel, amikor hazajönnek. Természetesen az amerikai turné utolsó koncertjén ott leszünk, és ha lehetséges, többre is elmegyünk. Nem volt tömeg, az éjszaka közepén mentek, több okból kifolyólag. Az időeltolódás miatt, a rajongók miatt, és a későig elhúzódó próba miatt.
 - Vigyázz magatokra, rendben? - simított végig még igencsak lapos hasamon Zayn. Könnyekkel küszködve bólintottam neki, ő pedig szorosan magához ölelt. - Jaj, te! - érzelmes, hosszú csókot váltottunk, de Harry és a bemondó közbeszólt.
 - Engedd el a csajod, és húzzunk, hogy mihamarabb hazajöhessünk. - fogta meg Zayn vállát, aki egy nemtetsző pillantást vetett rá.
 - Nem a csajom, hanem a menyasszonyom, oké? És a gyerekem anyja, szóval vegyél vissza! - paskolta meg játékosan a zöld szemű szívtipró arcát, aki egyik karomnál fogva húzott magához.
 - Vigyázz magadra, picur. - simított végig hatalmas tenyerével hajamon, majd gyors puszit nyomott az arcomra. Danielle védelmezőn állt mellettem, tudta, hogy milyen érzés, amikor a szerelmed elmegy. Bella fotózásra utazott Amerikába, így ők Niall-el találkoznak odakint. Mindenkitől elköszöntünk, a fiúk már a kapuk felé közeledtek, amikor Zayn sarkon fordult és visszasietett hozzám.
 - Mire egy hónap múlva hazaérek, költözz be a házba. Itt a kártyám, vásárolj, amire csak szükségetek van, rendben? - fogta kezei közé arcom, én pedig csak néztem rá, teljesen sokkolódva. Én vele akartam beköltözni, nem egyedül dönteni mindenről. - Nem kérés volt.
 - Rendben. - mosolyodtam el, pár pillanat múlva megéreztem ajkaimon az övét. Lágyan kényeztették az enyémeket, a torkomban gombóc nőtt, nem akartam elengedni. Próbáltuk kihasználni a rendelkezésünkre álló időt, de tudnivaló, hogy az sosem elég.
 - Haver, gyere! - csendült fel Louis türelmetlen hangja, ami mindkettőnket visszarántott a valóvilágba.
 - Szeretlek. - suttogta fülembe, én pedig azonnal sírva fakadtam. Eddig tudtam tartani magam, de most már nem.
 - Én is szeretlek. - zokogtam, ő pedig egy utolsó puszit nyomva az arcomra fordított hátat és tűnt el az emberforgatagban. Néztem utána, bár már nem láttam, tudtam, ő is visszanézett. Hamarosan mindhárman autóba szálltunk és hazaindultunk aludni, bár még hajnali négykor tévét néztünk, valami romantikus filmet. Mike már aludt, nem volt rá nagy hatással, hogy a srácok elutaztak.
 Az óra delet ütött, amikor felébredtem. A kanapén aludtam el, ami igencsak kényelmetlen, egyáltalán nem alvásra van kitalálva. A konyhából motozás hallatszott, így arra következtettem, hogy Dani fitogtatja főzőtudományát. Mike az egyik fotelből nézte a kedvenc sorozatát Zayn pólójában.
 - Ma elmegyünk venni neked valami ruhát, oké? - mosolyogtam rá, ő pedig bólintott egyet. A konyhába mentem, hogy megnézzem, miben mesterkedik a barátnőm, amikor megcsapott a sült csirke illata.
 - Hm, mennyei illatok. - ültem le az egyik székre.
 - Nemsokára kész! Mike, gyere enni! - kiáltott ki öcsémnek, aki pár másodperc múlva megjelent az ajtóban és helyet foglalt a hozzám legközelebb eső széken. Ebéd után összeszedtem magam és elmentünk vásárolni. A házunkba is vettem, illetve rendeltem néhány dolgot, és Mike-nak is bevásároltunk.
 - Holnap jönnek a kiszállítók a házhoz, eljönnél velem? - kérdeztem Mike-tól a nappaliban henyélve.
 - Csak akkor, ha utána eljössz velem moziba. - alkudozott.
 - Mit nézünk? - húztam fel egyik szemöldököm.
 - Még nem tudom.

 *3 héttel később*

 Ismételten Mrs. Peterson ágyán feküdtem a zselével és az ultrahangos készülékkel a hasamon. Danielle a kezemet fogta és mosolyogva nézte a kis képernyőt. A doktornő mozgatta a készüléket és a monitort pásztázta.
 - Minden rendben a kicsivel, és talán a nemét is meg tudom mondani, ami bár még nem száz százalékig biztos, de eléggé valószínű. - kíváncsian emeltem rá a tekintetem, ő pedig halványan elmosolyodott. - Kislány lesz, ha minden igaz. Két hét múlva már biztosabb lesz.
 - Gratulálok, Lola. - nyomott a homlokomra egy puszit Dani, én pedig ismételten kaptam egy törölközőt, amivel letörölhettem a zselét.
 Este Zayn-nel Skype-oltam, így volt alkalmam elmondani neki a hírt.
 - Ma voltam dokinál. - tekintetét rám kapta - természetesen kamerán keresztül.
 - És? - kérdezte, majd fészkelődni kezdett.
 - Ha minden igaz, kislányod lesz. - mosolyogtam a kamerába, Zayn pedig felordított örömében. A háttérből hallottam Niall kiáltását, amint Zayn ordításának oka felől érdeklődik.
 - Kislányom lesz! - ordította az egész háznak, mire a fiúk mind a kamera elé tömörültek. Annyira jó volt látni, hogy ennyire összetartanak és ennyire magukénak érzik a másik örömét.
 - Gratulálunk! Láthatjuk a pocakod? - kíváncsiskodott Harry.
 - Nem sok látszik, de azért... - feltérdeltem az ágyamon, a felsőmet pedig felhúztam. A fiúk mind mosolyogva nézték, Zayn szemében pajkosság és mérhetetlen boldogság csillogott. Ha van a boldogság mérésére valami, ő biztos kiütötte.
 - De nagyok vagytok. - mondta elismerően Liam, én pedig felkuncogtam. - Mikor jöttök?
 - Holnap éjjel, jön Mike is. - mosolyogtam rájuk. Bólintottak, miszerint felfogták és elkönyvelték magukban.
 - Kicsim, mennünk kell próbára. Hamarosan találkozunk. Írj, ha felszálltatok! Szeretlek. - dobott egy csókot.
 - Én is szeretlek. Sziasztok! - integettem a kamerába, majd kinyomtam a hívást.
Másnap reggel az ágyamon egy rózsaszín, apró rugdalózó pihent egy levéllel.

 Sajnálom, kicsim! Remélem kislányod lesz, és jó lesz rá. Szeretettel, Apu

 Szemeimbe könnyek szöktek a sorok láttán. Gondolt ránk, és ráadásul még bele is trafált, kislányunk lesz. Megnéztem az apró ruhadarabot, és boldogan mosolyodtam el. Danielle lépett a szobába, és engem megpillantva mosolyodott el.
 - Látom felébredtél. - ült mellém, és kivette a kezemből a ruhát a cetlivel együtt. - Azért aranyos, hogy gondolt rátok. - egyszerűen vállat vontam, ő pedig győzködni próbált. - Lola, apád szeret titeket. Nem tudja úgy kimutatni, mint Yaser vagy Anne, de szeret. A szülők is örültek tegnap, hogy kislány lesz.
 - Miért nincs itt? - kérdeztem, barátnőm pedig értetlen pillantást vetett rám. - Apám. Mindig akkor szívódik fel, amikor szükségem lenne rá.
 - Mindig veled lesz, te is tudod. Senki sem veheti át a helyét. - simított végig vállamon, de én megráztam a fejem.
 - Az a gond, hogy sajnos, vagy nem sajnos, de Yaser-t kezdem jobban apámnak érezni, mint őt. - töröltem le könnyeimet. Gondterhelten túrt göndör tincsei közé, majd nagyot sóhajtott.
 - Mike elment a parkba, gyere, együnk. - bírt mozgásra, én pedig lomhán követtem.
A nap szerencsére gyorsan eltelt, pakolgattunk a házban, kicsit takarítottunk is, majd este tíz óra körül elindultunk a reptérre. Becsekkoltunk, majd fel is szállhattunk a gépre, én pedig egyre jobban vártam a találkozást Zayn-nel. Anyutól még felszállás előtt kaptam egy sms-t, miszerint vigyázzunk magunkra, és üdvözli a fiúkat. Mióta együtt élünk Yaser-rel és Zayn-nel, minden megváltozott körülöttünk. Én is, anya is, Mike is. Boldogabbak vagyunk, én pedig jobban ragaszkodom anyához. Nagyon szeretem, és nagyon bánt, amit műveltem vele az évek során. Ő nem ezt érdemli, hiszen ő a legjobb édesanya a világon.
 A repülő lassan felszállt, én pedig megszorítottam Danielle kezét.
 - Pár óra múlva New York-ba érünk, addig pihenj! - mosolygott rám, én pedig lehunytam a szemem. Talán nem kellett volna.